Szabadesés - Lasandra Yount meséje

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:40
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

- Fontos vagy nekem..nekünk! - ismétlem könyörgősen nézve rá.

S hogy a szobában vár meghat. Kiszolgál és sóhajtok.
- Elkényeztetsz Georgette! Ne tedd kérlek! Tstőr leszek s ott nem fognak megvígasztalni se...láttam - fintorodom el játszin.
- Ott a legbarátibb szó a Fel! Tovább! - mókázom kedvesen. Próbálom tán ösztönösen terelni a gondolataimat.
A konyhába tol s elcsodálkozom.
- Mind együtt eszünk? Mármint a lányokkal? - hökkenek meg a mennyiségen.

Végignézek az ételeken s halkan sóhajtok.
- Meghaltam s ez a mennyország!
Majd lehuppanok s megiszom egy nagypohár narancslevet. Jólesik ahogy átjár.
Tekintete nem sok jót ígér így elveszek egy szelet kenyeret. Sajt sonka kerül rá. S zöldséget eszem hozzá. Az éhségem hirtelen lángol fel s a következő falatot már halk dünnyögéssel élvezettel harapom be.
Falatok közt mesélnék neki.
- Georgette én nem vagyok Gogolány! Soha nem volt rúd a kezemben. Fantáziám van s míg a lényegre rájövök hadd tereljem a pasik figyelmét ! - kezdek bele lelkesen s remélem rávehető a dologra.
Újabb kenyérkét alkotok s közben folytatom.
- Kell pár tálka némi felszeletelt gyümölcs. Úgy hat fürt szőlő. Két maciméz. - sorolom az igényeimet.
- A zsinórt körbefeszítem a rácsokon ügyesen hurkolva, szőlő fürtöket aggatok rá s a tálkákban lent a rács mellett belül lesz a gyümölcs. Ha ügyesen mozgok akkor odafigyelnek s he feltámasztom a lábam és végigcsorgatom a kebleimen vagy a kertecskémen a mézet akkor a pasik a gyümölcsfalatkákkal ott érintenek meg ahol akarnak. Így érezhetik az ízem az illatom s mindenképp édes lesz a méztől..- nézek rá felajzva mit szól.
- Ha nem válik be Cerberus lenyakaz..- s egy pillanatra elakad a lélegzetem, a szokvány szófordulat felhőt von homlokomra de gyorsan túllépek. Nem akarok dagoyázni..legalábbis most nem. Nem lehet...
- Ha beválik nos ezt sem akarom..- kuncogok fel játszin - akkor félő hogy itt tart köztetek...s ne érts félre szeretlek, de nem ez az életcélom. Persze ma megbüntette Tessát. Ha vissza akarok jönni akkor rossz leszek - nézek rá egyre vidámabban.
A második szendvicske után ránézek kérőn.
- Levinném a maradékot a pihenőbve. Ha túleszem magam csúnya baleset lehet... - okolom a dolgot. S megiszom egy pohár tejet befejezésnek.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:50
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Eláégedetten bólint hogy enni kezdesz. Kezét karba fonja és hallgatja a szavid. Arca látványos változáson megy keresztül. Előbb komoly, majd furcsálló, végül megvidámodik, s fel is kuncog hogy végzel.
- Tényleg őrült vagy! – jelenti meggyőződéssel.
- De én is, hogy belmegyek a hülyeségbe – bólint nevetve.
- Léna! – kiált fel aztán. S míg várja hogy a lányka előkerüljön rád néz.
- A vendégeknek csak egy része eszik gyümölcsöt. – magyarázza – A többiek, nem fogyasztanak semmi emberit. Ők tudod miért vannak itt, csak a vérért. – bólint
- Cerberus párban fog mindket megbillenteni! – bólogat kuncogón. Majd elkomolyodik.
- Hol van ez a lány?! – s feláll
- Maradj itt! – s ehagyja a konyhát.
- Léna!!! – hallod kintről az újabb sürgető kiáltást, s azt is hogy végre előkerül a lányka. Egy csattanást hallasz aztán.
- Menj és tedd amit Sandra mond. A konyhában van. - s egy perc sem telik el a törékeny lány melléd lép. Rövid, lenge, apró virágmintás spagettipántos ruhácska van rajta.
- Itt vagyok! – néz rád szolgálatkészen mosolyogva, s látod amint kézfejével lopva a fenekét simogatja homlokráncolva.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:50
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

- Ha csak a vérért jönnek akkor csinálhatok amit akarok..- fintorodom el a káiniták igényeit hallva.
- Amúgy mi az ami felkelti az érdeklődésüket? Mi az amivel lekérethetem magam kétszer is? - kérdezem kíváncsian.
- Ha a külső alapján döntenek, ha csak a pohár a fontos amiből iszik akkor meg tényleg mindegy mit teszek, akkor már szórakoztatom a gyümölcsevőket, azok legalább begőzölve fizetnek. - harapdálom tovább a szendvicskémet.
- S hogy Cerberus megbillant?- hallatszik némi aggodalom a hangomban - a balhé az enyém, én találtam ki. S ez is csak a hozzánemértésemet mutatja majd számára. Jó lett volna egy éj amikor láthatom mit is kéne tennem. - sóhajtok aprót.
Szeretettel nézek Lénára hogy megérkezik.
- Köszönöm hogy tegnap segítettél, hogy megtetted amit nekem kellett volna. - mondom komolyan.
- Szeretnék kérni egy erős zsinórt ami körbeéri a ketrecet. Nem tudom hogy lehet véghezvinni. Ha felengednek megcsinálom én is ha nem akkor segítség kell. Szeretném a zsinórral körbekeríttetni a ketrecet s hat nyolc szőlőfürtöt felaggatni rá kivűlre, úgyhogy a férfiak számára kényelmesen elérhető legyen s a nagy tülekedésben - mert erre számítok - ne szakadjon le könnyen ha tépnek róla. - kérem mosolyogva.
- A többit én megcsinálom. Azaz ha adnál két tubus macimézet. - nvetek fel halkan.

Útjára engedem a lánykát s készítek két szendvicset magamnak későbbre, majd elpakolok magamután. Keresek az edények közt pár egyforma tálkát s a hűtőben található gyümölcsöket felaprítom falatkákra. A szilvákat ketté veszem magtalanítom. Mindent egy tálcára rendezek. Mellé teszem a szendvicseimet és a narancsleve is.
Majd megkeresem Georgettet.
- Lehetne hogy Léna segítsen nekem az éjjel odafent? - kérdezem kedvesen.
- Ha fogyóban lesz a gyümölcs ne kelljen leengednetek megtörve a műsort. Berakhatna tálkákat újra teletöltve. Vagy a környező asztalokra is kirakhatja hogy ne rugjam fel egyiket sem odabent, ahogy jónak látod - nézek rá mosolyogva.
Annyit segít idelent, kicsit felvinném a kisvirágot hadd nyíiljon kedvére a vendégek közt, hátha neki is jut egy egy csók...
S csak most jövök rá hogy voltaképpen kívánom az érzést....

