Szabadesés - Lasandra Yount meséje

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál



Georgette elmosolyodik ahogy ráfogsz a kezére és felállsz. S hogy nem hagyod tovább lépni homloka ráncba szalad. Már levegőt szív be hogy mondjon valmait mikor elé lépsz, s átöleled. Egy pillanatra megmerevedik az öleelésedben. Majd elsuttogott szavadra, két karját a hátadra teszi s megsimítja azt finoman.
- Minden rendben lesz kölyök, meglátod! – mondja halkan s hogy elengeded a kezedet megfogja, és von magával.

A már ismert úton mentek lefelé. Georgette nem zavar meg hogy elgondolkozol.
…
- Sandra?! – s hogy meghőkölsz Jessica felemeli a kezét – Nyugi – mondja s pár pillanatig szemlél.
- Jól vagy? – kérdezi s a tekintetén méred le, úgy látja nem vagy jól.
- Gyere ülj le. – int a szék felé. Georgette kicsit hátrébb támaszkodik kadbafont kézzel.
- Ne sokat cicózzatok jó?! – s nem is ő lenne ha nem szólna be valamit. Jessica a fejed felett néz rá, majd vissza le néz rád.
- Beléd ültetem a chippet – mondja Jessica és felemel az asztalról egy apró kis csomagot. Steril tasak és egy fecskendő szerű valami van benne.
- Fel kell feküdnöd az asztalra. A pólód vedd le, és hasra feküdj. – kér és segít felállni ha igényled.
S ha felfeküdtél szól újra.
- A két kezed tedd le lezán a tested mellé.
- Lehetőleg ne ugorj majd le – kér és gumikesztyűt húz. A tasakkal, egy szórófejes flakonnal, és egy vattapamaccsal lép vissza hozád.
- Kicsit fájni fog, úgyhogy csillapítsd majd, ha úgy érzed.
A hátad közepe táján a gerinced mellett a lapockád belső pereménél fúj rád fertőtlenítőt. A vattapamaccsal letörli. Majd kibontja a tasakot, és kiveszi belőle a dugattyús szerkezetet.
- Ne moccanj! – utasít komolyan. A tű beléd szalad. Aztán apró nyomás szerű érzés ér el, végül a tű távozik is. Újra lespriccel. Ezzel el lép tőled.
- Készen vagyunk. – mondja.
- Most megnézem rendesen működik-e – s a gumikesztyűtől megszabadulva egy áruházi vonalkódleolvasó pisztolyhoz hasonló ketyerét vesz elő a fiókból. Viszalép az asztalhoz, és a hátad fölé tartja a szerkentyűt.
Az csippan egyet.
- Működik. – mondja és eléd teszi a pisztolyt. A tetején apró kijelző. Rajta hosszú számsor.
- Így már bárhol is vagy megtalálnak – mondja mosolyogva. – Senki nem tűntethet el. – lerakja a műszert az asztalára.
- Felöltözhetsz –s segít felülni, és öltözni is ha igényled.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Leültet és közli hogy chip...
Semmit nem jelent. Tekintetem a dobozra vándorol s nem a tűt látom talán semmit se. Máson jár az eszem. Egyre mélyebbre bonyolódom s problémába.
Jessica közli hogy belémülteti..s talán csak válaszolni akarok valamit de a gondolat bukik ki belőlem.
- Úgysem jön vissza...- mondom lemondóan.
Leveteti a pólót s elfektet. Rongybabaként nyúlok el s a tűszúrás is messziről ér el. Mire nyikkannék már öltöztet. Tekintetem Georgettet keresi...
Leszállnék az ágyról s felé lépnék. Vigyen ahova akar.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Ki nem jön vissza?! – kérdezik szinte kórusban és rád merednek mind a ketten.

Leszállsz az ágyról és Jessica a szék felé terelve lenyom rá.
- Maradj itt! – közli nagyon szigorúan és int Georgette-nek. Az ellöki magát a faltól, és bemenek a jobboldali ajtón.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Értetlen nézek rá. S hogy fejemben a vitánk pörgölődik így kissé "hát nem érted?" hangsúllyal ejtem ki.
- Hát Chris...- s visszatemetkezem a megoldást megkeresni mert Jessicát sem rángathatom bele ez legalább kristálytiszta.

Lenyom a székre s eszemágában sincs elmenni sehova. Az asztalra borulok s a semmibe révedő pillantással örlődöm hang nélkül.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Nem tudod menyi idő telik el, mire visszajönnek.
Georgette érted nyúl.
- Gyere kislány! – mondja és elindul veled visszafelé. Nem is figyeled merre mentek, s hol jártok. Kinyílik a lift, és Georgette finoman kitol a liftből.
- Menj – súgja hátulról a füledbe, s elenged. S mire eszmélsz a lift ajataja összecsukódik. Ott állsz egyedül Cerberus irodájában. Sötét van. Ismét csak a város fénye mi némileg oszlatja a feketeséget.
Az asztalra feltett láb, és az egymáshoz koccanó dobokockák jelzik, ott van….

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Hagyom hogy vigyen. A gondolataim tartanak fogva. Lép ... fordul .. megáll ...lép ... jobbra...
Automatikusan jegyzem az utvonalat de minek nem is tudom.Majd lift ajtó nyílik s betol egy sötét szobába. Érzékeim váltanak védelmezőre.
Sötét van de ismerős a terep. S a kockák hangja mi éberré tesz.
El akarom neki mondani s úgy érzem aztán nyugodt szívvel halok meg ha ő így akarja.

