Áldozat Hápinak - Gabriele "Dawe" Davi meséje

2010. December 18. Este 23:20
Boston – Úton a raktár felé.

Hollenland a család egyik fejének fia. Harmincas éveinek végén járó, lelkiismeretlen alak. Az a hír járja róla hogy a családjáért – s persze az üzletért - az ördöggel paktált le. A mendemondák alapja hogy csakis éjjel tűnik fel, s az emberei különös és új szokásairól pusmognak. Állítólag több barátnőjét, ágyasát kivérezve találták, sőt a hibát ejtő embereit sem pisztollyal vagy késsel szabdalja ezer darabra. Boston több kerületének is ő a „menedzsere” úgymond, mármint ami az alvilági ügyeket illeti. Mindennel üzletel. Droggal, fegyverrel, emberekkel, de még testrészekkel is. Legalábbis ilyen hírek keringenek róla. Rengeteg ember halála szárad a lelkén, s nincs olyan bűntett amiért ne került volna már a rendőrség figyelmének központjába. Ám valamilyen úton módon mindig megoldódik hogy soha semmit nem tudnak igazából rábizonyítani. De hát a maffiában ez teljesen hétköznapi. Kevés nagykutya kerül börtönbe.
Te úgy egy fél éve kezdtél el az ő családjának is szállítani, s egyre nagyobb és nagyobb tételekre kaptál megrendelést. Sőt a kémiai kutatásaidat is tulajdonképpen ők irányítják. Így egyre jobb és jobb, specifikáltabb drogokat sikerült kifejlesztened, bár nem voltak zökkenőmentesek ezek a kis „biztatások”. Végül rájöttél felesleges ürügyeket találnod, és joban jársz ha minden megpróbálsz hogy a kedvükben járj. Az üzlet aztán beindult sőt egyre jobban megy.
Hollenlanddal személyesen még nem sikerült talákoznod eleddig. Mindig a legfőbb emberei látogattak csak. S emiatt is tudod hogy feljebb léptél a „ranglétrán”, hogy kegyeskedik személyesen ellátogatni hozzád. Az sem mellékes, hogy ez az eddigi legnagyobb tétel a megrendelések közt. Félmillió dollárnyi árul cserél gazdát. Azaz ennyit kapsz az áruért cserébe, ha minden jól megy. Szép kis summa, egy „kezdőnek”.

Az átvételnél semmi extra nem szokott lenni. Jönnek a mwegrendelő emberei, megnézik – kostolják – az anyagot, ellenőrzik a mennyisége – nagyjából – majd villantják a pénzt, s ti pedig adjátok az anyagot. Eddig nem volt semmi összetűzés.
Az embereid jó szakemberek, és kissé tartanak is tőled mint a fönöküktől. Megbízhatóak, eddig soha nem volt semmivel probléma. Persze eleinte kostolgattak a megrendelőid, de aztán kiegyensúlyozottá vált a kapcsolat mindig.

// Továbbra is kutyagolsz? Van lehetőséged taxiba ülni pl. Vagy miféle lehetőségere gondoltál?? //

2010. December 18. Este 23:25
Boston – Úton a raktár felé.

Időm van, viszont az alapos döntéshez idő kell. Így gyaliog folytatom utamat a hirtelen jött hóesésben.
Egy szabad taxi húz el mellettem, a fofőr furcsán néz rám, de szinte észre sem veszem.


"- Szóval Mr. Hollenland... Ki is ez a fazon?
- Hannibal Lecter...
- Ezt megszívtad Dawe! Egy igazi nagykutya. Nem is akármilyen. Szinte démoni történetek övezik.
- Talán alkudni kéne vele...
- De ezek a rohadékok biztosan figyelik majd a raktárt. Esélytelen...
- Megölni? Ez is esélytelen...
- Vagy talán mégsem? Robbanás!
- B***d meg Dawe! Lehet hogy megölöd vele, de akkor mindened odalesz!
- Így is úgy is. Ha megölöm nekem van végem, ha nem akkor Teressának. Egyik sem jó..."


Így morfondírozom az úton. Majd próbálom felmérni a lehetőségeimet.

"- Könnyen párolgó, gyúlékony oldószer: alkohol, aceton.
- Telíteni kell vele a raktár légterét! Legyen alkohol, mint abban a diszkóban a Nagy Almában.
- Talán megoldható. De akkor az embereket haza kell küldeni.
- Mit érdeleknek téged? Van nagyobb bajod is!
- Mégis csak az én embereim. Felelősség Dawe, felelősség!
- Kell még egy gyújtó szerkezet is.
- Elektromos szikra..."

