2010. december 18. Este 21:16
Detroit – A Bársony – klub
Dühösen nyomtad meg a telcsid szundiját már sokadszor. Nem akarsz felkelni. Semmi kedved újra munkába menni. Gyülölöd őket. Mindet egy szálig. Utálod hogy a testedet bocsátod áruba minden éjjel. Kiráz a hideg attól ahogy rádnéznek, hozzádérnek. Libabőrös leszel már a gondolattól is. Pedig tudod hogy menned kell. Juliett nem ismer kegyelmet. Tudod ha késel annak azonnal megvan a böjtje. És nem érdekli ha másnap monoklis arccal kell kiszolgálnod a vendégeidet. Megszokták már nála hogy a lányok bizony néha foltokkal tarkítottak. Sőt van akinek ez be is jön. Nálad is jártak már többen is olyanok akik különösen kedvtelve vették szemügyre a feldagadt szád, és a kék-zöld foltjaidat egy-egy szájalás után, amikor Juliett nem volt jókedvében.
Végül rászánod magad hogy felkelj végre az ágyból, s a telefonod elnémítod. Elvégzed a napkezdeti rutint, s sietősen indulsz neki a rövid útnak ami a Bársony – klubba vezet. Ez a neve a Julietta által üzemeltetett kuplerájnak. Odakint esik a hó. Nincs annyira csikorgó hideg mint az elmúlt napokban s ez azzal jár hogy végre esni tud a hó a vastag egérszürke fellegekből. Ettől függetlenül vacogósan húzod össze magadon a kabátod. Az utcán a szokásos forgalom. Mivel a város azon részén vagytok ahol az éjszakai élet élményekbeli gazdagságot kínál, itt csak hajnalban csendesednek el az utcák, de akkor is csak a sikátorok tűnnek kihaltnak. Járókelők bámulják a kirakatokat, s vizslatják a karácsonyi ajándékkínálatot. Akadnak fiatalok akik talán az egyik mulatóhelyről igyekeznek egy másikra. Látsz kutyásétáltató elegáns öregurat, és játékterem elé kihajított már nem józan embert aki épp feltápászkodini próbál. Nagy nehezen sikerül neki, s elmosósó szavakkal dühöskésen mondja a magáét. Aztán ő is elmarad mögötted. Márcsak néhány tömböt kell megtenned.
A Klub elé érve feltúnik, hogy a főnököd kocsiján kívül még két másik autó áll a parkolóban, pedig még van háromnegyed óra a nyitásig. Belépsz Leo és Frank – a két kidobó - mellett, akik a biztonságotokat hivatottak megoltalmazni. Mindketten köszönnek, bár láthatóan nincs egyiknek sem jókedve. Pedig Leo a nagydarab fekete fickó szinte midnig mosolyog. Frank a szőke kékszemű fehér pasi, inkább az az igazi marcona tipus. Aztán lehet csak nem szeretik a hóesést. Odabent is más kép fogad. A lányok akik veled együtt itt dolgoznak – vagytok nagyjából két tucatnyian – egyikét sem látod. Átmész az előtéren és belépsz az öltözőket rejtő folyosóra. Az öltözők ajtajai mind csukva, pedig ez sem megszokott. Ilyenkor szoktatok egymásba lelket önteni, elmesélni az előző esti furcsa, perverz, vagy épp nevettető kalandjaitokat. Most szinte teljes a csend.
Aztán benyitsz a másik három lánnyal közös öltözőbe, s odabent egyerre fordulnak feléd a tekintetek. Monica – ez a félvér vadmacska – megkönnyebbülve sóhajt fel.
- Valami csinit vegyél fel, mert mustra lesz – mondja
- Biztos valami városi nagykutya jött választani a mai esti kényeztetőjét – tallgat Brigitte a szőke szilikonbige, s visszafordul a tükörhoz ajkat rúzsozni.
- Julietta nics épp jókedvében – figyelmeztet a harmadik lány Sonja, a vörös démon.
- Siess ha nem akarsz botrányt – teszi hozzá és ő is folytatja az öltözködést.