Beljebb lépek...Georgettet elnyelte a mély senkire sem számíthatok csak Cerberusra...esetleg.
Tanácstalan nézek körül széket keresnék. De semmi sincs elég közel hozzá. Az ablakhoz megyek s a lehető legközelebbbi pontot megkeresve hátam az üvegnek vetve lecsúszom.
Lazán terpeszben ülök térdeimen nyugtatom a könyökeim s középen összefogom az ujjaim. Fejem hátra támasztom s lehunyom a szemem. Úgyse látom őt.

- Árva vagyok nincs senkim. Voltak barátok eltűntek hogy Arnett megjelent..aztán eltűnt Arnett hogy megjelentél Te. Téged ki fog leváltani? - kérdezem költőin.
- Két évig dolgoztam Mr.A nak. Loptunk csaltunk rongáltunk s ami jött. Szépen fizetett precízen kidolgozott mindent. Nem volt baleset flottul működtünk. Nem tudom kimentett e volna a rendőrségtől ha lebukunk. Befejeztem az iskolát s kaptam tőle egy kis lakást. Sosem láttam őt tegnapig. Munka borítékban lépésre bontva időre jelölve. Pénz a különböző pályaudvarokon. Ebből van a moci s néhány különóra. Aztán tegnap megjelent a lakásomon. Majdnem ráhívtam a zsarukat. Megijesztett. Nem hittem hogy ő Mr.A. Aztán elhitette. Azt mondta vegyüljünk hogy mikor a bum lesz legyen alibi. Onnan elvitt magához s a háza előtt megcsókolt de csak filmesen. Zokon vettem megütöttem erre behurcolt magához. A murvás ösvényen harcoltam meg vele. Ott roncsolódott össze a lábam. Kedves volt gondoskodó s agyermekkori énem rávetítette a szerelmet. Most is szeretem. - mondom halkan.
- Másnap délelőtt hurcolták el az embereid Brucet mellőlem a másik lakásból. Érte indultam s így neveztem el Foylt. A többit tán tudod. - sóhajtok.
- Nem volt más célom mint testőrré válni mert ők kimehetnek. Ábránd lett hogy az ő testőreként jelenhessek meg. ...azt ígérte megvár mert kinézett magának...gyermeknek - nyekkenem halkan.
- Nem beszélgettünk sok mindenről a hagyományokról ejtett szót s ha akarom értem ha akarom nem. Ott mondta el hogy a gyógyítás a második kötést hozza majd magával. Nem tudtam hogy bennem van a vére nem tudtam mikor tette..most sem tudom mióta vagyok az ami. - sóhajtok újra.
- Nem tudom miért nem bíztam benned...azt hiszem hogy akiben megbízok az eltűnik az életemből...itt jó itt érzem élek..hasznosnak érzem magam pedig nem ígértél csak adtál..de sokat... - mondom halkan majd még halkabban teszem hozzá..
- Félek..félek hogy elveszítelek...- ismétlem s kellene de nincs bennem az árulás érzése.
Csak azt érzem döntöttem s vállalom a következményeket.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Beljebb lépdelsz és az alak az asztalnál megmozdul. Feléd fordul.
- Ki hívott?! – kérdezi hideg hangon – Takarodj előlem! – utasít, s visszaforsul az ablak felé.

S te ennek ellenére folytatod az utad. Az ablaknak támasztva hátad csúszol le, tőle alig fél méternyire.
Nem mozdul, s te beszélni kezdesz. Moccanatlan hallgat végig, s utána is percekig csak a csend vesz körül.
Levegőt vesz, hogy szavakká szabdalva fújja ki
- Nem vagyunk kedvesek. Embertelen ragadozók vagyunk. Te és a többiek mind, ahhoz kelletek, hogy mi létezhessünk. A létezés kegyetlensége, és az örökös küzdelem a megmaradásért tesz minket is kegyetlenné, kíméletlenné. - kezd beszélni hideg hangon
- A gondoskodás – ahogy te nevezed – csak része az önös érdekeinknek. - közli tényként
- Arnett két évig munkát adott, aztán megjelent és folytatta amit elkezdett. A színjátékot. - mozdítja a fejét apró bólintéssal.
- Mind ezt csináljuk. Nem tehetünk mást. - s érzed a hangjában ez a megszokott náluk
- Arnett hibázott. Túl sokat hibázott, a hibáinak a levét te fogod meginni. - közli kíméletlenül.
- A világ melybe belecsöppentél, a sötétség világa. Alkalmazkodni kell ha életben akarsz maradni. Elárultad Arnettet, azzal hogy meggyóntál nekem. Egy szolga lojalitása, ameddig az kötelékben áll, szoros kötelékben a gazdájával megkérdőjelezhetetlen. A köteléked felé vérem törte meg. Az én kötelékem is megtörhető, ha nálamnál potensebb testvér vérét veszed magadhoz. - válik magyarázóvá a hangja
- Elvesztetted őt, nem volt választásod. Ő elvesztett téged, neki sem volt választása. Elveszthetsz engem is. Nincs és soha nem is lesz biztosíték arra, hogy örökkön örökké itt, nálam maradsz, maradhatsz. Alkalmazkodni kell. Mindig mindenkor. Megtalálni a módját a túlélésnek. A kiskapukat, a hágcsókat hogy feljebb léphess, hogy minél kevesebben legyenek feletted akik újra letaposhatnak. Akik alattad vannak, azok is egyre feljebb hágnak, így a magasság ahova felértél sem biztos hogy csak felfelé vezet. Számíthatsz rá ha fentvagy, onnan kurva nagyot eshetsz lefelé. Harcolni kell. Mindig mindenkivel mindenért. - hevül bele a végére.
- Most nálam vagy, kezded sejteni hol vannak a határok melyek között mozoghatsz. Itt neked még van felfelé. Csak felfelé van. A lefele út a sűllyesztőbe vezet. - s megint csak tényközlés amit mond
- Előszőr saját magadnak kell tenned saját magadért, hogy én tegyek érted. Elkezdted. Jó irányba haladsz. - bólint ismét aprót és a hangja biztatóvá válik.
- Három nap. Három nap múlva meghozom a döntést. - fejezi be, s kivár

