Hús véresen - Carlos Reed meséje

Hús
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hús az állatok azon izomzata, mely más élőlények, például az ember számára tápanyagforrást jelent és nyersen vagy elkészítve fogyasztják. Nagyrészt harántcsíkolt izom és az azt összetartó kötőszövet alkotja, továbbá a húson találhatók még az inak, erek és idegek. A hús magas fehérjetartalma miatt könnyen emészthető és kiemelkedő helyet foglal el az emberi táplálkozásban. A legtöbb húson található kisebb-nagyobb mennyiségben zsír is. A hús fő tápanyagát a benne található fehérje adja. A zsírnak is fontos szerepe van az energia raktározásában. A húsok összetétele függ az adott állat fajától.

Sült marhaszelet azaz Steak sütése
Négy sütési fokozatot különböztetünk meg:

"au bleu"/ o-blö, kékre sütve/ a hússzeletet csak néhány pillanatra teszik a forró rostra, kívül egy kékes-szürkés színt kap, a hús belseje jószerint át sem melegedett.

"saignant" /szenyan, véres/ a húst az előzőnél kissé tovább sütik, 2-3 mm sült réteg képződik, a belseje azonban véres.

"moyen" /moajen, félangolos/ az így sütött hús belseje, illetve vágásfelülete rózsaszín.

"bien quit" / bijen kvit, jól átsütve / a húst addig sütik, míg a belseje át nem sül.

Steak hirtelen sütve

Ahogy általában a hagyományokkal rendelkező országokban ( Anglia, Franciaország )szeretik, hirtelen sütve, de a belseje szinte véres. Előnye, hogy így a legpuhább, legzamatosabb a steak hús, ugyanis a sütés alatt szinte nem veszít víztartalmából.

2010. szeptember 30. Csütörtök 10:00
Detroit – A lakásod

Az álomtalan álmodból kegyetlen ver fel a kis szerkezet, s adja tudtodra hogy az átlalad beállított idő eljött. Ideje felkelned. A hang mellyel ébreszt nagyon nem esik jól, fokozza a hasogatást melyet fejedben érzel. A tegnap este ünnepelt szülinapodon talán mégsem kellett volna ennyit inni. Bár mikor a kis csinos szőke az öledbe kéretőzőtt ott mindenki előtt, akkor már nem számított mennyi alkohol kering benned a véreddel együtt, s okozza a jókedvet. S különben is egy évben egyszer te is lelazulhatsz annyira amennyire a kedved tartja. Az egyik haverod végül hajnali kettőkor hazadobott titeket, s végre nem csak ruhán keresztül mutathattad meg a bigének mekkora az akkora. A csaj igencsak tudta a dolgát. Kézségesen kényeztetett s nem egyszer repített a csillagokba. Nem csak szája nyelte el lényeged, de ölének barlangjába is beküldted, abba a kicsiny majdnem szűk járatba melyben aztán ismét csak a semmihez nem fogható mámor lebegésébe merültél. Az átéltektől még pihegve hevertetek egymás mellett, mikor megcsörrent a telefon. Ekkor kezdődött a baj. Az odakintről beszűrődő gyenge fényből már tudtad hogy hajnal felé járhat. A számlapon pedig a főnököd száma villogott. S hiába gondoltál arra hogy nem kéne felvenned, a mai világban egy egy éves szerződést senki nem tesz kockára.
Megadóan szóltál bele a kagylóba, s a beszélgetés nem tartott sokáig. A főnököd egyszerűen közölte veled, hogy a mai szabadnapod nem tudja kiadni, mert az egyik kollégád balesetet szenvedett, s kórházba került, és senki más nincs akit behívhatna csak te. S mire válaszolhattál volna már bontotta is a vonalat. Ekkor állítotad be az órád, s közölted a cicababával, hogy hűtse le magát mert te tizenkét órát fogsz gályázni. S néhány perc múlva el is aludtál.

