Szabadesés - Lasandra Yount meséje

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol fogságban


Érdeklődve hallgatom a szavait. Új érzetek kelnek bennem. Elképzelem a ketrecet s nem zavar a tény hogy hozzám érhetnek. Kis gunyoros mosoly húzza el ajkam. Ostobák! Nyálcsorgatók! Egy forró zuhany egy kemény testmozgás és minden rendben lesz mejd. Ha nem veheti birtokba atestem ha nem gyűrhet maga alá az akaratom ellenére akkor nem lesz baj.
- Szóval csak egy Csók és más semmi?! – nézek rá kérdőn. Majd más is eszembejut. Bár a jelentést nem ismerem igazán de a tudás azért az hogy használják.
- Ki fogja megakadályozni a szipolyozást? – kérdezem s remélem hogy erről a témáról többet is hallhatok.
Az orvosi vizsgálatra csak bólintok. Minden új „munkahelyen” megtörténik.
A vérem kell nekik hát biztosak akarnak lenni a tisztaságában..
- Azt mondod nem feltétlen akar megdönteni az illető. Ha mégis...akkor hagynom kell? S ha ez is benne van akkor ellátsz a kellő segítséggel? Gondolok itt a fogamzásgátlóra...s mi van a pirosbetűs napjaimmal? Lesz kímélet? Vagy ne is számítsak rá? – kérdezem minden feszélyezettség nélkül.
A ketrec szabályaira bólintok. Tetszik a szabályozottság. S megtisztel hogy ő maga avat be.
Majd Foylra tereli a témát s összevont szemöldökkel nézek rá s akaratlan csúszik ki az ajkamon.
- Akkor fehéregérnek kellene lennie...akarom mondani – mosolyodom el – nem emlékszem hogy fehér lett volna a haja. - s erőst próbálom felidézni a bennem tárolt képet – vagy festeti? – kérdezem s játszi fények gyúlnak a tekintetemben.
A taposásra csak biccentek. Hát sosem lesz vége? A sors feljebb léptetett egy másik pokolba. Hazatértem.. Mélyet sóhajtok. A fájdalom egyszerre rohan meg s fogcsikorgatva gyűrném le.
Vér kell és csak kérnem kéne.
Hosszasan nézek rá. Nem megy nem tudom megtenni. Felidéződik Bruce jelenete. Vér és gyógyulás. A lábamhoz két napnyi kellett. S a fájdalom újra átjár. Mennyire vágyok Arnett után. Könny szökik a szemembe. S hogy Cerberus itt ül előttem nem tudhatja miért a könnyek. Dühösen törlöm le őket.
- Már nem bírom sokáig..- okolom fals indokkal jelenlétüket a fájdalomra utalnék.
- Azt hiszem sok kellene – vezetem be a dolgot óvatosan.
- Nem tudom mennyire vagyok jogosult – húzom az időt s tudom nem mehet ez így sokáig. A fájdalom kínoz s ha feláll és elmegy akkor ki tudja mikor jön vissza.
- Szükségem van a véredre..kérlek engedd hogy helyrehozzam magam..- nyögöm ki összeszedve minden akaraterőm hogy legyőzzem a büszkeségem. A kérés közben nem nézek a szemébe csak az orrnyergét fixírozom s csak a mondat végén kifújt levegővel nyugszom meg kissé s emelem a tekintetem a szeméig.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol fogságban


Aprót bólint mikor beszélni kezd.
- Egy Csók. – ismétli szavaid.
- Az előbb mondtam hogy egy lány egy éjjen maximum kétszer részesülhet benne. – mondja
- A vendégeim tisztában vannak a nálam bevezetett és komolyan betartatott szabályokkal. Mind visszatérőek.
- Mivel a lányok pedig stabilan és régóta – viszonylag régóta – dolgoznak nekem, úgy is mondhatnám, hogy bejáratott ügyfélkörük van. – bólint majd felemeli a szemöldökét
- Abban a szekcióban akarsz maradni? –néz rád nem kissé csodálkozón – Ha igen, akkor majd Georgette bevezet a továbbiakba. – s érzed sokkal többet nem akar a témára áldozni.
Aztán felteszed a kérdéseid a nőiségről, és Cerberus arcáról lehervad a kedélyesség. Összevonja a szemöldökét. Előre löki magát, s ezzel együtt a széket hátrébb. Így háta az ágynak támaszkodik. Karját keresztbe fonja maga előtt
- Mióta vagy Arnett szolgája?! – teszi fel a kérdést s érzed egész lényéből a feszültséget.


