Szabadesés - Lasandra Yount meséje

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:25
Detroit – 3405/3 Carpenter street

A férfi halkan felnevet szavaid hallva.
- Ms Yount, az időm drága, s mint mondtam most épp nincs belőle sok. – néz rád.
- S ha valóban idegennek tart – mosolyodik el ravaszkásan. – Nézzen csak egy kicsit magába. – bólint engedékenyen. Majd feláll
- Tíz perce van hogy leérjen a kocsihoz. – mondja, s halál nyugalommal indul el kifelé a szobádból. A küszöbön még megáll, visszafordul.
- A sportos elegancia megfelelő lesz. Nem bálba megyünk. – bólint aprót mégegyszer végignézve rajtad. Lelépked a lépcsőn, s hallod az ajtót is becsapódni odalent.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:25
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Szavai ütnek. Tudja anevem s arengeteg kis apróság. Ám csak egyvalami köti ahhoz akit olyannyira tisztelek. Az illat.

Feláll s hallhatóan távozik. Utána megyek ahogy a lakás elcsendesül. A kulcsot a zárba illesztem s elfordítva benne is hagyom. Így már valóban be kell törnie.
A fürdőbe megyek s levéve a sapkát s eltávolítva a parókát szétrázom a felszabaduló hajtincseimet.
Mr A. jár a fejemben. A férfi itthagyta az olyannyira ismert illatot. Vágyom hogy megismerjem őt. Fogalmam sincs miért is patronál már évek óta...
Lezuhanyozom s illatosítom magam immáron kellemes női illattal. Édeskés és tiszta illat. Tudom hogy sokan megfordulnak utánam megérezve a csábítást.

Majd megtörölközöm kiköpöm a már útban lévő rágót... Fogat mosok. Éjszakait sminkelek, mely kissé erősebb és mélyebb mint a nappali. Mélybordó ajkak, körülrajzolt szem s sötétbarna szemhély, átrajzolt szemöldök, alig pirosító semmi púder.

Körmeimet vörösre lakkozom. A lakk kétperces tudom nem lesz vele gondom.
Előkerítem az egyetlen magassarkúm. Farmer és egy fekete póló. Nyakamba vékony aranylánc. Elegancia! Hát ennyire telik. Olajosan fénylő hajam átfésülöm.

Tudom volt ez vagy negyedóra húsz perc is tán. Remélem az idegen távozott. Kellemetlen tréfának érzem az incidenst.
Magamhoz veszem a kulcsaim a telefonom némi pénzt. Az irataim is a farmerdzsekibe kerülnek. A garázsba indulnék a motoromért. Tán végre eljuthatok vacsorázni....

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Az ajtót bezárod, s biztosra veszed hogy eztán már csak valóban illegálisan tud behatolni a lakásba.

Aztán felmész, és a fürdőbe veted be magad. Zuhanyzol, fogat mosol, és sminkelni kezdesz. Kényelmes tempóban csinálod mindezt. Végül ekészülsz laza szerelést öltve, s az órára pillantva megállapítod húsz perc telt el.

Kinyitod az ajtót. A bejárat előtt egy alvadtvér bordó autó áll. S a férfi karbafont kézzel támaszkodik neki.
- Úgy látom meg kell tanítsam rá mennyi a tíz perc – mondja, s elkapja a felkarod. Erővel szorít meg. Még éppencsak nem fáj.
Kinyitja az anyósülés melletti ajtót és beültetne…

