Szabadesés - Lasandra Yount meséje

2010. október 1. Péntek Éjjel 4:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Arnett hajlékában

Ellököd a kezét, s hallod a nemtetsző sóhajt. S mikor erődet ellene fordítod hogy ha kell levesd magad az ágyról is akár, érzed a türelmetlenségét is. A válladra mégikább rászorul a marka. Hisztérás kifakadásodra és vádaskodásodra pedig végképp felszítod az indulatait. Megmozdul alattad előre hajol. Ugyenezen mozdulattal válladnál fogva ültet fel. A világ megbillen körötted. Hányingered lesz a hirtelenségtől, de nem foglalkozik nyilvánvaló öklendéseddel. A hasadon átfogva húz magához s így a hátad kerül az oldalához. Így áll fel veled, s indul meg kifelé. A takaró lecsúszik rólad.
- Eltöltött a társaságomban négy és fél órát, a fészkemben két és fél órát. Semmiféle okot nem adtam arra hogy megvádoljon. – mondja s hangja már nem az a kedves és nyugodt.
- Kértem már, nem egyszer hogy bízzon bennem. – folytatja s nem érdekli ha kapálózol elhagyja veled a hóna alatt a helységet. A majdnem szemben lévő szobába nyit be. Villanyt gyújt.
- Ennek ellenére, az ön számára érthetetlen, vagy megmagyarázatlan dolgokkal kapcsolatosan, máris vádaskodik, ahelyett hogy az okot a miérteket kutatná – s a fürdőbe lép veled. Talpra állít, a csap előtt a testével tart meg. Kinyitja a hideg vizet, és a tarkódra fog.
- Elhiszem hogy fáradt, és kimerült s csak ezért nem folyamodok komolyabb dolgokhoz – mondja s a másik tenyerébe vett hideg vizzel megmosa az arcod. Nem egyszer, nem kétszer. A víz végigfolyik a ruhádon is borzongató érzéssel nedvesedik át a pólód a kebled felett.
- S most pedig meg se szólal, hanem végighallgatja a mondanivalóm – utasít hideg hangon, s fejezi be a lehűtésed, s elzárja a vizet.
Azonmód ruhástul emel fel aztán és rak a kádba. Leültet. Bedugja a dugót.
- Semmi nem volt a kávéjában, sem az almalében. – kezdi s vetköztetni kezd. Ha tiltakozol, sem áll le. Nem engedi hogy felállj, vagy ellenkezz…
- Amit önnel tettem az nem volt más mint a vérszívás. – közli veled a dolgot tényszerűen.
- A Csók – ahogy mi nevezzük- mámort okoz, hogy ezzel is megkönnyítse a dolgunk, a táplálkozás terén.
- Ennek a jelét érezheti a fehérneműjén. Emiatt bátorkodtam levenni önről a nadrágját, hogy ne érezze magát még kellemetlenebb helyzetben. – s végezve a vetkőztetéseddel megnyitja a zuhanyt. – Az első csók, de van hogy még a tucatnyi csók után is a szervezet, a test így reagál az okozott kéjre. – magyarázza, miközben kellemes meleg vizzel zuhanyoz le. Némi fürdőhabot is enged a gyűlő vízbe. Hab képződik lassan egyre több.
- A gyönyör eleinte hosszú percekre tudattalanná teszi, aztán ahogy hozzászokik, úgy rövidül az idő. – s kezdi vissznyerni a nyugodt hangnemet.
- Természetesen másfajta következményeket is érez majd a Csóktól. Eleinte szédülhet, álmos és bágyadt lehet, s utóbb hozzászokik ehhez is, sőt a szervezete áhítani fogja a minél sürübb jutalmat.
- A túlzott szipolyozással a káinita gyengíti a halandót, én soha nem fogom ezt tenni. – igéri őszinte hangon. - Most is csupán néhány apró kortyot vettem el öntől. - bólint aprót.
- Hát ennyi történt. – fejezi be

2010. október 1. Péntek Éjjel 4:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Arnett hajlékában

