Fátyol - tánc - Kevin Graves és John Artur Smith meséje

A fátyol
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fátyol az ősi időkben az istennők öltözéke volt, az istennőkultusz hagyományaihoz tartozik. Az istennők akkor fátyolozták le magukat, amikor szent zarándokútra indultak, és nem akarták, hogy felismerjék, vagy útjukról eltérítsék őket.

A lefátyolozott nő mindig numinozitást sugároz, áhítatot ébreszt, tiszteletet kelt, elérhetetlenné, megérinthetetlenné tesz. A muzulmán nők az utcán fátyolozott arcukkal pszichikus területüket óvják. Már az iszlám előtt viseltek a nők fátylat, részben a nap elleni védelemként, részben a felsőbb osztálybeliek önmaguk megkülönböztetésére. Ez láthatatlanná tette őket, ők mindent láthattak, de őket senki. Ma a fátyol jelzi a nők és a férfiak világa közti határt. A nők így egy titkos testvéri összetartozást élnek át, ami erőt és bizalmat ad nekik.

A fátyollal is bármilyen érzés kifejezhető, ez csak a táncos szándékán múlik. Általában a meseszerűséget, légiességet, titokzatosságot, vagy az eltakarom-megmutatom játékos erotikáját szokták kifejezni vele, de vigyázni kell, hogy ezek ne váljanak sztereotípiákká. A legfontosabb az, hogy ne egy darab anyagként, hanem lelkünk meghosszabbításaként tekintsünk rá.

2010. December 18. Szombat, este 18:35.
Detroit

Kevin
Detroit Metropolitan Airport

Már a tegnapi napod is nyűgös volt. Több paciensed az utolsó pillantban mondta le a megbeszélt időpontot, ami borította a terveidet. Mind pénzügyileg, mind időbeosztásilag. A helyzetet fokozta hogy délután felhívtak Detroitból, a Henry Ford kórházból. A sürgősségi vezetője nem épp jó híreket közölt. Anyukád leesett a lépcsőn és kissé összetörte magát. „Szerencsére” csak a jobb lába sérült meg komolyabba, de az három helyen is eltört, így műteni – szegecselni – kellett. A többi sérülése csak zúzódások, testszerte (térd, mindkét kéz, comb, csípő).A műtétet jól viselte, és már „jól” van, ám mivel egyedüli hozzátartozója vagy téged értesítettek. A döntés szükségszerű, hogy Detroitba kell hogy repülj. Egyfelől mert édesanyád látni akar, másfelől el kell gondolkoznod hogyan gondoskodsz róla a kórházból való kikerülés után ami az orvos szerint csak néhány nap. Így még tegnap este repjegyet váltottál a ma déli repülőre, hogy délutánra Detroitba érj. Mivel olcsós járattal utaztál, és bevezették a hosszú és bonyolult biztonsági intézkedéseket is, összesen hat és fél órát töltöttél el az utazással, mire kikeveredtél Detroit repteréről. Taxik sorakoznak, de bérelhetsz autót is. Anyukád lakásához nincs kulcsod, így hozzá nem tudsz menni, csak ha előbb a kórházba mész hozzá, hogy elkérd a kulcsot. Hotel vagy motel anyád lakása közelében is akad, de bárhol máshol is megszállhatsz ahol neked kényelmes, akár a kórház közelében is.


John
Woodbridge Pub

Pénteken korán végeztél a suliban, és végre hétvége. Méghozzá teljesen szabad, mert a fiad csak hétfőn érkezik hozzád hogy a téli szünet egy részét nálad töltse. Ezt is csak azért sikerült megbeszélned a volt nejeddel mert ő az új párjával elutazik néhány napra az új anyósáékhoz. Elintézted a szerény bevásárlást munka után, és a mosodába is beadtad a cuccaid, aztán hulla fáradtan pihentél le viszonylag korán. Szombatra viszonylag sokmindent terveztél. A kocsit le kell mosni, és készülni kell az esti versenyre. Ma van a szokásos havi „csoki”verseny. A másfél tucat tagot számláló Darts-klub körmérkőzéses ranglista meccse. Természetesen te vagy a csapat ranglistájának élén. Legalábbis eddig nem volt olyan aki legyőzött volna. Délután edzettél otthon a saját tábládon, majd este lementél a klubba, pontosabban a sörözőbe – ami a törzshelyed mellesleg. A meccs 21 órakor kezdődik. Mikor leértél még szinte csak gyülekeztek az emberek. Az utcaszinten ahol a nagy hosszú bár szinte elfoglalja teljes hosszában az egyik falat, az asztaloknál azért már ülnek néhányan. Mivel a hely nem csak söröző, de étterem is aki vacsorázni akar az álltaklában itt ül le. A pince részen vannak kialakítva a másfajta közösségi szórakozást biztosító helységek. A lépcsőn leérve hosszú folyosó vezet végig. Jobbra előszőr a billiárd asztalokkal megrakott helység van. Vele szemben a csocsó asztalok és néhány nyerőgép. Hátrébb szemben nyílik a darts terem, ahol hat steel tábla és négy soft gép áll. Idelent még alig lézengenek emberek. A zene zenegépből szól, így elég változatos, a sokféle vendég sokféle izlését tükrözi. Sem dohányozni, sem szivarozni nem lehet, sem lent, sem fent. Ezt csak a söröző előtt a kijelölt helyen lehet.