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:50
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Georgette fejet ingat.
- Nem csak a külső számít náluk. Nem, hajszín, vércsoport, egyéb megkötések, amiket csak ők tudnak. De van akinek semmi, és mindegy kiből nyer vért, egyszerűen csak éhes. – ránt vállat
- Ha mindenképp le akarod magad kéretni, akkor ne a gyümölcsevőket figyeld. Velük csak játssz, a pénzért. Ha csókot akarsz, figyeld azt aki távolról leskel feléd. – néz rád cinkos tekintettel, s ábrándozón sóhajt.
- Ha valaki le akar kérni, akkor azt jelzi a fent posztolónak. Az felírja, és továbbítja nekem. Ha nincs külön utasítás, akkor a kuncsaft igényeit szemelőtt tartva enegdjük le a kiszemelt lányt, vagy fiút. Jószerivel mindig azonnal akarják.
- Van akit csak hajnalban lehet lekérni. Van akit pedig egyáltalán nem. Például Tessát. – bólint aprót.
- Téged pedig nem tudm mikor lehet leengedni. Még nem adott ukázt. – ingat fejet.

Léna telejsen zavarba jön hogy köszönetet mondasz neki. Meg sem tud nyikkanni, csak félszegen mosolyog. Aztán beszélni kezdesz, és ő bólint. Aztán máris a hűtőbe nyúl és egy tálkába szőlőfürtöket halmoz.
- Ötöt találtam – teszi le az asztalra.
- Kérek Georgette-től zsinórt – mondja, amdj észbekap. A szekrénykéket nyitogatja, aztán végül megtalálja amit keres. Két tubus méz kerül a szőlős tál mellé.

Szendvicsket csinálsz s mire készen vagy vele, s a gyümölcsökkel kezdesz bíbelődni Lénától kisérten Georgette jön vissza. A nyakába vetve mindenféle szín harisnyák. Rádförmed.
- Mit csinász?! – és az őt kisétő Léna részesül a szemvillanásból.
- Te ne ezzel törődj. Itt van Léna majd ő megcsinálja! – tolja félre a tálacskákat.
- Készülődnöd kell! – s elfordít az asztaltól.

Kérésed hallva fejet ráz szájhúzva. Kitoloncol a konyhából, és bevisz egy hatalmas gardrobfélébe. Az egyik fal csak polcok fiókok, és fogasok sokasága. Meganyni szín forma és stílus. S mind csábosabbnál csábosabb ruhák.
- Léna nem mehet le a vendégke közé. – néz rád odabent.
- Tilos. – és nem magyaráz.

A nyakában lévő kupacot emeli fel.
- Kötél és szalag helyett ezzel kell beérned – mutatja neked a combfixeket.
- Nyúlik, és csábos – kacsint feléd. – Ezekkel kötözzük fel a szőlőid. – aztán a cipős állváyn felé mutat
- Válassz – mondja
Ő maga egy fiókba nyúl be, s kivesz két fekete zsinórjellegű dolgot.
- Teljesen pucér nem lehetsz. Ezt vedd fel.
S ha megnézed tulajdonképpen pántokból álló tanga és kebeltartó. A tanga elöl is kerted végatába férkőzik, ahogyan hátul is. A kebled is csak körbeveszi a pánt, semmit nem takar.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:50
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

- Megtudom még időben hogy rám mi vonatkozik? - kérdezem kíváncsian.

Finoman megsimogatom Léna karját, akaratlan is ellensúlyoznám a popsira kapott csattanósát.
Aranyos lányka s szánalom kél bennem a sorsa láttán.

Georgette visszatér s mókás a nyakában lévő harisnyákkal. Ám a mosolyom letörli szava keménysége. Riadtan törlöm meg a kezem s sajnálkozó pillantást vetek Léna felé. Szívesebben csináltam volna meg a gyümölcsöket én magam. Sosem volt aki kiszolgáljon s most ez roppant zavarba hoz.

Mindenesetre követem Georgettet s elámulok a kelléktáron.
A cipőket nézegetem mikor a "jelmezem" felém nyújtja.
Fekete így fekte pántos szandált vezsek le az állványról. Lehetőleg olyat amiben nem rögtön ez első lépésnél bicsaklik ki a bokám. Még sosem tornáztam tűsarkúban.
Fintorral bújok a pántokba. Fura kényelmetlen az érintésük. A tükörbe nézek. Sóhajtok. Majd valami eszembe jut.
A fiókokhoz lépek s beletúrok egyikbe másikba. Felkuncogva húzok ki egy csokornyakkendőt. Felkötöm.
- No így már nem vagyok alulöltözött az esti showhoz. - villantok egy mosolyt Georgette felé.
S hogy békésen kettesben maradunk bátorságot gyűjtve nézek rá.
- Kicsoda Léna? Miért nem mehet fel? S miért használjuk szolgának? Sok mindent megcsinálhatok én is! Sosem volt aki kitörölje a fenekem! Miért ne kedvezhetnénk neki? Biztos élvezné a sürgés forgást! - próbálok odahatni.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:05
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


- Legkésőbb tíz előtt tíz perccel, mikor vet egy utolsó pillantást a lányokra, nyitás előtt. – ad választ a kérdésedre.

A cipők nagyrésze magas sarkú, vagy még magasabb. A kevésbé nyaktörősök közt akad szandálszerű, s Georgette nem ellenzi a modellt.
Felöltöd a mindent megmutató ruhákat, s sóhajod hallva Georgette csak ennyit mond.
- Majd megszokod. – s mindezt biztatóan.
Kutatni kezdesz, és van egy fiók melyben csupa fiús kiegészítő van. Akad ott férfi tanga, és alsó mely kiképzése szerint a lényeget öltözteti mókásabbnál mókásabb figuráknak. S taklálsz csokornyakekndőt is.
Felteszed, a tépőzárral méretre igazítható modellt, és Georgette felnevet
- Éreztem én hogy még valami hiányzik! – mondja jókedvűen.

S hogy készen vagy a sminktükör elé nyom le, de maga felé fordít a székkel. A hajad megfésüli, s tovább nem is foglalkozik vele. Majd egy puffon eléd ül, és sminkelni kezd. Kérdéseidre ekkor kezd el válaszolni.
- Léna Cerberusé. Csak az övé. Senki más nem használhatja, se férfiként, sőt csókban nem részesíthetik. De hogy ne érezze a kivételezettséget, Cerberus utasítása szerint a lányok körül kell sürgölődnie. – adja tudtodra.
Nem sokáig készül a sminked. Mikor leteszi a kezéből az eszközöket befordít a tükör elé, s a tükrön át figyel…

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:05
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

Biccentek az információra.
A majd megszokod nem tetszik annyira.
- S mi van ha különszámként letekerem magamról s kivágom a nyálcsorgatók közé..- már most legszívesebben letornáznám magamról.
- Muszáj már most ebben lézengenem? Csak egy óra múlva kezdődik a műsor? - nyüffenem belegondolva az érzésbe. Minden mozdulatra finoman megfeszül s nincs ínyemre az effajta izgatás.