……………..

- Festeti, hogy ne legyen túl feltünő. – zárja rövidre a dolgot.

Látja, pontosan látod hogy látja kínodat, de nem könnyíti meg a dolgod nem moccan, nem szól egészen addig míg ki nem ejted végre a szádon az elvárt mondatot. Bólint és feláll. Szemed láttára nőnek meg körmei és vállnak méretes karmokká. Gyors és határozott mozdulattal metszi fel a csuklóját. Arcának izma sem rezdül. Kicsit oldalra áll melléd és a nyakadra fog. Így tartja ajkad elé a másik, felsebzett kezét
- Illeszd rá a szád és szívjad. – mondja – Amikor szólok abbahagyod. – teszi hozzá.
- Csak utána gyógyítasz, ha enegedem. – szól még rád szigorúan.
Ha megteszed, akkor ajkaid közé áramlik a vitae. Ismerős a sürüség, ellenben az íze elüt Arnettétől. S mintha ez maróbb lenne. Felsebzett szádat mintha sóval kenték volna be, fájdalmas minden korty.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol fogságban


- Egy Csók....egy napnyi? Hány napnyi van egy emberben? A vér nem csapvíz..idő míg termelődik.. – gondolok vissza a tanulmányaimra s rettegés lesz úrrá rajtam. Arnett azt mondta sokan kiszipolyozzák az embereket s hogy ő sosem fog...no de más? Aggódva nézek Cerberusra.
Az információkat elraktározom.
A szekcióban való maradásra kérdez.
- Nem...testőrré szeretnék válni. – mondom ki a végső célom – de sosem csinálok semmit félgőzzel. Pénzt akarsz s a megszerzéséhez információk kellenek a hogyanról. – mondom nyugodtan.
- Sajnálom ha eleinte az agyadra fogok menni. Nem ismerem a világod, nem ismerem a szabályokat.A beilleszkedés sosem egyszerű, de ha egyszer megvan akkor már önállóan fogok dolgozni ott ahol jónak látod, vagy ahol jólérzem magam, vagy ahol esélyét látom a feljebb lépésnek míg el nem érem a célt. – folytatom őszintén s nyíltan.
Cerberus hirtelen mozdul s összevont szemöldöke semmi jót nem ígér. Lehet ezért félnek tőle, mert kiszámíthatatlan? A kérdése hirtelen ér mint ahogy a mozdulata is. Hátrahőkölve tartom magam elé a kezem.
- Ne..kérlek ne! – nyekkenem. Mára elég volt a verésből úgy érzem. Viszont a hátam azonnal reagál a hirtelenkedésre. Mintha minden ideget egyszerre rántanának ki belőlem de nem azért hogy végleg megszűntessék érzékenységemet.
S büszkeség ide akaraterő oda a fájdalom elveszi az erőm s az ágyra dőlök, ezzel újabb kínt okozva magamnak.
- Ne!...- nyekkenem újra szorosra zárt szemekkel s könny szivárog szemem sarkából. A fájdalom viharszerű tombolása csak épphogy hagy alább. Már értem Milton szavait..van az a kín!
- Tegnap... este ... féltizenegy.... óta..- mondom kínlódva.
S a fájdalom az mi segít legyőzni a büszkeséget elsöpörve a kitartó akaratot.
Elmondom a kérést s ajkam elé tartja a kezét. Két kézzel fogok rá s lehunyt szemmel szívom magamba a megváltó kortyokat. Parancsa fájdalmasan érint s fájón nyögök is fel. Vére mar de a gyógyszer sosem finom. Segítség kell hát elviselem. Iszom amennyit enged. Kell a vére hogyvéget vethessek a pokolnak.
Mikor eleget adott s megállít ajkam s kezeim egyszerre engedik el. Engedelmességem remélem meghatja s végre enyhíthetek...
- Kéééérlek..! – fogom könyörgőre s minden izmom megfeszítve tartom magam vissza attól hogy kísértésbe essek.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol fogságban