2010. December 18. Szombat, este 18:35
Detroit
John
Woodbridge pub

A kocsmába beérve rögtön a pult felé veszem az irányt, kikérni a szokásos célzóvizet (ami egy korsó sör felhígítva egy feles vodkával) a meccs előtt.
"Úgy is van idő kezdésig."
Gyorsan legurítom, hisz az elsőt egybe kell meginni, ez egy olyan helyi szabály, amit igaz csak én ismerek, de be is tartom. Pultos felé fordulok
- Lökj felém még egyet.
Várakozás közben a gondolataim nem a közelgő mérkőzésen jártak.
"Valaha egy kis szutykos füstös csehó volt, ahol ha 3-4 ember tengette túlórás műszakját, csak hogy ne kelljen hazamenni az asszonyhoz, mára meg, sehol egy pókháló, a mogyorót és a töpörtyű helyett vacsorát rendelnek az elegánsan felöltözött emberek, és vagyok én, aki teljesen nem illik be a mai világképbe.
Nem látok itt még egy olyat, mint én, aki a lepusztult alkohol szeretet miatt inna, és nem a nagyzoló elegáns koktéljait szürcsöli, vagy épp a kóláját iszogatja, mert ő vezet."
-Jobb lesz gyorsan berúgni.
"és kezdeni már a játékot."
Ezzel a lendülettel el is indulok a táblák felé, itallal a kezemben, megkeresni a szervezőket, hogy megsürgessem a kezdést.

2010. December 18. Szombat, este 18:35
Detroit

Kevin
Detroit Metropolitan Airport

"Újabb munkával töltött nap, vagy megint csak egy nap és a páciensek sorban mondják le a megbeszéléseket".
Ez és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejembe, míg beérek a munkahelyemre az öreg Dodge-dzsal. Az új munkanapnak nem túlságosan örülök, mivel szombat van. Mikor beérek dühösen ülök le az asztalhoz.
"Nem is kellene ma itt lennem, ha azok a szerencsétlenek időben telefonálnának, hogy nem tudnak eljönni a rendelésre"-csapok mérgesen az asztalra.
Az ebédszünet szinte megváltásként hat, legalább ebben a fél-egy órában nem kell a páciensekkel foglalkoznom. A szokásos menza kaját eszem a közeli étkezdében. Az étel nem különösebben ízletes, de azért legyűröm. Az órámra pillantok és csendben szitkozódva visszaindulok az irodámba, várva az újabb beteget. Éppen keresném a következő betegem aktáját, csöng a telefon. "Már megint lemondja valaki a megbeszélt időpontot".A hír viszont, amit közöltek nagyon lesokkolt, már csak ez kellett, hogy teljesen padlón legyek.
-Amint tudok indulok.- csak ennyit tudok belenyögni a telefonba.
Dolgozni próbálok, de nem nagyon jön össze, ezért úgy döntök inkább hazaindulok. Kifelé menet még a betegfelvételnél megállok egy pillanatra.
-Közölje a sok szerencsétlennel, hogy ma nem vagyok bent. Jöjjenek máskor! - azzal elindulok az albérletem felé összeszedni pár cuccomat és megnézni, mikor indul másnap gép Detroit-ba és ezután gyors vacsorát készítek és miközben hallgatom a tv-t. Miután megvacsoráztam, megpróbálok aludni. Másnap korán felébredek, felhívom az egyik taxi társaságot és rendelek egy autót, ezután összeszedem az előre összepakolt cuccaim és kimegyek az utcára. Mikor megérkezik a kocsi beülök hátra, jelezve ezzel a sofőrnek, hogy nem szeretnék társalgásba keveredni az út során.
-A reptérre vigyen. Minél gyorsabban!
Mikor odaérünk, a taxis kezébe nyomom az összeget, és megvárom míg pontosan visszaad, ezután elindulok a check-in felé. A repülőgépen jobb híján aludni próbálok, bár a mellettem ülő lelkesen próbál valamilyen kommunikációt kialakítani. Miután leszálltunk és végre megérkezett az összes táskám, elindulhatok taxit keresni, amivel a kórházba eljutok. Az úton több ismerős hely mellett is elmegyünk, ami a gyerekkori, nem éppen jó emlékeket újra felidézi. A kórház közelében lévő virágboltból veszek egy szál tulipánt édesanyámnak, mert emlékeimben úgy él, hogy azt szereti és így elindulok megkeresni a szobáját. Az információs pultnál hamar útbaigazítanak és így hamar odaérek hozzá. Édesanyám összetört testét láttán kicsit meghökkenek, de próbálok jó kedvűnek mutatkozni, és kis mosollyal átadom neki a virágot.
-Szia Anyu! Minden rendben?- mikor már kiejtettem a szavakat a számon érzem, hogy ennél triviálisabb dolgot nem tudtam volna kérdezni.
Pár órát beszélgetve ott töltöttem, de mikor a látogatási idő vége felé közeledünk elkérem a kulcsokat, egy csókot adok a homlokára és a kórházhoz legközelebbi buszmegállóba indulok.