- Oh vagy úgy! - húzom vissza Lénát érdeklő kíváncsiságom csápjait, mintha tüzes kályhát értek volna.

Hagyom hogy sminkeljen. Ujjai puhán gondoskodón érintenek. Kis híján elálmosodom a nyugalmas békétől. Furamód nincs bennem izgalom. Ez is csak egy feladat semmi több.

A végeredmény elakasztja a szavam. Kikerekedett szemmel figyelem az összhatást. Mintha egy nő nézne vissza a tükörből. Hirtelen és sokkszerű a váltás a testőri mentalisámhoz képest.
Elsőre pont ezért nem is tetszik igazán a változás. Ujjbeggyel finoman érintem meg az ajkam. Majd a nyomatra pillantok vajh fog e a rúzs. S ebből saccolnám meg vajh hanyadik szőlőszem után lesz az enyészeté a mű.
Ha nem fog akkor felcsillanó szemmel mosolyodom el.
Hirtelen tör rám a gondolat. Meghódítani az érdektelen bámészkodó vérre áhítókat.
Ha gyors vagyok és kétszer lekértek akkor a zsinórbugyitól is szabadulok.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:10
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Georgette megrázza a fejét.
- Nincs pucérság! – emeli fel az újját. – Nem kurvák vagytok! – néz rád komolyan
- Játszani kell, szédíteni. Nem a tested bocsátod áruba, csak maximum a véred! Azt pedig nem kaphatja meg a csőcselék! Életet hordozol, amit ha megosztasz valakivel, az kéjt ad cserébe. A testedből ezért semmit nem kell odaadnod! – ingat fejet újra.
A kényelmetlenséged hogy jelzed bólint
- Szokjad csak – mondja s felállítva szemrevételez.

A kezeden a rúzs nem hagy egy picike foltot sem.

S mire Georgette elmosolyodik a csillogást látva a szemedben, nyílik az ajtó, és betódulnak a lányok, és fiúk. Zsezsegnek, nevetgének. Mindegyik köntösben, és csillogó szemmel érketik, arcuk pirospozsgás a lelkesültségtől. Egyedül Margo az aki sápadtan és kedvetlenül jön be utoljára. Léna csukja az ajtót.
S hogy titeket meglátnak a zajongás elcsendesedik, és a tekintetek alaposan mérnek végig. Irigykedést látsz bennük.
Georgette elfordulva tőled, és pergős utasításokat oszt, nagyrészt a ruházatra vonatkozik mind. Szájhúzásokat látsz. Aztán megint nyílik az ajtó és Tessa lép be. Gyakorlóban van.
Georgette hörren.
- Tán ebben akar színpadra lépni kisasszony?! – s cseppet sem kedves a hang.
A szekrénybe nyúl, és egy hastáncos ruhát vesz elő. Apró halványkék melltartó, az alján körbe csilingelő díszekkel. Ehez egy vastagabb derékgumival ellátott szinte áttlátszóságig áttettsző anyagú, szintén halványkék bőszárú nadrágocska, mely a külső oldalon az alső passzé és a csípő közt végigsliccelt, a kivágást csak egy aprócska dísszel fedett varrás szakítja meg térdnél. A kezébe nyomja
- Fehérnemű nélkül – közli ellentmondást nem tűrően. Majd mozdul, és kioldja Tessa övét, és egy mozdulattal tolja le róla a nadrágot a bugyival együtt. A szőke nőnek világosbarna pihés erdő fedi a dombját.
A pofon a csendben harsányan csattan. Tessa megtántorodik, s azonnal vörösödő arcához kap.
- Pontosan tudod mi a szabály! – lép utána Georgette fenyegetően.
- Tíz perced van! – s ahogy Tessa a ruhát hátrahagyva rángatja felfelé a nadrágját, és megfordul hogy kiiszkoljon. Nmm elég gyors, a még pucér fenekén is látható tenyérnyomot hagy Georgette.
Hangosan csapódik az ajtó.
- A fenébe, hogy ez mindenen felül gondolja magát! – szisszeni dühösen.
Megfordul.
- Mire vártok?!?! – ripakodik a bámészkodókra. Léna a leggyorsabb máris felkapkodja a földről Tessa fellépőruháját.
- Félkor aki nincs a liftnél... – s a félbehygaott mondat nem rejtett fenyegetést tartalmaz. Nekd int a fejével kifelé-t. A kezedbe adja a köntösöd.
- Vedd fel! – ő maga pedig a harisnyakupacot markolja fel, és lép ki uátnad.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:10
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

- A pántok is eléggé pucérítanak! - ellenkezek halkan.
- A testem érintéséért fizetnek, s ha jól tudom nincs ellenkezés nincs elhúzódás az érintések elől. - forszírozom a dolgot. Majd valami eszembejut.
- Mi van ha a kéz ujja olyan helyre igyekezne mit nem kedvelnék olyannyira? - kérdezem kíváncsian.

A betóduló lányok fiúk elhallgatása zavarttá tesz. Valóban nem vagyok közéjük való s magam is elhúzódnék...de ez a mustra most zavarba hoz. Köntös után kapkod a pillantásom.
Tessa érkezik s a bánásmódtól meghőkölök kissé. Gyerekkoromban szokvány volt a megalázás de ez itt és most...
A ruhája elgondolkodtat, lehet túl bátor voltam? Átkozom a tudatlan lelkesedésem...
Így mikor köntöst kapok magamra rángatom és menekülök kifelé...

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:15
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


- Így van, nincs ellenkezés, nincs elhúzódás. Lehetőleg ne nyiltan vagy túl durván próbáld meg elkerülni amit nagyon nem akarsz. Még mindig jobb hogy csak kézzel érinthetnek, minthogy máshogy. – néz rád, s figyeli érted-e mit mond.

