Szabadesés - Lasandra Yount meséje

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Máskor talán élvezném a száguldást, de most csak érzéseimmel verseng a sebesség.
Szavakba öntöm önteném a kínt mi gyötör s megértés helyet dühöt kapok válaszul. A motor megáll s valahogy tudom még nem lehetünk otthon.
Értem nyúl s úgy fog meg mint egy macskát. Durván bánik velem de most ez sem érdekel. Olyan fokú a vereségérzetem hogy ennél rosszabb már nem lehet.
Fellöki a plexim s a tekintete szinte süt. Az utcai lámpák fénye engedi látnom az íriszt mely oly hihetetlenül zöld. S egy erre hajtó autó fénypászmája ragyogtatja fel az amúgy is gyilkos pillantást. Elakad a lélegzetema látványtól. Szavai csak rátesznek az érzésre.
Durván rakja helyre kisiklott gondolataim. S a lényeg pontosan érthető. Nem félelmet kelt bennem hanem reményt.
Haloványan mosolyodom el s a könny még mindig folyik le kétoldalt de ez már más ízű. Nem keserű..
Lenyom s fura érzet kél bennem.
Tehát van előre még nincs veszve minden.
Tenyerem a tankra simul.
- Köszönöm..- rebbenem halkan s ajkamon mosoly kél s marad is miközben újra repülni kényszeríti a gépet. Lehunyt szemmel élvezettel adom át magam a jövőnek.Már értem miért kap szárnyra a haldokló is mellette. Biztonság béke..szeretet..OTTHON...
Oldódik a fájdalom s endorfin szabadul fel.
Haza érünk s leküzdöm magam a motorról. Leveszem a bukót. Az ő motorjának ülésére teszem. Ellépek a géptől majd valami eszembe jut. Kihalászom a kulcsot a szebemből s felé nyújtom. Nála jó helyen van a kincsem.
Kölykös mosollyal nézek rá s nem érdekel hogy látja a nedves arcom.
Két kézzel tenyérrel törlöm le gyerekmód a nyomokat s játszin megbocsátást várón nézek rá.
- Vissza a szállásra? - kérdezem engedelmesen. Jelenléte erőt ad s tudom a fürdőig el fogok jutni már...

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Köszönetedre nem jön válasz.
Az aszfalt döccenései jelzik neked s a szél hogy az iram ismét kegyetlen. Majd végre lehajt az útról, s lassítva kagyarogav áll meg végül. Leteszi a lábát, s leállítja a motort. Megvárja hogy léeszállj. Nem segít, nem támogat le. Ő csak eztán éll fel, és átemelve lábát egy mozdulattal emeli fel a támasztóra a motort.
A sisak lekerül róla, s az ülésre teszi. Mellé kerül a tied.
S hogy a kulcsot nyújtod felé, elégedetten bólint, de nem nyúl érte.
- Csak engedéllyel mehetsz ki. – közli.
- Ha szöksz, vagy dühből pattansz meg, nincs tovább! – tudatja veled s tudod nem fenyeget. Szava kőbe vésett törvény.
A lift felé int fejével.
- Georgettnél jelentkezz. - mondja
- Eszel, iszol, tisztálkodsz. - sorolja.
- Mire kész vagy ott leszek. - s a tekinetében furcsa villanást látsz.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Automatikusan biccentek hiszen rendelkezett valamiről. Lényege hogy a kulcs nálam maradhat. S csak megkésve fogom fel.
"Engedéllyel kimenni" Hitetlen kerekedik ráa tekintetem. Aligha fogom fel. Lehet nem kell várnom addig hogy testőr legyek? Haloványan elmosolyodom.
- Igen Uram megértettem..csak engedéllyel - nyekkenem hűdötten.

Elküld s ujjaim a kulcsra feszülnek. Saját a tárgy senki el nem veheti. Az ugyan felmerül bennem hogy a moci a telepen maradt s majdnem vissza is nyújtom neki a kulcsot de gyorsan meggondolom magam. Ha én mehetek érte az mége gy szabadságos kimenetel S bármennyire fáj is minden tagom, mégis boldoggá tett a Billel való edzésféle. Titkon legbelül repetában reménykedek.

