Fátyol - tánc - Kevin Graves és John Artur Smith meséje

2010. December 18. Szombat, este 23:00.
Detroit

John
Woodbridge Pub

„Hát állta a szavát, hozta a piát szó nélkül.”
Koccintunk, és gyorsan lenyomom a vodkát.
-Vannak még asztalok, legutóbb mikor néztem, négy kisrác játszott rajta.
Mi van, vágysz egy nagy verésre?
„Hát lehet nem kéne játszani, már így is kellőképp megaláztak”
-Ami a kaszinót illeti, nem kéne szerintem. Ebbe a helyzetbe nem hiszem, hogy pont most kéne elbaszni minden pénzed. Inkább hozok még két sört, és játszunk a csocsóval.
Elindulok a pulthoz, kikérem a két sört és a teljes számlát a ma estéről.
„Hát ez sokba fog kerülni.”
Utána elindulok a csocsóhoz.

2010. December 18. Szombat, este 23:00.
Detroit

Kevin
Woodbridge pub

-Hátha a csocsó megy majd ma neked, mert ahogy láttam a dartsban nem sok esélyed volt. – hangomban enyhe gúny érezhető.
-Elbaszni? Csak befektetem, ha tudom, hogy nyerek az nem szerencsejáték. Már idejét se tudom mikor voltam, úgyhogy vagy veled vagy nélküled, de betérek ma.
Mikor elmegy John a pulthoz felállok és keresek egy üres asztalt és amíg visszaér bemelegítem a csuklóim.
-Na lássuk fejlődtél-e valamit a legutóbbi játszmánk óta. – Kortyolok egyet a sörömbe, amit hozott leteszem a korsót az asztal megfelelő részébe és bedobom a golyót.
"A szokásos pörgős játékát játssza, de látszik hogy többet ivott, mint én és mintha kicsit lassabb lenne."

2010. December 18. Szombat, este 23:00.
Detroi

John
Woodbridge Pub

-Hát apám legyen. Akkor a sör után beugrunk a Cezar kaszinóba. Majd végignézem, hogy bukód el a pénzed, de kölcsönre ne számíts tőlem.
Gúnyosan jegyzem meg.
„Ez a marha még kő, papír, ollóba is kikapta egy kecskétől, de hát, ha ezt akarja!”
-Dobd csak be a golyót!
Egy jó nagyot kortyolok a sörből, és elkezdjük a játékot.

2010. December 18. Szombat, este 23:30.
Detroit – Woodbridge Pub

Kevin

John


Elbeszélgettek egy üres asztalhoz letelepedve, s meghívjátok egymást egy-egy körre. A számlát kikérve azon $48,50 szerepel.
Elkezdetek játszani a csocsóknál, ahonnan már elkotródtak a kiscsávók. A kis helységben rajtatok kívül nincs is senki. Az elsőt Kevin nyeri. Még mindig érzed hogy túl sok a pia, bár mivel nincs tétje a dolognak annyira nem érdekel. A visszavágót nagynehezen John nyeri meg. A döntőben pedig megint Kevin diadalmaskodik.
Épp azon tanakodtok, hogy melyik kaszinóba telepedjetek át, amikor a szőke démon lép be, kezében néhány bankóval.
- Itt vagy Öregember? – nevet rád
- Be sem mutatsz a barátodnak? – kérdi alaposan végigmérve. Úgy érzed szinte felfalna a tekintete.


(Próbáljátok meg értelmezni. A szinel jelölt sorok az adott karakternek szólnak.)

2010. December 18. Szombat, este 23:30.
Detroit

Kevin
Woodbridge pub

-Legközelebb feldobunk valami tétet, mert így túl egyszerű volt győzni, de sajnáltalak megmászatni. – kis gúnyt is beleviszek a hangomba, miközben szélesen mosolyogva megfordulok és elmegyek még egy körért.
Az újabb kör minden nehézség nélkül lecsúszik.
-Na akkor hova is menjünk pénzt nyerni? Megvannak még a régi, jó kis kaszinók?
A szőke nő hangjára felkapom a fejem és odafordulok. Megborzongok ahogy rám néz, kicsit fel is bátorodok.
-Öregember nem vénember szokták mondani, de jelenesetben ez nem teljesen igaz. – az utolsó fél mondatot szinte alig hallhatóan suttogom a szőke felé.
-Kevin vagyok, John régi cimborája. Nézd el neki, hogy ilyen goromba és már be sem mutatja az embernek az ismerőseit. Benned kit tisztelhetek? Ha jól láttam a mai darts versenyen te verted el öreg barátomat, bár ma nem igazán brillírozik a kocsma sportokban. Ugye John? – beljebb megyek, hogy a szőke nő is elférjen és hellyel kínálom.
„Nem kéne többet innom, össze-vissza beszélek hülyeségeket.”

