Függő/Játszma - Christopher Matlock „Chris” meséje

Függőség
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Hétköznapi szóhasználatban a függőség szót a ragaszkodás, hozzászokás, szükséglet értelemben használjuk. A függőség jelenségének önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke, jelentését a kontextus adja, például a függőség egy csecsemő számára a túlélést teszi lehetővé – ez Fairbairn szóhasználatában az infantilis függőség. Amennyiben az érett függőségbe való eljutás sérül, kóros függőségi állapotok (szenvedélybetegségek, azaz addikciók), illetve kóros függetlenségi állapotok (autiszikus magatartás) alakulnak ki.

Játékszenvedély
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kóros játékszenvedélyt (patológiás gambling) az addikciók körébe sorolják, lényege a hétköznapokból való menekülés, bár nem kémiai módon. A betegség alapja az agy biokémiájában keresendő: a megfelelő mennyiségű endorfin termelődését segíti elő a játék a beteg embernél; s legmélyén ugyanaz a szerotoninzavar lappanghat, mint a depressziónak, amellyel így rokonságban áll. Örömét a gyors és könnyűnek tűnő nyerés lehetősége, és a hozzá vezető út izgalmai (adrenalin-flash) adják. Nagy többségben férfiakat érint: eljátsszák pénzüket, vagyonukat, gyakran súlyos adóságokba bocsátkoznak, s ezzel házasságukat, családi kötelezettségeiket, hírnevüket is kockára teszik.

Játszma
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A játszma az Eric Berne amerikai pszichiáter, pszichológus, pszichoanalitikus által megalkotott tranzakcióanalízis (TA) kulcsfogalma. A kifejezés Berne Emberi játszmák c. könyve nyomán került be mind a szakmai köztudatba, mind a köznapi szóhasználatba.
E könyv értelmezése szerint a játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók sorozata, amely előre látható kimenetel felé halad. (E definíció alkotóelemeinek jelentését lásd alább.) A klinikai tapasztalatok fényében a játszmák elmélete fokozatosan bontakozott ki, és a játszma definíciója új elemekkel gazdagodott. A tranzakcióanalízis mai terminológiája szerint játszmának azt és csak azt nevezzük, ami leírható az alább bemutatott képlettel.

2010. szeptember 30. Csütörtök 21:00
Detroit – Az EWarren szervízben

A mai nap elég sok munkátok akadt TJ-vel. A nagy hajtás közepette gyorsan telik az idő, szinte észrevétlen lett este. A nyitva tartás hivatlos idejének végét a másfajta kuncsaftok érkezése jelzi feléd. Már nem a jólszituált hölgyek és urak hozzák a márkás autóikat hanem rosszarcú, alvilági alakok gurulnak be az akna fölé a járgányaikkal. Ilyenkor megy jobban a bolt. Mivel nem csak gyertyacserét vagy apróbb koccanások nyomait kell eltüntetni, hanem rendőrség által körözött, vagy épp lopott kocsikat kell felismerhetetlenné varázsolni, illegális futamokra kell kocsikat felkészíteni.
Ma este sincs ez másképp. Mindkét aknán autó áll. Az egyik átfestésre vár, a másik a holnapi futam előtti átvizsgálás miatt van itt. Odakint elkezd esni az eső, így a gazdáik a garázsba húzódnak, míg végeztek a kocsikkal.
TJ eldobható kezeslábasban, maszkban fújja a festéket a sziszegő szerkezettel. A zene szerencsére hangosabban szól, minthogy ettől nem hallanátok. Te épp a másik kocsi alatt fekszel a gurulós trepnin, s csak azt érzed hogy valaki nem túl finoman, de még nem durván megrugdalja a bakancsod talpát, talán így akarja felhívni magára a figyelmet.......