Odakint a lift felé irányít, s azzal az alagsorba mentek le, ott át a folyosón, és liftbe szállva érkeztek meg a táncrácsokalt tarkított helyésgbe. Majdnem üres. A pult mögött van két alak, rendezkednek, pakolásznak. S a helységet, mely szőnyeggel fedett porszívózzák épp, már a hátsó traktusban. Elviselhető a zaj így.
A rácsok mindegyike üres, fémlappal zárt lefelé. Georgette a harisnyakupacot ketté veszi és a kezedbe nyomja az egyik felét.
- Tessék.Kötözgesd fel. – és a középen lévő rácshoz lép. Ő maga is elkezdi díszítgetni a rácsot. Megfog egy harisnyát, és két rácsot fog át vele. Majd a harisnya lábfej részét, és a csipkés felső részét köti egymáshoz, úgy hogy a belső oldali szövetet is átfogja, s visszahúzva az anyagot tetszetős masnit köt. Majd odébb lép, s az egyik már átfogott rudat majd még kettőt vesz bele a kövtetkező harisnya közibe, s a középre kerülő rúdhoz köti a masnit. Fejebb csúsztatja kicsit. Lépcsőzetesen. S így halad tovább hol kettő, hol három rácsot díszítget. Ezen az oldalon mire végez, egy fajta keresztrácsok halma borítja a felszínt. Jobbra balra és fel-le el-el csúsztatva. Felkuncog.
- Itt aztán leskelődhetnek – mondja s figyeli hogy tetszik, s azt is megfugyeli te hogyan kötözöd fel a nálad hagyott kupacot.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:15
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Georgettel tartok s csendessé tesznek szavai. Újra csak a kiszolgáltatottság jut eszembe. A terem gyönyörű. Nem zavar a személyzet jelenléte bár óvatosan megfontoltan s halkan mozgok. Semmi kirobbanó lendület. Az izgalom hiányzik..rettegés csöndesít.
- Szólni lehet hozzájuk vagy csak néma ínyencségek vagyunk? - kérdezem még mindig pontosítandóa teendőimet.

A rácsokra kötözi a harisnyákat s elgondolkodva igyekszem követni a mintázatot és atechnikát hogy csinos legyen a végeredmény.
Középső rács a legfőbb hely. Vagy siker vagy hatalmas bukás. Miért nem az egyik szélsőt kapom? Félni kezdek. Az ötlet túl merész a kockázat óriási. Mi van ha nem válik be? Mi van ha Cerberus pipa lesz? Mindazonáltal merész gondolatok kezdenek foglalkoztatni. Ha bukás lesz hát csattanjon nagyot!!! Határozom el.

Elfogynak a harisnyák s kérdőn nézek rá.
- S most?

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:25
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


- A zene szólni fog. Ha csevegni akarsz, az nem tilos, csak ésszel tedd. – mondja Georgette.

Kész vagytok s elfogy a harisnya
- Mint valami feldíszített kalitka. – néz végig rajta.
- Szerencse hogy ez a madárka nem repülhet el – mondja. Majd a legközelebbi helyekről két aprócska kerek asztalt tesz a rács két oldalára.
- Itt lesznek majd a gyümölcsök. – mondja neked.
- Remélm egyik sem lesz anyira állat, hogy feldöntsék. – mondja.
Aztán megvonja a vállát.
- Kész. – bólint.
- Van még valmai kívánságod? – kérdezi s a lifthez von. Levisz a lenti helységbe. A hátsó traktusba invitál.
- Itt apihenő – nyit be egy szobába. Villanyt kapcsol.
Egy sminktükör, székkel, egy heverő, egy nagyobbacska asztal négy fotellal. Átmegy a helységen benyit a szemben lévő ajtón.
- Itt tudsz letusolni, és egyebek – mutatja és hagyja hogy benézz. Kedves picike fürdőszoba, wc-vel.
- Kajálni is itt fogsz majd. – csukja be a mellékhelyég ajtaját és mutat az asztal felé.
- Amikor szüneted lesz itt lesz a névre szóló tálca.
- De ne aggódj, én is itt leszek valahol. Figyelem majd ne csak a szőlő fogyjon odafent, hanem valami emberi is kerüljön beléd. – néz rád komolyan,de mosolyogva

- Felmegyek a többiekért. Addig szétnézhetsz a boxoknál - mondja és kilépve a pihenőből a lifthez lép. Beszáll mikor megérkezik és magadra maradsz.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:25
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Körbesétálom a ketrecet.
Ha valaki teljesben látni akar valóban közel kell jönnie. Elmosolyodom fejcsóválva.
A két kis asztal tökéletes gyümölcstartó lesz.
- Az egyik mézet bevinném magammal a másik jó lenne ha az egyik segítőnél lenne ha esetleg elfogy az enyém - mosolygok Georgettere.
- S szükségem lesz a kezdéshez egy fürt szőlőre hogy megértsék mire való a gyümölcs odakint.- teszem hozzá a kívánságom.

Majd hogy levisz és körülnézhetek máris nem oly idegen a környezet. Magamra hagy és csend van.
Bejárom az alsó részt a boxokat. Feltűnik a luxus a kényelem.
Visszamegyek a pihenőnkbe. Leülök az egyik fotelbe. Próbálok úgy ülni hogy a tanga a lehető legkevésbé vágjon be. Hátratámasztom a fejem s lazulok. A mozdulatokon töprengek. A csend jótékonyan hat rám. Az érkező zajokat fogyelem hogy majd csatlakozhassak a csapathoz ha Georgette visszatér velük. Bár csak pár nap, mégis jó lenne ha befogadnának ha lenne hova tartoznom.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:35
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Bólogat a kéréseidre.

Percek telnek el, csendben odabent a pihenőben.
Aztán férfi hangoka szűrődnek hozzád, de nem érted a szavakat.
Majd kivágódik az ajtót és Foyl jön be rajta. Hátrafelé beszél
- Várj, slagolok! – mondja valakinek, s máris a sliccében matat. S csak eztán fordul előre, és vesz észre téged. Megtorpan, kezében a lényegével. Rádmered s látszik rajta nem csak a meglepődöttség, hanem az is hogy baromira nem tud hova tenni. Mivel az ajtót nem csukta be, odakint Miltont látod, s mellette ott van Bruce.
Észbe kap aztán, és visszgyömöszöli a cerkáját.
- Bocs bébi!– mondja és kifarol a szobából.

Nem maradsz sokáig egyedül Georgette jön vissza, a többiekkel. Mindegyiken köntös, vagy pelerin. A fellépőruhákat ez fedi el a kiváncsi tekintetek elől.
Tessa láthatóan igencsak kényelmetlenül érzi magát, ez az arcára van írva. Fakó arcán a smink harsánynak tűnik. A lányok -fiúcskák zsezsegnek, már nem pillognak feléd irigykedőn, inkább közömbösek.
Georgette feléd lép, két tubus a kezében. Mögötte Lénát látod, egy tálcával, rajta a kis tálkák az aprított gyümölccsel, és a a szőlők, fürtökben a kosárban. A tálcán van még egymásra hajtott szalvéta, mind damasztból. Feléd mutatja a tubusokat Georgette.
- Ebben méz van – s nem látsz különbséget mivel nem a megszokott macis palack az. Sima fehér műanyag mindkető, csúcsos tetővel, mely kilyukasztott. Majd kicsit megrázogatja a másikat és felkuncog csillogó szemmel.
- Ebben pedig – s kis hatásszünetet tart – áfonyszósz. – böki ki, s figyeli a reakciód.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:35
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