2010. December 18. Szombat, este 23:30.
Detroit

John
Woodbridge Pub

-Milyen faragatlan vagyok!
Jegyzem meg gúnyosan.
-Had mutassam be, vézna barátomat Kevint.
-Kevin a kedves hölgy, pedig Susan, aki mint látod ma megnyerte a versenyt,
„Ezek ketten meg fognak őrjíteni.”
-Tündérke, csak az orrom alá akarod dörgölni a nyereményt, vagy velünk tartasz bankot robbantani?
„Kevin hogy felbátorodott egy kis piától, ha tovább iszik, még a kezét is megkéri, amekkora balek.”
-Indulhatunk végre? A szivarom nem szívja el saját magát!


A formázás grrrrrrrrrrrrr tessék már odafigyelniii
Ja, és nincs nálad semmiféle pisztoly...

2010. December 18. Szombat, este 23:30.
Detroit – Woodbridge Pub

Kevin


A nő megfogja a kezed, s érzed teljesen hideg az ővé. Talán itt a pincében, ahol nincs túl meleg, fázhat…
- Susan vagyok. Örülök, hogy megismertelek! – s nem tudod csak a szemed káprázik-e a sok piától, de minha megnyalta volna az ajkát ahogy újra végignézett rajtad.

John


- Ugyan John – legyin Susan. – Megszoktuk már a tuskó modorod mindannyian – nevet rád, elengedve Kevin kezét.
- Hova készültök? – kérdez vissza Susan, s a bankókat laza mozdulattal zsebre vágja.
- Bizony ma én lettem az ász, nagyfiú! – cukkol a darts terem felé intve.

2010. December 18. Szombat, este 23:30.
Detroit

Kevin
Woodbridge pub

-Nem hallottad John, hogy éppen az előbb mutatkoztunk be? Ne igyál többet haver, mert még a végén megsüketülsz.
Susan-hez fordulok és kedvesebb hangnemre váltok, bár már akadozik a beszéd egy kicsit.
-Nekem megtiszteltetés. Nagyon a hideg a kezed, fázol itt lent? Átmehetnénk máshova felmelegíteni ezeket a hideg kezeket.
Újra megborzongok mikor látom, hogy megnyalja az ajkát.
„Biztos, hogy sokat ittam, nő még nem nézett így rám.”
Kicsit morcos leszek mikor elhúzza a kezét, alig érezhetően erősebben fogom, hátha meggondolja magát és ott tartja a kezét, de úgy tűnik hiábavaló kísérlet. John-ra tett megjegyzések egyre jobban szórakoztatnak, de érzem, hogy a gondolkozásom már nem teljesen tiszta.
„Vagány egy lány az biztos, nem láttam embert, akitől így tűrte volna, hogy osztja, de hát ő is öregszik már.”

2010. December 18. Szombat, este 23:30.
Detroit

John
Woodbridge Pub

Kevin mondatára, csak egy lekezelő tekintettel reagálok.
„Én már akkor, szeszt vedeltem, amikor te anyatejet.”
-Arra gondoltunk, elmegyünk kaszinózni, és Kevin amint elvesztette minden pénzét, meghivatja magát egy üveg vodkára és berúgunk. Ha őt is le akard akasztani egy kis dohánnyal, mindenképp ülj le mellé a póker asztalhoz.
Van kedved velünk tartani? Vagy a gúnyos megjegyzéseket, megtartod a következő versenyig?
„Na ezért nem találkozom emberekkel, egy év mire megszületik a döntés, hogy merre tovább.”
-Kint megtaláltok!
Felveszem a kabátom, és kimegyek átadni magam a szivar élvezetének.