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 4:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Szavai ütnek fájnak, de mire befejezi a szavak szövedéke mi védfalat képez. Két szék..két szék s köztük a padló. Döntenem kellett s döntöttem.S EZ az ÉN döntésem volt. Nem Arnett mesterkedése. Akaratom ellenére tett azzá ami vagyok. Haragszom rá sért a kiszolgáltatottság de valahol hálás is vagyok. Ő segített el idáig, s igaza van Chrisnek innen csak felfele mehetek. Három nap vagy hat hét..lehet ez lesz életem utolsó játszi időszaka. Védett környezet kényelmes élet...mégis a telep az ami vonz. Georgett anyáskodása meglep és szívesen bújnék hozzá hogy átölelve tartson s érezzem a szeretetet. Ám Bill kemény kíméletlensége az ami felpezsdíti a vérem igazán. Az adrenalin a harc a küzdés...
Néhány percig némán emésztem a megbocsátását. S végül aprót biccentek.
- Köszönöm..- rebbenem halkan. Két kezem hátam mögé támasztom s a tenyerem tapadását használom ki hogy feltornázzam magam.
- Nem a határidő miatt jöttem.. tudatni akartam a döntésem. S lehet hogy eltapostam Arnett felé irányuló érzéseimet, de már nem érte akarok küzdeni, hanem a lehetőségért mit nálad megkaphatok. - fejezném be a látogatásom szívemből jövő szavakkal.
- Fel nem foghatom mit miért teszel..miért bízol bennem? Miért viseltetsz felém ekkora figyelemmel, s miért ölsz belém ki sem érdemelt energiákat, de nm fogsz csalódni...Uram! - teszem hozzá tisztelettel.
- Köszönöm az időd s hogy meghagytad az életem...- finoman meghajlok felé bár félő hogy bele is borulok a mozdulatba. Ám a kegy mit visszakapni vélek új erőt ad s kis mosollyal mondhatni boldogan indulok az alift felé hogy visszatérjek Georgette szárnyai alá.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 5:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Elindulsz kifelé és utánad szól
- Adtam engedélyt hogy lelépj?! – dörren a hangja számonkérően.
- Gyere ide! – s letéve a lábát maga mellé int kemény mozdulattal.

Ha visszamész szólal meg.
- Az érzelmek gyengévé tesznek. Ha kimutatod őket megmutatod hol tudnak megfogni. Ne adj esélyt soha senkinek erre! – s a hangja ismét hideg, okító. Feláll föléd magasodik szinte. Sötétzöld szemébe furcsa sárgás villanás, akárcsak a mozdulat. A vállad kapja el, s másik kezének hatalmas tenyerével fejedre fogva hajtja azt félre. Apró fájdalom ér el, aztán magába ránt a kéj.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 5:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Hangja durván töri cserepeire békés hangulatom. Lábam leblokkolódik s visszafordulok felé.
- Nem Uram! - hagyom helyben a kérdését. Megriaszt hog yegyetlen ostobasággal döntök romba mindent újra. Alázatosan pillogok felé, tán a büntetést várom beleegyezően.
Odalépek ahova miutat.

- Nem hiszem hogy egy senki lenne..- ellenkezem vele kis mosollyal de udvarias hangon.
- Így lesz Uram! - szedem össze maradék erőm s szólok kissé katonásabban.

S hogy flébem magasodik lenyűgöz a belőle áradó erő. Felnézek rá a szemébe. De nincs esélyem gyönyörködni. Mozdul s talán nem is tiltakoznék. Elmém hálásan zuhan s hagyja magát elragadtatni a kéjtől. Tetem ívbe feszül s elönt a forróság. Felnyúlva kapaszkodok belé. Aztán már csak az agyat s lelket betöltő izzás marad...

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 18:45
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komplexumában
Keleti épület, negyedik szint. – A saját szobádban
Tartalékod: 2/3


Ideges hangra riadsz és ajtó csapódására. Takaró fekszik rajtad, bőrödhöz csak egy apró fehérnemű ér mint ruházat.
- Sandra! Sandra! – s hogy éberré leszel Georgette hangjára ismersz. Kinyitott szemedbe élesen vág a neon fénye.
- Kelj fel, gyorsan! – sürget, és hozzád lépve kíméletlen tépi le rólad a takarót. S hogy felnézel rá, arca sápadtságát kiemeli a kéklő smink. Homloka ráncba húzva.
- Gyorsan! Szedd magad! – és felültetne, s tovább felállítana. Ha sikerül neki elenged és a gardrobba lép.
- Öltözz! – vágja hozzád máris a polót, s egy nadrág is repül utána. Georgette idegessége kézzel fogható. A cipőt nem dobja, kézben hozza ki, ahogy a kabátot is.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 18:45
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komplexumában
Keleti épület, negyedik szint. – A saját szobádban