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street


Kilépek és még mindig ott áll. A félelem valahogy tábort ver bennem és lángra kap. Kikerülhetetlen a helyzet. Leszaladok a lépcsőkön s próbálok elslisszanni mellette, mintha idegen lenne.
- Mégis mi a fenét képzel?! - szisszenem rémülten mikor megragad. Sarkaimat megvetve nem engedem hogy bárhova is elvigyen. Szabad kezem ütésre lendül. Az arcát céloznám s minden vadmacska dühöm beleviszem az ütésbe. Ha kiszabadulok akkor bizony futásra vennéma dolgot. Átkozom a percet mikor edzőcipő helyett tűsarkút vettem fel.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Tán számít az ütésre, mert kezét könnyedén a kezed útjába helyezi, így nem találod el.
- Ms. Yount! – szólít a neveden ismét kicsit indulatosan. – Az istenit magának! – ráz meg a másik felkarodra is ráfogva.
- Ne játszadozzon tovább! Pontosan tudja ki vagyok! – mondja meggyőződéssel. - Vagy hiányolja a bemutatkozást? – kérdezi választ sem várva.
- Mit ér a nevemmel? Ha nem akarom soha nem talál meg. – s elenged aztán.
- Üljön be. – int a kocsi felé. – Tönkreteszi az egész esti munkáját. – s megkerülve a kocsit beül a kormány mögé.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Feldühít a sikertelenség.
S hiába szólít a nevemen. Hisz így hívnak ezt használom. Nem és nem tudom elfogadni hogy AZ lenne akire oly régóta várok. Csapdát sejdítek, úgy érzem ha belemegyek a játékba akkor ŐT árulom el.
A férfi csábító és a vágyam fellángol irányába de úgy érzem elárulom ŐT ha engedek a kísértésnek.
Lefog és megráz. A félelmem fellángol de ezzel együtt a túlélési ösztön is. Térdet emelintenék hogy kényesb részébe mártsam...

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Megrugod. Térded eltalálja mi minden férfi nemes dísze. Egy pillanatra megfagy a levegő köröttetek. A férfi arcán fintor fut át, s elenged. De nem roskad össze. Csupán arca és tekintete jelzi neked érzékenyen érintette az inzultusod. Mélyen szívja be a levegőt, kitágult orlikakkal. Tekintete elkapja a tied és nem ereszti.
- Ülj be! – mondja s nem tudsz ellenálni a parakcsoló szavaknak. Továbbra is vele nézve farkasszemet ülsz be. – Ott maradsz! – hangzik az újabb erővel rezgő utasítás. Rádcsapja a kocsiajtót, és megkerülve a járművet ő is beül.
Feléd nyúl és álladra fogva fejed maga felé fordítja.
- Én vagyok Mr. A. Akitől a leveleket kapta, aki alkalmazza. – mondja
- És nem eszem almát. – közli könnyedén. Majd elenged.
- Kösse be az övét. – kér némileg szelídebben. Ő is ezt teszi majd indít, s kikanyarodik az utcából...

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Nem kis elégtételt érzek hogy a térdem célba ért. Ám az felettébb zavar hogy a hatás elhanyagolható. Nem enged el. Gyönyörű szeme a tekintetem ejti rabul s szavai kényszerítő erővel bírnak. A dac még valahol bennem rezeg s bár akaratom hátrafelé húz mégis be kell ülnöm. S hogy újra szól a szavak az ülésbe szegeznek. Figyelem ahogy körbemegy. Felém nyúl s elhúzódnék, de államra fog s nem kockáztatom hogy megüssön. Erő sugárzik belőle s egyre inkább érzem hogy valóban Ő jött el végre értem. Kimondja anevet mely csak a levelek alján szerepelt s egy sem kerülhetett illetéktelen kezekbe. Alma..
- Hol találta? - kérdezem feesleges ellenőrzésképp. Agyam lázasan zakatol s elmém próbálja legyűrni a bénító érzést. Zavarban vagyok..értetlen furcsa érzések ostromolnak. Futnék de érzem maradnom kell.
Mikor kéri automatikusan kissé tán gépies mozdulatokkal kötöm be magam.
Előre szegezem a tekintetem s hitetlenkedve próbálom elhinni ez a valósaág.
Néha finoman megcsóválom a fejem. Iszonyatos vitákba bonyolódom önmagammal.
- Miért most? Miért pont most? - csúszik ajkaim közt a leginkább zaklató kérdés.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Kérdezel az almáról s apró nemtetsző pillantással jutalmaz válasz gyanánt. Az autót igen gyors tempóra serkenti. Nem kerülőúton haladva siet a Roncsderby felé.
- Nyilván sejti a csomagok hangos és látványos meglepetést fognak okozni – mondja.
- A legbiztosabb alibi, hogy közöm nincs hozzájuk, ha én magam is ott leszek, ahol a baleset történni fog. – magyarázza
- S mivel azt akarom önt is eleve kizárják a szóba jöhető gyanusak közül, velem kell tartania. – bólint aprót
Majd rád pillant
- A mai nap fordulópont lesz az életében Ms. Yount. Hajnalra mindent megért majd. Egyet kérek csak öntől
- Bízzon bennem, és ha mondok kérek valamit gondokodás nélkül tegye. Gondolkodás nélkül! - ismétli