2010. December 18. Szombat, este 23:30.
Detroit

Kevin
Woodbridge pub

-De morcos vagy John.
Miután elmegy még rendelek két sört, egyet odaadok Susannek a másikat gyorsan megiszom.
-Ne várjon kint ránk sokáig, lassan induljunk. - mondom miután megittam a korsóval és végzett a nő is.
Felállok felveszem a kabátom, megvárom még elkészül és elindulunk kifelé. A pultnál rendezem a számlát. Még a kijárat előtt eszembe jut, hogy mindjárt szétszakad a hólyagom.
-Egy pillanat és jövök, várjatok meg odakint.
Sarkon fordulok és elindulok a mosdóba. Miután könnyítettem magamon kezet mosok és csatlakozom kint Johnhoz és Susanhöz.

2010. December 19. vasárnap hajnal 0:20.
Detroit – Woodbridge Pub


Kevin


John a távozás mezejére lép, Susan tekintete elkiséri míg el nem tűnik előletek.
- Mindig ilyen morcos – legyint a nő, majd visszafordul feléd.
- Vén morgós medve, de hát ismered nem? – emeli fel a szemöldökét.

Rendelsz még két sört és Susannak viszed az egyiket. Az felnevet
- Köszi, de nem élek ezzel – hárítja a kínálást s még orrán is kis ráncok keletkeznek ahogy elfintorodik. Tekintete aztán megváltozik kissé, fellángolni látszik.
- Sokkal de sokkal finomabbra vágyom – búgja, s tekintete lassan leszánkázik rajtad egész az öledig, majd vissza és szemedbe néz.

A számlát lerendezed, majdnem hatvan dollárod bánja.

- Hát persze – enged utadra mikor rádöbbensz a kétbetűs kitérőre. A nő összebbhúzva magán kabátját kilép a csehó elé.

John


Kevinék váratnak magukra, és bizony cúgos idekint. A szivarod pöfékeled egykedvűen és kicsit türelmetlenül. A nő jár az eszedbe folyton. Idegesítőek az állandó beszólásai, s tudod hogy direkt basztat. Lehet az hiányzik neki, hogy „mély benyomást” tegyél rá. Elgondolkoztató a dolog mindenesetre. Aztán látod amint végre mindketten felérnek. Kevin végül meggondolja magát és visszamegy valamerre. Susan viszont kilép melléd.
- Remélem nem fagytál meg teljesen vénember? – nevet rád.
- Ha már kaszinózni akartok – vált élesen témát – Ha velem tartotok jól jártok – kacsint rád
- A Casino hotel tulaja régi jó barátom. – kuncog fel
- Nem csak a szerencséteket tehetitek próbára, de találhattok másfajta szórakozást is ott. – pillant jelentőségteljesen az öled felé.

----

- Gyertek az énkocsimaml megyünk – indul el az épület melleti parkoló felé, és egy igencsak csinos járgánynak villannak fel a lámpái. Kinyitja a vezetőülés melletti ajtót és behuppan.
- Öveket bekapcsolni fiúkák – nevet fel mikor beültök, és ő maga is így tesz…

2010. December 19. vasárnap hajnal 0:20.


Kevin
Detroit – Woodbridge Pub

-Ismerem, de most megfáradtabbnak tűnik, mint legutóbb láttam. – kicsit aggodalmasan ráncolom a homlokom.
„Mintha valami bántaná Johnt. Múltkori találkozásunkkor vette a lapot mikor ugrattam, de mintha most minden szurkálódásra ugrana. ”
Ez a gondolat nem sokáig foglalkoztat, Susan szavai és tekintete köti le a figyelmem, kicsit nehezebben veszem a levegőt és elönt a forróság.
-Ha nem nem. – legurítom a visszautasított italt is.
-Nem muszáj kaszinóba mennünk! – súgom a vágytól kicsit remegős hangon.
-Induljunk meg, lassan szegény odafagy a járdához. – hangomból érződik, hogy nem nagyon érdekel valójában mi lesz Johnnal az este további részében,
„Felőlem akár oda is fagyhatna, most már haza szeretnék menni, persze nem egyedül. Nem is tudom mikor voltam utoljára nővel.”
A parkolóban lévő kocsi látványa lenyűgöz.
„Sok pénze lehet a lánynak, ha ilyen kocsira telik, remélem ki lát a kormány mögül és elbírja vezetni ezt a nagy autót. Kezd érdekes lenni ez az éjszaka.”
Kinyitom kocsma felőli hátsó ajtót és bekászálódok a kocsiba.