Végül aztán nagy nehezen betájolod merre a kis készülék s leállítod az éketeln hangzavart. Körbepillantva észleled hogy a szöszi sehol, s az is feltűnik hogy a földön heverő nadrágod, és kabátod zsebei kiforgatva. A tárcád is ott hever. Buszjegyek és az irataid pihennek meleltte szanaszét dobálva. Az álom egyből kiröppent a szemedből, s megvizsgálva rájössz a csaj elvitte az utolsó pénzed is. S még öt nap fizetésig. Szerencse hogy a buszjegyeid nem vitte el.

S mire kidühöngöd magad, és a zuhanny alá állsz ér az újabb döbbenet. Az éjjel annyiszor használt szerszámod igencsak fájdalmas s emellé iszonyatos viszkető érzés is társul. Megnézve apró piros foltokat látsz rajta. A víz ahogy hozzáér úgy érzed mintha tűzbe tartottad volna. A langyos, azaz majdnem hideg víz végül segít, s enyhül a fájdalom végre.

Az öltözködés is bajos. A nadrágaid közül egyik sem túl kényelmes ebben az állapotban, s a sokadik átöltözésre sikerül olyat találnod amit elviselsz magadon hosszabb távon is. S már majdnem késésben vagy. Kapkodva fejezed be a készülést s hagyod el a lakásod.


2010. szeptember 30. Csütörtök 11:00
Detroit – Út a munkahelyre

A tömegközelkedés mindennek csak jónak nem mondható. Minden ritkán jár, s épp ezért a járatok tömöttek. Teljesen mindegy mivel közlekedsz, a lábad is nemegyszer megtapossák s a hering effekt miatt öled is kellemetlen inzultusoknak van kitéve. S mindez még nem elég, mire leszállsz s már csak gyalog kell megtenned hat háztömböt elered az eső. Nem egyszerűen esni kezd, hanem mintha dézsából öntenék. Percek alatt majdnem szarrá ázol.

2010. szeptember 30. Csütörtök 11:45
Detroit – A Milner Hotelben

A kedélyeden úgy érzed már semmi sem ronthat, mire beérsz a munkahelyre. Komor egykedvűséggel vakkantasz oda az öltözőben a veled egy műszakban dolgozóknak. Ők talán érezve ama bizonyos húr feszülését, nem próbálnak meg veled társalogni, sőt hamar egyedül maradsz. Így legalább nem látják a szenvedésed amint az egyenruhát felöltve fájdalmas fintorral átkozod el a készítőt.
Nagy nehezen elkészülve kilépsz az öltözőből, s belépsz a konyhába, ahol mivel most kezdődik az ebédidő, nagyüzem van, ami egy külső szemlélőben a teljes fejetlenség képzetét keltené inkább.
Aztán előkerül a konyhafőnök végre s kiosztja hogy ki melyik asztalt viszi ma. A tied a négyes a hetes a tizes és a tizenhármas az A soron, a B soron pedig a kettes és a hatos asztal. A B sor a dohányzó szakaszban van, az A sor pedig a nemdohányzóban, ami sokkal nagyobb részleg, a több vendég okán.

Aztán befutnak az első vendégek. Az érkezőkről látni kik azok akik az utcáról esnek be és csak egy gyors és olcsó ebédre vágynak. Őket „menüsöknek” hívjátok. Ők mindig felöltözve érkeznek, sietnek, nem kötekednek, bár borravalót is csak keveset adnak. A szálló vendégei akik nem fukarkodnak a borravalóval, ők jobban próbára teszik a türelmeteket, mert nekik soha nem elég jó az étel, nem elég gyors a kiszolgálás, s van aki képes az étlap betűtipusát vagy kinézetét is megkifogásolni.

S nincs szerencséd. Hozzád érkeznek új éhes vendégek. Egy szolid házaspár, akik máris leülnek a B ketteshez.
Az étlap egy más kellékeket is tartalmazó asztalon van a konyha bejárata mellett. Itt találhatóak még a fűszereket és a szószokat tartalmazó porcelán edénykék, a flambírozáshoz a szesz, és gyújtó, a péksüteményes kosárkák, a vasalt szalvéták is.
Az asztalok mindegyikét mikor a vendégek eltávoztak újraterítik, s ez az a feladat amit nem nektek felszolgálóknak kell végeznetek.