2010. December 18. Szombat, este 18:50.
Detroit

John
Woodbridge Pub

A pultos kiméri az első adag szokásost neked. A söröskorsón azonnal pára telepszik meg, de az itókádnak nincs ideje megmelegedni sem. Percek alatt kiürül a korsód. A vendégek némelyike megbámul látva a piád gyors eltüntetését. A pultos csak mosolyog és máris csapolja neked a következőt.
Akik ide járnak azok egy része azért már ismer. Ezek össze is néznek, vagy össze is súgnak mikor nem látványos a dolog.
A második korsó eléd kerül a pultra, az ára felkerül a papírra a számládhoz.
Kezedbe fogod és elindulsz lefelé a lépcsőn.

Odalent még senki sincs a Darts csapatból. Sem a szervezők, sem a versenyzők. Néhány fiatal van csak a csocsóknál, bár ahhoz képest hogy csupán négyen vannak igen nagy hangzavart csapnak a játékukkal. Idelent is a fenti zenegépben beállított zene szól hangszórókból, de egy esetleges beszélgetést nem zavaró hangerővel.

2010. December 18. Szombat, este 18:50.
Detroit

John
Woodbridge Pub


"Hát ilyen az én formám, senki sehol. Csak ez a 4 taknyos van itt, és a tehetségtelenségüket a csocsóban hangerővel próbálják kompenzálni. Ráadásul az agyam is szétszakad ettől a ricsajtól. Jobb lesz kimenni egy szivarra, csak ne lenne olyan hideg.”
Ezzel a gondolattal zárva, elindultam vissza a pulthoz lerakni a poharat és kérni valamit, ami átmelegít, mielőtt kimegyek, a dohányzó részre.
Füttyentek egy nagyot és odaszólok a pulthoz
- vodkát tisztán
„reméljük, ez majd segít”
Amint megérkezik az ital, lehúzom, kabátot veszek, és kimegyek szivarozni.
Kilépve az ajtón megcsap a téli szél.
„ááá ez rosszabb, mint hittem”
A hosszas szivarozás után, jól átfagyva bemegyek, lerakom a kabátot, és odamegyek a pulthoz. Csapos felé nyújtok egy 5$-t.
-Apukám váltsd fel egy kis apróra, nem bírom már ezt hallgatni.
Majd a kupac apróval a kezemben, keresztülrongyolok az embereken, és nekiállok zenét válogatni.

2010. December 18. Szombat, este 19:25.
Detroit


John
Woodbridge Pub

A fenti helység nem túl hangos zsibongása elhal a füttyöd után. Az emberek ádmerednek. Rosszallást, nemtetszést, sőt kinézést látsz az arcokon, a tekintetekben. A pincér is ráncbahúzott homlokkal, kis szájhúzással adja eléd az italod.
- John, nem kell hogy mindenki tudja hogy itt vagy. – jegyzi meg
Lehúzod a maró folyadékot, mi mévigperzseli a nyelőcsövedet.

Odakint igencsak hideg van. A szél az arcodba kavarja a hópelyheket, habátod nyakán bekéretőznek a bőrödhöz is néhányan, pillanatnyi jeges élménnyel ajándékozva meg. Az utcákon emberek közlekednek sietősen, és kedvetlenül, vagy épp csak túl fáradtak így év vége felé. Mindenkinek jól fog esni ez a kis ünnepi lazítás már.

Mire elpöfékeled a vaskos dohányrudat alaposan átfázol. Visszatérsz, és kimondottan jól esik a benti meleg.
A pincér felváltja a pénzt, te pedig a zenegéphez masírozol. A gép egy Brunswick márkájú gép, és amint látod vagy 100 Cd közül válogathatsz. Akad itt a romantikustól kezdve a pop-rock és disco stíluson át egészen a heawymetal-ig minden.

Kedves Játékos!
A csapostól kérdezett infó benne van a legelső - indító reagomban neked. Így is felteszed a kérdést? Ha nem kérlek javítsd a reagod.
Köszönöm
Curse

2010. December 18. Szombat, este 19:25.
Detroit

John
Woodbridge Pub

Az emberek ellenszenvéről tudomást sem véve válogatok a zenék közt.
„Mit érdekel engem, hogy mit gondolnak rólam, különben is, ha nem tetszik valami, el lehet menni máshova is”
Az apróm nagy része a zenegépbe került és kiválasztottam a játékhoz legmegfelelőbb albumokat (Bon Jovi: Cross Road, ACDC: Highway to Hell, Guns N’ Roses: Use Your Illusion)
A hangerőn viszont nem változtattam.
„Még is csak úriember vagyok, mások is vannak.”
Enyhe mosollyal, térek vissza, eddigi helyemre.
"Ideje gyakorolni egy kicsit, de nem ártana látni valamit hozzá"
Pulthoz fordulok.
-Egy paradicsomlevet kérek, sok Tabaszkóval és egy nyers tojással.
A szörnyűség lenyelése után, megyek a táblákhoz dobálni, pár sorozatot.

2010. December 18. Szombat, este 20:00.
Detroit


John
Woodbridge Pub

Az általad választott zenei egyveleg első száma felcsendül és máris jobb kedvesz lesz tőle. (A hangerőt ha akarnád sem tudnád változtatni)
Az eleddig bevitt alkohol mennyiség valóban kezdi éreztetni hatását. A környezted néhol elmosódottnak tűnik számodra, de ha jobban odafigyelsz ez megszűnik. Még idejében kérted ki a kotyvalékot.
A pincér eléd is teszi te pedig túlesel rajta.
Lemész dobálni.