2010. December 19. vasárnap hajnal 0:20.
Detroit – Woodbridge Pub

John

„Ez a kis fagy, meg se kottyan nekem.”
-Nekem alapból mindegy hova megyünk. Csak azért megyek, hogy a ruháit ne bukja el az én balfácán barátom. Ha neki tetszik az ötlet, ám legyen.
Elnyomom a szivarom, és elindulok, Susan után.
-Remélem ez nem egy csiri-viri hely, ahol még arra is külön ember van, hogy lehúzza a wc-t utánam!
Jegyzem meg fennhangon.
-Csinos autó!
„Csak ne hogy behaljon az a puccos elektronika!”
Beszállok az autóba, és várom, hogy elinduljunk.

2010. December 19. vasárnap hajnal 0:40
Detroit – Woodbridge Pub


Kevin


Megiszod a negyedik sörödet, és a két töményel együtt, már igencsak vidám kedved kezd kerekedni. A nő erotikus viselkedése felajzza az érzékeid, és legszivesebben vele kettesben töltenéd el az éjszaka hátra levő részét.
Beszállsz a kocsiba az anyósülés mögötti ülésre. Susan a visszapillantón keresztül rádnéz és mintha kacsintana, de lehet már sokat ittál.

John


- Kinevezted magad önkéntes nörsznek a barátod melé? – néz rád Susan nevetve
- Nem kell féltened a fekete fiút – mondja s érzed a nő felől áradó vágyódást, ami erotikával átfűtött hangot kölcsönöz neki.

Beszállsz a kocsiba Susan mögé.

---

A kocsi elindul veletek. A nő elég sportosan vezet, nem kevés táblát és lámpát hagy figyelmen kívül, vagy épp értelmez alternatív módon. Kürtszó harsan néha utánatok, és csüccsentős újjakat is felkínálnak nektek néhány autóból, felmenőket emlegető szavakkal egyetemben, melyeket ugyan nem hallotok de a szájról olvasás ez esetben nem okoz gondot. Susan bekapcsolja a rádiót amiből zene csendül fel. Nevetve mulat a bosszankodó autósokon. Igazán eleven egy lény, annyi szent. A vezetési stílusa mindekettőtök gyomrát felkavarja kicsit.

Nem is mentek sokat, a belvárosba érve elhajtotok a kaszinó előtt, majd bekanyarodva a parkolójába hajt be
Leállítja a kocsit
- Végállomás! – kurjant, majd kinyomja a rádiót, és kipattan a kocsiból. Miután ti is kiszálltok közétek áll, és mindkét könyökét kissé behajlítva felétek nyújtja.
- Gyertek fiúkák! Rugjuk szét a ház oldalát! – s ha belekaroltok felnevetve indul meg a bejárat felé.

Beléptek az üvegajtón, a feltűnő eleganciával berendezett hatalmas helységbe. Fényár, és hangzavar az ami fogad titeket. A tömeg elviselhető szinten van. Beljebb mentek Susan karján. Kockaasztalok, pókerasztalok, játékgépek mindenütt. Nincs olyan szerencsejáték ami nem képviseltetné magát. Félkaru rablóból vagy két tucatot láttok, más-más stílusut. A krupiék elegáns egyenruhában feszítenek, ezerfogú mosolyukkal kedveskednek, nyakukban csokornyakkendő díszlik. Zsetonok tűnnek el a banknál, vagy tornyozódnak fel a nyertes előtt, van ahol tapsvihar kerekedik, mikor a kocka a nyerő számlapon áll meg.

John


- John, megtennéd hogy rendelnél nekünk – kérdi feléd fordulva Susan, és egyik zsebéből egy VIP feliratú aranyszínben játszó a kaszinó emblémájával díszített kártyát ad a kezedbe, és mutatja meg merre talláod a nagy bárt.
- Mi leülünk az egyik asztalhoz Kevinnel – pillant a kissé szolidabb fényben úszó asztalok felé.