2010. szeptember 30. Csütörtök 21:00
Detroit – Az EWarren szervízben

Hosszúra nyúlt ez a mai nap rengetegen jöttek be kisebb nagyobb bajaikkal, ha nem lenne itt TJ biztos bele fulladtam volna már a melóba. Alig várom, hogy vége legyen a napnak és kibújhassak olajos overálomból, majd vegyek egy forró zuhanyt. Míg a verseny sebváltó tuningolását végzem eszembe jut, utána kéne nézni mikor lesz a legközelebbi verseny, már rég nem voltam kint az utcán chargeremmel. Éppen ezen a gondolaton rágódok, mikor valami kedves ügyfél a talpamat kezdi rugdosni. Ajánlom neki, hogy néma legyen vagy találjon ki egy jó okot miért kell leálljak a munkával az ő kedvérét, vagy meg ismerkedik a vaskulcsommal súlyával a lábán "véletlenül". Morgok egyet a kocsi alól majd lassan elkezdek kigurulni, bár legszívesebben a hátam közepére kívánnám akár ki is legyen az, barátságos mosollyal az arcomon vessem szemügyre az illetőt.
- Mi olyan sürgős, hogy meg kell zavarni a mestert alkotás közben? - kérdezem viccelődve, hogy így csillapítsam kissé dühömet, pedig már majdnem kész voltam.

2010. szeptember 30. Csütörtök 21:05
Detroit – Az EWarren szervízben

Kigurulsz a kocsi alól s dühöd leplezendő öltesz barátságos mosolyt, s mókázol is firtatózva. S még hanyatt látod meg az ismeretlen fickót aki megzavart. Nem túl magas, ellenben vékonyabb testalkatú figura.

A feje feketéllik csupán a néhány miliméteres hajától. Arca markáns vonásokkal bír. Arccsontja kissé széles, orra ellenben horgas. Állsa rövid és hegyes, némi szakálldísszel. S arca nem csak emiatt feltűnő. Piercingek díszítik a szemöldökét, s fülében is ott egy dísz, s ha még ez nem lenne elég jobb arcfelét a homlokától a halántékon át, az álláig fura motívumok ékesítik. Tetoválásnak tűnik. Fekete, feltűrt újjú ing van rajta, s fekete vászon nadrág, mely méginkább vékonyítja alakját. Barna szemei komolyan mélyednek a tekintetedbe, s megvárja hogy felállj s csak akkor kezd beszélni.
- Sürgős munkát hoztam – mondja köszönés helyett s a háta mögé int, s ha követed amozdulatot meglátsz odakint egy piros camaro-t. – Nem érdekel mibe kerül, de azonnal állj neki! – utasít szinte.

- Egy órád van rá. – teszi még hozzá, s kivesz az ingzsebéből egy guriga pénzt, s megfogva a kezed a tenyeredbe teszi….
- Hogy értsd mit jelent hogy nem érdekel mibe kerül – mondja de még nem engedi el a kezed.
- Ezzel kiállsz azzal beállsz és csinálod – int a fejével afelé akocsi felé ami alól kigurultál, s a köteg pénz mellé odaejti a slusszkulcsot is. Eztán enged el, s kilépve a műhelyből utat enged neked, de látod árgus szemekkel figyel, miközben az órájára pillant.

2010. szeptember 30. Csütörtök 21:05
Detroit – Az EWarren szervízben


Végig nézek a figurán, majd lassan feltápászkodom. Elég sok ilyen alakot láttam már ahhoz, hogy tudjam, ne próbáljak meg gúnyolódni vele, még pisztolyt ránt a végén. Megpróbálom beazonosítani, hogy melyik helyi bandából való, mert biztos vagyok benne, hogy csak is valami ilyesmiről lehet szó. Nem teszik nekem a képe, de szerencsére nem randira hívott.

Tekintettem követi a kezét és szemügyre veszem az autót. Elég csúnyán behorpadt, biztos helyre tudom pofozni külsőleg egy óra alatt, ha a futómű nem sérült. Át perdítem az ujjaim közt a pénzt, hogy körül-belül lássam mennyi lehet, majd a fickóra nézek.
- Hóó hóó hó, nyugalom barátom. Értem, hogy sürgős neked és a legjobb helyre jöttél, nem kell izgulni. Kérsz esetleg egy kávét vagy sört netán egy pohár bort? – Rámosolygok tudva, barátságos hangom biztos nyugtatólak hat rá, mint mindenkire.
– Bizonyára azért vagy itt, mert a tudod ez az a hely, ahol gyors és megbízható segítséget kaphatsz. Meg kell nézem a kocsit közelebbről, de te vagy az első helyen a listán ne aggódj, minden rendben lesz. – oda fordulok TJ-hez
– Sürgős meló TJ dobd el ami a kezedben van és állj be ezzel a járgánnyal – mutatok a vörös törött kocsira.
– Egy pillanat és csatlakozom hozzád – Be invitálom a fickót az irodába én úgy is oda megyek hogy betegyem a lovét a széfbe.