- Ne!!!- küzdenék továbbra is hogy marka avállamra fogva visszatart.Felültet s a világ meglódul a gyomrom tartalma kifelé kéretőzik. Éppen ezért elhallgatok s csendesen öklendezve szorítom a kezem a számra s koncentrálni próbálok. Csak ne itt ne most... fohászkodom a kínos jelenet elkerüléséért. Lehunyom a szemem és hagyom hogy vigyen ahova akar. Ennél nagyobb kínba nem hozhat tán.
Talpra állít s tarkónfog mint egy macskát. A szemem kinyitva a fürdőben találom magam. A csapba kapaszkodom próbálok megállni a lábamon. Hidegvizet csap az arcomba s nem tehetek mást csak tűrök s próbálok levegőhöz jutni időnként.
A ki tudja hanyadik adagnál nyekkenek halkan.
- Ne elég...kérem...- s megadóan lazulok el. Az ellenállásom megtörik, megadom magam. A kádba rak s vetkőztetni kezd. Nem ellenkezem segítelk neki. Nem szólok többet már nincs szó arra ami velem köröttem történik.
Szavai újfent meglepnek. Ösztönösen nyúlok a nyakamhoz. Szívem hevesen ver s még mindig élőnek érzem magam. Tehát a mesék nem igazak. Nem tesz vámpírrá a harapása. Többszörös harapás..túlzott szipolyozás..vagyis nem így lesz valaki vámpír. A gondolat mégis rémiszt..Vért szív az én véremet.
Ám újra és újra átfuttatva agondolatot más is elmémig férkőzik.A kéj...ölema melegvízben is átforrósodik újra. Az érzés halovány emléke is vággyal tölt el. Érezni ezt újra..tán.
Zavaros érzetek rendezetlen gondolatok. Újra csak megbántottam tán. A fáradtság a kimerültség tompává tesz. A szégyenérzet viszont ott lebeg bennem s egyre értetlenebbül fordulok ezen érzet felé.
Kissé koordinálatlanul nyúlok a kze felé. S kézfején lesiklik a kezem. Kivenném a kezéből a zuhanyt.
- Szeretnék...egyedül.. megfürödni..egyedül – mondom halkan s bár testem már nem az enyém mintha csak az akaratom működtetné izmaim. A végsőket rúgom. Egy ágyra egy párnára vágyom.Elnyúlni s belezuhanni a sötétbe végre.
Felébredni, felébredni a kollégiumi szobámban. Az sem érdekel ha ma „F” es Zh t írok csak ébredjek már fel!!!!!

2010. október 1. Péntek Éjjel 4:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Arnett hajlékában

Megfogod kezét, s a zuhanyért nyúlnál. Fejet ingat.
- Nem hagyom egyedül Sandra. – mondja – Semmi szükség arra, hogy összetörje magát. – s a kezed finoman de mégis határozottan fejti le a zuhanyról. A csap folyását átváltja, a lerakja a zuhanyt. A már ismert szivacsra halmoz a jóillatú szerből, s mosdatni kezd.
- Nincs miért szégyenkeznie. Előttem főleg, mivel az érzést a kellemetlenséget én okoztam – duruzsol halkan ahogy mosdatni kezd. S nem hagyja egyetlen porcikádat sem. De most nem dörgöl, maszíroz, hanem simít, simogat lágyan.
- Ahogy telik az idő hozzászokik, hozzáedződik mindenhez. – s a hangja kedves, atyaian vigasztaló, magyarázó. – a hevessége is alábbhagy lassan. – mosolyodik el. Végigérve rajtad megint zuhanyt ragad s kihúzza a dugót. A vízzel leöblítje rólad a habot, s csak akor zárja el a vizet mikor a kád is üres. A nagy fürdőlepedőbe nyalábol, s ölben visz ki az ágyig. Lerak és melléd ül.
- Fáradt, és zaklatott. – simít arcodra, hogy nedves tincseid kisimítsa szemedből. – Mire felébred mindent más színebn lát majd – igéri, s a hangja már alig ér el hozzád a fáradtság és kimerülés ködén át.
- Legyen pihentető az álma – mondja s hozzád hajolva homlokon csókol. – Aludj gyermek. – s mintha a tested csak erre a jelre várt volna az álom hirtelen ragad el.

