Altriuzmus - Önzetlenség - Önfeláldozás - Benedict Flock meséje

Altruizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az altruizmus populáción belüli, egyedek közti interakció, mely során egy egyed akár saját kárára is segíti egy fajtársát. A viselkedésforma előfordulási gyakorisága nagyjából egyenes arányban áll a genetikai hasonlósággal, így leggyakrabban az egy családba tartozó egyedek közt nyilvánul meg. Rokonsági kapcsolat nélkül is előfordul, ami evolúciós szempontból a reciprokális altruizmussal magyarázható.

A rokonságbeli altruizmus az önfeláldozás legmagasabb szintjéig terjedhet. Jó példa erre a Stegodyphus pókok által gyakorolt matrifágia, mely során a kikelő utódok megeszik az anyát. Közvetlen rokonsági kapcsolat esetén a Wright-féle beltenyészeti koefficienssel való számolással (jótevő kapcsolati koefficiense a haszonélvezővel + haszonélvező nyeresége - jótevő vesztesége) pozitív értéket kapunk, ez azt jelenti, hogy összességében az utódok fitneszének növekedése megéri az anya áldozatát. Amennyiben az egyenletre kapott eredmény nem pozitív, az interakció nem játszódik le.

A keresztény vallásfilozófia különbözőképpen viszonyul az altruizmushoz. Hobbes egyszerűen lehetetlennek tartja az altruizmus létezését. A kálvinizmus szerint az altruizmus mind addig lehetetlen míg az ember kereszténnyé nem válik de akkor a Szentlélek hatására kialakul a hívő emberben. Más felekezetek elfogadják létezését, jóllehet nem tartják elegendőnek, ahhoz, hogy valaki a mennybe jusson általa.

Reciprok altruizmus

A reciprok altruizmus olyan evolúciópszichológiai jelenség, amelyben egy egyed úgy növeli egy másik fitneszét, hogy nem vár azonnali ellenszolgáltatást. Ettől függetlenül a reciprokális altruizmus nem feltétel nélküli. Alapjában véve két faktor határozza meg.
A haszonélvező nyereségének érezhetően nagyobbnak kell lennie, mint a jótevő veszteségének.
A haszonélvezőnek vissza kell adnia a szívességet fordított helyzetben.

Ha az első pont nem áll fenn, az interakció nem fog létrejönni; ha a második feltétel nem teljesül, a jótevő a jövőben megszakíthatja a haszonélvező-vel az altruisztikus magatartást.

Ahhoz, hogy a jótevőt ne használják ki sorozatos non-reciprokátorok (szívességet vissza nem adók (csalók)) , léteznie kell egy mechanizmusnak, ami megbünteti az ilyen egyedeket. Az altruisztikus tevékenység megvonása abban az esetben, ha azt nem viszonozzák, ilyen hatást fejt ki. Hasonló a játékelmélet szemet szemért stratégiájához.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 3:00
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

A válság ellenére, neked van munkád. Akár szerencsésnek is mondhatnád magad, hiszen már három éve itt dolgozol. A meló nem túl rázós, bár a fizetés kevés, másfajta „juttatások” pirinyót kárpótólnak. Ilyen a kajautalvány, a munkaruha, és a busz ami hazaszállít minden műszakost. Ugyanezen busz gondoskodik arról, hogy a munkások be is érjenek időben a melóba. A raktár másfajta lehetőséget is biztosít számodra, amit kisebb szervezéssel ragyógóan tettél magadévá. A beszervezett biztonságis – Hugo- aki a motozásért felelős, vevő volt a kis külön suskára, hogy szemet hunyjon mikor kifelé mész, s a táskádban ott lapul a cucc. Bármire találsz a környéketeken vevőt. Szinte mindenre. Az autóalkatrész kelendő utcai áru. Akárcsak a fű. S lassan már nem szeszélyed és rászorultságod tesz tolvajjá, hanem azok akiknek továbbadod a megszerzett szajrét. Szinte már megrendelésre teszed magadévá a gyár tulajdonát, s szállítod le a megrendelőnek. Eddig egészen jól alakulnak a dolgok.

Műszakkezdéskor még nem sejtetted hogy szar kerülhet ama palacsintába. Hugo ott vigyorgott a kicsiny üvegezett bódéjában, a létszám is teljes volt a brigádban. Az éjféli szünetet használtad ki hogy a tranzit ventillátort, és a jobb hátsó lámpatestet eltedd. Aztán órákig nem történt semmi különös. Majd hajnali háromkor jött a brigádvezető, hogy hivat a műszakfőnök. Nem túl nyugodtan szegődtél a nyomába. Akiket behívat Mrs. Chambers, azok sok esetben a munkakönyvükkel távoztak tőle.