2010. szeptember 30. Csütörtök 21:10
Detroit – Az EWarren szervízben

Az autót szemügyre véve látod hogy a karosszéria elem csúnyán meghorpadt, és mintha a kerékfelni is kissé nyomódott lenne.
A pénzt szemügyre veszed. Százasokat látsz, s ahogy nézed ugyan nem számolod meg, de jónéhány tucatnyi van feltekerve.
A fickó nem viszonozza a mosolyod, s kérdésedre összeráncolt homlokkal méreget kicsit. Végül így szól
- Egy kávé jól esne – feleli

TJ leállítja a festékszórót, s kis sóhajjal s szájhúzással amit csak te látsz teszi le. Beül a kocsiba ami alól kigurultál, s kiáll vele. Majd a pirossal beáll a helyére, óvatosabban mint ahogy szokott.
Aztán kiszáll, s ő is szemügyre veszi a sérülést.

Te a férfit az iroda felé invitálod, de ő fejet ingat.
- Inkább itt maradok –mondja komoly hangon s figyeli TJ-t, miközben a zsebéből egy doboz Marlboro-t vesz elő, s rágyújt egy zippo-val.

2010. szeptember 30. Csütörtök 21:10
Detroit – Az EWarren szervízben

Várók kicsit a reakciójára, nem mindenkivel lehet barátkozni és még mindig nem szeretném ha lelőne, de egy próbát megér, hogy ne legyen olyan fagyos a hangulat. Bólintok és megint elmosolyodok barátságosan, hogy elfogadja a kávét.
- Egy perc és jövök. – Mondom aztán eltűnök, az irodámban. Átszámolom a pénzt, majd bedobom a széfbe. Felmelegítem a mikróban a kissé régebben lefőtt erős kávét, amit TJ szokott inni, majd bele töltöm egy papír pohárba, szerzek valami kisebb tálcát és rádobok pár kockacukrot meg egy műanyag kanalat, más nincs hiába is fogja kérni.
Visszasétálok még mindig mosollyal az arcomon és leteszem egy közeli szerszám asztalra a kávét.
- Tessék mester! - Mondom barátságosan, majd a kocsihoz sétálok. - Itt is vagyok, lássunk neki. – Elő kotorom a guruló padomat, majd bemászok a kocsi alá. Megvizsgálom a hátsó sérült részt, van e komoly sérülés a futóműn, hajszálrepedések biztos akadhatnak, de az nem érdekel, mert sokáig el fog vele menni és szerintem nem lesz nála ez a kocsi olyan sokáig, hogy az ilyen probléma kibukjon. Amennyiben nincs túl vészes probléma alulról akkor intek TJ-nek miután kigurultam és lekapjuk a sérült rész. Szerencsére a vörös átlagos szín egy ilyen fajta kocsinál így tuti kell legyen raktáron ilyen színből, még jó hogy nem hupililla. A sérült rész még rendbe lehet hozni, de most erre nincs idő szóval, csere. Ezután a felnik jönnek, lecseréljük mind a négyet kap új szép egymáshoz illő felniket. Ez közel egy óra munka lehet, tehát elégedetten mosolygok törölgetne kezem egy olajos rongyba.
- Készen is volnánk, ajánlanék egy részletesebb szervizt, a jövő hónapban mondjuk. Most viszont mintha meg sem történt volna, nézze csak meg. – Arrébb állok, hogy szemügyre vehesse a járgányt.

2010. szeptember 30. Csütörtök 22:00
Detroit – Az EWarren szervízben

Belépsza z irodádba. A pénzt veszed szemügyre. Pontosan ötven darabot találsz a gurigában a százasokból. Ennyi pénz van akinek többhavi keresménye.