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:45
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Az alma..
S a gondolatsor amit elindít verejtékcseppeket csordít le a halántékom mentén. A rémület fájdalmasan vág bennem végig. Testem kínban feszül meg.
ha valóban Ő AZ akinek mondja magát akkor nem láthatnak vele együtt.

Kér és halkan préselem ki a szavakat magamból. A szégyen a megalázottság az önvád mi bennem ég.
- Nem lehet! Nem lehet! - sikoltom s alig kapok levegőt.
- Engedjen kiszállni! Azt sem bánom ha kirúg s elveszi a lakást! Engedjen elmenni! Kenjen mindent rám csak hagyjon menni! Kérem! - s rémületem óriási kezem a nyitózár felé mozdul.
Csak egyet tudok Mr. A. -t nem keverhetem még nagyobb bajba.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:50
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Mr. A rád pillant ahogy sikoltozni kezdesz. Az autó elég nagy iramban száguld. A nyitózár felé nyúlsz.
- Sandra! – kiált rád. Beletapos a fékbe, s ezzel egyszerre nyúl át elötted és fogja meg a kezed.
- Nem! – mondja s csak kevésen múlik, hogy a hirtelen satufék nem sodor neki titeket egy parkoló autónak. Elenged, és ellenkormányozva visszanyeri az uralmat a lelassuló autó felett. Kisorol a forgalomból és behajt egy sikátorba. Leáll és feléd fordul.
- Mi ütött magába?! – ripakodik rád – Meg akar hallni?! – s a válladra fogva majdnem durván fordít maga felé. Összehúzott szemmel néz a szemedbe.
- Mit tett???? – kérdezi s a hangsúly nem csak sürgeti a választ de a fenyegetés is érezhető belőle.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:50
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Az életösztön az mi sikolyra késztet hogy az autó veszélybe kerül. Bénultan hagyom hogy azt tegyen velem amit akar.
A sikátorba érve megragad s már nem ellenkezem. A zaklatottságom kézzel fogható s lázasan töprengek.
Nem nézek rá csak érzékelem a dühét a sürgetését.
- Engedjen kiszállnom, nem láthatnak Önnel...- s már szemernyi kétségem sincs hogy ő az akinek mondja magát.
Mellkasom előtt keresztbe rakott karokkal fogok a csuklóira s úgy kapaszkodom belé..de úgy...
Nem akarom elveszíteni..már nem. A sors hülye játéka hogy pont most kellett elrontanom a kapcsolatunkat.
- Bár sose nem láthattam volna...- sóhjatom fájón s idegesen. Hangom könyörgő, tán még egy esély ami a fejemben jár.
- Elrontottam..elrontottam..úristen mit tettem..- szakad ki belőlem.
- Engedjen el! Nem akarom hogy kapcsolatba hozzanak minket! Nem akarom! - s fizikailag reszketni kezdek. Az önmagam ellen forduló düh és elkeseredés az mi megrogyasztja a vállam.
- Ott..otthagytam a Fordot..s benne van a hátizsákom...- vallom be s még jobban összehúzom magam.