A gyárkomplexum területén lévő hatalmas raktárcsarnok sarkában elhelyezett, részben üvegfalu felépítmény szolgált a hölgy irodájának. Ahogy közeledtetek észrevetted, hogy valaki más is raporton van. Közelebb érve már azt is ki tudtad venni, hogy Hugo az. A hatalmas, kigyúrt izmoktól testes, büszke kiállású fickó, most szinte megroskadva álldogállt odabent. Aztán a nő befejezte vele a társalgást, és Hugó kifelé indult. Az ajtóban futottatok össze. Hugo csak egy lemondó pillantást váltott veled. Időtök sem lett volna többre, mert a brigávezető sürgetően teregetett befelé. Ő nem lépett utánad, csak az ajtót csukta rád.

Az iroda szintén csak a praktikusság elvén berendezett nem túl nagy helység. Egy kopott íróasztal nyikorgó székkel, néhány iratszekrény, és egy kisebb pult, amin egy kávéfőzőgép áll, kapott helyet benne. A harmincas éveinek közepén járó fehér nő, amolyan szürke kisegér kinézettel rendelkezik. Nem csúnya, de nincs is benne semmi különös. Kicsit hosszúkás arcát lapockáig érő hullámos vöröses haj keretezi. Arcán még nem mélyültek el a ráncok. Zöldeskék szemei átható pillantásúak. Ajka közepesen telt. Fogai akárha mosolyeklám kelléke lenne, hófehérek. Az arcának komolyságát néhány szeplő hivatott tompítani, kevés skierrel. Erica testalkata is átlagos. Kerek kebleit mindig fehérneműbe zárja, a blúzokat nyakig gomboltan hordja. Dereka nem épp karcsú, de nem is mondhatnád túlsúlyosnak. A nadrágok éppolyan jól állnak ajta mint a konzervatív szoknyái. Most is kosztümnadrág van rajta, és halványkék ingblúz. A kosztümkabát a fogason lóg.

Mrs Chamber fel sem áll mikor belépsz. Csupán felnéz rád szúrós pillantással és aprót biccent?bólint? – nem is tudod. Nem kínál hellyel, pedig az asztala előtt akad egy „vendégszék”. Az asztala előtt állva meglátod a személyzeti kartont ami előtte fekszik. A te neved áll rajta.
Eltelik vagy egy perc is mire megszólal a kissé rekedtes-bársonyos hangján
- Jó ideje nálunk dolgozik Mr. Flock – kezd beszélni – Eddig úgyszólván kirívó panasz nem merült fel a munkavégzésével kapcsolatban. – mondja
- A körülményeit ismerve, nyomós oka van arra hogy megragadjon minden lehetőséget hogy még több pénzhez jusson. – húzza össze a szemét
- A kérdés csak az vajon mennyit ér meg önnek hogy megmaradjon a munkahelye? – teszi fel a kérdést némileg töprengő arccal, s felemelt szemöldökkel…

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 3:00
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Még egy műszak. Nagyon nem akaródzik felszállni arra a buszra, de muszáj. Kell a lóvé. Johnny meg ki is nyírna, ha nem adnám le a kért cuccost. Legalább tele van a busz. Akkor csak felületes motozás lesz, mindenki húzni akar haza. Hohó, Hujo rám is vigyorog becsekkoláskor. Minden simán fog menni, mint mindig. Lassan elvánszorog az idő éjfélig. Amikor senki nem figyel, belesüllyesztem a táskámba a cuccot, mintegy mellékesen, mintha csak a sajátom lenne. A szünet után robotolok tovább. Szeretek odafigyelni arra, amit csinálok. Leköti a figyelmemet és addig se máson jár az agyam. Meg ki se akarom rúgatni magam hanyag munkavégzésér'. Ezért észre se veszem Gabriel közeledtét, csak amikor megszólít. Erica hívat? Kíváncsivá válok. Nem szoktunk különösebben kommunikálni, pláne nem műszakidő alatt. Annál drágább az idő.

Mialatt az irodája felé megyünk, azon zakatol az agyam, hogy miért is akarhat velem beszélni. Rájött volna, a mellékesemre? De akkor miért csak most hívat? Azt nem hiszem, hogy rosszul dolgoznék, bár ki tudja... Azért viszont nem rúghat ki, nem? Csak nem...

Aztán észreveszem, hogy Hugóval beszél az irodájában, aki nem túl vidám. Ajjajjajjaj, ebből nagy baj lehet. Kiver a víz és hirtelen lehűl az amúgy is hűvös levegő. Még jó, hogy amúgy is tiszta izzadtság vagyok. Az ajtóban egy pillanatra összenézünk és mintha szomorúságot látnék a szemében. Aztán becsukódik mögöttem az ajtó. Az ajtónak enyhén oldalt helyezkedek, így látom, hogy a műszakvezető nem jött be. Hm, senki nem fogja hallani, amint kirúgnak? Annál jobb, az ártana az egómnak.