2010. December 18. Este 23:30
Boston – Úton a raktár felé.

Már csak harminc perced van a találkozóig, konstatálod, ahogy elérsz a tömbhöz végre. A felső tejüveg ablakokon barátságos fény ömlik az utcára. Benyitsz a nagy vasajtón, ám az zárva van. Kulccsal próbálkozol, s így már bejutsz. Bár a csarnok sem bővelkedik fűtésben már attól is jobban érzed magad, hogy nem fúj a szél, s nem esik rád a hó. A hajadra pillanatok alatt ráolvad amit az úton összeszedtél, s a cipőd is érzed mintha beázott volna. Az embereid a belső helységben pakolnak, rendszereznek. A dobozok feltornyozva állnak kisebb kupacot alkotva. Tom fordul feléd, mikior meglát, s felszalad a szemöldöke.
- Gyalog jöttél? – kérdi felnevetve, bár e nevetés nélkülözi a felszabadultságot. A kinézeted és a körötted terjengő szag többek arcára fintort csal. Kérdő tekintetek vágódnak feléd, de a többiek nem mernek kérdezősködni.

2010. December 18. Este 23:35
Boston – Úton a raktár felé.

Végre elérem a raktárt. Idebenn sokkal jobb idő van.
Üröm az örömben, hogy a kuka tartalma is olvadásnak indul, nem csak én.

Tom idióta kérdését figyelmen kívül hagyva rögtön a tárgyra térek.
- Kész van a berakodás? Nincs sok időnk!
Tommal a nyomomban egyenesen az irodámba megyek. Miközben jelentést tesz, én átöltözöm. Jó újra tiszta öltönyt érezni magam körül.

Következő teendőm, hogy személyesen is ellenőrizzem a munkálatokat.
Végigsétálok a még mindíg pakoló munkások mellett. Nem nyúlok hozzá az áruhoz, ilyenkor már nem szoktam. Ennyi bizalmam van bennük.
Az utolsó doboz tetejéről mégis leemelek egy tasakot. Ez lesz a minta.
Úgy tűnik elkészültünk. És még maradt közel húsz percem.

- Emberek, köszönöm a munkát! - kezdem, talán a szokásosnál kicsit nehezebben - Sokat hajtottak, elégedett vagyok a munkájukkal.
- Mindenkinek kellemest karácsonyt. És most menjenek haza!

Kedves Mesélő!

Én nem látom, hogy az írásom miért lenne ellenőrző.
Azért mert egy zaklatott ember nem fog nagyomonlógot írni a fejében nem tudom miért kell leszólni a másik írását.
Amennyiben az énjátéomat nem tartod jáéknak, akkor mond azt és akkor ne játszunk együtt.

Sajnálom hogy az én szílusom ilyen. De főleg azt, hogy ez számodra nem érthető/elfogadható.
Pedig jól indult.

Üdv,
M

Kedves Játékos!

Nem a gondolatokkal van a promlémám.
Azzal hogy azt írod: személyesen ellenőrzöd a munkálatokat. - oké. tedd, de írd le ennek jegyében mit is tesz pontosan a karaktered?! LEméri a tasakoka, megszámolja a dobozokat, kinyit egyet megnézni meg van-e benne e kellő számú tasak? konkretizálj kérlek hogy lássam MIT CSELEKSZIK a karaktered.

Curse

Idézet :

Nem a gondolatokkal van a promlémám.
Azzal hogy azt írod: személyesen ellenőrzöd a munkálatokat. - oké. tedd, de írd le ennek jegyében mit is tesz pontosan a karaktered?

Akkor miért nem lehet ezt írni elsőre is? Esetleg PM-ben?

Post módosítva.

Elsőre is ezt írtam. Olvasd csak el

Köszönöm a javítást.

2010. December 18. Este 23:40
Boston – Úton a raktár felé.

- Kész van főnök! – mondja Tom magabiztosan, s bólint is hozzá egyet. „Rám mindig is számíthattál” – sugallja neked tekintete is.
- Kilenc dobozban a por – kezdi el sorolni – ebből négyben egy grammosak, kettőben két grammosak, és háromban ötgrammosak a csomagok. A másik hat dobozban pedig a tabletták. Háromszor kettő-kettő. – pontosít. – Mind a háromból – s tudod hogy az általad fejlesztett különlegesekről beszél.
Arcán némi izgatottsággal néz aztán rád, tán utasítást, vagy dicséretet remél, nem tudod.