Visszatérsz hozzá a kávéval. Az felveszi a tálcáról. Nem tesz bele cukrot sem, s csak kicsit fújja meg a kávét, máris belekortyol. Arcán nem látható semmiféle érzelem de tekintete titeket figyel szüntelen.

A kocsin szerencsére alul nincs komolyabb sérülés. A sérült darabot gond nélkül tudjátok cserélni. Színben is találtok megfelelőt. A felniket is kicserélitek. Jól összedolgoztok TJ-vel. Nem telik bele egy óra és készen is vagytok.

A fickó hozzáértő szemmel figyelt titeket végig, s végezvén a kocsival elégedetteb bólint neked. A kávés poharat a szemetesbe vágja, közel három méterről, s beletalál.
- Ha kellesz majd eljövök – mondja s beülve a kocsiba csikorgó gumikkal hajt el.

TJ a kézfejével tolja feljebb a sapkáját melletted állva
- Ekkora egy farkat – mondja morcogva, s tudod mivel ő alapvetően sosem volt tehetős, ki nem állhatja a pénzes formákat.

A telefonod ebben a pillanatban csören meg. A kijelzőn a Thomas név villog. A csávó aki a versenyekről szokott téged tájékoztatni, s aki szervezi neked a futamokat.

2010. szeptember 30. Csütörtök 22:00
Detroit – Az EWarren szervízben


Jó kis summa egy gyors melóért, talán túl jó is. Ez a fickó nem tűnik totál idiótának, biztos tudja mennyibe kerül egy ilyen javítás még, ha szuper gyors a melóra is van szüksége. Jobb, ha oda figyelek minden tökéletes legyen, hogy panaszra oka ne lehessen. Nincs kedvem viszontlátni pisztollyal fenyegetőzve, mert pont ilyennek látszik.

- Remélhetőleg, nem sérül meg szegény ennyire megint, ha több időm lett volna jobb munkát végzek. Az Ewarren szerviz mindig nyitva jöjjön csak bátran. – Mosolygok utána, miközben tisztára törlöm a kezem amennyire tudom, egy olaj foltos rongyba, majd a szerszámos ládába hajítom. Kissé megkönnyebbülök, mikor beszáll a kocsiba és elhajt. Fel kacagok TJ szavait hallgatva.
- Teljesen mindegy TJ mit gondolsz róluk, de az ilyen ügyfelek csapják hozzá a jó kis jutalékot a fizetésedhez, szóval jobb, ha nem mutatod, hogy érzel irántuk. – Mondom jó kedvűen. – Térjünk vissza a munkához, ha befejezted a festést, nyugodtan menj haza, ma már eleget dolgoztál. – Befejezve a mondatot, előveszem a telefonom és felveszem.
- Mi a helyzet Thomas? Már vártam a hívásod, van valami jó híred a számomra? - Közben beülök, a sport kocsiba, amit még be kell fejezzek, bár nincs sok hátra épp végeztem volna, ha nem zavarnak bele. Beállok vele a garázsba, hogy gyorsan befejezhessem a beszélgetés után.

2010. szeptember 30. Csütörtök 22:10
Detroit – Az EWarren szervízben


- Csak ezért az egyért nem nekik mondom meg a véleményem róluk! – vigyorog rád TJ.
Visszatér a másik kocsihoz, és folytatja a festést.

Beülsz a kocsiba.
- Már azt hittem nem is érdekel egy jó kis futam! – méltatlankodik türelmetlenül Thomas. Tán túlzottnak tartotta a várakozást, míg felvetted.
- Holnap éjfélkor. De nem a megszokott a téma. Szigetfutam, gyorsaság plusz terep. Indulás a Tim Horton’s elől. Be a szigetre. Fix érintők előbb nyugaton a kaszinó, az akvárium. Aztán végig a szigeten. Túloldalon a lagúnáig, majd vissza, a yachtklub, és a régi pihenő. A vége Horton’s parkolója. Tizenhétezer üti a markod ha nyersz. – hadarja el a dolgot lényegretörően.
- A terep gázos, az utak szarok. De ha ezt viszed, feljebb léphetsz egy szintet. – közli még.
Azt te is tudod hogy a Belle Isle az önkormányzat által igencsak hanyagolt terület. Az aszfalt utak már évek óta felújításra vágyakoznak, a közvilágítás majdnem a nullával egyenlő. A sziget nagy része mintha egy elburjánzott erdő lenne, mely a majd’ harminc éve bezárt vidámpark területén a legsürübb. Az a néhány még funkcionáló intézmény, amiket Thomas is említett isten tudja miért nem teszi át a székhelyét a város újabb, nívósabb részébe.