A lifthez indulok s hálás vagyok hogy nem a lépcsőkön küld fel.
A harmadikra megyek s átvonszolom magam a függőfolyosón. Most nem nyűgöz le alátvány. A méterek fogyását figyelem. Az éhség hirtelen jelentkezik. Odaát fel a negyedikre s még ki sem lépek a liftből mikor ujjaim közt lógatom a kulcsot. Tudom csipogni fog a rendszer. De ez már csak a robotpilóta segítsége s a rendhez ragaszkodó beidegződés.
- Nyugi fiúk csak egy kulcs! - dünnyögöm mielőtt leteper a véderő.

Ha Georgette előkerül a riasztásra akkor fáradtan állok meg előtte.
- Jelentkezem...- nyekkenem a parancsnak megfelelően.
- Enni inni fürödni küldött s értem jön..- tájékoztatom Georgettet a helyzetről.
A szobám felé indulok s nem szenvedhetem zárt térben a szagot mi körbevesz. A kulcsot az éjjeliszekrény fiókjába rakom. A fürdőbe megyek. Dolgom végzem megkönnyebbülten s mielőtt elaludnék ülve..ismét, sürgősen erőt kapargatova össze állok fel. S nem merek a kádba ülni. Nem kis küzdelem árán zuhanyozok le s mosok hajat.
Nem is szárítom meg. Tanácstalan keresek szennyestartót.
A gardróbban keresek másik nadrágot pólót bugyit zoknit s vászon edzőcipőbe dugom a lábam. Fogalmam sincs mire készül a főnök de a gyakorló megtette eddig akkor most is jó lesz.
Majdnem sírva kötöm meg a cipőt.
Irány a konyha. Tökéletes zombinak érzem magam.
Narancslés doboz. Nem keresek poharat. Ajkam szívókorongként tapad a nyílására s levegőm fogytáig lehunyt szemmel döntöm magamba a hideg italt. Holnap nem lesz hangom de ez sem érdekel. Szervezetem hálásan fogadja a jóízű folyadékot.
Tekintetem megállapodik egy lefóliázott csomagon. Sonka sovány rózsaszín csábító. Kiveszem. Sajt mellé s az elmaradhatatlan szőlő.

Lerogyok a székre az asztalhoz s falatokat rakosgatok a számba. Fejem a könyöklősre rakott kezemen támaszkodik.
Gondolataim a testőrködés körül forognak.
Falatot pakolok a számba..sajt sonka szőlőszemek.... S egy idő után valóban csak az ösztön visz aztán már az sem. Az íz még a számban...a falat lenyelve s a gyomor jelzi köszöni így jó. Karom lassan elhajlik s afejem a hajlatban pihen el. Ajkamon mosoly s a tudatom a semmibe hull boldogan biztonságban érezve magát.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Felmész, s a lányos szárnyban kilépve a liftből a kapu valóban becsipog. A két marcona kilép rejtekéből, s a kulcsra merednek.
Georgette érkezik nagy sietve. Mikor meglát felhörren.
- A büdös francba! – s kikapja a kezedből a kulcsot.
- Normális vagy?! – s érzed dühe aggodalmából fakad.
- Hogy került ez hozzád???? – s azonnal ra várja a választ….


Kinyögöd a szavakat, és megkönnyebbülten néz rád.
- Szerencséd! – mondja és a kulcsot a kezedre fogva teszi a tenyeredbe.
- Eridj! – int fejével a szobád felé.
- Léna! – kiált fel és egy vézna, törékeny teremtés kerül elő. Hosszú haja szigorú varkocsba fonva.
- Takaríts fel Sandra után! – int utánad.
- Máris Georgette – feleli a lányka szolgálatkész engedelmességgel.

S mire a dolgod elvégzed, s levetkőzve a kádba lépsz Georgette nyit be.
- Bele ne heverj nekem a kádba! – szól rád szigorral. S hogy zuhanyt nyitsz egy eprc múlva magadra hagy ismét.

Léna is előkerül. A szennyest a kosárba dobja, és kicsiny lapáttal és seprővel felszedi a homokot. Aztán fel is töröl néhány mozdulattal, majd eltűnik.