- Soha többet nem fogom látni..- mondom ki amitől a legjobban félek.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:55
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Fogyó türelemmel hallgatja szavaid
- Ms. Yount! – szorítja meg a vállad kissé, s nem érdekli túlsággal az érzelgősséged. S végre kibököd hogy elrontottad, s hogy mit rontottál el. El is enged azon nyomban.
Visszafordul a kormány felé
- Rugdalózás helyett ezzel kellett volna kezdenie – mondja feddően. A zakójából telefont vesz elő közben.
- Ki ne ugorjon! – szól rád nagyon komolyan, és máris indít. Viszatolat a sikátorból az útra, s irányba áll. Elindul. Egy kézzel vezet, másik kezével a telefont fogja a füléhez. Akit hív hamar felveszi, mert máris beszélni kezd
- A fordban benne egy hátizsák. Tüntesd el! – ad pergő utasítást. – Késni fogunk – teszi hozzá, majd bontja a vonalat. A telefont elteszi és figyelme újra csak a vezetésé. Percek telnek el és nem szól hozzád…

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 22:55
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Elenged és a kellemetlen érzések maradnak. Csendben marom magam az ostobaság miatt.
S hogy valakit utasít egyáltalán nem tesz nyugodttá. Inkább még inkább felingerel, hisz más tesz helyettem rendet. Büszkeségem melyet évek sok sok küldetése alapozott meg egyetlen rossz húzás miatt most romokban hever.
Hogy rámszól csak némán jelzem a fejemmel hogy nem teszem meg. Két kezem a combomon. Körmeim a farmerra marnak. Szemem forrón ég. Könnyeim nincsenek, minek is! Soha nem sírok. A szégyen éget.
Lefelé nézve a tekintetem semmit látón meredeziik.
Ajkam beharapva gyűlölöm a pillanatot sőt a perceket, s tudom ez az éj valóban sorsfordító lesz...mert kirúg...
Gondolatban a motoromon ülök s száguldom messzire mindegy is hová....

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:05
Detroit - Mr A autójában.

- Máskor igyekezzen alaposababn végezni a feladatát. – szólal meg immár újra nyugodt hangon.
- Amit pedig az előbb mondtam, remélem felfogta? – kérdi s rád pillant.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:05
Detroit - Mr A autójában.

Hangja zökkent vissza s a motor száguldása alábbhagy elmémben. Érzékeim felé nyúlnak. Szeretném érezni a dühét tán. Lehet büntetésre vágyom hogy feloldozást nyerjek.
S ehelyett újabb esélyt ígér. A szó "Máskor" Ebbe kapaszkodva kezdek remélni.
S hogy kérdez udvarias hangnemben szólalok meg.
- Igen Uram! Azt teszem és úgy amit és ahogy kéri! - hangom nem túl erős. Fura érzés ébred bennem. Eleddig ismeretlen.
Az alázat...

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:05
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Elégedetten bólint. Majd az elétek kerülő Roncsderby lehajtóján hajt le. A két őr ott áll. Az egyiknek nagyra duzzadt az orra, s egy ragtapasz is került rá az orrtövénél. Az A szektorba terelnek titeket, s már nem sok hely van. Végül találtok egyet, s a férfi leállítja az autót.
Feléd fordul.
- Lesz alkalma kijavítani a malőrt – mondja majd az ajtó felé fordulva kinyitja azt.
Kiszáll és megkerülve akocsit ajtót nyit neked.
- Mindig maradjon mellettem – mondja halkan miközben érted nyúl.
- Viselkedjen természetesen. Ha ilyen borongós lesz egész éjjel azzal csak felhívja a figyelmet saját magára. – tanácsolja halkan miközben kisegít a kezednél fogva.
Becsukja az ajtót. Aztán pittyen a riasztó. Melléd lép és a derekadra téve a kezét a lifthez terelget. Az őrök ugyanazok.
Beszálltok a liftbe, s a második emelet gombját nyomja meg. Az ajtó összecsukódik s a lift felfelé indul.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:05
Detroit – 3405/3 Carpenter street