2010. szeptember 30. Csütörtök 22:10
Detroit – Az EWarren szervízben


Türelmesen hallgatom Thomast a telefonba, egy része nagyon tetszik annak amit mond a másik része igen csak felháborít, amikor végre hagy szóhoz jutni kifejezem nem tetszésemet.
- Bocs a váratásért, épp ügyfélel voltam, gondolom megérted. Régóta várom, hogy ezt mond nekem, vártam már erre nagyon, ideje tovább lépjek, de nem egy roncs derbin! - Felháborodásomnak hangot adva kissé felhörgök.
- Tudhatnád, hogy nem egy kibaszott terepjáróval furikázom hanem egy verseny kocsival, lásd kivel van dolgod elvállalom, de te fizeted az új futóművet bármi is lesz a verseny ki menetele. -
Türelmesen várok a válaszára nekem csak az apró pénz jut, ahoz képest ő mennyit szakít ebből az egészből és azt várja tőlem, hogy tönkre vágjam a kocsim, ezt ő sem gondolhatja komolyan. A kocsim verseny pályára, sima aszfaltra való nem kátyús mellék utakra, komolyan felhúzot most. Nem is gondolkoznék, hogy lemondjam, ha nem említi a tovább lépési lehetőséget, így boldogan áldozom fel a kocsim, de nem ingyen.

2010. szeptember 30. Csütörtök 22:10
Detroit – Az EWarren szervízben


Thomas felnevet a vonal másik végén.
- Higgadj le Chris fiú! – mondja
- Amit nyersz nekem abból kijavíttatom a kocsida, történjék vele bármi! – mondja s jókedve töretlen.
- Te csak azzal törődj hogy nyerj! – komolyodik meg kissé.
- Holnap még hívlak, most mennem kell. – búcsúzik kurtán, s bontja a vonalat.

2010. szeptember 30. Csütörtök 22:10
Detroit – Az EWarren szervízben

Felsóhajtok bele törődötten, bár igazából már rég eldöntöttem , hogy indulok a versenyen.
- Rendben Tom, a szavadon foglak, ott leszek a versenyen. Készítheted a pénztárcád, mert nem lesz olcsó a szerviz. -
Leteszem a telefont és kissé kinyújtózok, fáradt vagyok hosszú volt a nap, de úgy tűnik akadt egy kis plusz munka. Felszabadítom az egyik szerelő aknát, hogy felguruljak vér vörös Doge Chargeremmel a platóra. Alaposan át nézem és finom hangolom a kocsim, megtéve mindent, hogy tökéletes legyen a startnál. A futóművekben kissé lazábbra veszem a rugózást felkészülve a rossz terepviszonyokra, nem akarom, hogy a kemény rugózás miatt pattogjon az úton.

Teljesen elvesztem az idő érzékemet, ahogy bele feledkezek a felkészítésbe. Munka közben elmerengek, eszembe jut nagyapám amint a motorokról magyaráz miközben azt a régi tragacsot bütyköltük, ami a szíve csücske volt. Elég pénze volt egy időben, hogy fent tartson egy szerviz műhelyt annak a tragacsnak szerelőkkel együtt, de ő maga foglalkozott mindig vele. A gépek szeretetét tőle tanultam és engem is teljesen le tudd foglalni kocsim bütykölése, belefeledkezve minden másba.

Ez a kocsi nem a leghatékonyabb, nagy a saját tömege és nehezen kezelhető tűhegyes kanyarokban, de hatalmas motorjával kevés kocsi veheti fel a versenyt. Hátrányait egy kis egyenes szakaszban behozza és maga mögött hagy mindent. Remélem lesz időm végig nézni a kijelölt szakaszt mielőtt elkezdődik a verseny.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:30
Detroit – Az EWarren szervízben


Thomas nevetése hallatszik szavaidra, de sürgős lehet neki, mert kommentár nélkül bontja a vonalat.