2010. szeptember 30. Csütörtök 10:00
Detroit – A lakásod

Pittyeg az a rohadt óra. Nem lehet, hogy már reggel van. Odanézek, aztán mégis. Bazdmeg a főnök is ilyeneket talál ki nekem. Hamarabb is szólhatott volna, hogy reggel meló, akkor talán nem iszom le magam ennyire. Viszont a kiscsaj elszórakoztatott. Féltem egy darabig, hogy tekintettel kell lennem rá, de úgy vettem észre nem kezdő. A mocsok főnök is pont a legjobbkor zavarkodik közbe. Végülis kell a pénz, nem fog megártani annyira.
De várjunk egy percet! Hol a csaj? Mellettem aludt el, annyit tudok. Hamar lelépett, nem baj. Hétvégén úgy is lesz másik. Na keljünk akkor!
-Mi az isten? - a látványon kedvem lett volna káromkodni egyet. Mindenem elvitte a ribanc. Nézem a pénzt, elvitte. Ez volt az a pillanat, mikor már tudtam, hogy szar nap lesz. Legalább a buszjegyek megvannak. Még egy hét fizetésig? Mi lesz itt addig? Kaja még van egy kevés, de ha nem lesz, behajtom a haveron a szajha árát, magyarul az összes pénzt ami hiányzik. Sokba fog kerülni. Nem lényeg, majd ő fizet érte. Megvakartam a zacsit, aztán mentem zuhanyozni. Alap férfi dolog a reggeli farokvakarás, nem furcsálltam. A higgadtság elérése kedvéért azért egy elvezető ütést rátoltam a falra. Ennek az ütésnek, mint a nevéből is adódik, az a lényege, hogy az ilyen esetek után lenyugodjunk valamennyire.

Elkezdem folyatni magamra a vizet, attól fel szoktam ébredni. Azon gondolkoztam, hogy a falra adott ütést, milyen jó lesz látni a fickó arcán. A gondolatmenetet az égő fájdalom szakította félbe ami lentről áradt. De nagyon égetett, nem csináltam vele semmit, még csak vizet engedtem rá. Gyorsan a hideg felé tekerem a csapot, és élvezem az enyhülést. Lenéztem, és tele voltam kiütéssekkel. Erre a látványra még párat beleküldtem a fürdőszoba falának csempéjébe. Hogy kezdődhet így egy nap? És még csak az egyenruha rajtam sincs. Anélkül is kényelmetlen, hogy óvnom kéne a dákóm, erre még centire pontosan helyezzem is el, hogy minél kevésbé járjak buzogányosan, és csináljak hülyét magamból.

Visszavonom az előbbit. Még a nadrágot sem bírom elviselni, nem hogy az egyenruhát. Öregem, ha lesz egy jobb munkám a főnököt úgy megszivatom, hogy összeesik. Szitkozódtam mindenfelé a szabványszerűen elcseszett reggelem miatt, és mikor az órát vágtam volna a falhoz, egy futó pillanatig láttam a kijelzőt, ami vészjóslóan azt mutatta, hogy el fogok késni.

2010. szeptember 30. Csütörtök 11:00
Detroit – Út a munkahelyre

Azt hittem, hogy a buszon nem fogom tovább bírni, és olyat rúgok valakibe, hogy még a busz is kibillen az egyensúlyából. Nem hiszem el, hogy az összes istenverte jómunkásembernek ezzel a busszal kell munkába mennie. Itt kell velünk heringpartizni nap mint nap. Máskor a headsetem mellett figyelmen kívül hagyom, de most nem segített. A sok dagadék mikor elment mellettem olyat préselt a szerszámomon, hogy tényleg azt hittem összeszarom magam. A lábamon is áttáncoltak páran, nagyon jól esett. Öröm volt leszállni. De mintha az Uristen is rám gondolt volna, ahogy leszállok elkezd esni az eső. Esni... szakadni! A munkahelyem innen csak hat háztömb, hátha addig elázok. Nos, ez tíz perc alatt megtörtént. Ilyen helyzetben kinek lenne kedve még a vendégek seggét is kinyalni. Ki másnak, mint a hős Carlos aki elszánt tekintettel, lángoló kolbásszal, és másnaposan is munkába áll.