Kevin

Hogy John elindul Susan rádmosolyog
- Remélem nem téved el a barátod – búg fel a hangja és érezd ezt nem mondja teljesen őszintén.
- Később majd felviszlek a lakosztályomba – teszi hozzá és az asztalok felé navigál. Ott elenged
- Csüccsenj le, mindjárt jövök – érint meg hosszú kecses újjaival álltájon, s a nyakadig csúsztatja kezét, libabőrt hintve szét bőrödön. Majd felkuncog és eliramodik valamerre. A tömegben egy ideig nyomon követed a kalapját, majd elveszted a szemed elől.

2010. December 19. vasárnap hajnal 0:40.


Kevin
Detroit – Greektown Casino

„Soha többet nem iszok, kezdek kicsit rosszul lenni.”
A kacsintást már nem tudom, hova tenni, kezdek kételkedni az érzékszerveimben. A parkolóból kigördülve lehúzom az ablakot, hogy a hideg levegő bejöjjön, így talán kibírom az utat. A zene amit bekapcsol különösebben nem tetszik, de nem zavar, egy cowboy kalapos nőtől mást nem is vártam volna.
-Kicsit óvatosabban nem lehetne? Nem szeretném, ha ki kéne mosatni a kocsidat! – mondom és kihajtom a fejem az ablakon, hogy jobban érje a levegő az arcomat.
Mikor meglátom a kaszinót elgondolkozok, hogy jártam-e már itt, vagy új épület. Susanbe belekarolok, egyrészt mert minél közelebb akarom tudni a nőt, másrészt talán stabilabban tudok majd így menni.
A kaszinóba lépve, szinte eláll a lélegzetem, a játékgépek hangjai már hiányoztak. Éppen indulnék, hogy zsetonokat váltsak mikor meghallom Susan Johnhoz intézett szavait.
„Ráér még a játék, egy időre kettesben maradhatunk, míg John sorra kerül.”
Követem Susant az asztalok között, de a fejem már kezd elnehezedni a sok alkoholtól és a fáradságtól.
„Ha nem ülünk le hamarosan, akkor itt esek össze.”
-Sajnos nem téved el, jól tájékozódik, de remélem nem alkoholos itallal tér vissza.
-Miért csak később?
Az érintésére az egész testemen libabőr fut végig és lehuppanok, és csak bámulok utána még azután is, hogy a tömegben már nem látom. Egy idő után magamhoz térek és Johnt kezdem keresni, de nem sok esélyt látok arra, hogy megtalálom.

2010. December 19. vasárnap hajnal 0:40.

John
Detroit - Greektown Casino

„Igaza van, nem vagyok az apja, és már elég nagyfiú, hogy tudjon vigyázni magára.”
Beszállok mögé, és elindulunk.
„Ez a nő, aztán tud vezeti. Egy ilyen kocsival, így cikázni, le a kalappal. Még a végén én is kidobom a taccsot.”
-Hol tanultál vezetni édesem? Ilyen stílust nem sűrűn tapasztal az ember, legalábbis ha nem lőnek rá.
Bekanyarodunk a parkolóba, ránézek Kevin sápadt arcára, és elnevetem magam. Pedig nem lehettem sokkal jobb állapotban én sem. Kiszállunk az autóból, belekarolok Susanba, és bemegyünk. Nem tudom, hogy az alkohol utolsó támadása az agyam ellen, vagy a hely hangulata, de rögtön feltámadt a kedvem.
-Persze, piát bármikor szívesen hozok.
A szavaim kedvesek voltak a tőlem nem megszokott módon.
Elveszem tőle a kártyát, és elindulok a bár felé.
„Na, most még játszhatok pincéresdit, amíg ők enyelegnek.”
„Vajon Susan mit iszik? Nem tudom, mit szeret, sose láttam semmit a kezében. ”
Odaérek a pulthoz.
-Jó estét. Két dupla whiskyt kérek sok jéggel.
"Kevin csak nem utasít vissza egy jó whiskyt!?"
„Ha a Tündérke jól ismeri a helyet, akkor őt is biztos ismerik.”
-Susan pedig a szokásosat kéri.
Amíg a csapos tölti az italokat, körülnézek, merre lehetnek, de nem látom őket sehol.
-Jó nagy hely!
Jegyzem meg fennhangon.
"Ha nem lesznek meg, körülnézek egyik másik roulette asztalnál."
Átnyújtom a pultosnak a kártyát, amit Susan adott. Amint visszakapom, a kártyát zsebre rakom, és az italokkal elindulok az asztalok felé, megkeresni a többieket.