Nyeled a vérét, méghozzá jó ideig. Már majdnem feltámad undorod mikor megállít. Könyörgésedre komolyan szól.
- Várj! – és elengedve leül vissza a székre.
- Bírnod kell még! – s érzed a szigorát.
- Figyelj magadba. Figyelj magadba, és próbáld leképezni a vér mennyiségét amit kaptál. – utasít és kivár.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol, Cerberusnál


Visszatart s nem értem az okot. A kín kíséri minden kis rezdülésem. Már nem tudom lefogni oly sikeresen a fájdalmat.
Parancsol s koncentrálni kezdek. Szívesen lehajtanám a fejem ellazítva az izmokat de amozdulat húzna rajtuk csak újra. Így felemelt fejjel újra csak letámaszkodva keresem a kényelmes pózt s befelé figyelek. Lehunyt szemmel s fájdalomba torzult arccal küzdök. Küzdök mert muszáj.
- Több mint két napnyi...- érzékelem de hiába saccolgatok nem tudom mennyivel lehet több.
- Három? – próbálkozom meg eltalálni hátha a megfelelő választ kapja s engedi hogy használjam ami bennem van.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol, Cerberusnál


Cerberus bólint.
- Három, ez a maximum amit tudsz egyszerre tárolni. – magyaráz.
- Használd és gyógyíts. – ad engedélyt végre.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Csak bólintok elraktározva de fel nem dolgozva még szavait. Minden idegszálam a vérért nyúlna magának követelve a részét.
Lehunyt szemmel koncentrálok ahogy Arnettnél tettem. A hátam..a hátam az ami a leginkább kínoz s elvonja már mindenről a figyelmem.
S jön sorba a térdem a fejem az arcom a szám s az apróbb sérülések míg tart a vér ereje...