2010. szeptember 30. Csütörtök 11:45
Detroit – A Milner Hotelben

Bemegyek nagy "basszájba" hangulattal, köszönök a cellatársaimnak akik csillogó szemekkel örülnek, hogy van munkájuk. Jobb napokon én is mázlistának érzem magam, na ez most nem így volt. Látták rajtam, hogy nem oké, úgyhogy nem nagyon zavartak tovább, csak diszkréten kivonultak az öltözőből. Ez volt a legjobb döntésük amit a munkaviszonyuk alatt csináltak. Felnyúztam magamra az egyenruhát, és arra jutottam, hogy ez az eddigi nap csúcspontja. Innen szarabb már nem lehet. De megint egy tény vigasztalt: szétverem a fejét, mostmár egész biztos.
Kimentem, mint akinek nyolc töke van, és a főnök semmi együttérzést nem mutatott. Nem is érdekelt. Meg lesz ütlegelve ő is egyszer. Egyből rám osztott hat asztalt amit lássak el. Kösz öcsém, ez jobb mint a lámafarok-szőr. Mire számítottam ezek után, persze hogy hozzám jön be az első vendég, vagyis vendégek. Egy házaspár, ahogy látom bírják a cigit, mert a dohányzó sorra ültek le. Felkapok két étlapot, és odavánszorgok hozzájuk. Magamra erőltetek egy kellemes mosolyt, ami talán most nem üt annyira mint szokott, és teszem a dolgom.
-Köszöntöm Önöket a Milner Hotelben! Mit parancsolnak? - Talán kicsit nyersen hangzott, de ennyi tellett tőlem. Azt is tudtam, hogy ezt nem csinálhatom sokáig, mert a főnöknek szája van, ereje nincsen, észreveszi, hogy udvariatlan vagyok.

2010. szeptember 30. Csütörtök 11:50
Detroit – A Milner Hotelben

Odasétálsz némi kínmosollyal az asztalhoz melyen a kellékek sorakoznak. Felveszel két étlapot, s továbbvánszorogsz az asztalhoz, ahova a házaspár leült. Magadra erőltetsz egy mosolyt ismét, s elhangzanak a szokvány szavak a szádból. Átadod az étlapot, melyet elvesznek, s kedves mosollyal meg is köszönik.
A férfi, aki kissé kopaszodó, de magát jól tartó negyvenesnek néz ki, máris italt rendel maguknak, vörösbort, a közepes árkategóriából. Majd megvárja míg a nő, aki fehérített fogaival akár egy reklámarc is lehetne, eldönti mit ebédel, s elmondja neked. Előételt nem kér, helyette csak levest.
- Ráklevest kérek – kezdi sorolni – a második legyen diószósszal töltött pulykamellfilé, és grillezett kukorica. Desszertnek egy kávés palacsintát kérek vaniliasodóval. – fejezi be s kis mosollyal várja meg hogy felírd.
Majd a férfi is elmondja mit kér
- Szintén ráklevest kérek előbb. Utána jöhet egy nagy szelet steak, enyhén véresen, kakukkfüves burgonyával. Desszertet nem kérek – s ő nem mosolyog, de udvarias, kedve. Ha felírtad visszaadja az étlapot.