Nevemet kiabálják s máris rántódik a takaró rólam . Az ébrenlétbe gyorslift hozz fel tudatom. Álmodtam vagy se már nem is számít. Riadtan pattanok fel félve a megtorlástól Elaludhattam vág végig rajtam.
- Igen Ms Finde! - nyekkenem engedelmesen. S hogy a poló hozzám csapódik tisztul fel elmém.
Ez nem a lelenc..már nem..de mi is? Csak nehezen rakódnak össze az emlékek. Kótyagos fejem nem az enyém...
A nadrág becsapódása sem épp az emlékezést segíti elő. Csak a beidegződés mi teszi a dolgát. A polót felülre a nadrágot alulra.
Georgette cipőt hoz. Felszalad a szemöldököm majd én magam is futólépésre váltok. Gardróbba be fiók ki s féllábon ugrálva tépem fel magamra a zoknit.
S csak mikor a cipőm kötöm érzek rá végre a dolgokra.
A film azonban folyton elszakad Cerberus irodájában. Lehet csak álmodtam? Elveszem a kabátot és belebújok. Ösztönös mozdulattal vágom zsebre a fiókból kivett mocikulcsot.
Letapogatom a kabátot az irataim után. Ha nincs benne akkor azért is belibbenek a gardróbba. Nagyon remélem hogy léna nem mosta ki a személyazonosságomat.
- Georgette? Ma rúdtáncolnom kell! - ellenkeznék a sürgetéssel. Órát keresve szeretném megtudni mennyi is az idő az esti programomhoz képest.
- Mi történt? - faggatnám kissé tán megkésve.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 18:50
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komplexumában
Keleti épület, negyedik szint. – A saját szobádban
Tartalékod: 2/3


- Azt nem! – dörren rád Gerogette hogy a mocikulcsot zsebretennéd. A kabátodban ott az iratkupac.

Órát nem látsz, de odakint sötét van már. Georgette fejet ráz, és toloncol kifelé a szobából.
- Nem fogsz táncolni. – mondja s továbbra is aggódó, ideges. Liftet hív. Beszáll és magával von.
- Érted jöttek Sandra – mondja a liftben mikor az suhan felfelé veletek.
- A szolgabíró jött érted. – s csak a tekintetének a sajnálkozó lemondása jelzi neked ez a valaki ha az emberért megy nem jó ómen.
A harmadikon a függőfolyosó felé terel
- Légy eszednél. Ne szólalj meg, csak ha kérdeznek. Inkább harapd el a nyelved, de meg ne szólalj! – kér és a folyosó közepén megállít
- Sandra, az életed a tét. Most az egyszer hagyd itthon az eszetlenséged – s szinte könyörögve mondja.
- Vigyázz magadra. Visszavárunk! – s könnytől csillogó szemmel ölel meg.

Aztn elenged és visz tovább. Cerberus irodája a cél.
Oda is belép veled. A felkarodat fogja, nem erősen.
Odabent három ember.
Cerberus áll az asztalának dőlve, karbafont kézzel. Arca érzelemmentes. Tekintete a tiedbe fúródik ahogy meglát. Villanása fegyelemre int.
Neked háttal két másik férfi.
Georgette őket kerülve állít Cerberus mellé.
- Uram! – mondja s elenged.

A két férfi is kissé feléd fordul, rád néznek.
Az egyik magas kimondottan jóképű. Barna rövid haja keretezi sármos arcát. Kékesszürke szemei komolyak. Arcán borosta, ajka zárt, állkapcsának izmai feszesek. Végignéz rajtad, szenvtelenül.
Aprót bólint. A mellette, valamivel hátrébb álló szőke középkorú férfi hozzád lép. Bilincset vesz elő. Kezedre tenné...
A sármos Cerberushoz szól.
- Tartsa a követési távolságot! – utasítja
Cerberus csak bólint. Karját leengedi és a székének magas támláján lévő fekete bőrdzsekit húzza fel magára. Ahogy ellép az asztala elől, meglátsz rajta egy fekete borítékot. Érte nyúl miután a kabátot felvette és zsebre teszi.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 18:50
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komplexumában
Keleti épület, negyedik szint. – A saját szobádban
Tartalékod: 2/3


Georgette dörren s az ideg belém áll. Kimegyek de nem motorral? Mi történt?
Közli hogy nem táncolok s egy pillanatig felrémlik a remény hogy Cerberus döntött és átzsuppol a telepre.
Ám hogy Georgette jelzi jöttek értem kínnal szűkölök fel. A rettegés elönt.
- Tudtam...úristen tudtam. Elvesznek tőle is...jaj Georgette--- nézek rá máris könnyes szemmel.
- Nem akarok innen elmenni...már nem..- nyekkenem könyörgőn de tudom neki nem lesz erre hatása.

Szolgabíró..a szó félelmetes de nem tudom hova kötni. Aztán valami felrémlik. Cerberus feladott minket! Megnyíltam elárultam Arnettet s ezzel magamat is.
Hát ennyi volt...
Követem Georgettet..érzem értelmetlen az ellenkezés.
Megállít megölel s a szívem szakad meg..ennél semmi sem lehet rosszabb. Megszeretnek s el kell mennem.
Mondanám hogy visszajövök...de a sorsom eddig azt mutatta hogy nincs befolyásom semmire.
Félt. Rettegve félt. S hogy kér csak bólintok. Könny szalad le arcomon s hiába próbálom komolynak mutatni magam. nem megy.
Cerberushoz visz s az ajtó előtt megtorpantom. Tegnap elhangzott ne mutassak gyengeséget. A halálba is büszkén!
A gondolat kínmosolyt húz ajkamra. Letörlöm a könneket s mélyet sóhajtok. Felemelt fővel lépek be s Cerberus figyelmeztetésére csak biccentek. Zavaros gondolatok kuszálódnak bennem. Feladott vagy megvéd? Arnett is csak kihasznált.. Lehet eldob ha túl problémásnak lát.
Kezdem úgy érezni hogy nekem meszeltek, tán csak óráim lesznek hátra.
Egy bilincs kerül a látóterembe s rám raknák.
Védekeznék hogy nem csináltam semmit, de pontosan tudom hogy ez nem igaz. Rengeteg gazság van a rovásomon s bármelikért elővehettek volna már rég.
Engedelmesen emelem fel a két kezem s hagyom hogy a kemény karikák lebéklyózzanak. Csak Cerberust figyelem. Kétségbeesetten remélem..tévedtem.
Hagyom hogy vezessenek vagy lökjenek ..vagy csináljanak velem bármit.
A borítékot meglátva újabb értetlenség fut át rajtam. Ha nem ő adott fel akkor miért van nála? Miért nem a hatóság kezében van hogy bizonyíték legyen????
Egyre kétségbeesettebb vagyok...

