Próbakarakter - segítség egy előtörténet létrehozásához, egy karakter megalkotásához

Coralie Hardy



Életrajz:
Még Svájcban is előfordul az, ami a világ más országaiban teljesen hétköznapi dolog. Nevelőotthon lesz a családja az elhagyott, vagy árva gyereknek. Velem ez történt. Anyám Magyarországról jött ide, megkeresni a földi kánaánt, de végül csak egy éjszakai bárbeli táncosnőként halt meg születésemkor. Apámról semmit nem tudok.
A mai napig meleg szívvel gondolok a gyerekkoromra, mely egy kivülálló számára biztosan nem olyan színben tűnne fel, mint azok előtt akik átélik azt. Nevelőim és tanáraim mindig türelmes szeretettel fordultak felém, támogattak az elképzeléseimben, segítettek a nehézségek közepette, vígasztaltak ha bánatos voltam, s velem nevettek, ha öröm ért. Talán emiatt is határoztam el, már viszonylag fiatalon, hogy magam is ezt szeretném csinálni. Gyerekeket nevelni, tanítani. A gimnázium elvégzése, és a nevelőotthon elhagyása után a tanítóképző főiskolára jelentkeztem, ahova felvételt is nyertem. S hogy a tanulmányaimat finanszírozni tudjam, az egyik csoporttársam segítségével szert tettem, egy nem túl fárasztó, de jól fizető munkára az egyik helyi kaszinóban. Így napközben iskolába jártam, délután tanultam, és pihentem, majd este, azaz fél éjszaka a szerencsejátékosok pénzét váltogattam zsetonra, s a megnyert zsetonjaikat készpénzre. A négy év a főiskolán tulajdonképpen hamar elrepült, s eltekintve a rengeteg tanulástól, és a sok-sok igalomtól ami a vizsgákkal járt, nagyobb nehézséget nem okozott. Az utolsó két évben már korepetáltam is az elsősök közül néhány gyengébb képeséggel megáldott lányt és fiút, s nagyon élveztem amikor a segítségem után örömmel újságolták, hogy a dolgozatuk vagy a vizsgájuk sikerült.
Aztn eljött a diplomaosztó, s a munkakeresés. Első utam a volt nevelőmhöz vezetett, aki ugyanolyan örömmel az arcán ölelt magához mint amilyen örömmel én figyelem a saját tanítványaimat, akiknek még mindig segítek, mert természetesen azzal hogy én elvégeztem az iskolámat nem fordítottam nekik hátat.
S több lehetséges állás közt válogatva végül egy alapítványi iskolánál kötöttem ki, ahol igazán hátrányos helyzetű családból származó gyerekeket taníthatok, tudva hogy nem tesznek köztük különbséget, hiszen a szegények közt ez képtelenség lenne.
A főnököm kedves idős úr. Harold Gray. Támogat minden ötletemet, amit a tanítás hatékonyságának növelésére vetek fel, s a túlóráimat is rendesen kifizeti, amit korepetálással töltök. S elmondhatom magamról, hogy az én osztályomban idén nem lesz olyan gyermek, aki megbukna.
Mr. Gray felhívta a figyelmem egy pályázatra, ami karitatív munkavállalóknak írtak ki, s boldogan adtam le az anyagot jóval a határidő előtt, hatalmas várakozással.
A holnapi nap borítékbontás, s egy hét mire eredményt hirdetnek.
Összességében szerencsének érzem magam, hiszen árvaként megtaláltam a helyem az életben. Van munkám, amit nagyon is szeretek, van lakásom, nem messze a munkahelyemtől, melyet olcsón bérlek, rengeteg boldog tanítványom, és egy szinházbérletem.

Jellemzők:
Nagyjából 168 cm magas, az átlagosnál kissé vékonyabb testalkatú, ragyogó kék szemű, barnás, egyenesszálú, rövid hajú kissé sápadtka teremtés. Mozgása lágy, nőies, hangja bársonyos, s ha halkan szól, akkor is odafigyelnek rá.
Mindig ápolt, és rendezett. Ruházata csinos, és nőies, egy cseppet talán konzervatívnak mondhatnánk. Előnyben részesíti a szoknyát, és kedveli az egyszerű egyberuhákat is.
Havonta egyszer a szinházba is elllátogat, minden premiert megnéz. Szabadidejében is egyfolytában a munkáján és a tanítványain jár az esze.

Személyiségjegyek:
-Kedves
-Vidám
-Nyitott
-Mosolygós
-Türelmes
-Megértő
-Barátságos
-Közvetlen
-Életvidám