Ahogy ott álltam az asztaluk előtt, igen erősen vakarnom kellett a nyereg felett két centivel... A vendégek legalább nem voltak buzogányok, és normálisan viselkedtek. Ha valamelyikük elkezd beszélni nekem az étkészlet hiányosságairól, vagy hogy ez a teritő nem olyan fehér, mint amilyet 200 éve csináltak az üknagyapjáék, akkor valószínű hogy rájuk borongatom az asztalt. De nem. Tök jó arc volt az asszony, még mosolygott is. Nem tudom mennyire látszott a kínom, de ha amiatt volt se baj.
- Ráklevest kérek – kezdi sorolni – a második legyen diószósszal töltött pulykamellfilé, és grillezett kukorica. Desszertnek egy kávés palacsintát kérek vaniliasodóval. - Mondta a nő. Lassan, reszkető kézzel felírom, de már nagyon vakarhatnám. Na mondom, konyhára menet olyan kellemeset kaparok délebbre, hogy öröm lesz nézni. A fickó is elkezdi sorolni:
- Szintén ráklevest kérek előbb. Utána jöhet egy nagy szelet steak, enyhén véresen, kakukkfüves burgonyával. Desszertet nem kérek. - Ezt is felírtam. Bőséges rendelés, hátha így tudok kicsit alkudni a fizuért, ha látja az igás, hogy osztom a kaját rendesen, akkor lehet hogy nagyobb jutalékot ad. Bár ezek a gondolatok, csak hiú remények voltak, jó volt egy kicsit elgondolkodni ezen. És még mindig, áhh... Be kellesz nézni a kórházba, vagy dokihoz, vagy valahova, mert ez így nem állapot. Nem bírok ki még egy napot így. Ez is még csak most kezdődött.
- Azonnal hozom. - Mondtam, aztán bólintottam és elmentem. Kb 10méterre volt tőlem a konyhaajtó. Életem leghosszabb 10 métere. Már nagyon viszketett. Gyerünk! Már nincs messze, mindjárt ott vagyok. Ééés, megvan! Beértem az ajtón, és egyből rányúltam. Kirázott a hideg. Hihetetlen megkönnyebbülés volt. Kicsit el is szálltam. El is felejtettem a rendelést egy pár másodpercre, amit magamnak, és a sebzett vadnak szenteltem. Közben már néztek rám eléggé furcsán, de a reggeli látványom miatt, még most sem mertek beszólni.
- Ja, izé.. bocs. Szóval a rendelés. 2 ráklötty, egy pulykamell disznószósszal töltve, és egy grillkukorica, egy lájtos saignant kakukkfüves pupuval, és egy kávés palacsinta vaniliasodóval. Lehet kezdeni! - Hangosan kiadtam a kérvényezett kajákat, aztán meg rohamoztam a WC-t. Basszus nem bírom tovább. Kikészít ez a rohadt nadrág. Melyik homolovag találta ki, hogy ilyenbe kell járni egy pincérnek. Máskor még megyek is vele valamire, mert magasabbnak nézek ki. De jelen pillanatban ezt pont leszarom. Berontok egy fülkébe, és mint az őrült gombolom ki a sliccem. Huh, ez még jobb volt, mint a vakarintás. Kicsit megszellőztettem. Ha minden rendelés után ki tudok jönni, akkor nem is lesz akkora baj. Bár kétlem, hogy ez menni fog, mert elég sokan járnak ide. Gyorsan vissza is szedtem magamra azt a kínpantallót, és mentem a konyhába. Az egész rendelés még nem volt kész, gondoltam kinézek az asztalokra hátha jöttek még szerencsétlenek, akiknek ma az én erőltetett vigyoromat kell nézni. De mind egy is. Nem érdekel semmi, csakhogy minél hamarabb hazajussak. Hosszú lesz még az a nyolc óra.

2010. szeptember 30. Csütörtök 12:00
Detroit – A Milner Hotelben

A konyhába érsz, végre a kínlódásos néhány perc és a leghosszabb tíz méter után. Azonnal élvezettel kezdesz vakarózni, ami a társaid furcsa pillantását vonja maga után. Van aki leplezetlenül vigyorog rajtad, s csak mikor felnézel fordul e, ezért mégse vívja ki a haragod.
A konyhafőnök már inkább villanó tekintettel néz rád, s érzed ennek nem lesz jó vége.
Leadod a rendelést és kikotródsz a konyhából. A klotyóba veszed be magad, ahol ismét próbálsz könnyebbséget okozni magadnak a szorongatott helyzetben. Letolod a nacidat, s ekkor látod meg a rózsaszínes foltot az alsódon. Levedzik a szerszámod. Nem elég a fájdalmasság és a viszketés együtt. S már épp az öltöző felé vennéd az irányt hogy nacit válts, mielőtt átüt a fehér nadrágon is a dolog de ez nem jön össze. Időközben hirtelen négy asztalodhoz is leültek, és a kisfőnököd igencsak morc tekintettel int az asztalaid felé a fejével.