A kivágódó ajtó riaszt fel gondolataimból. Foyl csörtet befelé igencsak meglepő mozdulatokkal. Tekintetem akaratlan is..vagy akarva? .. a kezét figyeli. Női szemmel mérem fel a férfihoz tartozó lényegét.
Szavak tolulnak ajkamra nem kevés vitriollal átitatva de hogy kifarol így el is hal az érzés rögtön.
Meglátom Miltont és Brucet, melegség jár át.
Foyl kifarol s én felállok. Kilépek utána az előtérbe. Melléjük lépek s Foylra nézek.
- Lasandra Yount...- biccentek felé s hangom kedves.
- Kezet is nyújtanék de azután amit láttam úgy érezném hogy a férfiaságoddal paroláztam, majd legközelebb pótlunk - mérem végig s tekintetem célzatosan állapodik meg a nadrágja elején. Majd a másik kettő felé fordulok.
- Milton ..Bruce.. örülök hogy láthatlak benneteket - mosolygok rájuk Vakegérrel nem törődve többet.
- Bruce sajnálom...annyira sajnálom...ha nem rontom el az akciót ha jobban figyelek...nem akartalak visszahozni ide...nem ez volt a célom, de..nos örülök hogy itt vagy. - mondom neki senkivel sem törődve s a karjára fogok kis sóhajjal ha hagyja.
Hirtelen tör rám az emlék s bár mosolygok két könnycsepp szalad le szinte egyszerre.
S bár próbálom elnyomni a fájdalmat Brucet látva ez szinte reménytelen.

Betódulnak a többiek s lefordítom az arcom. Próbálom visszanyerni önmagam hiszen sírva nem lehet csábítani.
Georgette két flakont hoz s figyelmem feléjük terelem erővel. Méz és nem méz akkor mi?S hogy elmondja áfonya felderül az arcom. Hálásan nézek rá.
- Ha Cerberus nem szab szabályt azt hiszem gyorsan végzek - nézek rá kajánul - köszönöm... - s újra könnyes lesz a szemem de immáron a hálától. Kézbeveszem a két flakont s a kézfejemen kipróbálom mennyire kell velük erősködni hogy célt érjek. Ha a méz túl sűrű akkor elsuhanok egy nagyon pici forróvizzel felhigítom s összerázogatom míg nem kezdünk.
Ha a talpazatra parancsol minket Georgette akkor leteszem a köntöst s egy fürt szőlőt s a két flakont veszem magamhoz.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:45
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Kilépsz Foyl után, s látod amint az hátrafordul eléggé töprengőn, s a meglepettség még mndig ott az arcán. Már Miltonék közelében van. Melléjük lépsz. Milton és Bruce is feléd fordul. Mindketten rosszkedvűnek tűnnek ahogy végigmérnek. Foyl szavad, neved hallva felkuncog.
- Ezért voltál ennyire ismerős. – mondja a vigyor viszont lehervad ábrázatáról a továbbiakat felfogva. Ajka megfeszül. Milton és Bruce kérdőn néz rátok, s a tekinteted követve Milton szólal meg.
- Mi a faszt csináltál odabent?! – förmed Foyl-ra
Az felemeli a kezét
- Nyugi haver! – szólal meg – Semmi rosszat. Csak nem volt kedvem a lenti budiba menni, de ez már ott volt bent – meséli védekezőleg, s feléd int.
- Úgyhogy megyek is – s elfordulva tőletek a helység másik felé indul. – Büdös kurva! – halod a szisszenést néhány lépéssel távolabbról.
Milton a válladra teszi a kezét.
- Nyugi – s tán érzi hogy te is hallhattad amit mondott.
- Ne foglakozz vele. Most ne. – s szavai akárcsak tekintete komolyak.

Bruce-hoz intézed a szavaid, és Milton diszkréten odébb lépeget. Bátyó lenéz rád, komor arccal. Felsóhajt, s hogy meglátja a könnyeid magához von és átölel.
- Semmi baj. Leglább mi életben maradtunk – súgja neked, de érzed a szavain keresztül is a fájdalmát.
- Majd csak lesz valahogy. – mondja s hogy nyílik a lift és zsezsegve érzeik a kelyhek serege elenged. Odébb is megy, Milton mellé áll.

Georgette legyint a köszönetedre, s arcán izgalmat látsz, akárcsak a szemeiben csillogva.
- Na gyerünk lányok! – hajtja be a kicsiny szobácskába őket, téged sem kihagyva.
Odabent mindenki ledobálja magáról a köntöst, vagy a pelerint. Látod, hogy mindenki csábos kiegészítőkkel öltözött. Tessán is remekül áll a kék öltözék. Léna lerakja a tálcát.
- Hess, fuss vissza! – mondja neki Georgette – Nehogy itt lent találjon, mert megnyúz mindkettőnket – tereli kifelé máris a nyüzüge teremtést, s az szófogadóan elsiet. Georgette még igazít itt ott egy –egy ruhán, vagy sminken, hajzaton.
A méz valóban kicsit sürű, de a melegvíz segít rajta. Az áfonyaszósz, viszont épp olyan híg mint kell.

S hogy Georgette végre mindent rendben talál kiterelget titeket a szobából. Ő maga egyesével utasítja a lányokat és fiúkat hogy ki hova, melyik dobogóra lépjen fel. Sőt mindegyiket be is állítja milyen pózt kell elfoglalniuk. Téged hagy utoljára, s segít fellépni. A két falkont és a szőlőt fogva néz rád.
- Ülj le! – kér - a lábad hajlítsd be magad mellé. – s ha megteszed elégedetten bólint. Leteszi melléd a flakonokat.
- A két karod keresztezd magad előtt, olyan szégyenlősen – hunyorog rád. A szőlőt ekkor fogja meg és a combodra teszi, úgy hogy tulajdonképpen az öled felé fordítja a fürt csúcsát.
S mire kész nyílik a lift.
Cerberus lép ki rajta. Arca nyugodt, de komoly. Tekintete téged talál meg előszőr. Felszalad a szemöldöke, de látod tetszik neki amit lát.
Aztán körbepillant, minden lányt és fiút egyenként szemügyre véve. Elégedetten bólogat. S csak ekkor fordul vissza feléd.
- Ne feledd. Három és félezer. – mondja felemelintett szemöldökkel.
Georgette közben eltűnik, s a tálcával a kezében felrobog a lépcsőn. Talán ha egy perc telik el máris visszaér.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 21:45
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

S bár Foyl szavai pillanat alatt felszökkentik bennem az indulatot Milton a vállamra fog. Indulatosan kapom felé a fejem s tekintetem szikrákat szór. A tárgyiasítás és a vulgáris jelző kifakadásra sarkall.
Milton tekintete s hangszíne mi visszaránt a józanész határain innre.
- Majd ha testőr leszek joggal nyúvaszthatom meg...főnök - mosolyintok rá élvezettel.