Kimész s megtekinted a dobozokat. Azok a szokásos eljárásnak megfelelően ragasztócsikkal, és gyorspánttal is le vannak zárva. Külön kupacban a kilenc, s külön a másik hat. A tablettások közül találsz olyat ami még nyitva van, s ebből tehetsz ki mintát….
Az embereid tulajdonképpen valóban készen vannak.

Beszélni kezdesz, és minden szem rád szegeződik. Szavaid hallva többen egymásra néznek értetlen, s meglepve. Majd Tom szólal meg újra.
- Haza? – kérdezi mint aki nem jól hall, s a többiek is felszaladt szemöldökkel vizslatnak.
- Soha nem egyedül szokta bonyolítani. – s meg is érinti a veséje fölé tüzött stukkert - Akármi történhet – szól újra idegesen.

2010. December 18. Este 23:41
Boston – Úton a [b]raktár felé.

Ez a Tom gyerek mindíg akadékoskodik. Az idő meg csak megy...
Igazán jól jönne egy kis segítség, már csak szűk negyed óra van a találkozóig.
"De vajon megbízhatok benne?"

Kétlem, hogy bármelyik is mellém állna, ha azt mondanám nyírják ki a maffia egyik fejét...
Tudom, hogy nem kockáztathatok. Fogy az idő...
Ha golyó végez a maffiózóval akkor ezek mind halott emberek.
Egyetlen esély ha balesetnek álcázzuk a dolgot. Akkor talán, ismétlem talán van esélyünk megúszni. Legalábbis nekik biztosan nagyobb mint nekem.

Tikk... Takk...

- Azt mondtam, haza mehetnek! - nem szoktam ilyet csinálni, de most megemelem a hangom - Talán nem vár senkit a családja így karácsony előtt?

Azért valahol mélyen mégis csak reménykedem benne, hogy Tomban mégis szövettségesre találok.

2010. December 18. Este 23:45
Boston – Úton a raktár felé.

Felemelt hangod nyomatékosít, így a fiúk – Tommal együtt – befejezvén a munkát szedelőzködni kezdenek. Kellemes ünnepeket kívánva elhagyják a raktárat. Tom az aki utoljára indul a kijárat felé. Lassan, kényszeredetten lépked. Válla felett hátranéz mégegyszer
- Vigyázzon magára Főnök! – int, s akárcsak az arca, hangja is aggodalmas. Végül felsóhajt s kilép a raktárból.

Egyedül maradsz.

2010. December 18. Este 23:48
Boston – Úton a raktár felé.

A raktár végre elcsendesült.
Bár jobb lenne tudni egy biztos embert magam mellett, nem kockáztathattam.

Gyorsan felmérem a helyzetet és elkezdem előkészítem a az átadás helyét.
Mivel a robbantás mellet döntöttem, így egy zárt helyre lesz szükségem. Az irodám megfelelőnek tűnik. Még szerencse, hogy máskori is ott ejtettük meg az üzletet. A mintákat szokás szerint az íróasztalomra teszem.

A csapda.
Legyen az aceton. Több tíz liter van ebből a gyúlékony és rendkívül illikéony oldószerből. Nem lesz nehéz telíteni az iroda levegőkjét.
Szétlocsolok néhány flakonnyit majd kissé feltekerem a fűtést a gyorsabb hatás kedvéért.
Még jó, hogy nem olyan vészes ez a vegyszerszag.
Ahhoz, hogy nem legyen feltünő, a "laborban" is hasonlóan teszek.
Tapasztalataim szerint megfelelő lesz.

Már csak egy gyújtószerkezetre van szükség, no meg egy búvóhelyre.
A maffiózók dohányzási szokásaira nem hagyatkozhatok, hisz ezzel az ürgével még sosem találkoztam. Valami más kell.
A villanykapcsoló nem jó, hisz valószínűleg én lépnék be először.
De elég sötét van így is abban az irodában. Kelleni fog az asztali lámpa is. Ez az.

Még van néhány percem, hát befejezem az előkészületeket.
Aceton: OK
Lámpa: OK
Aztali lámpa: OK
Áru: OK

Lássuk a medvét!