A négy asztalnál összesen tizenketten ülnek. Az egyik asztalnál négy, a másiknál csak kettő vendég, s a másik két asztalnál három három ember. Szinte midnegyiket ismered már látásból, rendszeres idejárók. A rendeléseket hamar felveszed, de mire mind leadod és végzel velük, máris viheted ki az első páros ebédjét. A frusztrációd egyre nő, s csak reméled a felsőd leér anynra hogyha foltos is lesz a nacid eltakarja azt.

2010. szeptember 30. Csütörtök 12:00
Detroit – A Milner Hotelben

A vécén élvezgetve szenvedésem egy kellemesebb pillanatát, egy olyan dologra lettem figyelmes ami reméltem, hogy nem történik meg velem. Folytam elfelé. Agyam eldobtam ott helyben. Nem lehet ilyen szar egy nap! Nem álltam nagy keresztény hírnévben, de most elkezdtem szidni az istent elég komolyan. Most ha tehettem volna megnyomtam volna a gombot ami egy atombombát csinál belőlem. Nehogy már csak én szívjak. Felrobbantom ezt a rohadt várost, hogy senkinek ne legyen kifogása. Eme kellemes gondolatok ellenére ugyanolyan ritmusban szakadatlanul csorogtam. Át kell venni ezt a nadrágot. Ha rajtam marad akkor biztos, hogy át fog látszani. Irány az öltöző. Hátha van egy váltás nadrág, vagy valami sötétebb. Mentem is volna, de már négy asztalomhoz megint leültek. Kinyírom mindet. Hogy lehet így időzíteni? Ahogy számolom 12-en vannak. Óh, hogy húzzam beléjük… Megigazítom az ingemet, az majd talán leér addig ha átütne a nadrágomon ez a lötty. Hát neccesen, de takar valamennyit. Mondjuk most még amúgy se látszana. Odamegyek ahhoz az asztalhoz amelyiknél 4-en vannak. Nem először vannak itt, viszont az ő arcukat nem nagyon szeretem látni. Odaállítok 4 étlappal, és benyögöm a szokásos szöveget.
- Jó napot, parancsolnak étlapot? – Ha ez megvan, a többi asztalt is végigjárom. Alig hiszem el, hogy mennyi embernek nem kell dolgozni délen át. De az ő pénzük az én fizetésem. Muszáj jó képet vágnom hozzá. A remény egy jó napért még mindig él bennem, de a többi ember arra sokkal szomorúbb eseményként fog emlékezni. Ennek lassan ideje lesz. Ahogy nézem a mai fogja feltenni az i-re a pontot. Ezt végighúzni nem lesz könnyű.
Közben szaladgálok a konyhába a rendeléssel, és az első házaspárnak már kész lett a túrnivalója. Kiviszem nekik, és ahogy nézem elégedetten fogadják. Leteszem a kaját, majd megállok az asztal mellett
- Kérnek esetleg még valamit? - Mondtam. - Javasolhatok valami bort? Uram, esetleg valami rövidet? - Idd le magad, hadd röhögjek. Reménykedve figyelem a fickó képét, hátha nem mer majd ellent mondani. Közbe nagyon szarul éreztem magam délebbre ismét. Gyerünk már te szánalmas amcsi idióta! Mondd mi kell, és engedj utamra. Ahogy figyelem a termet, ismét lesz pár másodpercem magamra az árnyékszéken. Minden hülyeséggel próbáltam elterelni a figyelmet a romokban heverő istenről. Hirtelen az árnyékszék szó ellentétén kezdtem el gondolkozni, amiből az jött ki, hogy napasztal. Ez tényleg mosolyt csalt az arcomra. Lehet hogy egy darabig kellemesebb látványt nyújtottam a mainál. Az asszonyt láthatólag feldobta a mosoly. Ha tudná az a szerencsétlen, hogy most mi miatt húzom a számat, nem lenne kedve ilyen pillantásokra.