Zakatol a szívem és az agyam és az amúgy is kis szoba még kisebbre húzódik össze. A gyomrom is összeszűkül, és próbálom leplezni idegességemet. Ott vannak előtte az adataim. Vajon mire volt kíváncsi? Csendben várom, hogy megszólaljon, ami bele is telik egy kis időbe.

- Szinte bármit megtennék érte. Mire gondol pontosan?

Lehet hogy hülye vagyok és esetleg ajánlatot akar tenni? Ekkora mákom nem lehet...

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 3:00
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Erica halkan felnevet a válaszod hallva. Majd hirtelen komolyodik el ismét.
- A saját anyátokat is eladnátok – szisszeni a szavakat olyan halkan hogy elgondolkozol rajta, jól hallottad-e amit mond.
Majd színpadiasan sóhajt egyet, s folytatja
- Az idő majd kideríti mennyire gondolta komolyan a válaszát – mondja miközben kicsit oldalra billenti a fejét.
- Az ajánlatom a következő. – néz a szemedbe
- Holnaptól rugalmas munkaidőben dolgozik. Az annyit tesz, hogy nem Gabriel fogja kiírni a beosztását hanem én. A munkaköre viszont kissé más lesz mint eddig. – közli mosolytalanul
Az íróasztal középső fiókjába nyúl, s elővesz egy kulcsot. Pár pillanatig érdeklődve szemléli a karikán himbálózó ford emblémát, majd feléd dobja.
- Tudom hogy nincs jogosítványa, de tud autót vezetni. – bólint, s nem érdekli elkaptad-e a kulcsot, vagy az a mellkasodnak csapódva hull-ee a földre, s le kell érte hajolnod.
- A tizenhatos parkolójában megtalálja a járgányt. – mondja
- Holnaptól különböző csomagokat fog szállítani. A munkaideje az éjszakája nagy részét kitölti majd. A fizetését közvetlen tőlem kapja, naponta. Minden este hétkor itt jelentkezik, s hajnalban itt fejezi be a műszakot, a jelenléti ív aláírásával, mivel papíron továbbra is a Ford alkalmazottja marad.
- Nem kérdezősködik, nem kíváncsiskodik. Kézbesítéskor nem hőzöng, nem szól vissza, bármi is történjen. Ha gondja baja akad, hozzám fordul. – bólint aprót. – Amennyiben nem tartja be az utasításaimat, magára vessen. – s a hangsúly nem kicsit fenyegetőre sikerül
- Állandó társa és kisérője Hugo lesz. – teszi hozzá.
- Lesz idejük átbeszélni vajon a pimasz merészségük megérte-e a kockázatot. – húzza hideg mosolyra ajkát.
- Most pedig távozhat, Mr. Flock. – int fejével az ajtó felé....

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 3:00
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Szó nélkül hallgatom végig a mondanivalóját, közben azon gondolkodom, mire is gondolhat pontosan. Mit kell majd szállítanom? És vajon ez milyen kihatással lesz az eddigi üzleteimre? Lehangoló beszédére ügyet se vetek, a fehérektől már megszoktam.

Számítok a felém repülő kulcsra, még a levegőben elkapom.

Nem értem, mire céloz a kockázattal. Ha az ő utasítására szállítok, akkor magasabb kéztől már nem kell tartanom. Az éjszakai élet eddig is veszélyes volt, de szerintem meg tudom védeni magam. A zsaruk meg ugyanolyan korruptak, mint eddig. Max beszerzek egy hamis jogsit, annyit is megtakarítok a kenőpénzekből. Hugo is nagydarab, nem tudom, mi baja van. Azért remélem, a fizu nem lesz alacsonyabb ennél... A kulcsot nézem a kezemben, amíg beszél. Egy kicsit később fogom fel amit mondott. Felkapom a fejem és az ajtó felé indulok. A kulcsot zsebre teszem, mielőtt kilépnék. Kint megkeresem a műszakvezetőt a tekintetemmel, bólintok neki és visszaindulok dolgozni.

Ezúttal kissé kevésbé figyelek a munkára, kíváncsisággal tölt el ez a "megbízatás". Valamiért különös izgalom. kíváncsiság és félelem fut végig rajtam. Miért kellene vigyáznunk? És mit kell majd csinálnom? Azt hiszem, ma más programom lesz a szokásosnál meló után. Előbb találkozok Johnnyval, hogy egy ideig ne kérjen semmit, amíg nem tudom, mit is csinálok. Csak ezután megyek haza és lehetőleg egészen addig alszok, ameddig az új időbeosztásom megengedi.

