Függő/Játszma - Christopher Matlock „Chris” meséje

2010. október 1. hajnal 0:05
Detroit – Az EWarren szervízben

-A nevem Matlock, Cristoper Matlock!- Mutatkozok be, majd nyújtom az olajtól fekete kezem ösztönösen. Vissza is húzom látva milyen koszos, a rongy csak arra elég hogy ne kenjek vele mindent össze.
- Enyém ez a szerviz már egy ideje, bár még sosem volt efféle gondom, mint amit ma este fel vetettek.- Egyre jobban belemelegedek a beszélgetésbe ezzel próbálva megszabadulni a zavaromtól, amit ez a furcsa ragasztó pillantás idézet elő bennem.
- Elvihetik a karosszéria darabot, nekem nem sokra jó úgy is a roncstelepen végzi. Szépen kikalapálhatnánk, lefesthetnénk újra felhasználva, de az én vevőim szeretik a minőséget és egy sport kocsin használt alkatrész a hírnevem aluli dolog lenne. Tudom milyen egyenruhába lenni volt benne részem eleget, tehát megértem magukat.- Ezt inkább a magam meggyőzésére, mondom, hogy ezért segítek nekik, mert nem rég még elküldtem volna őket. Gondolom a patrióta szívem vett rá az ellenkezőjére, mert más nem lehetett.
- Erre jöjjenek itt van amit szeretnének. - Intek a rendőröknek és kinyitom a garázsba vezető ajtót. Felkattintom a kapcsolót, mire a neon fények pislákolva éledezni kezdenek megvilágítva a sötét műhelyt. Elsétálok a garázs végébe, ahol halomba állnak a roncstelepre küldendő sérült alkatrészek. Felállítom és a lábamnak döntöm az első oldalsó piros roncsolt karosszéria darabot.
- Ez lesz itt, remélem hasznukra lesz, mert nekem nem igazán. - Várok, hogy szemügyre vehessék akár még át is adom, ha nyúlnának érte. Nekem nem sokat ér ez a fém darab, nem beszélve a haszonról, amit begyűjtöttem a cseréjével.

(Kedvesem legalább a karaktered saját nevét tudd és írd le helyesen )

2010. október 1. hajnal 0:15
Detroit – Az EWarren szervízben


- Örvendek Christopher! – mosolyog rád Preston mikor kezet nyújtasz, ám nem fog veled kezet, mert visszahúzod a mancsod észbekapva.
Utánad lépkednek mindketten, a garászba hogy kiynitod nekik az ajtót. Előkeresed a karosszériadarabot, és megmutatod a rendőröknek. Azok összenéznek.
- Köszönjük Christopher! – szólal meg Preston megint, míg a másik hozzád lép és elveszi az alkatrészt.
- Ha mégis valamilyen kára származna abból hogy ezt elvisszük, benyújthat egy keresetet, és csekkben kárpótolni fogják. – mondja feléd fordulva.
- Holnap befáradhat a kapitányságra és hivatkozzon nyugodtan rám – nyúl a zsebébe és elővesz egy névjegykártyát, ami rendőrségi emblémás. Feléd nyújtja
- Ezen a telefonszámom is rajta van, ha úgy gondolja hogy még valami eszébe jutna az elkövetőről – libenti meg a fénykképet újra.
- Köszönjük a segítőkészségét, mi nem is zavarnánk tovább. – és kifelé indul a társával együtt, aki a bűnjelet viszi.
- További jó éjt Christopher! – köszön el mosolyogva. A másik is egy kurta jó éjt-et mormog. A kocsihoz lépnek, az alkatrészt a csomagtartóba téve, majd elhajtanak.