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 19:00 – 19:25
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komplexumában
A szolgabíró kocsijában – úton valahova – A Herceg előtt.
Tartalékod: 2/3



- Sajnálom Sandra – mondja Georgette s ajka megremeg.

Hátul bilincselik össze a kezed.
Aztán mind elindulnak kifelé. Az elegáns férfi megy elől. A másik a karodra fogva von magával, s követi az elől haladót. Cerberus hátul zárja a sort.
Lift, garázs.
Egy sötétbordó Bentleyhez visznek. Az öltönyös öregúr kinyitja az anyósülés ajtaját. A barna hajú ül be.
A hátsó ajtót a szőke nyitja ki, s belök. Nem ültet, a padlóra lök. Könyököd és csípőd fájdalmasan ütközik a szőnyegezett jármű aljával. Ő maga beül, kicsit odébb noszogatva a lábával, szó nélkül. Becsukja az ajtót. Kényelmesen hátradől, majd egyik lábát felemelve a hátadra lép vele. Úgy is hagyja.

A kocsi megdöccen alattad. A motor halkan duruzsol fel, s a jármű puhán mégis lendületesen indul meg.
Motor hangja ér utol és egész úton hallod.

Jó ideig kanyarogtok, míg érzed hogy a kocsi lefelé indul, majd kanyarog még egy keveset. Aztán megáll. A motor hangja ide is követ.
Ajtók nyitódnak, csapódnak. A hátsó is kinyílik, és a láb végre lekerül rólad. Kiszednek a kocsiból. Nem finoman. A fejed az ajtónyílás felső peremével érintkezik fájdalmasan.
Egy mélygarázsban vagytok.
A kocsitól nem messze lift. Az elegéns férfi máris afelé tart. A szőke téged karodnál fogva toloncol félig maga előtt. Mögöttetek Cerberus bakancsa kopog.

A lifttel felérve kiszálltok.
Akárha egy úri kastélyban lennétek. Márványpadló veri vissza a csillár fényét, mi száznyi apró égővel világítja meg a teret. Az ajtók hófehérre festettek, s mind kétszárnyú. A falon, melyen drága drapéria feszül, festmények s vélhetően egy sem hamisítvány.
A lift mellet két öltönyös alak. S néhány ajtó előtt megint mások.
A szemközti ajtó felé indultok. Ez előtt is áll valaki. A fal mellett kétoldalt kényelmes karszékek.

Ajtót nyitnak előttetek. Az elegáns belép, s utána téged is bevisznek. Cerberus után csukódik az ajtó.

Odabent puha szőnyeg nyeli el a léptek koppanásait. Ez a helység is lenyűgöző. A festmények sora itt is dísziti a falat. Alatta bársonytapéta bíborlik. A csillár itt sem ad kevesebb fényt. Vitrineken csillan vissza az égők sora. A polcokon meganyni apró csecse-becse. Aprócska csontfaragványtól kezdve ezüst szelencékig sokféle csodálni valót rejt. Kényelmes és hatalmas kanapé, fotelpárral nyújt csevejre lehetőséget az egyik oldalon.

A teremben neked háttal, Arnett áll. Keze lazán maga mellett. Mögötte kissé jobbra egy idegen férfi hátrabilincselt kézzel. Balra pedig Bruce áll szintén bilincsben.
Arnettel egy sorban kicsit oldalt egy idegen komor tekintetű néger alak áll.

Beljebb visznek, s a szőke megtaszítva Arnett mellé lök a földre. Térdre esel.

S ha felnézel, szemben egy hatalmas fekete íróasztal, mely faragványokkal díszített. Mögötte magas szintén faragott „trónus”.
A trónusban pedig ott a szőke férfi.
Kicsit hátrébb az asztaltól balra egy kisebb trónocska, kényelmes pózban üldögél egy szintén ismerős alak.

- Uram! - hallod a sármos férfi hangját
- Valóban Mr. Parracknál volt! - mondja

Cerberus halk morranását hallod valahonnan jobbról mögüled.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 19:00 – 19:25
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komplexumában
A szolgabíró kocsijában – úton valahova – A Herceg előtt.
Tartalékod: 2/3

A szőke kegyetlenkedik s máskor talán torolnék azonnal, de most fel sem veszem.
Valami azt súgja egy esélyem van, ha Cerberusra hagyatkozom.
Betuszkolnak megtaposnak s csak kínnal mosolygok. Homlokom a szőnyegen pihen s lábammal próbáom kitámasztani magam hogy minél kevesebbet ütődjek.

Kifelé sem úszom meg. Púp lesz s ha így lesz boldoggá tesz majd a tény hisz azt jelenti élve hagytak.
Termek folyosók majd egy iroda. Csak futólag pillantok körbe. Ott ül a szőke sármos férfi, de most valahogy nem a kedélyes oldalát mutatja felénk. A kis szöszi is jelen van. Csekélyke öröm lesz neki a végzetem. Szinte sajnálom hogy nem lesz több csörte... Eszement gondolatok ütnek tanyát a fejemben . Csak semmi pánik még nem hozott senki ítéletet.
Arnett is itt van s mellette a bátyó. "Jaj Bruce! Senki sem fog segíteni rajtunk.." szusszanok halkan.
A harmadik bűntársat nem ismerem nem is törődöm vele pillanatig se.
Mozdulatlan lehajtott fejjel térdelek. Mint üresfejű marha a vágóhídon a sorsomra várok.
Nem nézek fel nehogy villanjon a tekintetem...