A meló végén kivételesen nem a buszhoz indulok, hanem megkeresem, melyik autó villan fel a parkolóban a riasztó feloldásakor.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 3:10 - 4:30
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Kinyitod az ajtót, s kilépnél rajta, mikor Erica utánad szól.
- Mr. Flock! – s ha visszafordulsz folytatja
- Egy hete van, hogy megszerezze a hivatalos jogosítványt! – utasít – Legális papírt akarok látni! – mondja ellentmondást nem tűrően.
- Addig pedig igyekezzem elkerülni a figyelemfelkeltést. – teszi még hozzá
Majd csak int fejével kifelé, elbocsátólag.

A brigádvezető csak aprót biccent nyugtázólag, hogy visszamész dolgozni.

A következő szünetben Hugot látod őgyelegni a pihenőhelyen. Kapkodó és rebbenő pillantásokkal vár. Mikor meglát a klotyó felé veszi az irányt csak a szemével intve neked.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 3:10 - 4:30
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

A nevem hallatán visszafordulok.

Egy hét? Az alatt esélytelen legális papírhoz jutni. Ezt meg is említem neki:

- Egy jogsi legalább két hónap, ha minden simán megy. - Ha válaszából nem derül ki semmi, akkor csináltatok
igazinak látszót, amíg az igazit leteszem.

A szünetben egy fél perccel Hugo után én is "leeresztem a felesleget". Amint becsukom az ajtót, halkan megszólalok:

- Neked mit mondott?

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:35
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Erica felszaladó szemöldökkel néz rád
- Ennyire tehetségtelen a vezetéshez? – kérdi kissé lenézően, majd vállat von.
- Egy hét. Oldja meg! – s látszólag nem foglalkozik veled tovább.

A wc-ben Hugo a falnak támaszkodva áll mikor belépsz.
- Megfenyegetett hogy vagy az utcára kerülök, vagy másképp dolgozom tovább, neki. – válaszol a kérdésedre.
- Nem néztem volna ki a csajból hogy saját zsebre dolgozik – mondja s láthatóan eléggé zaklatott
- Lebuktunk öregem. – fiontorodik el. – Vajon ki a csulagép? – mélázik el indulatos szemvillanással.
- Te is kötélnek álltál? – kérdezi de nem is vár választ – persze, te sem akarsz koldulni. – bólint ellökve magát a faltól.
- Tudod mi a gáz ebben haver? – lép hozzád és teszi a válladra a kezét
- Ebből a helyzetből már nem fogunk tudni kikeveredni. A kezében tart minket. – húzza el a száját.
- Gondolom neked is megmutatta a képeket? – kérdezi elengedve téged. A piszoárhoz lép, s elővéve a tagját brunyálni kezd.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:35
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

- Oké. - Ezzel becsukom az ajtót.

Amint becsukom az ajtót, nekidőlök és onnan hallgatom végig Hugót.
- Persze, hogy elfogadtam, mintha bármelyikünknek is lenne választása. De állj hozzá egy kicsit pozitívan: Erica tud róla, de most már lehet valakire kenni. Amíg nem tudod, mit kell csinálnod, szerintem ne parázz. Mi van, ha csak el akar távolítani minket a cuccok közeléből hogy ne tudjuk meghúzni a céget? Valószínűtlen, de lehet, nem? Megaztán mi baj lehet szállításból?
Kicsi gondolkodás után hozzáteszem:
- És azt se felejtsd el, hogy ha bármi illegálisat csinál, akkor már ő is a kezünkben van, mert mi is felnyomhatjuk. Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem egyelőre nem gáz, annyi más, hogy megváltozott a vevő és a megrendelő. Engem az érdekel, hogy lóvém legyen, amivel kifizetem a számlákat meg a kaját, hogy mire kapom, az kevésbé. Eddig is innen húztam be a cuccot, de akkor még sunyiban. Az, hogy a raktárvezető adja az ukázt, egy fokkal jobb, nem gondolod?
Ekkor tudatosul bennem, mit mondott utoljára.
- Milyen képeket emlegettél az előbb? Nekem csak egy kocsikulcsot adott - elő is veszem megmutatni neki -, és azt mondta, hogy 7-kor nála jelentkezzek. Ja, meg hogy napibéren vagyok. Neked nem ugyanezt mondta?