Öltözöl, és újra rád nyitja az ajtót Georgette
- Igyekezz! – sürget, s bár látja kínod csak egy ajakhúzást látsz. Aztán újra eltűnik.

A konyhába magadévá teszed a narancslét. Torkod jelzi valóban, ezt lehet nem kellett volna.

Aztán letelepdsz és enni kezdesz. Georgette megincsak megjelenik. Nem szól, csak bólint s magadra hagy.

S mire jóllaksz, az álmosság győzedelmeskedik. Az iskolai padban megszokott helyzetben döntöd fejed a hajlatba és tudatod máris a sötétbe hull.
- Sandra! – ér el merényletként a durva szó, és rázzák a vállad – Ébresztő! – s hogy eszmélsz Gerogette áll feletted. Karodra fog kíméletlenül ránt álló helyzetbe.
- Lódulj! – s az ajtó felé fordítva enged el, és tolja meg hátad. Maga előtt terelgetve visz ki a társalgóba. Nem a szobád felé. Egy másik ajtóhoz lép veled. Kinyitja és betol rajta. A párnázott ajtó becsukódik utánad. Majdnem sötét van. A hatalmas ablakon át a város visszfénye egy alak sziluettjét mutatja neked. Háttal áll. Keze zsebben. Nem mozdul, csak áll.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

A helyzet nem épp barátságos de engem szórakoztat a dolog.
- Nyugi fiúkák legális a tulajdonlás! - hűteném le igyekezetüket. S mire a kedélyek megnyugodnának Georgette támadását kellene hárítanom, de a reflexeimet tán a bukóban hagytam nem tudom.
A kulcs gazdát cserél s morranva szerezném vissza mocim lelkét.
- Héj az az enyém!- reagálok gondolkodás nélkül.
- Ne paprikázz már! - nyekkenem elnyűtten.
- Tőle kaptam megtarthatom, bár moci nélkül nem sokat ér ..- csillapítanám le.
- Nálam lehet de csak engedéllyel használhatom...ma jó kislány voltam..lehet belepusztulok mindjárt anagy jóságba...- fintorgok fájdalmasan.

Elzavar s a jogos zsákmánnyal boldogan távozom a közeléből.
A kicsi lány serényen poroszkál utánam felszedve a gyakorlótér szemcséit.
Csak sóhajtok igyekezete láttán. Restellem a disznóólat amit okozok de tudom ha én állnék neki takarítani hát tán megsérteném... Így minden egyes megnyilvánulása kihoz belőlem egy köszönetet. Gondolatok fogannak meg bennem melyek azonnal el is merülnek.

Georgette tör rám s iménti kis ingerültségem szintjét fentebb emeli azzal hogy kölyöknek tartva ellenőrzi vajh megmosom e a fülem mögött is!
Majd megy s nyugisan megfürdöm. Aztán a gardróbban is megtalál s sürget. Fel nem foghatom mire ez a feszültség. Egy valamire jó a vérnyomásom megemeli a keringésem felgyorsul s az ébrenlét könnyebbé válik. Majd a konyhában is meglátogat..
- Anya eszem húst is! Lááátod? - tör ki belőlem az ingerlékenység.

Aztán felráz s kitaszigál.
- Héééj ez fáj! - tiltakozom nyafogva.
Belök egy szobába ahol egy alak vár rám.
A párnázott ajtót külön kegyként élem meg. Hátralépve neki simulok s bóbiskolásra adnám a fejem
Azonban az alak nem moccan. A fegyelem győz. Két kezem mögöttem tapad a rézszegekkel hepehupásra alkotott kárpitra jó kapaszkodási felületet adva.
Egyenesbe tornázom magam de a támaszt továbbra is kihasználom. Szemhéjam nehéz. Erőből tartom félig nyitva s így szemmel a szliuett gazdáját. Feltételezm hogy Cerberus az hisz azt mondta értem jön.
- Uram! - préselek ki egy álmos bejelentkezést magamból.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Itt semmi nem a tied! – vág vissza Georgette. S csak mikor elmondod neki a miértet nyugszik meg, s csillapodik le.