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 19:30
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit
A Herceg előtt.
Tartalékod: 2/3


- Köszönöm Mr. Einarson! – szólal meg a bariton előlről.
- Nos Mr. Arnett, halljuk miféle indokot hoz fel mentségül vétségére, miszerint engedély nélkül teremtett szolgát e nőből? – s tudod rólad van szó, tekintve a szőkén kívül te vagy az egyetlen nő a teremben.
Arnett szólal meg
- Nincs mentség a tettemre Mr. Northman – mondja
- Ha csak az nem, hogy Mr. Parrack szemet vetett rá, s féltem a gyermeknek kiszemelt az ő karmai közé kerül.
Cerberus felhören morranón, de a morgása hirtelen hal el.
- Tehát gyermeknek szánod e nőt? – kérdi Eric
- Igen Mr Northman – felel azonnal Arnett
Egy perc telik el csendben.
- Mióta figyeled? – hangzik az újabb kérdés.
- Már hat éve Mr. Northman. – feleli Arnett.
- Mikor tetted ghoullá? - hagnzik a firtatózás
- Tegnaphoz egy hónappal ezelőtt. - felel Arnett.
- Hozzám nem folyamodtál engedélyért gyermek teremtésére. Miért? – szól Eric
- Mr. Killian-nél volt a beadványom – sóhajt fel Arnett – Néhány nappal a leváltása előtt nyújtottam be. – vallja meg.
- Türelmesen vártam hogy választ kapjak rá. De ezek szerint az ön szeme elé nem került a kérvényem – sóhajt lemondóan.
- El kell keserítsem Mr. Arnett. A Killianhez benyújtott kérvények közt nem volt az öné. – közli kíméletlen Eric. Arnett felnyög.
S hallod amint reccsen elöl a fa. Léptek közeledek a szőnyegen.
- Mr. Arnett. Ön elfelejti hogy a Hercegvátlás előtt is olyan pozicíóban voltam, hogy minden jelentékeny ügyről tudomásom volt. – és a fekete vakítóra fényesített cipő Arnettétől tán ha negyven centire áll meg.
Arnett nem szól. Percek telnek el, ismét csendben.

Aztán a fekete cipő kicsit oldalra lép, feléd.
- Miért volt nálad ez a szolga? – szólal meg a Herceg, s mögüled bakancs lép ki.
- Ellentételezésként egy kárt okozó üzleti ügy végeredményeként. – szólal meg Cerberus szűkreszabottan, konktretizálás nélkül.
- Ellentételezésként? – kérdez vissza Eric nem kicsit csodálkozón
- Igen Uram! – felel azonnal Cerberus.
- Arnettől került hozzád ellentételezésként? - hangzik az újabb kérdés
- Igen Uram! – katonás ismét a válasz.
- Mr.Arnett a gyermekének kiszemeltet kár okozás után neked adta ellentételezéskén. – összegzi Eric a hallottak alapján a lényeget.
- Melyiktek hazudik?! – változik meg a Herceg hangszíne, s a félelem még rajtad is keresztül hullámzik.
Hallod amint Cerberus mozdul. Papír zörgését hallod.
- Arnett ezzel a szolgával robbantatott fell a Roncsderby parkolójában három autót. Utána még volt képe rész venni a megnyitón is, szintén vele. – s hallod amint finoman surlódnk egymáshoz valamik.
- Ez képtelen fikció! – szólal meg Arnett, s Cerberus felmoran, de Arnett folytatja – tegnap este tízkor találkoztam vele előszőr!
- Eddig nem tünt fel hogy piromán! – mondja Arnett hökkenten
- Két évig, fekete borítékban kapta a megbízásokat a lány. – folytatja az apró szünetben Cerberus. - A pénzt is minden munka után ugyanúgy kapta meg. – s előtted a Herceg lábánál landol a fekete boríték. Bankjegyek csusszannak ki belőle… emellé fényképek hullanak amin te vagy a parkolóházban az álruhában lefotózva s megint másikon Arnettel ugyanott és a roncsderbyben is jópár helyen.
S mire szemed felfogja a képeket körötted hirtelen kél mozgás. Kard hüvelyből csusszan elő, tisztán hallod a minőségi penge jellegzetes hangját. Arnett felkiált hangja hirteln hal el. A test térdrerogy melletted, s mire a földre ér a ruha alól csupán egy múmiává aszott kéz látszik ki. Valmi mögötted esik a földre reccsenve s gurul odébb.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 19:30
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit
A Herceg előtt.
Tartalékod: 2/3

A vádak szálldosnak s még én is érzem a kézzelfogható hazugságokat. Hogy Arnett rám kenne mindent halkan fájdalmasan nyögök fel. A közlési kényszer erős de most visszafogom magam. Nem lehet ez a nagyok játéka itt én csak veszíthetek. S az érzés egyre inkább errefelé hajlik.
Arnett nagyot hazudik s méghozzá pökhendin. A fotók a retinámra égnek. Soha többé nem látom a napfényt nemhogy a szobámat...
Penge siklik fémes sikollyal, legalábbis bennem visszhangot fer a hangja. S hogy Arnett összeomlik s múmiaként dől el a rémületen már em tudok uralkodni.
A koponyája koppan és gurul mögöttem ez már sokkk.
A földre omlok s gömbölyödök össze. Szeretnék eltűnni láthatatlanná válni s már csak egy vágyam van ..legyen vége a rémálomnak!
Az életösztön mégis szóra nyitja a szám.
- Ne! Kérem ne! Kérem szépen könyörüljön Uram! - sikoltom s a fejem behúzom a gömbölyödésembe hátha ott megóvhatnám.
- Ne...ne..kérem ne! - nyüszítem a világtól elszakadtan. Már semmi sem érdekel..hiába kért Georgett csendet..nem tudom visszafogni magam. A rémület félőrültté tesz s az sem érdekel hogy a nadrágomon lassan terebélyesedik a folt.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 19:45
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit
A Herceg előtt.
Tartalékod: 2/3


A kard nem szeli újra a levegőt, még nem. Nyüszítéseddel senki nem foglalkozik. A nadrágod beissza az előszivárgó folyadékot, s lassan hülni kezd rajta, kényelmetlen érzést okozva.