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

- Nem tetszik nekem ez a helyzet haver. – ingat fejet – Mégis hogyan akarnád rákenni? Hm? – néz rád felszaladó szemöldökkel. Felhúzza a sliccét miután kirázta a répát. Kézmosással nem igen bajlódik.
- Ha illegális a dolog, márpedig szerintem tuti hogy erről van szó, se te se én nem fogjuk a kezünkben tartani. – veti ellen szavaidnak a gondolatait. – Ki hinne tolvajoknak? – ráncolja meg a homlokát.
- Neki ott a bizonyíték, a fotók. Nekünk sosem lesz bizonyítékunk ellene. – fintorodik el. Az idegessége mit sem csökken.
- Vagy egy tucat képet mutatott rólad, amint a tatyódba teszed a szajrét. Rólam egy egész fotósorozatot. Mind arról szólt hogy téged sosem füleltelek le. – meséli - Videoszalagjuk is van, állítólag. - teszi hozzá
- Nekem is hétkor kell jelentkezni. Te leszel a sofőr, én a rakodó. Állandó partnerek leszünk, míg neki dolgozunk. Azt is mondta még ha egyikünk repül, a másik vele repül kérdés nélkül. Ennyit mondott.
- Baszhatom a karrierem – mondja – kár volt rád hallgatnom. – összegzi rosszkedvűen a dolgot.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

- Szerintem repülni max a sittre fogunk, máshova nem. Esetleg a hullaházba. Abban viszont van valami, hogy neki tényleg van bizonyítéka. Bassza meg. - A falba öklözök.
--De azt ne mondd nekem, hogy karrierre számítottál. Hova mennél innen? Banki biztonsági őrnek? Az aztán nagy karrier, bazmeg.
Kicsit lenyugodok, nyugodtabb hangon folytatom.
- Figyu, szerintem várjuk ki a holnapot, meglátjuk mit kell csinálnunk. Addig én műszak után körbekérdezek, hogy valaki tud-e valamit erről az Ericáról. Jó lesz így? Aztán valamit szerzünk ellene is, úgy többet fogunk érni neki golyófogónál. Na, mit szólsz? - kérdezem és ráteszem a kezem a kilincsre.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

- Erről van szó. Nem akarok a sitten kikötni. – mondja továbbra is feldúltan.
S hogy kicsit lenézően nyilatkozol a szakmai karrierjéről indulatosan szólal meg
- Na ide figyelj haver! – s feléd is lép – Eddig semmi bajom nem volt semmiféle hatósággal. Nincs priuszom, és semmi más az erkölcsimen. Most pedig miattad még erre is esélyem van!
- Ha bukok, akkor onnantól sehova nem vesznek fel a szakmámba.
- Persze, tudom neked nincs szakmád, tökmindegy hol dolgozol. De nekem nem! – mondja önérzetesen, s látod pattanásig feszült a fickó.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

- Nyugi, nehogy emiatt vesszünk már össze. Hosszú távon ki kell bírnunk egymást, nehogy már most elkezdjük szívni egymás vérét. Amúgy ne kend egyedül rám, te fogadtad el a mellékest, a döntés nálad volt. - Ezzel kinyitom az
ajtót és jelzek neki, hogy előreengedem.

Ha elindul, biztatóan megveregetem a vállát amikor elhalad mellettem. Ha nem, akkor bocsánatkérően vállat vonok, felmutatom neki a hüvelykujjamat, aztán csatlakozom a többi munkás ocsmány vicceihez és megreggelizek.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Hugo vesz néhány mély lélegzetet.
- Igazad van. Én voltam a hülye. – mondja lemondóan, és elhúzza a száját.
Mikor ajtót nyitsz és előre engeded kifelé indul. A vállára tett kezed lerázza magáról, és vissza sem nézve indul kifelé. A szolgálati helye felé veszi az irányt.

Visszatérsz a többiekhez. Néhányan furcsa tekintettel méregetnek. S az egyik idősebb fickó – Joshua - végül nem bírja tovább és megkérdi
- Mit akart a főnök? – hangzik el a kérdés, és minden tekintet rád szegeződik. Hiába a kiváncsiság az geiyk minden emberben jelenlévő tulajdonság.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Kicsit szúrósan nézek Hugóra hátulról, de hamar túlteszem rajtam a modorán. Majd belenyugszik.

A többiek kérdésére egyszerűen vállat vonok.
- Csak áthelyezett. Holnaptól árut kell szállítanom és Hugo fog felügyelni rám. - A szolgálati helye felé nézek. - Őt valamiért nem dobja fel a dolog. És neked hogy megy a sorod, Josh? - próbálom másfele terelni a szót.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Elég furcsán tekingetnek rád mikor beszámolsz a változásról. A pillantások irigységtől tüzesednek fel. Néhányan máris befejezik a kaját, és kiviharzanak.
Josh ott marad, és kényszeredett vigyorral néz rád
- Sokan várandósak lennének már a feljebb lépésre – mondja a távozók után nézve.
- Én is erre várok nyolc éve – sóhajt majd a kávégéphez lép, és elnyelt vele némi aprót hogy hozzájusson az íztelen fekete forró löttyhöz.
Ő is kimegy végül. Valószínűleg a dohányzó hely felé. Egyedül maradsz a „konyha” részlegben.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 4:40
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Felsóhajtok. Nem pontosan ilyen fogadtatásra számítottam. Sajnálom őket, és valamiért úgy érzem, magamat is sajnálnom kéne. Nem pont úgy indult a mai nap, mint ahogy elterveztem. A szünet maradék idejét egyedül töltöm és azon gondolkodom, hogyan segíthetnék a többieken. Még egy mély sóhaj. Frankó...