Bruce karjaiba simulok. Biztonság béke nyugalom. Ő az aki megvédhetne..ő a bátyám. S nem érdekel a bőrszíne nem érdekel a megismerkedésünk most már vértestvérek lettünk. Arnett vére köt össze s a jövőben Cerberusé...s még valami..a sorsközösség. Tudom rá mindig számíthatok majd.
Beszélgetnék vele kérdezném faggatnám dolgokról. Szeretném megismerni igazán, de avágyam a csapat érkezése söpri el.

Figyelem Lénát, mennyire virágzik mennyire kipirult hogy a többiekkel lehet s átjöhetett ide is velük. Georgette anyáskodása sem kerüli el a figyelmem. Mennyire vigyáz rá a semmi kis vékony lányra..
Ez a világ más..azt mondják a pokol..nekem amennyország...

Georgette felparancsol a talpazatra s minden szavára figyelek s teszem amit kér.
A flakonokat magam mögé rejtem. Két kezemmel eltakarom a kebleimet s valóban zavarba jövök. Még sosem pózoltam senkinek mezítelenül. A vérem a fülemben dobol. Bőröm forró s lábam is remeg kissé még jó hogy ülhetek.
Finoman magamhoz intem Anyánkat s halkan súgva adom elő gondomat.
- Geogette...én még ..engem még...- nézek rá zavartan.
- A lány tegnap a férfi ölében ült. Ha megharapnak én élvezni fogok..- nyekkenem rettenetes zavarban - ha a ruhájuk maszatos lesz..nos az a férfi is oly elegáns volt...segítesz? - kérdezem ajkamba harapva.

Cerberus érkezik s érzelem szál nyúl ki felé. Rám néz s tekintetemben szeretet ragaszkodás gyúl. Finoman fejet hajtok felé.
Körbejár majd figyelmeztet az elérendő összegre.
- Igyekezni fogok Uram! - mondom halkan alázattal s nem árulom el nem mutatom mennyire bízom a sokkal többen a kis játékom folytán. S a fő titok Georgette kis segítsége. Ha ügyes vagyok gyorsan lekérnek majd.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 22:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Milton felkuncog és megcsóválja a fejét.
- Nem tettél le a tervedről?! – kérdezi egyértelműen helytelenítőn.
- Pedig kezdtem megnyugodni, hogy itt látlak! – mondja vigyorogva, s egyértelműen kihallod a hangjából a heccelődést. Bruce halkan morran valamit, nem érted szavát.

Georgette odalép hozzád, s meghallgatja szavaid. Láthatóan meglepődik kicsit, de aztán hamar rendezi vonásait.
- Ne aggódj. – mondja ugyanolyan halkan.
- A szüzeséged csak csábítólag hat. – nyugatna meg – S gondom lesz rá hogy ne legyen belőle problémád. – s tudod hihetsz neki.

Csak egyetlen fojbómozgással bólint. Tekintete vlami ilyesfélét mond „ ajánlom is”.
Aztán bólint Georgettnek, elégedetten.
- Ha itt az idő mehetnek – mondja és el is hagyja a helységet.
Georgette feléd fordul kis mosollyal.
- Tetszettél neki – súgja.
- Akkor kezdd a műsorod ha felgyulladnak a fények. – mondja még majd ellép az emelvényedtől.
Aztán egyetlen halk csippanást hallasz. Georgette a zsebébe nyúl, s előveszi a telefonját. Ránéz, majd biccent Miltonnak, aki a fali panelnál áll.
- Figyelem! Mindent bele lányok! – hangzik a biztató elbocsátás, s mire végigér megindul veled is felfelé a „lift”. A fenti lemez félrehúzódik, s a fényből szinte teljes sötétségbe érkezel Megáll alattad a mozgás. Csak valahonnan hátulról, s egészen halovány fény szürelmik köréd, telán egy vitrines hűtőből ered. A zene már szól. Egész halkan, szinte intimitástszerüen leng körbe. Valamiféle keleties muzsika, mely nem olyan pergő, inkább lassabb, összebújós.
A fények hirtelen gyúlnak fel, s rájössz a fejed fölül érkeznek. A plafonban a rácson belül körben helyezkednek el az apró spotok, melyek csak a rácsban lévőket világítják meg. Mind a 11 kalitban egyszerre kél mozgás. A rácsodra körbe felköttt harisnyák némylikén ott lóg egy-egy fürt szőlő.

S ahogy a szemed lassan megszokja a fényt, úgy világosodik meg körötted a félhomály. A te ketrced körül átrendezték a teret. Kanapék és kényelmes fotelek fognak körbe szinte minden irányból. Az ülőalkalmatosságok között illetve a rács előtt is van hely bőven mozogni, lépni, akár két főnek is. S szinte mindegyik helyen ül valaki. A kényelmes ülőhelyek mögött széksort látsz szintén körbe, ott is ücsörögnek, jópáran.
Szinte érzed a rajtad függő tekintetek perzselését.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 22:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

Meglepve nézek Miltonra.
- Még nem ismersz s még Ő sem ismer. Soha nem voltam egy kirakat baba. Ütni, csalni, harapni, lopni, berobbanni elinalni! Ez igen! - sóhajtok kéjes vággyal.
- Ott leszek köztetek bármennyi időbe telik is. Tegnap kint voltam a játszótereteken, kis híján haltam bele de élveztem! - csillan ráa tekintetem.
Bruce morran és ránézek mosolyogva.
- Nem vagyok kurva bátyó! Te ismersz te elfogadsz, majd ők is! Cerberus három nap türelmet kért hogy eldöntse hova való vagyok. S igaza van..nem etethet igyenbe meg hozomra. Játszom ha kell teszem amit kér, de az lesz amit én akarok..ki fog képezni! - nézek rájuk csillogó szemmel.

Csak bólintok Georgettenek s tudom ebből már nem lesz gond.