(Van-e saját nyilad? Hol dobálsz? A táblán vagy a gépen? Mindkettőhöz másfajta felszerelés kell!)

A gépek, mivel verseny lesz a FREE állásba vanank kapcsolva.
A verseny ma a steel-en lesz.

Eltelik egy húsz perc dobálgatással, mikor megérkeznek páran a csapatból. Mindenki üdvözöl téged, és ők is elkezdenek bemelegíteni. A csapat egyetlen női tagja a Susan Lord „csúfnevű” náladnál vagy egy huszassal fiatalabb texasi „cowboy” csaj érkezik meg legkésőbb. Ezt senki nem rója fel neki. Ő áll a második helyen mögötted a sörözőbeli ranglistán. Hozzád is odalépp mikor éppen nem dobsz és skanderes kézfogással, és két puszival üdvözöl – ahogy mindenki mindenkit szokás szerint.
- Üdv Vénember! – duruzsolja miközben arcodra helyezi ajkát – Ma lemoslak mint a szart! – közli széles mosollyal.

2010. December 18. Szombat, este 20:00.
Detroit

John
Woodbridge Pub


Leérve a terembe, beállok a steel tábla elé, hogy elkezdjem a gyakorlást. Lever a víz és enyhén vöröses árnyalatok, lesznek az arcomon.
„Hova tehettem a nyilakat? Lehet, kezdek öregedni!”
Nekiállok kutakodni, a ruhám minden kis nyílását átnézem, és egy 5 perc után meg találtam az ingem első zsebében az Unicor steel World Champion Tungsten szettemet, (Phil Taylor is ilyet használ.)
„Hát lehet, nem kéne annyit inni”
Húsz perc gyakorlás után, elkezdenek szállingózni a versenyzők, és utoljára legnagyobb ellenfelem Susan érkezik, aki hozzá illően köszönt.
- Kéz csók édesem. Elolvadok szavaidtól. Tudod, hogy imádom, mikor felvágsz. Csak nehogy túl magas lóra ülj cowgirl, nem szeretném, ha összetörnéd magad.
Elégedett mosoly ül az arcomra, és karommal jelzem az utat a tábla felé. Mikor elindul, a fülébe súgom:
- Ha gondolod, emelhetünk a téten…
„Már megint a fogadáson jár az eszem, nem lesz ennek jó vége, még az italokat is ki kéne fizetni, meg a nevezés is ott van. Hát egyszer élünk, csak nyernem kell!

2010. December 18. Szombat, este 20:10.
Detroit


John
Woodbridge Pub

Susan rádnevet
- Még többet akarsz veszteni kisfiú? – kérdi évődőn, és mind tekintete mind testtartása csábító és egyben kihívó is lesz.
- Sajnos tudod mi a szabály. A nevezés fix, hogy nyersz-e pedig lutri – kacsint rád, majd otthagyva téged a szervezőhöz megy és lerendezi a nevezési díjat. Majd beáll az egyik steel táblához és melegíteni kezd.

A szervező, Parker Kingston aki klub „elnöke” is egyben, mindenkit körbejár beszedni a díjakat, utoljára lép oda hozzád.
- Szevassz John! – nyújt kezet, majd eléd rakja az ívet hogy írd alá, mikor kifeizetted a díjat.
- Sok szerencsét – hagy ott aztán, és csak figyeli egyelőre a versenyzőket akik mind melegítenek. Majd előveszi a cigarettás dobozát, és felfelé indul.

Aztán Susan kerül elő megint, és néz rád jókedvűen.
- Na egy bemelegítő ötszáz-egy? –kérdi és mutat a táblára aminél áll



Kevin
Detroit Metropolitan Airport – Henry Ford kórház

A gép időben érkezik, és a csomagjaid sem kavarodtak el. Taxiba ülsz és a kórházba viteted magad. A kórház aulájában van nem csak virágbolt, de édességbolt, egy aprócska ruhabolt, és egy büfé is. Megveszed a virágot és a recepciónál kapott útmutatás alapján felmész a sebészetre ahol anyukád fekszik.
A kórterem ahol elhelyezték egy ágyas. Mikor belépsz hozzá épp egy nővér is bent tartózkodik. Az állapotát figyelő monitorról jegyzi fel az adatokat, és ellenőrzi az infúziós pumpákat. Köszön mikor bemész, és felhívja a figyelmed, hogy nyolcig tart a látogatás. Azt is megtudakolja akarsz-e az orvossal beszélni…

Anyukád elgyötörten mosolyog rád mikor meglát
- Kevin! Kisfiam! – s feléd nyújtja kezét de arcán fájó fintor fut át. Kötések vannak ott is. A lába gipszben, és a gipszből huzalok állnak ki. Tekintete megkönnyesedik és hangja is lekonyul kissé.
- Nem is gondoltam volna hogy el tudsz jönni! – mondja reszketőn.
A tulipánnak nagyon örül.

Aztán az orvos is megjelenik, aki röviden tájékoztat hogy a műtét sikerült és a lábát kivéve máshol nem súlyosak a sérülései. Véleménye szerint három nap múlva hazaviheted anyukádat.