A konyhában aztán nem bírod tovább ingerenciád mokásan hangzó szakaként törnek elő nelőled. Georgette rád mered, majd elvigyorodik s elnézőn csóvál fejet. Kuncogva lép ki a konyhából.

- Ez van kislány! – közli szenvtelen hangon tiltakozásodra.

Megszólalsz. Az alak nem mozdul, csak levegőt szív be.
- Miért nem használtad a véred? – kérdezi s valóban Cerberus az.
- Feltöltöttelek. Nem véletlen. – bólint aprót, és feléd fordul. A szemed hozzászokott a majdnem sötéthez. Látod egy fotel és kanapé az egyik oldalon, a másik oldalon egy ágy. A férfi a fotelhez lép, és leül. Tekintetét viszont magadon érzed.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Csak bosszúsan szusszanok két falat közt Georgette megjegyzésére.

Cerberus az könnyebbülök meg.
S hogy a homály látni engedi a berendezést szinte fájdalmasan sóhajtok fel. Kanapé ...s egy ááágy. Hátam szorosabban vetem az ajtónak. A kísértés elég erős..
Kérdez s fel nem foghatom az értelmet. Majd hogy folytatja úgy kezdem érteni mit is akar tudni.
Agyam lázasan kutat értelmes válasz után. Majd halkan szólalok meg.
Eddigi tapasztalataimra alapozhatok csak.
- Nem sérültem meg Uram! S nem utasított a használatra..- mondom bizonytalanul, hisz nme is tudom mire használhattam volna.
Leül s én nem mozdulok. A súlypont most pont jó helyen van ahhoz hogy állva maradjak s ne nagyon terheljem a karom se.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Fájdalmaid vannak. Izmaidat túlterhelted, miért nem csillapítod? – kédez vissza – Ez is egyfajta sérülés. – teszi hozzá.
- Erre nem kell engedélyt kérned. Ha letiltom azt pedig tudni fogod, mert nem lesz benned tartalék – mondja könnyedén.
- Az akadályokon sem használtad a hatalmad. Miért? – érdeklődik tovább szinte türelmesen.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Hogy mondja s engedi koncentrálva próbálom ki a nemrég tanultakat. A fájdalom lassan tovatűnik s testhelyzetet változtatva feszítem meg az izmaim néhányszor. A meglepettségem nem titkolhatom.
Megkönnyebbülten sóhajtok fel.
- Köszönöm Uram! - s valóban hálát érzek felé. A kín megszünte rengeteget számít.
- Ha ezt előbb tudom...- jön meg a hangom kissé de csak mint örömködve.
S bár afáradtság marad a közérzetem jelentősen javul.
Majd olyat kérdez hogy összehúzott szemöldökkel fordulok felé.
Halkan felnevetek..úgy érzem tréfál.
- Nos a szálkás deszkát nem hatja meg a női báj..a hatalmam csak egyes férfiakra hat. - kuncogok fejcsóválva.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus cseppet sem enynire vidám, mint szavaid
- Gyere ide! – int magához komoly hangon.

S ha odamész mellé felnéz rád.
- A hatalmad a véredben van.- mondja
- Amikor először kerül beléd egy testvér vére átalakulsz, visszafordíthatatlanul. A vér hatalommal ruház fel. A regenerálódó képesség az egyik. Ezt tudod. – mondja
- Ezen kívül, gyorsabb és erősebb leszel. Ez mind mind a vér hatalma. – magyarázza.
- Mikor ittál előszőr Arnett véréből?? – kérdezi
- Azt érzem rajtad hogy nem tegnap! – jelzi feléd hogy ez nem jó válasz

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Magához int s a hangszíne semmi jót nem ígér.
Az álmosságom tovaszáll s érzem most újra meg kell küzdenem magamért.
A fotel mellé lépek s figyelek arrébb küld e vagy jó helyre találtam e állani.

Kérdez s a zavar a félelem ellep valami fura megmagyarázhatatlan elegyet alkotva.
- Miért érzem úgy hogy a törvény nemtudása nem mentesít alóla? - kérdezem halkan óvatosan.
Majd rögtön folytatom a gondolataimmal.