Eric hangja szól
- Arnett minden vagyona a Dominimum tulajdona mától! – közli szenvtelenül
- Igen Uram! – szólal meg egy ismeretlen hang tőled távolabb a másik oldalon. Cerberus felszisszen, apró dühvel. De a Herceg folytatja.
- A szolganőt a véredre vetted? – kérdez komor, hideg hangon újra a Herceg
- Igen Uram! – felel Cerberus.
- Mivel ellentételezésként került hozzád, megtarthatod. Mától a te felelősséged. Ha valaki, bárki kártérítési igényt nyújt be a tettei miatt miket Arnett parancsára hajtott végre, hozzám irányítsd. Arnett vagyonáig mindenki ellentételezve lesz. – hoz döntést
- Köszönöm Uram! – mondja Cerberus katonásan, de tisztelettel.
- A másik két szolgáról később rendelkezem. Vezessétek el őket! – hangzik az utasítás.
Cerberus megszólal
- Mr. Northman!
- Mond! – hangzik a rövid engedély
- A másik szolgát is magamhoz venném. Én képeztem ki, tőlem került Arnetthez. – hallod megint Cerberus hangját.
Némi csend után Eric szól megint
- Legyen! – hallod az engedélyken hangú beleegyezést.
- Távozzatok! – s a kard a hüvelybe kerül.
Bilincsed oldódik és lekerül rólad.
- Bruce! – szólal meg Cerbrus.
Valaki hozzád lép, és felemel az ölébe. Bruce az. Arcán nedves nyomok húzódnak. Cerberus után lépdel téged ölelve.

Lift, garázs.
Odalent egy motorhoz visznek. Cerberus ül rajta. Bruce elé rak óvatosan, oldalt ülő helyzetben.
- Kapaszkodj! – fog rá Cerberus a két karodra és helyezi őket maga köré.
- Te taxival jössz! – rendelkezik Bruce felé fordulva.
- Igen Uram! – felel az rekedten.
Majd bukót vesz és elindul veled. A hideg szél arcodba vág, hajad borzolja össze, s nadrágod foltját is fagyossá hűti.

Ismét garázs.
A motor megáll. Cerberus kitámasztja a motort, és felkarolva áll fel veled.
Lift, függőfolyosó, lépcső.
- Georgette! – s a felcsipogó kapu most senkit nem érdekel. A nő azonnal ott terem. Arcán nyilvánvaló nyomok. Sírt. S hogy meglát könnyes szemmel mosolyodik el.
- Tudtam! – s ajtót nyit hogy Cerberus a szoba felé indul.
Letesz az ágyra, s melléd ül. Figyel.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 19:45
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit
A Herceg előtt.
Tartalékod: 2/3

A veszély érzet alábbhagy. A bariton rendelkezik. Nem merek moccanni s ha mernék se tudnék. Bénultan kuporgok míg Bruce fel nem emel.
- Bátyó..- suttogom s belé kapaszkodok.
Majd Cerberus elé rak a motorra s két kézzel kapaszkodom, ahogy Cerberus rakja a kezeim Arcom a ruhájába fúrom. Nem érdekel a hideg szél nem érdekel hogy jégen ülök szinte. Hazavisz..ez az egyetlen gondolat mi épp elmével felfogható.
A arázsba érve sem engedem el. S hogy a szobában lerakna görcsösen kapaszkodom belé.
Ráz a hideg folynak a könnyeim. Értelmemig eljut a gondoskodás és az aggodalom de nem érthetem. Hisz valóban semmit sem érek. Düh kél bennem de önmagam ellen fordul s görcsbe húzza mindenem. Kapkodva lélegzem szinte megfúlok az igyekezettől hogy kiutat találjak a sötétből. Szemem tágranyitva semmit látón mered előre s nem tudok megszólalni....

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:15
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


- Sandra! – szól Cerberus, hogy nem akarod elengedni. – Sandra! – próbálkozik újra, és végül veled az ölében ül le.
Álladra fog, fejed maga felé fordítja
- Sandra! – szól újra, immár keményebben. Nem tudsz nem rá figyelni.
Tudatod felemelkedik a sötétből, s a zöld tekintetbe nézve felfogod ki néz rád.
- Térj magadhoz kislány! – beszél hozzád – Dolgod van!
- Vár a ketrec! – s ahogy beszél valaki más hideg vizes törölközővel törli le arcod. Víz zubogását hallod valahonnan nem túl messziről.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:15
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