Ez további problémákat vet fel, mivel egyedül él. Így begipszelt lábbal egyedül hagyni nem lehet, ez teljesen egyértelmű számodra. Ápolót fogadni pedig nem olcsó, sőt…

A látogatás végetér, és elkéred a kulcsot is persze, majd elköszönsz és elhagyod a kórházat. Anyád lakásához eljuthatsz taxival, vagy busszal is. A busmegállóban nem sokan vannak, és majd negyed órát kell várnod mire megékezik. Hat megálló múlva meg is érkezel a lakáshoz, ami egy bérház negyedik emelétn van. A lakás nem túl nagy, egy nappali van benne, konyhával egybe építve, és két félszoba. Az egyik anyád hálószobája, a másik pedig egy vendégszoba. A hűtőben akad kaja is, persze sör az nincs. Unalmasnak néz ki aze estéd ha itthon töltöd egyedül...

2010. December 18. Szombat, este 20:10.
Detroit

John
Woodbridge Pub


„Már megint Susané lett az utolsó szó, erre még a feletteseim a seregbe se voltak képesek!”
Morcosan, de nagy tisztelettel a szememben, meredek rá miközben megy a nevezését elintézni.
Látom Parker körbejárja a versenyzőket, nehogy valaki elfelejtse kifizetni a nevezési díjat. Hozzám is odalép.
-Tiszteletem!
Kezet rázunk, kifizetem a díjat, és aláírom a nevezéshez szükséges papírokat. Jókívánságai után távozik.
„Sok szerencsét kívánt! Chh mintha kéne! Egyszerűbb lenne, ha rögtön odaadná a nyereményt! Minek kell flancolni a papírmunkával?”
Ekkor a számomra már jól ismert kecses hangot hallok, odanézek és Susan hív, egy bemelegítő játékra.
„Erre nem lehet nemet mondani”
-Játszhatunk, ha szeretnél, csak nehogy elvegye a kedved a versenytől, ha már most kikapsz.
Egy félig elszívott szivart feszek a számba.
-Kezdjél csak Édesem!
„Ezen a helyen még rá se gyújthatok, de legalább érzem a szivar füstös ízét. Pedig most lenyugtatna egy kis pöfékelés, ez a lány mindig játszadozik velem, és így nehéz a versenyre koncentrálni.”
Mikor odakerülök a tálához, rezzenéstelen arccal nézem, és koncentrálok a tripla-húszra.
Majd elkezdem ledobni a sorozatom.

2010. December 18. Szombat, este 20:30.
Detroit


John
Woodbridge Pub

Susan enyhén szólva is lebecsmérlőn pillant rád.
- Ma nem te fogsz nyerni szépfiú! – mondja mindezt mosolyogva.

Megmérkőztök a kezdésért, és nem te dobod a dupla bull-t.
Susan kezdi a játékot, majd aztán jössz te. A játék gyors és kegyetlen. A nő egyszer sem hibázik, így gyakorlatilag négy kör alatt nyer. Kihúzva a dartjait a táblából rádnevet.
- Egy null ide!- mondja és odaenged kezdeni a visszavágót. Tekintetét hátulról is magadon érzed.
Talán ez, talán a hirtelen megivott pia az ami remegőssé teszi a kezeid, és a tábla is mintha kissé „bemozogna”. Csak hatvanat siekrül dobnod. Susan magabiztosan dobja újra a száznyolcvanat. Majd ismét te jössz.
- Szedd össze magad öreg csibész, mert eddig ez neked lebőgés. – cukkol gonoszmód. Látod hogy a többi táblánál is párok alakultak ki de akik éppen nem dobnak mind árgus szemekkel téged figyel. Nehéz így koncentrálni…

2010. December 18. Szombat, este 20:30.
Detroit


John
Woodbridge Pub

-Öreg ember, nem sportautó! Nekem már több idő, még belelendülök.
„Gyorsan ki kéne valamit találnom, ha így játszom a versenyen még egy csecsemő is elver. Arról nem is beszélve, ezt a játékot látván a többieknek is meg jön az önbizalmuk ellenem, és már a selejtezőben búcsúzom. Elég csúnya csapda helyzetbe kerülten! Meg kell őriznem a magabiztosságom, nem láthatja, hogy gondba vagyok. Szerencsére van még fél óra a játék kezdetéig. Addigra nincs annyi pia, ami ne szállna ki belőlem. Akkor már egy gonddal kevesebb lesz, de ez a nő… ”
-Kislány, látom, gyakoroltál! Nem is rossz, de ne lődd el az összes puskaport a verseny előtt.
Az arcomról továbbra is magabiztosság sugárzódik, mintha csak ezt akartam volna én is.
„Hogy lehetne megzavarni? Itassam le? Hát nem túl nagy a keretem, ez a lány pedig, ha iszik, nagyon bele tud lendülni.”
„Na mindegy, amíg csak gyakorlásnál nyer nincs gond, csak túlzott önbizalma lesz. A verseny a lényeg, erre kell koncentrálnom"
Odaállok a vonalhoz, megpróbálom a külvilágot kikapcsolni, és minden zavaró tényezőt, mielőtt nekilátok a dobásnak.