- A válasz a kérdésre korrekten az hogy de igen tegnap ittam belőle először. - jelentem ki határozottan.
- Azonban..- állítanám meg a haragját.
Mély levegőt veszek.
- Ő maga közölte velem a tényt ha iszom belőle akkor a második kötés is ki fog alakulni s a szerelem érzet elkerülhetetlen lesz. - kezdek bele s magam is keresem az összefüggéseket.
- Sosem ittam még belőle állítása szerint viszont mikor találkoztunk már volt bennem a véréből mégpedig egy napnyi adag. - idézem a történteket - egyre nyugodtabban. Bármi történjen is vétlennek érzem magam.
- Nem sokat értek a világból..azt mondta tanítani fog.. ő már nem akkor ki? - kérdezem aggódva s érzem nem jó ez így. Képesítetlenül csinálni valamit roppant veszélyes.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:05
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Kérdésed melyet a törvény nemtudására vonatkozóan felteszel, még a sötétben is látható szemvillanással dijjazza.
Aztán kimondod a mondatot amivel ismétled azt amit már jelzett, nem fogad el. S megállítnád a haragját is. Sikertelenül. Szemmel követhetetlen mozdul, és áll fel. Fájón fog felkarodra és felránt, felemel a földről. A város visszfényeiben látod meg az arcot .
- Hazudsz! – sziszegi feléd, írdatlan indulatot érzel felőle. Aztán eltaszít. A fenekeddel érzed a puha szőnyeg alatt a lakkréteg nem puhafát takar.
Hátat fordít és az ajtó felé indul.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:05
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Magához ránt s akaratlan is sikoltok. A fáradtság vert seregként rohan el tagjaimból. Éberré tesz az életem féltése.
Eltaszít magától s a fájdalom a meglázottság a vád mi alaptalan belém szakasztja aszót s csak agyam dolgozik látasan.
Itthagyna s a kétségbeesés tán végzetes lépésre sarkall. A büszkeségem csak utánam fog meghalni valószínűleg.

- Chris! - kiáltok utána s ököllel csapok a szőnyegre de ez is csak nekem fáj. Az adrenalin tompítja érzésem szerint repedt farcsontom fájdalmát.
- Ha most kimész te sem vagy jobb mint a leghitványabb férfi az emberek közt! Hol van az emelkedettség a mindenek felett állás! Nem ismerlek nem ismerem a világodat! De inkorrekt amit teszel! Se meg nem hallgatsz se nem tanítasz! Egyetlen mondat alapján halálra ítélsz! Ha most kimész gonosz goromba embertelen és ostoba vagy! - vágom hozzá villogó szemmel és már az sem érdekel ha széttép akkor is elmondom amit akarok. Letámaszkodva tartom meg magam majd felállok s felé lépek..tán meggondolatlanul, de nem érdekel. Megsértette a lényem a büszkeségem a szépen alakuló barátságunk látszatát...
- Arnettel alig több mint öt órát töltöttem! Ő türelmes volt mert tudta ostoba kis senki vagyok hozzátok képest! Pár dolgot megértettem sok ...nagyon sok mindent nem értek! Azt hittem segítesz! Azt hittem érek neked valamit! Menj hagyj meg rúdtáncosnak! Az sem érdekel! Ha nem ma nem holnap de egyszer testőr leszek!Akár akarod akár nem! - s nyálam fröccsen az indulattól.
- Nem ittam belőle csak egyszer! Egyetlen egyszer itatott meg s kb két napnyit adott hogy az összeroncsolt lábam meggyógyíthassam! - sikoltom felé már szinte magamon kívül.
- Ő maga közölte velem a tényt ha iszom belőle akkor a második kötés is ki fog alakulni s a szerelem érzet elkerülhetetlen lesz. - kezdek bele s magam is keresem az összefüggéseket.
- Sosem ittam még belőle állítása szerint viszont mikor találkoztunk már volt bennem a véréből mégpedig egy napnyi adag. - idézem a történteket - egyre nyugodtabban. Bármi történjen is vétlennek érzem magam.
- Nem sokat értek a világból..azt mondta tanítani fog.. ő már nem akkor ki? - kérdezem aggódva s érzem nem jó ez így.
- Képesítetlenül csinálni valamit roppant veszélyes. - mondom már higgadtabban.