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Koncentrálni kezdesz, és a vér máris engedelmeskedik akaratodnak. A hátad fájdalma szinte azonnal csökken, s érzed amint a zúzódott puklik is visszahúzódnak. Furcsa bizsergő érzés. S ugyanez következik a térdednél, a fejednél, arcondál. A fogad fájása is elmúlik, s hgy nyelved körbefut érzed, mintha mi sem történt volna, a fogad stabilan áll az állakpcsodban. Végül mindenhol elmúlnak még az apró sebeid is. Sokkal, de sokkal jobban, komfortosabban érzed magad.
Cerberus fokozott figyelmét nem csak pillantása jelzi feléd.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Furcsa varázslat még mindig számomra ami történik. Hála száguld végig bennem s megkönnyebülés.
Finoman domborítok s homorítok ellenőrizendő a történéseket. Már semmi sem fáj. Mélyen leszívoma levegőt s jólesőn engedem ki. Mindezekkel együtt hangosan kordul meg a gyomrom. A szervezetem úgy látszik a következő prioritású probléma felé fordult.
Kis mosollyal nézek Cerberusra.
- Bocsánat.. – jegyzem meg az illemet sértő hang okán.
Majd alábam is átmozgatom. Kezem a porcra simul szinte hitetlenkedve szorítok rá. S közben nyelvem ellenőrzi szám állapotát. Minden rendben van.
„Nahát” mondja a mimikám a férfi felé.
- Köszönöm Uram! – szólalok meg tisztelettel.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:40
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Felszaladó szemöldökkel néz rád hogy megcsikordul a gyomrod, majd látod egy pillanatra összehúzza a szemét. A szavad helyett mintha máshol járna a figyelme.
Aztn megköszönöd és bólint, kicsit elgondolkozva….
- Van mit – s nem gúny mivel szólnak a szavai, sokkal inkább mintha valamiféle mókás felhangot éreznél ki belőle. Tekintete sem komor.
Majd legyint csak egyet.
- Állj fel és mozgasd meg a tagjaid – utasít.
- Közben mérd fel maradt-e még benned a vérből!
S ha megteszed érzed hogy maradt. Ha megsaccolnád a tegnap Arnettől kapottnak a felét érzed.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Válasza kis röppke mosolyt csal ki belőlem.
Felszólít hogy próbáljam ki magam. Több se kell. Órák óta mozdulatlanságra vagyok ítélve így agy úgy. Lecsusszanok az ágyról s a jobb lábamra nehezedek óvatosan. Majd ellépek előle s a két ágy előtti szabad területre megyek. Gondolkodás nélkül hajlok hátra. A fejem majdnem a sarkamig ér mikor a két kezem is magam után hajtva könnyedén rakom a padlóra s felemelkedve kézállásba átfordulok s a lehajolásból mosolyogva állok fel. Mélyet sóhajtok.
- Majdnem minden a régi. Köszönöm. De hiányzik egy órányi úszás egy jó masszázs s egy kis edzőtermi felkeményítés. – mondom ki amit gondolok őszintén. Ajkamon halovány mosoly, de már nincs kedvem vele játszani.
A testemre figyelek. Újak az érzetek valahogy más valami változott. Nem is borzaszt a vér bennem levősége s ez kissé megriaszt de gyorsan túllépek ezen is.
- Egy napnyi..- becsülöm meg merészen. Összehasonlítom a lábsérülésem a mostani szórványos sérülések mennyiségével. Ez is egy újabb tapasztalat.
Figyelmesen nézek Cerberusra. Visszasétálok az ágyamhoz s leülök rá. Nem tudom mire készül még hát várok.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus felkuncog a mutatványod láttán.
- Cirkuszi számokra nincs szükségem – jegyzi meg s érzed csak heccel, nem bánt.
Aztán hogy megint köszönetet mondasz bólint. A szemöldökének felcsúszásával egyidőben nevet fel
- Akárha a lányok nyafizását hallanám. – sóhajt szemforgatva – Georgette mejd elkalauzol a kényeztető részlegbe.
- Az edzőtermeket majd én mutatom meg – komolyodik el valamelyest s csak bal szemöldökét emelinti meg kicsit kiváncsian. Aztán feláll. Melléd lép megint.
- Még két napnyit kapsz, most hogy tele legyél. – s ismét felszakítja a csuklóját.
- Figyeld magad közben és próbálj meg akkor megállni, ha úgy érzed annyi van benned mint az előbb. Legalábbis nagyjából.
S ha rászívsz a sebre indul meg az áradat. Jóval erősebb sugárban ömlik a szádba.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 19:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- A ketrec is csak egy kis cirkuszporond..meglátjuk szükséged lesz e rá a későbbiekben – nézek rá csábítón s bár nem vagyok igazán formában s a farmer sem erre terveztetett de streccs jellege miatt azért bepróbálkozom a mozdulattal. Magam mellett behajlítva emelem fel a jobb lábam s mikor a combom a jobb oldalamhoz simul akkor felnyújtom a lábszáram s jobb kézzel a lábszáramra simított ujjakkal állok meg nyugodtan míg a bal kezem hosszú ujjai a felnyújtott láb belső oldalán pillangóznak le érzéki mozdulattal kertem bejáratáig hogy onnan felsimítsak két keblem közé s közben hátravetem a fejem mintha épp élveznék nyögök fel. S aztán huncutkás mosollyal állok vissza egyenesbe hogy vajh mit szól a kalitkás ízelítőhöz. S még valami eszembejut. A kemarák felé fordulva fújok egy puszit a leskelődőknek.

Meglep hogy a kényeztető részleget említi. Felkelti a kíváncsiságomat. Megjegyzem hogy Georgette lehet a főnök tán a lányok közt.
További vért kínál s óvatosan fogok rá a csuklójára s szívom meg..azaz csak tenném hisz ő maga önti szinte ajkaim közé a vérét. Felmrül bennem vajh mennyi lehet benne hogy ennyit nekem ad?
Figyelek az érzésre s mikor úgy érzem annyi van bennem mint a gyógyatás előtt akkor nyelvemmel zárnám el az áramlást s halkan dünnyögök párat. Ha elapad akkor engedem csak el s az utolsó cseppet is lenyalom tisztán hagyva ott a csukló bőrét.
- Köszönöm. –biccentek felé finoman.
- Meddig tudom felhasználni? Mert felszívódik egy idő után nem? – kérdezem aggódva.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 20:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus felszaladó szemöldökkel figyeli a mutatványod, s jókedvűen felnevet a végén. Jókedvét tetézed a kamerák felé fújt puszid.
- A fiúk biztos hálásak lesznek a külön műsorért – nevetgél, majd valamelyest komolyabban folytatja – Elsőre nem is rossz – billenti oldalra a fejét.
- Elsőre? – kérdezi leplezetlen vigyorgással, s tudod pontosan mire célozva cukkol.