A parkoló bejáratánál a leütött őr. Eszembe villan a motoros srác s ingerem támad kérdezni, aztán mégsem teszem.
Megerősíti hogy lesz alkalmam javítani. Halovány mosoly tűnik fel egy pillanatra az ajkamon. Bólintok felé.
Kisegít s újfent kér. A tekintetem a gyönyörű szempárra emelem és megborzongat a pillantása.
- Ahogy kívánja! - s ajkam mosolyra húzódik. Ám most nem kíséri a mosolyt szemszikrázás. Nincs jókedvem s parancsra ez mégsem megy.
A derekamra ölel és egy pillanatra elhiszem hogy érzelem is van mögötte. De csak egy pillanatra.
Feladat..semmi más. Összefacsarja a szívem a gondolat hogy pusztán alibilátogatást teszünk s lehet többé nem fogom látni.
A liftbe lépve már gépiesen gondolkodom. A hangom is visszatér ahogy a kötelességtudat támaszt nyújt.
- Hogyan szólítsam s mi a kapcsolatunk státusza? Régebbi vagy futó kalnad? Egyszerű flört? Kötődöm vagy csak ismerősök vagyunk? Fogadjam vagy elutasítsam mások közeledését? Feladat? - s próbálok elvonatkoztatni a vonzalmamtól. Tárgyilagosan tekintenék rá de nem megy. A szeme az ajka...s azt kívánom bár megcsókolna. Ölem átforrósodik s tudom ez nem én vagyok..nem lehetek én! A férfi csak játék! ütni kell! Szóval tettel..de nem férkőzhet hozzám! Nem okozhat fájdalmat! Azt én hagyok magam után! ÉN! Nem Ő! Próbálom erősíteni magam vajhmi kevés sikerrel.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:10
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Felsorolásod hallva elmosolyodik.
- Nyugalom – kér szeliden.
- A nevem William Arnett. – mondja s picit megbillenti a fejét
- Ön pedig a pártfogoltam. – mosolyodik el ismét. – Ennél több magyarázatra nincs szükség. – komolyodik vissza.
- Akiknek bemutatom, azokkal ne szeleskedjen, és főképp ne legyen ennyire vadóc. Nem mindenki díjazza a vadmacskákat. Vannak akik különösen nem. – int figyelmeztetően.
- Akik dijjazzák, azokkal pedig szerintem ön nem szívesen töltene időt. – mondja ki amit gondol.
- Feladat pedig, hogy élvezze velem az éjszakát – mosolyodik el ismét.

A lift megáll és az ajtó hang kiséretében kinyílik. A lift majdnem az épület középpontjában fut felelé. Kilépve belőle előttetek kitágul a tér. A palfon is magasan van felettetek. Az épület valaha valószínűleg egy gyár, vagy malom, vagy raktár lehetett. Erre utal a sok oszlop is talán.
Az emeltet ahogy körbepillantasz egy helyen szakítja meg fal, s az a lifttel egy vonalban húzódik a teljes kört átérve. Mintha egyenesen csak ketté osztottak volna egy kört.
Ahova ti jutottatok valamiféle hatalmas bár. A padló kövezett. A kör ezen felén, a külső ívén helyezkedik el a pult, a söntés majdnem faltol falig ér. A fény rejtett fénycsövekből szüremlik elő, s vonja félhomályba az egész szintet. Kényelmes asztalokat látsz székekkel. Akadnak boxosított kanapék, és a bár előtt végig bárszékek. A tömeg nem túl nagy, még belátni a helységet nagyjából. Konszolidált zene szól, inkább halkan mint hangosan. A vendégek jó része kisebb társaságokra osztódva beszélget. Vannak akik mindezt állva, vannak akik ülve teszik.