- Bíztál bennem most miért a fordulat? - vonnám kérdőre.

S ott állok vele szemben leengedett karokkal ökölbeszorított kézzel remegve az indulattól.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál



Utána kiáltasz. Megáll. Szitkaid szórod felé, s lassan fordul vissza feléd. Tekintete szinte felnyársal. Agyarai még mindig hatalmasan fehérlenek feléd.
Felé lépsz s összehúzza a szemét. Morgást, igen morgást hallasz feltörni torkából. Ajka kissé felhúzódik az ínyről, mégjobban megmutatván a haláosnak tűnő fogsorát.
Nem szól, egyebekben nem mozdul, hagyja hogy kifröcsögd magadból a szavaid. Tekintete villan csak rád, s a morranás ismétlődik még néhányszor.

Aztán befejezed. Percek telnek el konok lassúsággal. A majdnem sötétben káprázatnak is tűnhet ahogy az agyarai visszahúzódnak. Ajkát összecsukja. Feléd lép, majd elmegy melletted. Leül a fotelba.
- Gyere ide! – mutat kemény mozdulattal az előbbi helyedre. Hangja hideg, majdnem embertelen.


- Ha kérdezek valamit, ne hátulról kezd. Arra válaszolj és lényegre törően amit kérdeztem!
- Azt mondtad Arnett vére benned volt. Másképp nem kerülhet beléd csak ha megiszod. Ha nem is belőle közvetlenül. Tehát tudtad hogy nem először ittál a véréből. Magad is elmondtad még figyelmeztetett is hogy második alkalom lesz.
- Azt kellett volna felelned hogy nem tudod, mert nem mondta meg mikor és hogyan került beléd először a vére. – mondja okítólag.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Látom hallom érzem a dühét.
Azonban valami visz előre. Lehet csak az esztelenség a nincs mit félteni csak magamat érzés.
S hogy kivár s fogait visszahúzza önt el a varázslat a lenyűgötzöttség, minth a lila köd feltisztulván agyamról megkésve tárná elém a történteket. Kövülten állok s rájövök mekkora szerencsém is van. Olyat tettem mit tán senki vagy ha igen már nem él.
Büszkeség árad szét bennem. Tehát mégis fontos vagyok neki, mégis érek a szemében valamit. Felém lép s nem lépek hátra. Tekintetemben csodálat s igen...szeretet. Nem félek tőle s úgy érzem soha nem is fogok. Mindenem elvette de Önmagából ad.
Elmegy mellettem és leül. Csak annyit moccanok hogy lassan fordulok utána mint a napraforgó a napja után. Maga mellé parancsol s visszaállok az iménti helyre ahova mutat. Egyenes háttal hátrafeszített válakkal.
Okít s szavai közelebb visznek hozzá.
- Igen Uram! - mondom komolyan s szívből.
- Köszönöm hogy tanít! - teszem hozzá némiképp alázatosabb tónusban.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Összehúzott szemmel néz fel rád, elgondolkozón. Eltelik néhány perc. Majd levegőt szív be mélyet.
- Azt mondtad öt és fél órát voltál vele tegnap. – szólal meg.
- Abból két óra tizenöt percet a Roncsderbyben voltatok. – mondja tényként.
- A fennmaradó három óra és tizenöt perc érdekel. – néz rád
- Minden tudni akarok ami történt ezalatt, és mindent hallani akarok amit elmondott neked. Mindent! – nyomatékosít és érdeklődve néz a szemedbe.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Kérdez s szóra nyitnám a szám de a bensőm elszorítja torkom. Nem lehet és kéne. Arnett és Cerberus. Két lehetőség a továbbra, valami másra valami jóra.
Az eszem azt súgja hogy mondjak el neki MINDENT...a szívem azt hogy hallgassak. Pontosan tudom mit akar, pontosan tudom hogy talán azt akarja hogy lássa hol tartok. Cerberus tanítana. De hihetek e neki? Neki aki Arnetten akar ütni velem. Csak egy darabig leszek érdekes míg a harc dúl s neki nem kellek majd. Arnett jövőt ígért s ő az aki tud rólam MINDENT!!! Aki tudja mire van szükségem...de vajh kiteljesedhetek e nála? Semmit nem tudok egyik káinitáról sem...Két út mindkettő másért lenne jó.
Mégsem adhatom ki Arnettet..NEM!
Cerberusnál maradnék mert tetszik amit látok de nem ilyen áron! Arnetthez meg Cerberuson át jutok ki. A csapda bezárult s a sorsom most dől el. NEM! Nem lehet.
Döntenem kell s érzem ostoba vagyok...tán.