2010. December 18. Szombat, este 20:10.
Detroit

Kevin
Detroit Metropolitan Airport – Henry Ford kórház

Mikor az ápolónő köszönésekor veszem észre csak, hogy bent tartózkodik, annyira lesokkolt anyám állapota. Figyelmesen, bár kicsit türelmetlenül végighallgatom amit mond, mert már szeretnék beszélni anyuval. Mikor említi a doktort rögtön felkapom a fejem.
- Igen, mindenféleképpen szeretnék beszélni a doktor úrral.
Édesanyám felém nyújtott kezét óvatosan megfogom, egy csókot adok rá és finoman visszahelyezem az ágyra.
- Ahogy tudtam jöttem anyu, sajnálom, hogy csak most értem ide.
Próbálom elterelni a figyelmét a fájdalomról, mesélek az életemről, míg meg nem érkezik az orvos, persze kicsit pozitívabban előadva a dolgokat nem kell, hogy pluszban aggódjon értem.
Mikor az orvos bejött és elmondta a dolgokat elég szűkszavúan, kicsit megkönnyebbültem.
- Mik a teendők otthon, hogy lássam el anyámat? Miután felépült kell-e valamilyen rehabilitációs tornára járnia? A három nap után mikor hazaengedik egy hosszabb utat kibírna? Tudja a munkámat nem hagyhatom sokáig el. – teszem fel a kérdéseket, mindig megvárva a választ.
Mikor véget ér a látogatási idő elbúcsúzok és elindulok a buszmegálló felé. Felszállok a buszra és a jármű elején ha találok helyet, ha nem akkor állok. Figyelem a környéket, hogy hol kell leszállnom, régen voltam már itt, de nagyjából felismerem. Útközben anyám ellátásáról gondolkodok, hogy mit hogyan kéne, mert itt sokáig nem maradhatok, különben a munkámnak búcsút inthetek.
„A teknősöm!” – jut hirtelen eszembe. Fel kell hívnom, a szomszédokat, hogy adjanak neki kaját.
Úgy gondolom, hogy itt az ideje leszállni, kb. a hatodik megállónál ezt meg is teszem. Gyors léptekkel elindulok az ismerős ház felé. Miután bejutottam a lakásba a vendégszobába bedobom a cuccaim és gyorsan körülnézek.
„Jól esne valami harapnivaló és egy kis sör.” – ezekkel a gondolatokkal nyitom ki a hűtőt, de sört nem találok. Ennek is örülök, legalább van mit ennem, viszont muszáj lesz egy sört meginnom valahol. Erősen gondolkodok, de régen jártam erre, lassan jutnak eszembe a dolgok.
„John mintha itt lakna, fel kéne hívnom őt!” - Elindulok a telefonhoz és már tárcsázom is a számát.

2010. December 18. Szombat, este 20:40.
Detroit


Kevin
Detroit - Henry Ford kórház – Anyukád lakása

Az ovos meghallgatja a feltett kérdéseid, majd elgondolkozón válaszol, komoly arccal.
- Az otthoni ápolásról a nővérrel tud majd egyeztetni. Ha elbocsátásig nincs probléma, akor két hét múlva kontrollra be kell hoznia. Nyomon kell kisérni megfelelő-e a regenerálódás a csontokban a szegecseknél – pillant a lábára – Ha nem akkor lehetséges hogy újabb műtétet kell végezni. – vázolja fel a dolgot.
- De reménykedjünk hogy erre nem lesz szükség, csak tudja az idős szervezetek már egy ilyen akadályt rosszabbul vesznek.
- Addig mást nem is tudok mondani. Türelemmel ki kell várni ezt a néhány hetet.
- Aztán a rehabilitáció egy másik kérdés. Hosszú és lassú a gyógyulás. Hónapokat is igénybe vesz, így erre nem árt felkészülni. Gyógytorna, masszírozás, gyógyuszoda. – sorolja mi minden vár még anyukádra. Ez se nem olcsó, se nem épp problémamentes. Anyukád csak elkeseredve hallgatja az orvos szavait, miközben a akezed szorongatja.
- Ha bármilyen kérdés felmerül még időközben keressenek bártan. Most viszont ha nem haragszanak, mennem kell. – siet el.
Anyukád persze szabódik, hogy mennyi problémát okozott neked. A melódban is gond ez. Azért akad pár lehetőséged. Kérhetsz szabadságot, bár az már csak egy hétnyi van az éves rendesből. Folyamodhatsz fizetés nélküli szabadságért, csak akkor anyagilag jársz rosszul, pedig most sok pénzre lenne szükséges. A harmadik pedig hogy itt vállalsz munkát. Hiszen a vásorban is akad nem egy kórház, pszichiátria, és persze magánorvosi központok is….

Anyukádtól könnyes búcsút veszel, majd elindulsz a lakása felé. Mindenféle probléma nélkül hazaérsz. Kajálni tudsz, ha akarsz, s közben eszedbe jut John.