2010. December 19. vasárnap hajnal 0:50
Detroit – Greektown Casino

Kevin


A kocsi ablakán át bejövő friss levegő segít hogy valamelyest múljon a szédülésed. Susan nem nagyon törődik a sirámoddal, nem lassítja a tempót, se finomabban nem vezet.
- Majd te fizeted a számlát ha összecsandázod az autót – mondja nevetve
...
A kaszinót meglátva elgondolkozol. Az épület nem új, de te még nem jártál itt. Ez a felső tízezer játszótere, a pórnép ide ritkán keveredik.

Susan rádmosolyog
- Várd ki a sorod szépségem – búgja válaszul türelmetlenkedésedre. – Hidd el megéri! – kacsint majd otthagy…

Aztán meglátod Johnt közeledni, a nyomában egy pincér tálcával a kezében….

John


A sok pia és a nő vezetési stílusa neked is felkavarja a gyomrod a kocsiban. Susan rejtélyeskedőn elmosolyodva felel
- Ne tudd meg mióta ülök a volán mögött. – és a kedve igencsak szárnyalni látszik.
…
A pulthoz mész és rendelsz. Egy pincér kedvesen mosolyogva meghallgatja szavaid. Jégkockák kerülnek csengve két pohárba, s rájuk méri az italokat. Tálcára rakja ezeket. Elveszi a kártyát.
- Rendben – feleli mikor közlöd hogy Susan a szokásost kéri, s nagyon mosolyog valamin, de újabb ital nem kerül a tálcára. A kártyát aztán lehúzza és visszacsúsztatja eléd a pultra. Majd felemeli a tálcát és kilépve a pult mögül szól hozzád.
- Kiviszem az italokat – mondja várakozón.

Elindulsz vissza az asztalokhoz, a pincér a nyomodban.

Az asztaloknál megtalálod az egymagában meregő Kevint. A pincér lepakol, majd visszaindul a pulthoz, egy kedves „Egészségükre” szólammal.

2010. December 18. Szombat, este 00:50.
Detroit

Kevin
Greektown Casino

-Nem kell félni, tiszta marad a kocsid! – nyögöm ki, nem túl hitelesen és a menetszélbe tartom továbbra is a fejem.
A kocsiban keringő meleg levegő émelyít, de lassan sikerül kicsapatnom.
„Ne nyomatná annyira a fűtést annak tudnék örülni, különben összehányom a kocsiját.”
„Ilyen helyre megyünk be? Ehhez nincs elég pénzem, itt rögtön elmegy a gatyám is bárhova ülök le játszani.”

A kaszinóban várom, hogy valamelyikük végre visszaérjen, Johnt meglátva elkezdek fészkelődni és próbálom megnézni, hogy hozz-e valami alkoholmentest.

-Köszönjük- mondom a pincérnek, lehangolva – Most pont erre volt szükségem, nem tudtál volna vizet rendelni? – fordulok John felé és az elém rakott poharat arrébb tolom. – Susannek nem hoztál semmit? Na nem baj, majd az enyémet megihatja.

„Visszatérhetne már ez a lány, mert már nagyon kéne csurgatnom egyet.”

2010. December 18. Szombat, este 00:50.
Detroit

John
Detroit - Greektown Casino

A pincérrel odaérünk az asztalokhoz, még az italokat lerakja én is leülök.
-Köszönöm uram.
Mondom mosollyal pincérnek.
Kevin arcán látom a sápadtságot, és mikor mondja, hogy nem volt e víz, elmosolyodom.
-Apukám, told le jót fog tenni. Vizet otthon is tudsz inni.
„Ez egy szétcsapós este, ő meg vizet inna, he hát még fiatal. Habár tényleg kicsit forog a világ, de így van ez jól.”
-Ami Susant illeti, nem tudom mit inna, reméltem a pincér tölt neki valamit, de úgy néz ki nem ismerik itt annyira, hogy tudják mit szeret. Amúgy hova lett?
Majd egy jó nagyot belekortyolok az italomba.
„Hát úgy néz ki, mégse lesz olyan szép estéje Kevinnek mint hitte. Ezek szerint nekem az lesz.”
-És mi a helyzet a pókerasztaloknál? Vagy azért ülsz itt, mert már ki is fosztottak?
Jegyzem meg enyhe gúnnyal.