Beállsz a kocsival, s nekiállsz átnézni. TJ felvesz egy overállt, maszkot, és folytatja a másik kocsi festését.

Az autón elvégzed az általad szükségesnek ítélt állítgatásokat, hangolásokat. Belefeledkezel a dologba. A rádióban szól a zene amit a szerszámaiddal okozott zaj tör csak meg, és persze a festékszóró kompresszorának monoton zümmögése hallatszik, de annyira megszoktátok már hogy egyáltalán nem zavar titeket. Arra leszel figyelmes hogy leállítják a kompresszort. Kisvártatva TJ kerül elő, tusfürdő illatát magával hozva.
- Végeztem Főnök! – mondja a vállán a hátizsákjával. A sapkájának a simlijét megfogva leveszi azt és fejet vakar, tétovázni látszik. Majd torkot köszörül, és elvigyorodik – te ismered ezt a kisfiús vigyorát már.
- Laurának szülinapja lesz vasárnap, és Brenda, és persze én is szeretném ha átjönnél ebédre. – invitál kedvesen, arcod fürkésző tekintettel. – Semmi cécó, csak három ovistársa jön át egy kis partira, de nekem is kell egy kis társaság – forgat szemet, s szélesedik ki a vigyor az arcán.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:30
Detroit – Az EWarren szervízben

Kidugom a fejem a szerelőaknából és vissza mosolygok a vigyorgó TJ-re.
- Kösz a meghívást TJ, még nem tudom, hogy alakul a vasárnapom, de megteszek mindent, hogy ott legyek, jól esne pár sör. – Kimászok a kocsi alól és egy olajos rongyba törölgetem a kezem, ami ugyan olyan fekete marad mint volt, a különféle folyadékoktól. Intek TJ-nek, hogy kövessen és besétálok az irodába. Előveszek kétszáz dollárt a széfből, de nem a gurigából, amit az utolsó ügyfél hagyott itt.
- Itt egy kis előleg a mai meló jutalékából.- Kezébe nyomom a százasokat. – Gondolom nem árt, most hogy ovi buli lesz nálatok. Add át üdvözletem a családnak és pihend ki magad. Ma elég sokat túlóráztunk, holnap ráérsz délután bejönni. – Ki hagyom a kézfogást, mivel már menet kész és nem akarom összekoszolni csak barátságosan intek neki. – Jó éjt TJ! – Köszönök el tőle és vissza sétálok a kocsimhoz.

Veszek még egy pillantást a járgányra és ahogy TJ elindul neki állok bezárni a garázst. Lehúzom a garázs ajtókat és lekapcsolom a lámpákat, csak a reklámtáblát hagyom égve, ami világoskék neonjaival villog az éjszakába hirdetve itt található az Ewarren szerviz. Nyújtózok egyet fáradtan, majd besétálok az irodámba. Ledobom magam a kényelmes főnöki karosszékembe és neki állok ellenőrizni a százasokat, amit kaptam. A nagy sietségben el is felejtettem. Ma már senkiben nem bízhat az ember és túl nagylelkűnek találom ezt a borravalót, a fickót vagy ennyire nem érdekelte a pénz vagy átvert. Remélem az első lehetőség, mert nehéz lesz elsózni ezeket a százasokat, túl sok van belőlük.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:50
Detroit – Az EWarren szervízben


TJ megkönnyebbülten sóhajt fel, és tovább vigyorog.
- Lesz sör, ne aggódj. – biztosít és a sapkáját visszarakja a fejére.
A fiú követ ahogy az iroda felé indulsz. A felé nyújtott pénzre lenézve felszalad a szemöldöke. Szavaidra bólint és elveszi a pénzt.
- Kössz Főnök! – mondja hálásan.
- Kettőre itt vagyok – mondja és zsebrevágja a pénzt. – A fényezést vasárnapig be kell fejezni – s tudod hogy a festett kocsira utal.
- Átadom, és neked is jó pihenést! – búcsúzik, megérintve félig tisztelgős mód a sapka simlijét. Erről a katonaság óta nem szoktattad le. Majd kifelé indul, s a kocsijába ülve elhajt.