Előkaparod a telefonod és felhívod…

John
Woodbridge Pub

Azon filózol hogyan gyengítsd meg Susan-t, s eszedbe jut ez a nő még soha nem piált. Legalábbis te eddig még üdítőt sem, nemhogy piát láttál volna a kezében. A magabiztosságod azzal próbálod erősíteni, hogy biztatod magad a pia, mire kezdtek kimegy belőled. Bár ez eddig nem úgy látszik..
A vonalhoz állsz és eldobod a sorozatod. Kettővel szépen betalálsz a tripla húszba, s a harmadikat lendíted el, miikor felcsicsereg a mobilod. Ez megzavar, és az egyes szektorban köt ki a nyíl.
Susan felkacag, csengő nevetéssel.
- Jonny fiú! Te aztán tudsz! – mondja cukkolva téged.
A telefonod kijelzőjén látod, hogy Kevin hív, a fekete srác. Jó néhány hónapja nem láttad már, és nem is hallottál felőle. Nem vagy az a kapcsolatokat naponta ápoló fickó…


//Kedves játékosok! Az egymással folytatott párbeszédet tessék reagonként lejátszani, ameddig rám nincs szükség, nem fogok beleszólni, s nem is kell rám várnotok emaitt. //

2010. December 18. Szombat, este 20:40.
Detroit


John
Woodbridge Pub

-…A francba.
Morgom halkan.
-Kislány, igyál valamit, ez eltarthat egy darabig. Majd innen folytatjuk.
Felveszem a telefont, miközben elmegyek a nyilaimért.
-Aranyapám, neked zseniális az időzítésed.
-Mondjad, mi kéne?
„Ez is pont jókor hív, mikor már, kezdenék jó lenni! Most hallgathatom megint Susant!”

2010. December 18. Szombat, este 20:40.
Detroit

Kevin
Detroit Metropolitan Airport – Henry Ford kórház – Anyukád lakása

- Szevasz John! Van egy kis időd rég látott barátodra? Összefuthatnánk ma este, szomorú dolog miatt ide kellett repülnöm és itthon nincs sör, viszont most muszáj lenne egyet meginnom.
Miközben beszélek, kisétálok a konyhába és kiveszem a hűtőből az előbb látott kaját, kiszedem egy tányérra berakom a mikróba 1,5 percre míg melegszik felrakok egy kannában vizet forrni. Mikor végzett a mikró kiveszem a vacsorám leteszem az asztalra és vissza megyek előkészíteni a teám többi részét.
- Még mindig abban a lepusztult kocsmába jársz inni? Mit szólnál, ha egy óra múlva ott találkoznánk?
Míg telefonálok megiszom a teámat, miután letesszük a telefont nekiállok megenni a vacsorám.

2010. December 18. Szombat, este 20:45.
Detroit

John
Woodbridge Pub


-Na figyelj rá. Igen itt vagyok a Woodbrige Pub-ban, de már nem az a koszpince. Azért idetalálsz. Viszont hamarosan kezdődik egy verseny, amire már kifizettem a nevezést. Még ha meghaltál volna, akkor is befejezném. Ezzel számolj.
-A másik, ha megzavarsz játék közben, nem leszünk többé jóban, és tudod mi lesz azokkal, akikkel már nem vagyok jóban!
Végül, pedig az első sört te állod.
Nevetek egy jóízűt.
-Nah gyere, aztán dumálunk.
Majd kinyomom a telefont.
„Nem tudom mit birok ebben a srácban, de ha már itt van, miért ne hívhatna meg egy sörre.”
- Susan drága folytathatjuk?

2010. December 18. Szombat, este 20:40.
Detroit

Kevin
Detroit Metropolitan Airport – Henry Ford kórház – Anyukád lakása

„Na persze arra várhatsz, hogy fizessem az első kört, amúgy is van közelebb egy kis bolt, majd onnan beszerzem a söröm, legalább le tudok feküdni aludni egy kicsit”
- Oké, persze. Sok sikert!- zárom le a beszélgetést és már teszem is le a telefont.
Miután elfogyasztom a vacsorát kimegyek mosdóba elintézni kisebb-nagyobb ügyeimet és elindulok a kisboltba megvenni estére a hatos packot. A boltban még egy chipset is veszek mellé, legyen mit enni a sör mellé. Miután hazaérek a 3 zacskó chipset ledobom az asztalra egy sört a mélyhűtőbe teszem a többit a hűtőbe.
Megengedek egy nagy kád meleg vizet, közben a szennyesbe dobálom a ruháim. Fürdés után egy alsónadrágot és egy trikót veszek fel és a mélyhűtőből kiveszem a söröm és az egyik zacskó chipset megbontom, miközben bekapcsolom a tv-t. A szokásos értelmetlen műsorok mennek, egy óráig nézem de nem nagyon kötnek le.
"Mégis le kéne menni a kocsmába Johnhoz."
Kikapcsolom a tv-t, felöltözök és elindulok a kocsmába.

2010. December 18. Szombat, este 22:30.
Detroit


Kevin
Detroit - Anyukád lakása - Woodbridge Pub

Johnnal megebszéled hogy lemész a pubba, bár az hogy veeld akarja fizettetni a sörét, kicsit felháborít. Előszőr úgy gondolod egy ilyen alak inkább nyaljon sót, mintsem hogy te itassad. Ám az elmúlt napok neked is fárasztóan zaklatottak volnak, s nincs senki más a városban akivel egy jót mulathatnál. Így megvacsizol, megfürdesz, és anémi tévvébámulás ujtán mégiscsak összesezded magad és elindulsz a pub-ba. Tudod hogy hol van. A busz elvisz egy darabig és onnan gyalog mehetsz tovább, vagy közekedhetsz taxival is…
A pubba érve – piát kérve vagy anélkül – felderíted hol lehet a meccs. A pinceszintre irányítanak, ahol már vége is az első körmeccseknek. John kissé letört ábrázattal álldogál. Körötte a többiek mintha frocliznák őt. Főleg egy szőke csaj szívja a vérét.