Mintha érezné mikor érsz el a mennyiéség közelébe a szádba folyokázás üteme csillapodik, s ahogy megérzi a jelzésed el is áll. S hogy még le is takarítod szinte ahogyan anyja mosdatja a gyermekét felkuncog gondosságodon.
- Van mit – hangzik ismét a mondat.
Kérdésedre fejet int.
- Ameddig el nem használod a tartalékodat képezi. – magyarázza.
- Az ami felszvódik, jobban mondva elhasználódik, eltűnik azt a szervezet ara fordítja hogy megmaradjon a ghoul állapotod. Ez az idő egy hónap. Ha nincs utánpótlás, akkor neked annyi. – fogja rövidre a magyarázatot.
Aztn feláll.
- Gyere velem – mondja és az ajtó felé indul. – Mióta nem ettél? – kérdezi mintegy mellékesen.
- Itt adtak enni? – fordgatja át az őt érdeklőre kihegyezve a kérdést.

Második nap
2010. október 1. Péntek délután 20:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Csak nem keltettem fel a kíváncsiságod? – nézek rá játszi csillanással.
- Le kell hogy lombozzalak! A multamban nem fog szerepelni a szó, sztriptíz de még csak a rúd sem – emlékszem vissza a ketrecre.
- Érdekes gondolat olyasmit tárni a férfi elé ami soha nem lehet az övé! – s gonoszkás uralkodói érzések kélnek bennem.
- A társnőimmel játszottunk ilyesmit egymás közt..innen a mozdulatsor. – mesélem neki a kis epizódot az életemből őszintén.

Értőn bólintok bár lenne pár bonyolult gondolat mi kérdéseket vet fel de e gyelőre inkább kivárok vele. Úgy érzem a kettejük, Arnett és Cerberus gonosz, kegyetlen játéka nem egy két napról fog szólni.Követem hogy kifelé indul gondolom Georgettehez visz máris. Bár egy forró zuhany egy tál étel és egy csöndes zug jobban kellene most mint az új élmény!
Gondolataimból épp az egyik vágyam az amire rákérdez s ezzel kiragad az elmélkedésből..
- Úgy hajnali négy körül.. – válaszolok korrekten.
- S igen kaptam enni bár ahogy megérkezett a vendéglátói kedvesség hirtelen sürgető lett az igény a társaságomra, hogy elszórakoztassam Petet. – mondom kissé motózusan. S nem az étel hiánya hozza a kelletlen felhangot szavaim mellé. Sokkal inkább a láncos terem emléke.
- Gondolom a főzelék és a fasírt kihült már bánatában hogy faképnél hagytam a tányért..- mosolyodom el.
- Az étel mellé kapott cola az egyetlen mi felbontatlanul megtartotta élvezeti értékét...ám ha lehetne..megoldható hogy némiképp egészségesebben étkezzem? – kérdezem óvatosan hangom kérő.
- Jobban emészthetőek számomra azöldségek gyümölcsök a tej a gyümölcslé. Ritkán eszem húst... – pillantok felé kérőn. Nem szeretném eljátszani a kedvességét a kegyet mit érezhetően gyakorol. De megpróbálom átültetni az információt erre a témára is.
„Kérni kell, csak kérni kell és megkapjuk...”
Vajh minden így működik itt??????

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Tehát a lányokat szereted? – kérdezi s csak alig lepődik meg a dolgon.