2010. December 18. Este 23:50
Boston – Úton a raktár felé.

Elgondolod, hogy mit hogyan akarsz csinálni. Remek kis terv alakult ki benned, s nekiállsz a megvalósításnak.
A minták az asztalodon sorakoznak. A csarnok hátsó részéből előhozol néhány nagy flakon acetont, s elkezded fellocsolni az irodád. A szag csavarja az orrodat, s ahogy a melegtől mégjobban párolog a szemed is elkezdi csípni. Kihátrálsz az irodából, hogy a csarnokban is fellocsolj az acetonból, ne legyen annyira feltűnő a tömény szag odabent, amikor zajt hallasz a hátad mögül, a nagy öntözködés közben. Ahogy megfordulsz a meglepett arcú Tomot látod meg.
- Főnök?! – szólal meg kikerekedett szemekkel. – Mit csinál?! – faggat elhülten s hitetlen arccal mered a kezedben tartott már majdnem üres acetonos kannára...

/// A kislámpával pontosan mi a terved???? Részletezd le!!!///

2010. December 18. Este 23:52
Boston – Úton a raktár felé.

- Gáz van fiam! Nagy gáz. És már te is benne vagy nyakig. Sajnálom.
- Segítened kell, ha már nem hallgattál rám.

Amikor meglátom Tomot megáll bennem az ütő, de tudom, hogy nincs időm arra, hogy leblokkoljak.
Most már nem fordulhatok vissza. Az elszántság jelei egyértelműen leolvashatóak az arcomról.

- Ma felrobbantom ezt az egész kócerájt. Negyed órán belül.
- Ez személyes ügy. Persze nem veled. De nincs más választásom.
- Jobb ha ennél többet nem tudsz. Na fogd meg azt a flaskát és segíts!

// Az asztali lámpa funkciója a gyújtás lenne. A legtöbb elektromos szerkezet szikrát vet bekapcsoláskor is.//

2010. December 18. Este 23:55
Boston – ÚA raktárban

Tom meredten néz rád.
- Ez nagyot fog szólni! – mondja és kelletlen nyúl a flakonért. Ráncolt homlokkal néz szét
- És mi lesz ezzel a sokmindennel? – mutat körbe – És utána hol fogunk dolgozni? – faggatna s csak odébblép a kannával, de nem locsolja a löttyöt.
- Mi a…?! - szólal meg hökkenten a lábára nézve s felemeli azt. S mintha egy rántott sajtra lépett volna rá, s annak szálacskái ragadtak volna a cipőjére és a padlóra. A kannára néz aztán s bosszúsan mutatja neked
- Az aceton oldja a műanyag padlót Főnök! – s ledobja a flakont mi oldalára dőlve kiadja magából a benne maradt folyadékot. Odébb lép nagyobbacskát szökkenve, s a lábával dörgölő mozgulatot lesz. Mint aki kutyapiszokba vagy rágóba lépett s próbálja leszedni a talpáról. S a padlón látod te is hogy a nem túl minőségi pvc azon a helyen ahonnan Tom ellépett mintha puha tésztává vált volna…
Odakintről autó döbörgését hallod meg, majd ajtók csapódnak. Több is egymás után….

2010. December 18. Este 23:58
Boston – A raktárban

- Előbb ezt éljük túl. - sóhajtom a választ Tom kérdéseére.
- Hülye padló. No, mindegy! Úgy hallom megjöttek.

Mégegyszer végig pörgetem fejemben a teendőket.
"Csak nyugodtan. Történt egy kis baleset a nagy sietség közepedte, de semmi vész.
Beinvitálod Hannibált ls a gorillákat, majd felkapcsolod a villanyt.
Ha bejön akkor megpróbálsz nem megégni. Az esély megvan rá, hisz tudod mire számíts.
Ha nem sikerül, akkor úgyis mindegy."

Óvatosan lerakom a kezemben tartott flakont a földre, majd nagyot rúgok bele.
- HOGY EZEKRE A SZERENCSÉTLENEKRE ENNYIT NEM LEHET RÁBÍZNI! - ordítok magamból kikelve.
- PONT MST ÖNTENEK KI VALAMI BÜDÖS VEGYSZERT!
- SZÉP KIS KARÁCSONY LESZ, MONDHATOM!

Természetesen valamivel álcázni kell az átütő aceton szagot. Igaz egyetemi éveim alatt volt részem durvább szagban is...