Lehajtom a fejem s lesütöm a tekintetem. Nem szólalok meg..nem lehet.
Várok..minden idegszálam őt figyeli..

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Percekig lamentálsz, s ő türelmesen ül. Tekinteté le nem veszi rólad.
Aztán lehajod a fejed, s még a tekinteted is lesütöd.

Nem mozdul, még mindig nem. S nem tudod mennyi idő telhet el, végül levegőt szív be.
Feláll.
- Meghallgattalak volna. Ahogy kérted. Mert bár embertelen vagyok, igen, vadállat, de ostoba nem. – szólal meg szinte nyugodt hangon
- Ő már nem taníthat. – ismétli szavaid
- Ezek szerint én sem foglak. - s ellépve mellőled az ajtó felé indul. Kilép rajta, s nyitva is hagyja.
- Georgette! – s csak alig emeli fel a hangját. Sietős lépteket hallasz.
- Igen Uram! – hallod a katonás nőt.
- Vidd le Jessica-hoz. Chippezze be.- ad utasítást Cerberus.
- Igen Uram!
S néhány lépés, és az ajtóban Georgette jelenik meg.
- Gyere velem! – szól rád, s várja hogy megmozdulj.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Nem tudok mit mondani. Nem hiszem hogy egyébre kellenék Cerberusnak mint eszköznek Arnett ellen. A szerelem éget a felkínált pályalehetőség Cerberus után húz. Nem nem lehet .. S hogy kimondja Arnett már nem taníthat szíven üt. Miért? Kérdezném sürgetőn. De kérdezett s nem akarok vele ellenkezni nem mondhatok mást csak a kérdésre annak lényegi válaszát. S ezzel elárulnám Williamet... Szédület környékez..segítségért kiáltanék de nincs aki segítsen. Nincs akiben megbízzak. Milton..talán ő de elérhetetlen számomra.
Meghallom a parancsot s meghül bennem a vér.
Hát ennyi volt eddig jutottam..egy kis állatka lettem kibe chip kell hogy megtalálják bármerre is jár. Hát ennyit néz ki belőlem hogy szöknék..soha! Szavam adtam hogy ésszel kerülök ki innen.
Lábam megrogyik s a fotelre zuhanok sírva. Csak egyet tudok innen nem megyek ki élve. Nem míg megoldás nem lesz.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Georgette értetlen hangja ér utol
- Sandra!? – s hallod amint beljebb jön – Sandra! Mi lelt? – kérdez, s felemelne a fotelról, hogy beleültessen. Nem hagy a földön, semmiképp. S mikor már ülsz legugol hogy az arcodba lásson.
- Mit tett veled? – kérdezi s kutatón szemléli arcod. Látod hogy homloka ráncba húzva, tekintete pedig sajnákozással telt.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

A fájdalom pokoli mi átjár. A talaj kirántódott a talpam alól.
Georgette felültet de már nincs erőm ellenkezni se. A kétségbeesés feladatja velem.
Könnyeimen át nézek rá.
- Miért nem hagysz meghalni...menj innen ne keveredj bajba! - gömbölyödnék össze.
- Nem mondhatom el neked amiért neki sem mondhatom el..ha neked elmondom elmondod neki mert így kell lennie...nem lehet!!!! Nem bízik bennem..hogyan is tenné???- nyüszítem kétségbeesve.
- Csak egy túsz vagyok akivel a gazdám zsarolja... nem jelentek neki semmit...neki nem!- zokogok fel a végkimerülés határán.
- Menj ki kérlek s adj tíz percet! - tekintetem az ablak felé kalandozik...