John
Woodbridge Pub

Susan megvárja míg befejezed a trécselést, majd folytatjátok a meccset. Csúfos vereséget szenvedsz megint. Talán Kevin telefonja is bezavart, nem tudod, de valahogy úgy érzed a mai este valahogy nem a tied lesz.
A verseny aztán elkezdődik, és hiába szeded össze magad sajnos az első körmeccsek végére te esel ki. Végeredményben nem, is baj, mert meg is látod Kevint közeledni a folyosón.
- Hát Jonny fiú, sajnálom hogy nem veled meccselek a döntőben – búgja neked Susan.
- De talán majd legközelebb nem hagysz magamra ilyen korán rögtön az előjáték után és főleg kielégülés nélkül – kacsint rád és nevet fel. A többiek is vele nevetnek – s nem csak vele, érzed, hogy kissé rajtad is…

2010. December 18. Szombat, este 22:30.
Detroit

John
Woodbridge Pub

„Hmm hát erre nem számítottam, ez az este már nem lehet rosszabb!”
-Hát kislány, még velem is megesik az ilyesmi, de legközelebb nem okozom csalódást.
-Pá drágám, csak ne hogy ideje korán csatlakoznod kelljen hozzám.
Fancsali fejjel megfordulok, és elindulok Kevin felé.
Még visszaintek a többieknek köszönésképpen.
„Komolyan ez a nő megőrjít.”
-Hé Kevin!
Kiáltom el magam.
-Na ma berúgunk! Dobjuk le magunkat egy asztalhoz, ott majd elmondod a történteket.
Kezet rázok Kevinnel, majd elindulok az asztalokhoz.
Az idegességtől péppé rágott szivarom kidobom, az utamba eső első kukába.

2010. December 18. Szombat, este 22:30.
Detroit

Kevin
Detroit – Anyukád lakása – Woodbridge Pub

A buszról leszállva magamban fortyogva indulok el a pub felé, még mindig Johnt-t szidva. Mikor meglátom a pubot először kicsit gyanakodva nyitok be, mert régen lepukkantabb hely volt, de már rég jártam erre, a pultost meglátva viszont minden kételyem elszáll.
- Egy vodka és egy korsó sör lesz! – mondom a csaposnak és apróért turkálok a zsebemben közben.
- Merre találom a darts bajnokságot?
A mondott irányba indulok miután még a pultnál lehúzom a vodkát. A táblába verődő dartsok hangját meghallva kicsit gyorsítok lépteimen, hátha épp John játszik.
„Remélem épp csúfosan elverik.” Fut át az agyamon és közben kárörvendő félmosolyra húzódik a szám.
Amikor odaérek még látom mikor a szőke lány kiejti John-t és odaszól neki, amit én egy halk nevetéssel nyugtázok.
- Látom nem vagy formában barátom. – nagyot kortyolok a sörömből. Kezet rázok vele és leülünk a legközelebbi asztalhoz. Gyorsan kiürítem a korsóm és rákezdek az ideutazásom történetére.
- Édesanyám kórházba került, de szerencsére csak az egyik lába tört el, de több sérülést is szerzett, úgyhogy most pár hétig Detroitban leszek.
„Muszáj még egy sört innom és ha már itt vagyok meghívom John-t is”
- Egy pillanat. – állok fel az asztaltól és elindulok a pult felé. Ott a szokásos két sör két vodkát rendelem.

2010. December 18. Szombat, este 22:30.
Detroit

John
Woodbridge Pub

-Hát apám, ez kemény. Szólj, ha kell valami segítség.
„Hát erre a Kevin gyerekre is rájár a rúd, még szerencséje, hogy nem nős!
Lehet rosszul esett neki, amit a telefonba mondtam, azt hittem a munkája miatt siránkozna, de emiatt csak nem íratja a piáit az én számlámra.”
Némán ücsörögve várom, hogy visszajöjjön Kevin a piával. Eltartott egy darabig mire visszajött.
-Figyelj, ha gondolod, ellakhatsz nálam, ha nincs hova menned. Persze csak pár napig.
Amúgy most mi lesz, ide költözöl Detroitba? Mert megkérdezhetem a suliba, van e szükség egy frankó pszihomókusra. Elég sok elmerogyott gyerek jár oda, akikkel beszélgethetsz.
„Az a durva ebben, hogy még több pénzt is keresne, mint én, azzal hogy ül a seggén, és hallgatja az idiótákat.”

2010. December 18. Szombat, este 23:00.
Detroit

Kevin
Woodbrige pub


-Nem hiszem, hogy a gyerekeknek szexuál pszichológusra lenne szükségük. Reggel felhívom a főnököm, hogy ideiglenesen próbáljon meg áthelyezni a helyi kórházba, de azért köszi a segítséget. Most anyunál kell laknom, hogy tudjak neki segíteni míg felépül.
A rendelt italokat leteszem az asztalra, megfogom a felespoharat, koccintunk és lehúzom.
-Van még itt csocsó asztal? Régen játszottam és úgy rémlett, hogy itt van viszonylag normális asztal. Utána átmehetnénk a közeli kaszinóba egyet játszani. Már nem is emlékszem mikor láttam utoljára a jó öreg rulett asztalt és a póker krupiékat. Na mit szólsz? De gyorsan fogy ez a sör!
„Remélem érti a célzást, mert nincs kedvem a következő kört is fizetni.”