A szünet végén visszamegyek melózni. Valamiért ez a műszak sokkal lassabban telik el a többinél és sokkal fárasztóbb is.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 5:00-6:00
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Visszatérsz a melódhoz, kicsit szomorúbban és rosszkedvűbben mint kéne.

Végül aztán keservesen, de letelik a műszak. Az ölözőben feltünően elkerül mindenki, még azok is akik váltásba jöttek. A zuhanyzóban sem szólnak hozzád. Mintha kiközösítettek volna.
Mire végzel a zuhannyal már üres az öltöző.

Kimész az épület elé, ahol a gyári busz mellett egy sötétkék Transit áll. A kicsit ütöttkopott járgány lámpája felvillan ahogy kioldod a riasztót.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 5:00-6:00
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Érzem, keserves egy "előléptetést" kaptam. Nem kellett hozzá két óra, hogy kiutáljanak a többiek. Azt bezzeg nem tudják, hogy egyelőre nyakig barna vagyok - és nem a valódi bőrszínem miatt. Legalább korábban be kell jelentkeznem náluk, így talán megúszhatom a lenéző pillantásaikat.

Kifelé menet súgva megkérdezem Hugót:
- Hazavigyelek?

Kint inkább belezuhanok a Transit ülésébe, mint ülök. Első dolgom, hogy lecsekkoljan a benzinállást. Ha Hugo pozitívan jelzett vissza, őt is megvárom. Miután őt hazavittem, elugrok a szokásos találkozóhelyre. Mindig meló után adom át a cuccot, nem akarom egész nap otthon rejtegetni a családom elől.

Ha Johnny még nincs a parkolóban, besétálok egy közeli kávézóba és veszek egy kávét. A lehető legolcsóbbat. Szar az íze, inkább víz, mint kávé, de jobb, mintha vezetés közben aludnék el. Rohadt fáradt vagyok, majd leragadnak a szemeim.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 6:00 – 6:30
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

Hugo nem szól hozzád mikor kérdezed. Fejével nemet int, és felszáll a gyári buszra.

Bezuttyansz a Tranzitba. A tank tele, a megtett kilómétereket számláló óra nullán áll.

Beindítod a kocsit, és elindulsz vele. Mivel nem vezettél még soha kisbuszt ngyon furcsa elsőre. Felettébb szokatlan mind a hossza, mind a szélessége. Az is hogy csak a két oldali visszapillantót tudod használni, hogy hátra láss.
Nagy óvatoskodva kell haladnod vele, hogy kitapasztald…

A találkozó helyszínére viszonylag hamar odaérsz. Johnny már ott áll a saját kocsija mellett. Nagyra kerekedő szemekkel néz ahogy leparkolsz, és kiszállsz.
- Hey Haver! – üdvözöl – Honnan csakliztad az új verdát? – kérdi vigyorogva és körbejárja a kocsit.
- Elég feltünő leszel vele – ér vissza hozzád.
- Ebbe egy fél ford belefér – mókázik

Az üzletet hamar megkötitek, harminckét dollárral lettél gazdagabb. Újabb igényt most nem közöl veled. Valahogy ennek most örülsz is. Végül újra a kocsiba ülsz, és hazaindulsz.
Út közben még mindig a kocsit próbálgatod. Hiába, meg kell szoknod a hatalmas járgányt.

A házatok előtt leparkolsz ez üres helyre. Már világos van szinte. A házból a szokásos ricsaj hallatszik ki. A ház alatti apró éjjelnappali már teljes gőzzel üzemel. S feltűnik hogy a másik helység, ahol egy nagyobbacska forászat üzemelt, s ami már vagy egy éve bezárt most nyitva. Odabentről férfiak beszédét hallod, pakolással egybefonódó zörgéssel.

Bemész a házatokba. A kukaszag, húgyszaggal keveredik. A postaláda üres. Felbaktatsz a lépcsőn, az elsőre ahol laktok. Mivl a ház csak négy emeletes, lift sincs benne. A lakásból halk zene hallatszik ki. Belépsz.
Odabent Josh és Lilly a konyhában, ott szól a rádió amiből a zene szól. Reggeli zenés hírműsor.
Lilly észrevesz, s lerakva a kakaós bögréjét máris leugrik a székről, s kakaóbajusszal arcán iramodik feléd
- BigBen!! – kiált fel éles hangján. Két karját feléd nyújtja
Josh elfintorodik a sivalkodást meghallva
- Anyád ha felkel kiporol! – fenyegeti meg a lányt.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 6:00 – 6:30
Detroit – A Ford gyárkomplexum 16-os raktárában.