Hogy a hidraulika moccan letámaszkodom s magam mögül s mélyedés mellé rakom a flakonokat hogy a bekattanó rúd mellett álljanak majd. A szőlőt a kétkeblem közé lógatom fel hogy a kezem szabad legyen. Felérve kattan a lámpasor s apadlót elönti a fény. Lassan "ébredek" s két kezema rácsokat érinti próbálgatván takargatni magam. Majd felállok ámuló szemekkel s riadtan pillogok mindenfelé. Mintha csak most jönnék rá hogy kalitkába zártak. Kezem a rácsra fog s mrgrázza azt arcomon kétségbeesés. Kezem kinyúl segítséget kérve várva s arcomon könnyek futnak le. Nem is nehéz elérnem ezt a lelkiállapotot. Majd hogy meggyőződtem nincs kiút a rúdra simulok, felnyúlva terpeszbe emelem a lábam s a rúdakra táamaszkodva a cipőm talpát sarkát használva hajolok előre s húzom magam oda újra csak könyörögve mozdulattal mimikával hogy engedjenek ki.
S hogy senki sem mozdul úgy meghátrálok s a rúdhoz tapadva emelem a lábam magam mellé s leejtem a fejem a mint aki beletörődött. Két karom a rudat s a lábam fogja át s körbe prögve a földre csúszom hogy onnan pár másodperc múlva hirtelen felemelt fejjel kajánul nézzek körbe.
Ha bezártatok akkor sem adom fel arckifejezéssel. A kebleim közül letépek egy szem szőlőt s élvezettel majszolom el. Majd a másodikat. is s közben mintha a szőlő egyre jobban hatna úgy kezdem el magam simogatni. Feltámasztott lábamra folyatoma gyümölcs nedvét s lassan kéjjel nyalom le ahogy csurog. Kettéharapott szemet simítok mellbimbómra s fejem fölé emelve ejtem a számba míg másik kezem a combomon szalad kertem felé de meg nem érintve. Hátrahajlok a rúd mellé téve a kezem lábaimat széttárva a rácsokhoz támasztom s fél kézen megállva a másik kezemmel mézet csurgatok kelyhemre. S egy letépett szőlőszemet megmártva a hasamon végigcsurgó édes folyamban ajkamhoz emelve elrágcsálom.
Majd az egyik asztal felé gördülök le. Lábaim a rácshoz az érnek majd teljes hosszukban. Vállaim a lábaimhoz érnek keményen kettéhajtom magam a célért.Kertem és melleim elérhető távolságban. S ajkaim közt egy szem szőlő mit szétroppantva kéjesen hátravetett fejjel rágcsálok el. A bokáimat kogja két kezem mintha meg lennék kötözve. Ujjaim a vendégek felé integetnek hívogatólag.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 22:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


- Ühümm – bólint Milton.
- Ez már egy kicsit más világ. – jelzi neked, hogy meghallja kéjes hangod.
Aztán félrebillenti a fejét.
- Hallottam a történetet – mondja aztán s felnevet. – Önként akartál a büntetőre is felmenni, alig élve – s látod a tekintetében ott az elismerés.
- Lesz benne részed, nekem elhiheted – kacsint rád. – Az pedig hogy hol kötsz ki végül, nem rajtad múlik – komolyodik el fintorba húzott arccal.
Bruce keserves sóhajjal néz rád.
- Nem itt lenne a helyed. – mondja röviden és velősen, s tudod nem a ketrecre, Cerberusra gondol.

Játszani kezdesz. Riadt pislogással méred fel magad körül a rácsokat, s ahogy könnyezve kinyúlsz senki nem mozdul a belső körben, hogy segítsen, viszon meglehetős kéjes sóhajokat hallasz, mintha tetszene nekik, hogy akaratoddal ellenkezve zártak volna be.
S letéped az első szem szőlőt, hogy elmajszold. A hátsó sor felől érzezik elégedett nyögdécselés feléd. Nem a szőlőnek szól, hanem annak ahogy egyre jobban belemelegedve kezded simogatni magad. Újabb kéjes nyögés, mikor lenyalod magadról a gyümölcs nedvét. A zene finoman vált, s a tetteid sikamlósságához képest lesz az is egyre fülledtebb. S ahogy megállsz, kerted kínálva a rácshoz, ingerlően integetve újjaiddal a hátsó sorból újabb hörrenő hangok kélnek. Néhányan felállnak, és bemerészkednek előre. Kezek nyúlnak feléd. Nem csak férfiaké. S a nem mézes területet érintik elöszőr, finoman, puhán, majd kicsit követelőzőbben is. Az egyik a mézbe nyúl újjával, kerteden simítva ezáltal végig, s a kezét közvetlen nyalja le. Egy másik felfedezi, sőt megérti a gyümölcsös tálak miértjét, s egy nagydarab szilvát ken meg rólad mézzel. S megint más jön, magas idősebb komor arcú férfi, ő csak megsimít, s egy hosszában félbehajtott tízdollárost csúsztat végig kebleden, majd a kebled alatti pánt alá hajtja be az egyik végét. Aztán üres keze rámarkol melledre, s karmok szántanak végig bőrödön a bimbóig, kissé fájdalmasan de fel nem sebezve azt. Aztán ott is hagy, s leül az egyik fotelba. Mellette egy nő ül. Összehajolnak s váltanak néhány szót.
Aztán kitakarják előled őket, mások jönnek és tűznek bankókat díszitve a pántot. Kertednél matat valaki, s a pánt mellett kétfelől érinti csiklód kicsit rászorítva….

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 22:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

- A szájról szájra szállt legenda veszélyes játék. A végén mákszemből lesz elefánt.. - kuncogok fel.
- Oh igen ..Cerberus azt mondta egy kör én azt hittem ott a kör vége. Tudod milyen megalázó mikor a cél előtt torpantanak meg? - mondom felháborodottan.
- Nem is..Ő dönti el! De ha nyafka nyüfkének lát akkor maradhatok a rácsok közt örökre vagy még rosszabb. Hadd legyek Önmagam! - sóhajtok vágyódón.
Bruce kétségbeesése nem tántorít el.
- Hol lenne a helyem Bruce? Hova vezetett volna az a sok bűntett? Azok a rácsok nem játszóterek. Ott szajhának tesznek meg valóban s nem kerülök ki csak öregen tán... akkor inkább edzek játszom és megmutatom ki s mi vagyok. Ne sajnálj! Nekem nincs veszteni valóm csak Cerberus! - nézek rá komolyan.
- Tudom hogy fáj de Arnett átvert ha teheti eltapos s az életem árán menti a bőrét..a Herceg kegyes volt. Itt legalább nincs hazugság! Cerberus megmondta ne várjak csodát, csak magamra számíthatok! Ő nem tudja hogy rátok is! - mosolygok rájuk.
- Hozzátok akarok tartozni..testvér család..emlékszel? - kérdezem halkan.

A komor férfi megrettent kissé de kéjes mosollyal csillanó szemmel fogadom az adományt s hogy karmol a fájdalom keveredik kertemet érintő kezek érzetével s halkan felnyögve akaratlan nyalom meg ajkam. Majd hogy leül a nőre nézek s kertemről csenve mézet nyalom le ujjaimat kéjesen felé. Lám én kellek neki nem te pillantással.
Csiklómra fog egy kéz s a csuklóra kapva rá ott tartanám hisz ez jó... Hamár kényelmetlen akkor legyen benne élvezet.
S ha ráérez akkor elfekszem egy kis időre s fentebb emelem a csípőm tárulkozva tovább s kinyúlva újabb adag mézetcsurgatok de a belső combomra hogy lefelé induljon a folyam.
S ha lanyhulni érzem az érdeklődést akkor négykézlábbra állva emelem jobb lábam a testem mellé s fenekem vágatába csorgatok mézet hogy le is cseppenjen.