Egyedül maradsz, bezárod a garázst. A pénzt kezded el vizsgálgatni és semmi különöst nem látsz rajta, nem tűnik hamisnak. Ettől kissé megkönnyebbülsz. Ám furcsaságra leszel figyelmes. Piros-kék fények szüremlenek be az irodád ablakán, majd rendőrautó kanyarodik az úttest széléhez s megáll. Két alak száll ki belőle egyenruhába. Az egyik kimondottan férias alkatú, a rövid újjú ruha alól kilátszanak nem túlságosasan, de dagadozó izmai. A másik nála magasabb vékony alak. Az irodai bejárat felé indulnak. Az izmosabb erőteljesen kopog az üvegezett ajtón.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:50
Detroit – Az EWarren szervízben

Megkönnyebbülten teszem vissza a pénzt a széfbe, majd rázárom az ajtaját. Az olajos kezeimre nézve eszembe jut, hogy meg kellene már tisztálkodni, ma már úgy sem fogok mást csinálni. Feltápászkodom a székből, lehúzom az overál cipzárját, amikor felfigyelek a villogó fényekre. Az ablakomhoz lépek és kissé elhúzom a szalagredőnyt, hogy kilássak az utcára. Összeráncolom a szemöldököm, ahogy meglátom a rendőrautót az üzletem előtt leparkolni, majd a két zsarut közeledni. Felsóhajtok fáradtan, ahogy meghallom a kopogást és az ajtómhoz sétálok. Kinyitom az ajtóm amíg a biztonsági lánc engedi és barátságosan rámosolygok a két fakabátra, bár a pokolba kívánom őket.
- Jó estét biztos urak, miben segíthetek ezen a késői órán? – Elhessegetem a vicces megjegyzéseket a fejemből és inkább csak a lényeget mondom, remélve hamarabb túl leszek ezen az egészen.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:55
Detroit – Az EWarren szervízben


- Jó estét Uram! – köszön az izmosabb figura, a másik csak biccent.
- Richard Preston vagyok – mutatja az igazolványát is. – A társam David Lorenzini – s az is felvillantja a hivatalos igazolványt.
- Feltennénk néhény rutinkérdést, ha nem bánja. Egy bűnesetről lenne szó. – és egy fényképet vesz elő.
- Este egy baleset történt a Dickerson és a Harper sarkán, és mire kiérkeztünk a baleset okozója elhajtott. A térfigyelő kamerák alapján errefelé hajtott el. – s feléd fordítja a képet.
- Látta ezt a férfit? – kérdezi és az arcodat fürkészi. - Egy piros camaróval közlekedik. Meg is sérült a balesetben az autó. - teszi hozzá.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:55
Detroit – Az EWarren szervízben

Szemügyre veszem a képet amit a zsaru mutat, miközben folytatom a kezem törölgetését az olajos rongyba. "Akár mibe is keveredett ez a fickó nekem semmi közöm hozzá. Elmondok mindent, mert nem tudok semmit, a kamerák úgy is megmutaták, hogy ide jött be felesleges falazni neki." gondolom magamban miközben a fényképet nézem majd bólintok.
-Igen itt járt... piros sport kocsi... egyik oldala sérült volt, emlékszem rá. Normálisan nem szoktam emlékezni a vevőimre, de ő igen siett és sürgetett ezt senki nem veszi jó néven, de már értem miért volt neki sietős enyire a dolog. - Megvonom a vállam. - Kézpénzzel fizettet nem írtam fel semilyen adatott róla, anyit tudok mondani, hogy arra ment amerről jött ezt biztos a kamerák is megerősítik. Még valamiben segíthetek? - kérdezem fáradt hangon láthatólag nincs kedvem a beszélgetéshez és mennék már lepihenni.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:55
Detroit – Az EWarren szervízben


A két rendőr összenéz majd Preston szólal meg újra
- Ennyi történt mindösszesen? Semmi más? Semmi feltűnőt nem vett észre a férfin? – faggat komoly arccal s fürkészőn néz rád.
- A kocsin, vagy a kocsiban sem látott semmi furcsát? – tesz fel újabb kérdést ezúttal a másik.
- A csomagtartót felnyitotta miközben kijavította a kocsit? – s érzed ez már messze nem egy szokványos rutinintézkedés.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:55
Detroit – Az EWarren szervízben