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Kifakadsz, bár látod rajta felét sem érti a kusza gondolataidnak. S hogy felzokogsz, felsóhajt. Fejet ingat. Aztán hogy kiküldenéd észreveszi az ablak felé kalandozó tekinteted, álladra fog keményen, és maga felé fordítja arcod.
- Eddig is láttam rajtad hogy őrült vagy! – jelenti ki – De ha most akarsz véget vetni a dolognak, hát utána nézek van-e a sárga házban kartonod!
- Honnan vetted hogy nem jelentesz neki semmit? – kérdezi csodálkozón, s nem engedi el az állad.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Kiszabadítanám az állam dacosan.
- Miért is jelentenék? Nem tudok két ellenfélhez egyszerre hű lenni! - nézek rá kétségbeesve.
- Az egyiké nem lehetek a másiknak meg csak túsz vagyok...- ismétlem újra.
- Hűséget fogadtam..nem szeghetem szavam.. Arnett ismer ő mindent tud rólam ő..ő.. - s nem mondom ki Georgettenek sem a valót.
- Cerberustól megkapnám amire vágyok de hogy legyek hű hozzá? Hogy mondjam el neki amit nem lehet? Hogyan ártsak valakinek aki jó volt hozzám? - kérdezem tőle a kezébe kapaszkodva.
- Hogyan adhatom fel a gazdám egy másik hiú reményért? De még a reményért sem! Úristen Georgette mindenem meglehetne... Ő lenne az Isten de nem árulhatom el a jóságot! Az övét se tenném!!! Nincs kiutam! Érzem hogy sosem kerülök vissza Mr Arnetthez de akkor sem lehet! Ha ő feloldoz ha Ő elenged akkor a lelkem is Cerberusé lesz de így nem!Megértem hogy nem bízik bennem de nem fog chippet ültetni belém! Belehalok a bizalmatlanságába! - sóhajtok mélyet mert fuldoklom ahogy a szívem a torkom összeszorul.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Ráncolt homlokkal hallgatja komoly dillemmádat. Kezébe kapaszkodsz s hagyja hogy tedd. Felsóhajt hogy elhallgatsz és megrázza a fejét. A tekintete vidámra vált, s ajka mosolyra húzódik.
- A chip nem azért van mert bizalmatlan te lány! – s lehallkítja a hangját
- Semmit nem mondott róla? – néz rád kissé hökkenten. Majd fúj egyet, egész arca felfújódik amozdulat nyomán.
- Miért mindig rám ömlik a szar? – teszi fel a költői kérdést, és elhúzza a száját.
- Na ide figyelj! – szólal meg aztán
- A chip csak azokba kerül bele, akik kijárósak. Akik rendszeresen kijárnak. – kezd magyarázni.
- Nem azért hogy ne szökjenek. Azokat ki sem engedi akikben nem bízik. Azért kell a chip, hogy ha valaki valahol valamikor lekapcsol, megtaláljon!
- Még hogy nem vagy fontos neki?! - emeli meg a szemöldökét és feláll.
- Na indulás lefelé, mert mindkettőnket agyonvág! - és kezet nyújt neked, amolyan "anyásat"

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Kérdez és csak fejet ingatok. Majd elapad a könnyem.
Felfogom a szavait csak meg nem érthetem.
Kezet nyújt s ráfogva állok fel. Megtartom őt itt és nem érdekel ha elkésünk kicsit majd tartom a hátam Georgettért. Már semmit sem értek. A miért kérdés végleg befészkeli magát az agyamba.
Elébe lépek s átlelve őt hozzásimulok némiképp reszketve. S egyetlen szó hagyja el ajkam azt is a nyakába súgom.
- Köszönöm...
Aztán engedelmesen megyek vele.
Gondolataimba temetkezem. S csak egyet tudok. Folyamatost bántom s támadom azt aki valóban akar tőlem valamit.
Cerberus mást sem tesz csak tetteivel bizonyít. Nem ígér nem hiteget de valahogy biztonságot ad.
Becsapom megcsalom őt s nem tudok megnyílni.
Észre sem veszem hogyan kerülök Jessica elé. Csak mikor megérint hőkölök meg riadtan.