Szavaid komorá teszik arcát és tekintetét is. Aprót bólint szájat húzva. Kérésedre így szól
- Kell enned húst is. – közli – A kiképzést nem fogod bírni ha csak zöldséget eszel. – ráz fejet rövid mozdulattal.
A folyosóra kiérve végig megy rajta. A kanyar után nem sokkal egy acélfal zárja a járást. A plafon alatt itt is kamerákat látsz. Ismerős pittyenést hallasz és a fal felemelkedik, halk szisszenéssel. Cerberus nem szól, csak megy előtted. Nem néz hátra vajon követed-e. Tovább megy hogy szabad lesz az út. Itt is fehérre festett falakat látsz s ajtók sorát. Az acélfal visszacsúszik a helyére.
Néhány ajtóval odébb áll meg, s nyit be az egyiken. Fertőtlenítő szaga csapja meg orrod. Fejével befelé int, s csak ha belépsz lép utánad.
A helység egy vizsgálóféle. Vizsgálóasztal áll az egyik fal mellett. A másik oldalon egy íróasztal, meleltte és mögötte is egy szék. Néhány iratszekrény is látható, illetve egy üveges kórházi szekrény is. Benne eszközök, és gyógyszerek.
Két ajtó nyílik innen. Cerberus az asztal melletti szék felé int.
- Ülj le! – utasít s ő maga eltűnik a jobb oldali ajtó mögött.

Néhány perc múlva tér vissza, Jessicával, aki meglehetősen sápadt, és riadt.
- Fél órád van – közli a nővel aki katonásan felel
- Igen Uram! – mondja.
Cerberus pedig se szó se beszéd elhagyja a szobát. A nő aprót sóhajt némileg fájdalmasan majd rád néz.
- Menj be – int a bal oldali ajtó felé – vetkőzz le és fürödj le. – mondja
- A flakonban fertőtlenítős fürdető van. A hajad is azzal mosd meg – kér
- Ha kész vagy vedd fel a fehér köpenyt és gyere ki. – s azzal az orvosi szekrényhez lép, s benyúlva mindenféle dolgokat kezd egy tálcára ráhalmozni….

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Meghökkenek a feltételezésén.
- Rég voltál egyetemista látom..- nevetek fel jóízűen. Majd fejcsóválva higgadok le gyorsan.
- Bocsáss meg..- javítok uvariasan.
- Való igaz kipróbáltam ezt is azt is de inkább a hímneműek érdekelnek bármennyire is akad köztük sosk sok selejtes példány - teszem hozzá kissé gúnyosan.

Meglepetést meglepetésre halmoz. Vagyis félig meddig már döntött...kiképez. Haloványan elmosolyodom. Egy lépéssel közelebb vagyok a célomhoz.
- Ahogy kívánod..- biccentek felé engedelmesen. Végül is nem nagy ár ha valóban ez is szolgálja a terveimet, majd megbarátkozom az állati fehérjével is.

Követem s tiszteletem jele hogy bár nem mellette de nem is mögötte haladok ha a folyosó szélessége engedi. Pusztán egy féllépéssel vagyok tőle lemaradva. Innen remekül figyelhetem az arcjátékát is. Koncentrálok rá szeretném mihamarabb kiismerni őt.

Folyosók ajtók kamerák. Akárha egy erőd lenne, méghozzá egy szupertitkos létesítmény. Érdeklődve figyelgetem merre haladunk. Nem félek..mellette nem. Ismerni vélem az indokait vagy legalábbis egy részüket.