Gyerünk fiúkák interakciózni egymás közt míg nem történik semmi!

2010. December 18. Szombat, este 00:50.
Detroit

Kevin
Greektown Casino

-Dehogy tolom, már így is túl sokat ittam. – hangom el-el csuklik a mondat közepén és a tömeget is nehezen kiabálom már túl.
-Nem tudom, hogy hova ment. Arrafelé tűnt el. – mutatom amerre legutóbb láttam. – Remélem hamarosan visszatér, mert már játszanék egyet.
-Még nem néztem meg az asztalokat, itt ültünk le, hogy megvárjunk és erre elszaladt valamerre. Majd meglátjuk, hogy kit fognak kifosztani. Vagy nem mersz leülni egy asztalhoz velem?
-Nem láttál út közben egy mosdót? Már nagyon kéne.

2010. December 18. Szombat, este 00:50.
Detroit

John
Greektown Casino

„Hát ennyi pia után valószínű nem a dupla whisky volt a legjobb ötlet, de ha már így alakult ne vesszen kárba.”
Belekortyolok az italomba, és egy erős fintor ül ki az arcomra egy pillanatig.
-Én ne mernék, ellened kártyázni? Hát fiam, pár éve ismerjük egymást, de ezek szerint nem sokat tudsz rólam.
Alig, hogy kimondtam, egy csuklási roham jön rám. Nagy levegőt veszek, és visszatartom ameddig csak tudom.
„Na, most már tudom, hogy nem szabad ma már alkoholizálni.”
Kifújom a levegőt, és sűrűn kapkodok újabb adagért, hogy pótoljam a hiányt. Egyelőre, úgy tűik bevált a módszer.
-Hát akkor nincs mit tenni meg kell várnunk, még Tündérke visszatér.
Amúgy minden oké veled? Tényleg nem festesz túl jól. Elszokott a szervezeted az igazi piától, a San Franciscoi melegbárokban lévő vizezet koktélok elgyengítettek.
Nagyot nevetek.
„Most hogy Susan még nincs itt, végre nem én vagyok a céltáblája az ércelődéseknek.
-Ami a mosdót illeti, nem láttam, de már rám férne egy ürítés. Megyek, megkérdezem a pincért, és hogy lásd milyen jó kedvembe találsz, még vizet is hozok neked.
Legyen benne citromkarika is?
Kérdezem gúnyosan, de a választ meg se várva, az italom az asztalon hagyva, elindulok a pulthoz útmutatásért.
Mikor odaérek a bárszékekhez, lágyan köhintek egyet.
-Uram! Egy nagy üveg mentes vizet és 3 poharat kérek, ahhoz az asztalhoz, ahova a whiskyket is vittük.
Ismét átnyújtom az aranykártyát, amit Susantól kaptam.
-Illetve egy kis útbaigazítást kérnék, a mellékhelységet, hol találom?
Amint visszakapom a kártyát, és elrakom.
-Köszönöm a segítségét.
Majd elindulok a csapos mutatta irányba.

2010. December 18. Szombat, este 00:50.
Detroit

Kevin
Greektown Casino

-Ne most legyen nagy a szád, majd az asztalnál meglátjuk, hogy mit tudsz.-közben a homlokom támasztva az asztalra bambulok.
„Nincs sok kedvem kártyázni, de mostmár nem vonulhatok vissza, az egyenlő lenne azzal, mintha kikapnék tőle.”
-Merre lehet már Susan? Remélem azért nem felejtett el minket.
-Nincs semmi gond, talán kicsit sokat ittam. Lehet kimegyek egyet levegőzni, hátha jobb lesz tőle.
A melegbáros megjegyzést elengedem a fülem mellett. Nincs már kedvem belemenni az ilyen kis szurkálódásokba.
-Jöhet bele az a citromkarika. –kiáltom utána.
Felállok az asztaltól, hogy körbenézzek, hátha meglátom Susan cowboy kalapját valahol a tömegben. Pár percig várok Johnra, ha nem ér vissza elindulok egy mosdót keresni.