Hangja visszahoz. A zöld szempár mélyed pillantásomba. Szavainak értelme felfogódik bennem szép lassan s hitetlenkedés kél bennem. Képtelenség hogy oda kiálljak...képtelennek érzem magam rá. Hidegvizes törölköző sokkol rá szervezetemre s hirtelen veszek mély levegőt.
Majd hisztérikus nevetésben török ki. Felküldene a pódiumra... nem így nem lehet ez képtelenség.
S ahogy az ok is tudatosul bannm úgy fúrom arcom a gallérjába. Görcsösen sírok fel.
A rettegés száll ki tagjaimból a megkönnyebbülés az mi kiengedi érzéseimet. Itt van hazahozott. Nem csapott be! Nevetek sírok egyszerre. Majd eltartom magam tőle kissé hogy újra felnézve megbizonyosodjam hogy ő az és itt van velem.
A hála tenni akarássá formálódik s még mindig félig sírva szólalok meg.
- Ma szünnapot akarsz? Mindenki el fog menekülni! Csúnya reszketeg sírós rémlény vagyok...ne vidd csődbe a céget ha már felrobbantani nem tudtam! - kérem kínmosollyal.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:20
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Sírsz, nevetsz egyszerre. Hagyja hogy tedd. S hogy végre szólsz, mégpedig nem kétségbeesve hanem valamennyire már hangodra találva aprót bólint.
- Szerencséd hoghy nem zakkantál meg – mondja, s gondolkodás nélkül erőnek erejéval tesz le maga mellé.
A nadrágjának combján folt sötétlik. Feláll
- Egy órád van hogy összekapd magad s a rémlényből a legszexibb bigévé válj! – közli veled
Aztán Gerogette-hez fordul.
- Nem akarok semmi problémát! – figyelmezteti és a nő engedelmesen felel
- Igen Uram! – s ezzel Cerberus kivonul.
Georgette rád néz.
- Gyere mindjárt megtelik a kád – mondja és a fürdőbe lép.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:20
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3

Hagyom hogy tegye. S hogy feláll akaratlan is megérintem a nadrágján a foltot. Halkan küszködősen nyüffenek s zavarba jövök.
Utasít s beharapott ajakkal bólintok. Erőst töprengve gondolatokat űzve kergetve.
. Igen Uram! Elégedett lesz! - ígérem eltökélten s csak egyetlen problémát vagyok most magam előtt tartani. Tetszeni akarok neki.
Távozik s fájó űr marad bennem de el is múlik pillanatok alatt. Georgette hív s felállva követem.
Levetkőzöm s akádba lépek.
- Anya! - nézek rá kedvesen.
- Megfürödhetnék egyedül? Szeretnék pár percig gondolkodni! Nem csinálok hülyeséget ne aggódj! Fontos vagy nekem! Azzá lettél! - nézek rá szeretettel.
Ha magamra hagy akkor nagy levegőt veszek s lemerülök a víz alá. Lent maradok míg a levegőm tart majd kirobbanva jövök fel. Az eseménysor segít hogy agyamba nyomjam a vért s felserkentsen.
Hajat mosok s alaposan megmosom minden porcikám. Majd kiszállva még a nedves bőrre tapasztva legyantázom magam mindenhol. Nem ismerve kíméletet. Újabb zuhany s testápolóval kenem dörgölöm át magam. Hajam egyenesre olajosan fénylősre szárítom. Ha tálok sminket akkor elveimmel ellentétben s kis sóhajjal keményen dögösre festem magam.
El kell fednem a kín okozta érzéseket. Mások nem láthatják. A műsoron töprengek s egyre szélesebb mosoly lesz arcomon.
Bevételt akarsz főnök? Megkapod!
Szinte kirobbanok a fürdőből.
Georgettet keresem.
- Kell egy erős szalag vagy zsinór olyan nyolc méter! S egy félórával előbb engedtess fel a ketrecbe...kééérlek! - nézek rá felajzva.
- S nekem nem kell ruha! Csak egy tűsarkú topán! - lelkesedem.

Harmadik nap
2010. október 2. Szombat este 20:40
Napkelte: 5:43. Napnyugta: 17:23.
Detroit – Cerberus komlexumában
Keleti épület, negyedik szint – a saját szobád
Tartalékod: 2/3


Nyüszenésedre Cerberus lepillant rád, majd összehúzott szemmel int egy mozdulattal nemet fejével.

Georgette rád mered hogy leanyázod, és nagyot sóhajtva elmosolyodik. Aztán előadod a kérésed, s félrebillent fejjel néz rád
- Az én életemmel játszol, ha hülyeséget csinálsz. – mondja halkan, s végül engedve neked magadra hagy.

Felserkented a vérkeringésedet. Megfürdesz, s hajat mosol. Nem nyit rád senki. Aztán gyantázol is, végül testet ápolsz. S még mindig nem zavarnak meg.
Smiket nem találsz.

Kilépsz a fürdőből. A szobába Georgette karba font kézzel topog. Mikor meglát megkönnyebbül. Elégedetten bólint és elvigyorodik.
- Jól van – sóhajt egyet.
- Irány a konyha – bújtat bele a fürdőköpenybe. Lábad elé papucsot tol.
Előadod neki a kérésed, és kissé furcsán néz rád.
- Milyen zsinor kell? – kérdez vissza és a konyhában lenyom a székre. Előtted egy tálca. Rajta kis táblácskán a neved. S különböző étkek sora. Fóliatálcán átlátszó csomagolásban sajt, többféle, s mindből 3-4 szelet. Egy másikon sonka rózsaszínlik. Egy kosárkában gyümölcsök, ez is külön befóliázva. Ezen felül rozskenyér szeletkék sokmagvas fajta, ismétcsak állagmegtartó csomagolásban. Kisebb kosárban paradicsom és paprika.
Előtted egy tányér, üresen. Mellette kés, éles de nem hegyes. Pohár, még üresen.
A tálcán túl az asztalra állítva tejes üveg, narancslés flakon a címke szerint 100%-os, egy zöldségleves ital, ez is a legjobb minőség, és ásványvíz, szénavmentes.
- Egyél – ül le veled szemben.