Az orvosiba visz a szagok erről árulkodnak. Leülni parancsol hát leülök. Jessicával tér vissza. Jólesik látnom a nővérkét bár zavar hogy riadt. Jó lenne tudni az okot. Lám ő is fél tőle....
Cerberus ad egy félórát..ennyi idő szinte semmire sem elég.
Jessica fürödni küld s megkönnyebbülök hogy végre teljesül az óhajom. Már nagyon vártam hogy megtehessem.
Bólintok felé kedvesen s megyek amerre küld.
Levetkőzöm s beállok a zuhany alá. Megszimatolom a tusfürdőt s ha az illata valóban fertőtlenítős akkor csak beletörődve sóhajtok. Alaposan megfürdöm és hajat is mosok. Maj dkidörgölöm a vizet a sörényemből s szétrázva hagyom. Belebújok a fehér ruhába ám mielőtt kimennék hozzá összehajtogatom a ruháimat s a tenyerembe rejtem a kis kulcsot.
Kilépek hozzá s csak kíváncsian pillantok körbe. Kamerát keresek. Ha meglelem akkor mintegy véletlen állok neki háttal.
Engedelmesen nézek Jessicára.
- Mondja kérem mit kell tennem hogy időre végezzünk! - hangom kedves.
- Lehet egy kényes kérésem? - nézek rá esdve de úgy hogy a kamera ne lássa arcom.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus nem néz rád neheztelően, hogy felnevetsz. A férfiakra utaló gúnyos szavaid kommentálja csupán.
- Mindenkinek van valahol helye. – kacsint feléd – még a legocsmányabb, és legkevésbé életrevalónak is. Ha máshol nem, hát a mi szolgálatunkban – mondja jóízűn kuncogva, s talán ezzel jelezve ne csodálkozz semmin ezek után.

Csak elégedetten biccent hogy nem ellenkezel a húst evést forszírozó szavaira.

A fürdő a praktikusság elvén berendezett aprócska helység. Egy üvegkabinos zuhany, egy csap, és egy wc csésze található benne. A falnál egy kicsi szekrényke, afféle pult. Rajta egy fehér vászonból lévő vizsgálóköpeny, ami mindegyik kórházban megtalálható, s amit a betegek oly annyira nem szeretnek. Hosszú újja van, s hátán végig nyitott. Csupán a nyakánál köthető össze egy vékonyka pertlivel. A csap felett tükörlap a falra szerelve. S még itt is kamerát látsz a bejárat felett. Sejtésed szerint az egész helységet belátja.
A zuhanyban a falon picike „polc” – afféle csempemélyedés. Egyetlen flakon áll ott. Se jelzés, se címke rajta. Illatán valóban érzed a fertőtlenítő-t sejtető összetevőt, de érdekes mód nem kellemetlen mégsem, ivel virágillatot is érzel. Tavaszi réteken van ilyen illat, mikor minden vadvirág egyszerre örömködik csodás szirmok bontásával az éltető napfénynek.


Kilépsz. A kamera itt is az ajtó feletti sarokban a plafon alatt.
Jessica-án is köpeny van már. A tálcán vérvételi csövek, gondosan felcimkézve, feliratozva, tűk, fertőtlenítőszer, törléshez vattapamacsok, egy csatos gumipánt, ragtapasz, olló. Mellette az asztalon vérnyomásmérő, fonendoszkóp, reflexkalapács. S egy orvosi karton is, mellette, néhány kérdőív.
A doktornő feléd fordul mikor kijössz. Mosolya lehervad hogy meglátja a kezedben a ruháid.
- Azokat vigye vissza és hagyja a pulton – kér kicsit sürgetően. S ha megteszed akkor néz rád kérdőn
- Halljuk a kényes kérdést – mondja kis bólintással.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Teszem amit kér. A kulcs nálam marad. S hogy visszatérek csak felé fordulok s megrázom a fejem mintha zavarna avizes hajam.
- Van nálam egy megőrző kulcs..megőrizné nekem míg érte nem jövök? - kérdezem egyszerűen.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Jessica meghökken a kérésed hallva. Haját a füle mögé tűri, és kis fintorral ingat fejet.
- Ha rájönnek és megtalálják nálam…. – mondja nagyot nyelve s látod legszivesebben engedne a kérésednek, de nagy benne a tartás is Cerberustól.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Csak sóhajtok s biccentek.
- Rendben...így is köszönöm amit értem tett és tesz. - mondom kedvesen. A kezemben marad a kulcs. Abban reménykedek hogy majd az új ruhám zsebébe rakom. Nem fogllkozom tovább a kérdéssel.
Körbepillantok és ha van szék készítve akkor leülök hogy vért vehessen. A tálcára pillantok s tudatomig jut a rengeteg fiola ott léte.
- Jézusom minek ennyi vért levenni? Mi ez valami kísérleti laboratórium? S miért retteg mindenki ennyire a főnöktől? - kérdezem kíváncsian.
- Láttam milyen bánatosan jött ki vele. Leszidta valamiért? Mi az ami itt a leginkább tilos? Mihez tartsam magam? - kérdezgetem kíváncsian.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Sajnálom – mondja halkan kis mosollyal.
S hogy leülnél az ágyhoz int.
- A vizsgálóra feküdj – kér – előbb megvizsgállak. – mondja s hozzád lépve segítene levenni a köpenykét. Aztán dobogót húz elő, hogy fellépve rá lefekhess.
- Mindenféle teszthez kell a sok vér. A betegségeket szűrjük ki, illetőleg a vérszegénységet teszteljük. – kezd beszélni, s közben vizsgálni kezd. A kezét a csuklódra teszi, s pulzust számol előbb. Majd az asztalhoz lép, s felveszi a kapcsos irattartót, amin egy rubrikás papír. Felír valamit, s a fejed mellé teszi. A vérnyomásméréssel folytatja. Azt is beírja.
- Sportolsz valamit? – kérdezi – Az eredmények azt mondják – mosolyodik el.
Aztán meghallgatja a szived, s felültetve a légzésed is a hátadon.
Majd újra lefektet és a reflexkalapáccsal is végigmegy rajtad. A könyököd, a térded, talpad veti vizsgálat alá.
Ezzel végezve leír néhány sort. Aztán a hasadat tapogatja át, és az izületeid is megmozgatja. Akárha egy éves háziorvosi felülvizsgálaton vennél részt. Végezetül a szádba, torkodba is belenéz, nyelvlapoc-t használva. Ismét papírra vet pár mondatot, utána fordul feléd vissza.
- Gyere most megmérlek.
S a sarokhoz lép, ahol egy orvosi tárás mérleg, és a falon egy mércés farúd. Ezeket az adatokat is beírja.
- Maradj itt – kér a magasságmérőnél. Az asztal fiókjából apró fényképezőgépet evsz elő. Eléd lépdel, és lefotózna…