"Pont ez a két idióta hiányzott ma estére."
Fáradtan felsóhajtok, míg hideg kék szemeimmel a felém nyújtott képet vizslatom. Átgondolom az eseményeket még egyszer, hogy láttam e bármi furcsaságot.
- Nálunk nem szokás az ügyfelek tulajdonát átkutatni, biztos úr. Úgy tudom vannak az embereknek jogaik és nem én leszek az, aki ezt át lépi. Nekem fontosak az ügyfeleim. Nem kutattam át a csomagtartót és nem is ültem be az autójába. Külső sérülésről volt szó, ezt ki is javítottam. El tudom mondani, hogy nézet ki az autó és az utasa, de ezt önök is tudják. Mi volt a csomagtérben vagy az utastérben arról nem tudok beszélni, mert sem én sem pedig alkalmazottam nem látunk be. A kicserélt karosszéria darab még meg van a raktárban. Amennyiben szeretnének róla festék mintát venni, holnap nyugodtan megtehetik, nyitva leszek. A vezető ideges volt és sietett mást nem tudok mondani róla. Pont így nézett ki mint a képen, az arcán ezzel a nagy tetoválással, nehéz lehet kiszúrni a tömegben. - Jegyzem meg kissé gúnyosan - Amennyiben nincs több kérdésük.. hosszú napom volt és fáradt vagyok. - Ránézek a rendőrökre, arra várva, hogy lelépjenek.

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:57
Detroit – Az EWarren szervízben


A két fakabát figyelmesen hallgatja szavaid. Gúnyosságod nem hatja meg őket. Preston a szemedbe néz aztán, hangja barátságos lesz.
- Igazán nem akarunk kellemetlenkedni uram – s nem tudod elfordítani a tekinteted, valami megfogott ebben az emberben úgy érzed
- De fontos lenne hogy azt az alkatrészt most adja át nekünk. – s fura mód valami belső kényszer arra ösztönöz hogy eleget tegyél ennek az embernek a kérésének...

2010. szeptember 30. Csütörtök 23:57
Detroit – Az EWarren szervízben

Állom a rendőr tekintetét, én biztos nem hunyászkodok meg előtte azért, mert egyenruhája van. A tisztelet persze kijár nekik úgy, ahogy nekem is. Egyenest a szemébe nézek, elég büszke vagyok ahhoz, hogy ne nézzek félre. Így nem is tűnik nagyon fel, hogy nem vagyok képes másfelé nézni. A rendőrt hallgatva nem tudom miért, de fontosnak érzem, hogy megmutassam nekik a hátra hagyott karosszériát. Biztos a hazafias érzéseim kerekedtek rajtam felül végül is ők is csak a polgárok javát szolgálják, jobb ha segítek nekik. Kicsit furcsállom a változást, de hát végül is bele fér az időmbe.
- Értem, ha ennyire fontos jöjjenek be, átadom szívesen nekem nincs szükségem rá. - Megpróbálom félre fordítani a fejem, hogy mutassam nekik az utat ekkor veszem észre, hogy erre képtelen vagyok. Nem tudom, hova tenni ezt az érzést, ez a Preston rendőr nagyon meggyőző lett hirtelen. Biztos, mert így közelebbről jobban látom a megbízható arcvonásait. Próbálok valami magyarázatot találni a furcsaságra míg várom, hogy letudjam venni a szemem a rendőrről. Amennyire tudok félre állok az ajtóból, így tessékelve őket beljebb az irodámba.

2010. október 1. hajnal 0:05
Detroit – Az EWarren szervízben


Preston elmosolyodik és mikor kinyitod az ajtót hogy beengedd őket végre le tudod venni a szemed a férfiról. Belépnek, és egymás mellett állnak meg.
- Örülök, hogy ennyire segítőkész Mr…. – s nyitva hagyja a mondatot.
- Bárcsak mindenki értené hogy soha nem ellenük van amit kérünk, sokkal inkább a saját érdekükben. – fejtegeti nyugodt hangon és várakozástelin néznek rád mindketten.