A Transit nagyon furcsa. Nehézkesebb, mint egy személygépkocsi és nehezebben is navigálható. Még az a rohadt belső tükör is használhatatlan! De legalább van kocsim, teszem hozzá. Aztán hirtelen ironikusan: Ja, meg benzinköltség...

- Szevasz, Johnny, mizu veled? - köszöntöm én is. - A kocsit a melóban kaptam. Azért is jöttem, hogy szóljak: áthelyeztek a melóhelyen. Ezzel a járgánnyal kell szállítanom. Nem tudom, fogok-e tudni új cuccokat hozni neked.
Mielőtt berágna, gyorsan hozzáteszem:
- Talán más lehetőségeim lesznek, még nem tudom. Holnap lesz az első napom. Jövő hét elején fussunk össze, azt' megdumáljuk, hogyan tovább, oké?

Kevesellem a suskát, de tapasztalatból tudom, hogy úgyse ad többet. Nagy sóhajjal szállok be a kocsiba megint.

Hazafelé lehetőleg olyan helyen parkolok le, ahol több kocsi is van. Lehetőleg a Fordnál értékesebbek is. Aggódok a kocsi miatt, de talán az utcáról nem fognak ellopni egy ilyen tragacsot. Félve hagyom ott az utcán, de a riasztó pittyegése némileg megnyugtat.

Ahogy elhaladok a volt (?) fodrászat előtt, menet közben bekukkantok, mi is folyik odabent. Hiába, a kíváncsiság.

A házban a szagokkal nem törődök, mindennaposak. próbálom kikerülgetni a szemétkupacokat kisebb-nagyobb sikerrel. Legalább a postaládában nincs több számla. A lakásba belépve már mosolygok. Amint felém szalad, felkapom és lecsendesítem egy kicsit.
- Sssshhhh, Joshnak igaza van. Tudod, Anyu milyen mogorva tud lenni reggel. - Ezután Joshhoz fordulok. - Maradt még valami ehető? Farkaséhes vagyok.

Reggeli közben beszélgetek velük, megvárom amíg elmennek iskolába.
- Sok sikert, aztán jót ne halljak felőletek! - viccelődök. Miután elmentek, csendben ágyba bújok. A testem még három év után sem szokott teljesen hozzá az éjszakai műszakhoz, úgyhogy nagyon hamar elalszok.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 6:30 – 10:00
Detroit – A saját lakásod falai közt.

Johnny vállat von.
- Most hétvégén úgysincs semmi mozgás. Jövő héten majd koccanunk valamikor. – egyezik bele
- Bánnám ha megszünne a legjobb forrásom – mondja komolykodva.
Végül nyugodt hangnemben köszöntök el.

A parkolóban akárhogy keresgélsz nincs igazán értékesebb kocsi. Ez nem épp vagyonos környék. Így hát csak reménykedhetsz és bizakodhatsz hogy mire felkelsz nem csak a hült heléyt fogod találni a járműnek.

Belesel a volt fodrászatba. Néhány férfit látsz odabent, mind fekete. S ahogy hallod az átalakításról beszélgenek. Mindendféle kellékeket és szerszámokat látsz behurcolva.

Még jó hogy csitatgatod a testvéred. Anyád aki jeleneg egy lepukkant kocsmában dolgozik hajnalig, valószínűleg éppolyan fűáradt lehet mint te. Lilly rádnevet és cuppanós puszit nyom az arcodra, kakaófoltot hagyva rajta.
- Várj! – mondja és két apró mancsát a még tiszta felületre téve arcodat a másik irányba fordítja, s a másik arcfeledre is megkapod a párját a ragacsos puszinak.
- Így már jó! - nevet rád jókedvűen.

Josh csak vállat ránt.
- Van még ott valami szójafelvágott, és kenyér – int fejével a hűtő és a pult felé.

Csatlakozol hozzájuk a reggelihez.
Lilly szája be nem áll, új barátnőjéről és a legújjabb „szerelméről” csicsereg. Végezve a reggelivel feléd fordul
- Csomagolsz nekem? – kérdi széles mosolyal felnézve rád.
Majd a szobába robog, a pizsijét utcai ruhára cserélni. A nehéz hátitáskájával jön vissza.

Végül elmennek mindketten az iskolába. Lefekszel, és hamar álomba merülsz.

A pihenésed nem felhőtlen. Nem tudod mennyi ideje alhatsz mikor fúró hangja ébreszt, s bár egy percig sem zörög, szorosan ez után flex hasít fémbe sikoltva. Valószínűleg a felújítás kezdődött meg odalent teljes erővel.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Éjjel 6:30 – 10:00
Detroit – A saját lakásod falai közt.

Mosolyogva leteszem Lilly-t a földre és amikor nem figyel, letörlöm a kakaófoltokat. Közben előkészítem magamnak a kaját és csatlakozok hozzájuk.