Arnett körbepillant s továbbra is a derekadon tartva a kezét lassan indul beljebb. Nyugodtan tűnik, a tekintete csoportról csoportra jár. Egyelőre nem áll meg sehol. A bárpulthoz visz, s felsegít egy székre.
- Mit kér? – kérdezi természetszerűen

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:10
Detroit – 3405/3 Carpenter street

- Mr Arnett! - biccentek felé kis mosollyal - ígérem a dorombolós oldalam mutatom meg ha ezt kívánja. - vetek rá egy játszi csábítós pillantást. Nem és nem fog érzelmileg leteperni! Ha máshogy nem hát így főként nem! Határozom el.
- Pártfogolt...semmi játék? Maradunk az igazságnál? Kiábrándító! - sóhajtok játszi csalódottsággal.

Körbenézek, még sosem jártam itt, pedig valóban érdekes hely. tetszik a megoldás s máris kíváncsivá tesz mi van a túloldalon. Ahhoz túl nagy a hely odaát hogy mosdók irodák vagy öltözők legyenek...De nem kérdezek juszt se!
Azt akarja érezzem jól magam hát ezt fogom tenni! A bárhoz visz s elegánsan tornázom fel magam a bárszékre. Italt rendelhetnék s szívem szerint egy pohár tejet kérnék de nem akarom felbosszantani.
- Tonicot! Köszönöm! - iccentek felé kedvesen. Nem akarok lerészegedni. S ha ismer tudja hogy nem igazán kedvelem a vad bulikat. Fogalmam sincs minek jöttünk ide! S főként hogy mit fogok itt csinálni egész éjjel. Ha Ő nem lenne akkor tuti unatkoznék. Bár lehet így is azt fogok. Nem mehetek el mellőle. Vajh a mosdóba se? S mikor megkapom az italom akkor ránézek kérőn.
- Muszáj meglátogatnom a legkisebb helyiséget.. - mondom egész halkan. Inkább most mint mikor már sokan lesznek.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:20
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Csábos pillantásod látva halkan felnevet, de nem szól.
- Néha az igazság válik majd játékká. – feleli félig komolyan. – S a játék igazsággá. – teszi hozzá elkomolyodva.

A pultos felé fordul mikor közlöd a kérésed
- Egy tonikot lesszives a hölgynek – mondja s a pultos máris teszi a dolgát. Pohárelátét kerül eléd. Majd a hűtőből üveget vesz elő, s mire eléd lép újra a kupak nincs már az üvegen. Poharat tesz az alátétre, s a fél üvegnyi italt a poharadba tölti. Az üveget melé helyezi. Majd odébb is lép, egy másik vendéghez.
Arnett rád néz.
- Elkisérjem? – kérdezi de tekintete jelzi nem igen fog kisérgetni.
- Az ajtón túl a folyosón megtalálja a megfelelő ajtót – int csak a szemével a lifttől jobbra eső falon látható ajtó felé.

Ha kimész az ajtón íves, szűk és rövid folyósót találsz. Két két ajtó egymással szemben s a rövid folyosó végén is egy. A jobboldali első a női mosdó, mellette a férfi a másik két ajtón nincs felirat, ellenben felettük az egyezményes vészkijárat jel. Valószínűleg a lépcsőházba vezethetnek, amit már a garázsban is láttál a liftek mellett.

A női mosdó előterében három csap, tükörrel bejebb a három fülke. Ami elég kicsike egy ekkora szórakozóhelyhez képest talán. Senki nincs odabent.

S ha visszatérsz a bárba Arnettel szemben, neked háttal egy férfit látsz. Fekete szerelése már ismerős....