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Meglep hogy nem válaszol a kérdéseimre..vagy mégse?! Túl nagy lenne benne a félelem.
- Ennyire félsz? - kérdezem halkan bizalmasan a kimaradt válaszokra célozva.

Levenné a köpenyt s riadtan villan a tekintetem a kamerák felé.
- Itt semmi sem titok? Nincs szemérem? Ez az orvosi nem? - kérdezem dühösen.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Itt nem fenékig tejfel az élet – válaszol.

- Minden be van kamerázva. Minden. Majd megszokod – nyugatatna meg. – Akik ott ülnek a kamera túloldalán, már anyni mindent láttak, nem hiszem hogy élvezkednének a helyzeteden – teszi hozzá, s valahogy érzed van alapja annak amit mond. Várja hogy sikerült-e meggyőznie...

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Még egy pillantás az átkozott "szem" felé s aztán leveszem a köpenyt magamtól. Valamelyest segít a helyzetemen hogy legalább a vizsgálat közben nem kell farkasszemet néznem az "egyszeművel".
Hagyom hogy azt tegyen velem amit akar de zaért éberen figyelem minden mozdulatát.
- Testnevelésit végeztem..személyi edző lennék..odakint - fintorodom el a volt életemre gondolva. Haloványan tudatosulnak bennem Arnett szavai. Már nem vagyok olyan mint egy közönséges ember..éppen ezért már nem is tartozom közéjük. S hogy hova is tartozom eztán? Nos ezt nem én döntöm el ahogy látom.

Lemér felmér mindent feljegyez.
- A végeredményt velem is közlöd? Gondolom ez afféle megfelellési felmérés is..- nézek rá kérdőn.
- Mi lesz ha nem felelek meg? Gondolom ismered a kritériumokat. Egy tízes skálán hova helyezzem magam? S ha valami nem jó akkor van módom javítani rajta? S hogyan? - peregnek a kérdések ajkamról hiszen lehet ezeken áll agy bukik a tervem.

A mérőrúdhoz állít s hogy az asztalhoz lépve gépet vesz elő kínnal kacagok fel.
- Jézusom! Minek a kép? Át akartok operálni? Ilyen volt ilyen lett? - leplezem kérdéssel zavarom. Már így is épp eléggé megalázó ez az egész...