Lilly folyamatos beszédében kihasználok egy leheletnyi szünetet és érdeklődöm egy kicsit Nickről is.
- Merre van Nick? Melózik? Mindig elfelejtem, van-e munkája. - Ha Lilly nevetni kezd rajtam, rábökök az ujjammal és viccesen kijelentem: - Te csak ne nevess! Majd ha neked is ennyi mindenre kell majd emlékezned, te is sokmindent el fogsz felejteni. - Még a nyelvemet is kinyújtom rá.

A kérdésére egy "persze" a válaszom. Amíg felöltözik, én gyorsan összecsomagolok neki: egy-egy szendvicset sajttal és szalámival és egy doboz tejet. Neki nagyobb még szüksége van ezekre, mint nekem. Miután elmennek, gyorsan le is fekszem, már régóta hív az ágy.

Hirtelen valamiféle fúró hangja hasít az álmomba. A következő pillanatban feébredek és rájövök, hogy a fúró nem csak az álmomban visított fel. Megint egy nagy sóhaj. Ez elég gyakori szokásommá vált mostanában.

Ránézek az órára és rácsodálkozok, hogy tudtam ilyen hamar feleklni. A mai meló igen fárasztó lesz, ha nem alszok még egy kicsit délután. Kikelek az ágyból és felöltözök. Aztán kimegyek a konyhába. Ha Anya ott van, megpróbálok beszélgetni vele egy kicsit.
- 'Reggelt. Hogy vagy?

Miután vele végzek, elmegyek és keresek egy autósiskolát, ahol megédeklődöm egy jogsiszerzés feltételeit, időtartamát és legfőképpen az árát. Erre az útra inkább gyalog megyek. A benzinnel is spórolni akarok és amúgy is furcsán venné ki magát, ha egy autóból kiszállva jogsit akarnék szerezni.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Délelőtt 10:00-10:30
Detroit – Jogsinézőben

Lilly vállat von
- Nem tudom. Én is azóta nem láttam mióta te! – feleli vajas szájszéllel. Kézfejével keni szét egyenletesre a majszingot. – Hívd fel. A számát már csak nem felejtetted el?! – kérdezi kuncogón, és a karéj kenyér héjját megfogva széthúzza a kenyeret, hogy a belébe haraphasson újra jóízűt. A vaj ismét csak feldíszíti a szája szélét.

- Köszi BigBen! - rakja el Lilly a szendvicseket a garfieldes uzsisdobozába. A tejet meglátva felnéz rád.
- Nem kell tej! – mondja és az asztalon hagyja a dobozt.

A konyhában nincs senki. Anyád valószínűleg szokás szerint piagőzösen feküdt le hogy nem ébred fel a zajongásra.

Autósiskola után nézel. Két megállót kell gyalogolnod, ami majdnem fél óra a legközelebbihez, amit tudsz hol van. Odaérve az irodában a hölgy kedvesen tájékoztat a feltételekről. Elmondja hogy a következő tanfolyam hétfőn reggel indul. Kilenctől délig elméleti óra. Délután négytől ötig pedig vezetés. Így valóban egy hét alatt megszerezhető a jogsi. Az ár az húzós. Kétszáz ötven dolcsi, ha átmész mindegyik vizsgán elsőre.

2010. szeptember 30. Csütörtök. Délelőtt 10:00-10:30
Detroit – Jogsinézőben

A felhívás nem is rossz ötlet. De inkább nem most, ha már dolgozik, akkor inkább nem akkor zavarom. Jézusom, egy tízéves kislány ad nekem ötleteket. Tényleg ennyire ki lennék készülve?

Megköszönöm az infót és lelépek. Majd meglátom, mennyi lóvét kapok ma este vagy holnap reggel, aztán lesz ami lesz. Hazafelé megszámolom, mennyi pénz van nálam és bemegyek egy PCWorldbe vagy más elektronikai üzletbe és megnézem, mennyiért árulnak diktafont. Talán egy ilyen még belefér a "szent cél" érdekében.
Otthon körülnézek a neten is jogsiügyileg, hátha csak rossz helyre mentem be. Nem értem, hogy lehetek ennyire szétesve.

Netezés közben az is eszembe jut, hogy Hugóval korábban van jelenésünk, úgyhogy felhívom.
- Helló, Hugo. Ben vagyok. Ma korábban kell beérnünk a busznál. Biztos nem akarod hogy elvigyelek? - Ha még mindig elutasító, hozzáteszem:
- Ne gyerekeskedj már, nem én tehetek mindenről. Ha már így alakult, nehogymár egymást marjuk... Te ugyanúgy elfogadtad a lóvét, mint ahogy én felajánlottam. Ketten estünk bele, ketten is maradunk és ketten is fejezzük be.