Próbálok vigyázni hogy a pénz lehetőleg ne ragadjon túlsággal.
Kikihúzkodom magamból s az áfonyás flakon alá gyűjtöm őket.

Forgolódom hogy elérjenek vagy hátrahúzódom játékosan. Letépett szőlőszemeket érintek ajkamhoz keblemhez vagy kertemhez s kifelé etetem a gyámoltalanabbját aki nem mer megérinteni.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 23:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


- A te dolgod kislány – mondja Milton szűkszavúan.
Bruce rádnéz s ajka megvonaglik szavaid hallva.
-Itt sincs más Sandra! – modnja neked suttogón is dühvel.
- Képmutatás, hazugság, kihasználás. Ha lehet még jobban mint máshol – s szinte köpi a szavakat.
- Majd magad is rájössz – s otthagy, hátat fordítva ellép mellőled. Milton aprót bólint mintha igazat adna Bruce-nak. Majd felsóhajt és Bruce után lép. Annak vállára karolva vigasztalná tán. Az lerázza magáról a kart, s még odbb siet.

Cukkolod a nőt, s az felemelinti a szemöldökét. Félrebillenti a fejét egy kicsit majd felnevet mely nevetés a halk zene ellenére sem hallatszik, de érzed belőle a gúnyt, vagy valamiféle lesajnálást, lekicsinylét. Aztán odahajol a férfihez, aki gonoszul mosolyodik el, és bólint.

A csuklóra fogsz, s a sok testtől nem látod kihez tartozik a kéz, de engedelmesen folytatja amit elkezdett. S hogy hátradőlsz, mégjobban kitárva magad, a kezek erdeje elborít. Újjak hatolnak beléd, s hogy csípőd emeled nem csak az első, a hátsó kaput is döngetni kezdik. A csiklód gyürmölője nem hagyja abba amit elkezdett, s kishijján elröppentik a tudatod, amikor irgalatlan fájdalom jár át. Mintha átszurták volna a csiklód. S hogy felnézel, vagy felülsz egy férfit látsz, aki a karmos újjáról nyalja le véred. Tekintetét a tiedbe furja, s bár ajkad nyílik hogy a fájdalmat hangosan enged ki magadból, a hang mégis beléd szakad. Lasan fordítja el a tekintetét s lép el a ketrectől s ül le a fejednél lévő kanapéra. A tekintetét ezek után folyamatosan magadon érzed.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 23:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

A kéj elborít s épp sikoltanék a vágytól mikor fájdalom méghozzá pokoli fájdalom hasít belém. Sikoltanék kikerekedett szemekkel de a hang bennszakad. Látom ki tette arca retinámra ég. A fejemhez sétál s van egy olyan érzésem hogy azzal fog szórakozni hogyha csúcsra érnék akkor megakadályozza. Hát nem lesz ilyen öröme! A fájdalom hasításként rezeg bennem s ösztönösen felkeringetem a bennem lévő vitaet. A fájdalom enyhül s kertemre simítok az ujjak közt. Loppal nézek tenyeremre. Nem szeretném a vérzéssel elriasztani az embereket.
S ha minden rendben van.
Kissé kifacsarodva nyújtozkodom kéjesen s a pasi fel lehetőleg. Majd a szemébe nézek s felhúzom az ínyem rávicsorgok s ajkammal formálom a szót kapd be! s ujjam.. nahát épp a középső villan felé hogy aztán visszalényegüljek kéjes babává. Ám eztán félszemmel a férfit figyelem.
Igyekszem a popsim elrejteni a matató kezek elől. Kényelmetlen amit tesznek. A gyümölcsökkel való játszadozást nem hagyom abba.

Harmadik nap
2010. október 2. Vasárnap éjjel 1:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Nyugati épület - A ketreces táncterem.
Tartalékod: 2/3


Tenyereden nincs vér, a véred megtette a magáét.

A férfi tekintete ahogy rávicsorogsz, s még a kezed középső újját is felvillantod látszólag nem rázza meg, nyugodt marad. A tekintete föléd siklik valahova, s csak egy apró bólintást látsz. Aztán elfordul, s feláll. Eltávolodik a ketrecedtől, s belevész a homályba.

A rajtad, körötted matatók nem lanyhulnak. A gyümölcs fogy, az idő telik. S ahogy forgolódsz Georgettet látod meg. Ketrectől ketrecig mászkál, s mindenkivel vlt pár szót, s ekkor tűnik fel, hogy a többi kertec környékén alig vannak vendégek. Mindenki a te műsorod lesi, vagy téged mancsol, tapogat.

Hozzád is odalép s ajkáról olvasod le: „ nemsokára pihenő” Aztán tovább is lép.

A ketrecek sorban ürülnek ki, s mikor akit levittek viszajön, engedik le a következőt. Utolsónak maradsz te, s egy férfi lép a ketrechez, s kéri meg az ott lévőket, hogy távolodjanak el. Mikor megtörténik az alig látható füleséhez nyúl, s ajka moccan. Az emelvényed lefelé indul.

Leérsz, és Georgette vár. Segít lelépned az emelvényről.
- Számold meg a pénzt – mondja rád mutatva a betűzött bankók felé.
Ha megteszed egyezer kilencszázat számolsz össze.

- Mennyi?- kérdezis a kezét nyújtja a pénzért. Nem száőmolja meg, csak félbehajtja és a zsebébe teszi.
- Gyere – terel a kis helységbe.
- Zuhany, kaja – mondja mi a terv. – Aztán visszamész. – mosolyog rád.
Odabent az asztalon névvel ellátott tálca, rajta felhalmozva mindenféle ínyedre való finomság.

Harmadik nap
2010. október 2. Vasárnap éjjel 1:00
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Nyugati épület - A ketreces táncterem.
Tartalékod: 2/3

A pasi valahova fölém néz s riadtan követném a tekintetét vajh kivel kommunikált.

Távozik s a szorongás belémfészkeli magát. Minden matató kézben őt érzem s szinte várom a fájdalmat. Rettegve adom át magam a kezeknek, ha most elhúzódnék nyílt gyávaság lenne. Mire lemehetek már remeg minden porcikám, tudom hogy bosszút fog állni az ilyen mocskok valóban mocskok.
Georgette elkéri a pénzt s megszámolom visszafogott reszkető kézzel.
- Száz híján kettő - adom oda. Nem vagyok beszédes kedvemben.
Befele terelget mindenem ragad. Méz gyümölcs saját testnedv. A kajára nézek s elfog a rosszullét. A félelem megtette a hatását. A zuhanyba menekülök s kinyitva a csapot elfog a szédület s négykézlábra csúszva öklendezem fel a szőlőt amit eddig megettem s a vacsorám maradékát.