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:20
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Nem értem szavait. Türelemre intem magam. Az egész férfi oly titokzatos jelenség s nem kérdezek, nem akarok butának látszani. Ma már nem.

Megkapom az italom s csak épp hogy kortyolok bele, lássa a pultos nem hiába törte magát.
Arnett pontosan leírja a helyet. Lám nem először jár itt. Kis mosllyal biccentek s lecsusszanok a bárszékről. kedvem lenne kérni hogy kísérjen el, de gyorsan elhajtom a vágy keltette gondolatokat. Az utmutatás alapján otthonosan haladok a célom felé. Folyosó négy ajtó. Kettő kétségtelen a másik kettő pedig vészkijárat. Kíváncsian meglököm az egyik ajtót. Nem tudom miért tán az ösztön. Lám máris a menekülésen gondolkodom.
Elvégzem a dolgom s atükörbe nézek miközben kezet mosok. Vajh milyennek láthat Arnett??? tetszem neki? Vagy csak egy ügyes...fintorodom el a bakira gondolva...eszköze lennék? Vagy csak játszik velem? Ha az igazság játék..
Sóhajtva hessegetem el a borús gondolatokat. Egy mosolyt villantok fel s megpróbálom ráhangolni magam a kérése szerint.

Már már vidáman térek vissza hozzá. Ám meglátom a vékony kisportolt alakot. A fekete ruha csak még inkább fokozza agyanum. Ő a megmentőm..az eltakarító.
- A francba! - szűröm a fogaim közt.
Tőlük nem tul távol lehuppanok egy ülőalkalmatosságra. Dühösen fixírozom az alakot. Nem és nem akaródzik odamenni. Kétszer találkoztunk. Arnett lám nem bízik bennem. Először utánam küldi hogy vajh valóban elfoglalom e a számomra kijelölt lakást..mert bizony a gondolat befészkeli magát a fejembe.
Aztán meg szintén ott van hogy segítsen a harmadik szinten! Végképp nem értem! Engem ellenőriz vagy új csapattag van a láthatáron? Azt mondta egyszemélyes megbízások lesznek! Én nem közösködöm senkivel! Ha a régi srácokkal nem lehetek akkor mások nem kellenek.
Felrémlik a múlt. Mennyit buliztunk együtt hármasban. mennyire kiányzik a csapat...
Ha pillantással ölni lehetne az az alak már száz halált halt volna. S lám nem akar lefordulni a székről...

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:20
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Leülsz, s a tekinteteddel a fickót stírölöd egyre dühösebben. Talán megérzi hogy lesed. Hátranéz, s a tekintetetek találkozik. Az övé is olyan fekete mint a tied. A bőre is az. Így a félhomályban az arckifejezését nem látod, ellenben a kivillanó fogait, melyek hófehérek igen. Egyértelműen vigyorog.
Arnett picit odébb lép, s rád néz. Felszaladó szemöldökkel billenti oldara a fejét. Nemtetszést és némi türelmetlenséget látsz az arcán.

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:20
Detroit – Roncsderby

A vigyorgás csak fokozza indulataimat. lehet épp most beszélték ki a viselt dolgaimat.
Arnett tekintete összeakad az enyémmal s pontosan láthatja afelszikrázó dühöt. Pillantásommal jelzek a férfi felé s felvonom a szemöldököm. Kifejezve a gondolatot: " nem akarok zavarni. Köszönöm jól vagyok én itt is! "

2010. szeptember 30. Csütrötök Este 23:25
Detroit – 3405/3 Carpenter street

Arnett elkomolyodik és a másik férfihoz szól. Az visszafordul felé, és aprót biccent. Feléd indul eztán. Odaérve hozzád komoly arccal szólal meg.
- Kegyeskedj odavonszolni a helyes kis segged – mondja – Mivel vele vagy. – emelinti meg a szemöldökét, s látod rajta egyáltalán nem tréfából mondja.