2010. október 1. Péntek Éjjel 4:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Arnett hajlékában

Hagyom hogy lefejtse ujjaim. Se erőm se akaratom a tiltakozáshoz. Jót akar...jót akart eddig is. A zavar azonban ott fészkelődik a háttérben. Két kezem a kád széleire fektetem fejem hátradöntöm. Elernyesztem a testem és rábízom mit tesz velem. Maradék erőmet az ébrenlétre használom. Szavai is segítenek. A jövőt fejtegeti. Tehát van tovább..mégsem rontottam el végleg mindent. Segítek neki amennyire még futja tőlem. S hogy a karjába emel máris jó.Szeretnék elaludni elmerülni a kellemes érzetekben. Az ágyra...már már az ágyamra tesz. S hogy arcom érinti a kezére fogok s lehunyt szemmel csókolok a tenyérbe mely az adakozó kézhez tartozik.Nincsenek előtte titkaim, már a szemérem sem tart tőle távol.
- Köszönöm..- suttogom épp csak s arcom mellett tartva a szeretett férfi kezét nézek fel a gyönyörű szemekbe. Homlokon csókol s ez az érintés most mindennél többet jelent nekem. Érzések tolulnak fel könny csordul két oldalt s elegyedik fürtjeim nedvességével.
- Köszönöm..- mondom ki mégegyszer, s hogy elköszön a sötétség magába húz. Egyetlen szó kísér el..gyermek..

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:28
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Robaj robban a pihenésedbe, s szinte azonnal éberré tesz. Alattad ágy puhasága, rajtad egy póló és egy aprócska tanga. Körötted elsőre ismeretlen szoba. S mire felismered hol vagy, a robaj megismétlődik. Nem lentről jön. Mellőled. Pontosabban a fal túloldaláról. S a robajt üvöltés kiséri, mely hangos kiabálásba vegyül el. Mintha dulakodnának a szomszédban. S bár nem érted a szavakat, azt kiveszed legalább hárman keveredtek szóváltásba odaát, s mind férfiak. Biztos éppen a lakás berendezését vitatják meg, s a bútorok nem megfelelő helyen levését, tettleg magyarázzák egymásnak… nem tudod, de a robaj mégegyszer megismétlődik, s mintha a te faladba csapódott volna bele valami. Aztán hirtelen lesz csend a szomszédban… a következő zaj az utcáról szüremlik feléd a nyitott ablakon. Autó toló ajtaja csukódik, s felbőg a motorja, aztán távolodni kezd… végre újra csend lesz..

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:28
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Durván ébreszt a környezet. Robaj ordibálás. Akárcsak egy hajnali orgia.. S hogy kinyitom a szemem és körbenézek villan be minden.
Ez már nem a kolesz! De nem is Mr.A. háza!
- Az istenit neki! – szakad fel belőlem az elkeseredett düh.
- Mégiscsak minden úgy van ahogy ő akarja. Ha nem a saját lábamon jövök haza ahogy mondta akkor hazahozat. – mordulok pipásan.
Aztán hogy kiugrom az ágyból érzékelem hiányos öltözetem.
- Bruce de rohadt kis kéjenc! Élvezted mi hogy egy védtelen nőt vetkőztethetsz!- szsiszegek magamból kikelve. Az ablakhoz lépek s kihajolok megnézni mi a fene történik odalent.

Majd hogy távoznak sürgősen visszavonulok saját kis fészkembe. Az éhség gyötri a gyomrom de ennél is élénkebb érzés kél bennem.
- William! – nyögök fel kétségbeesve. Azt mondta egyedül lesz és védtelen nappal.A féltés elemi erővel zúg át rajtam. Farmert rángatok magamra. Pulóver dzseki s a zsebekbe az iratok telefon lakáskulcs. Az ágy mögül kihalászom a csomagmegőrző kulcsát. A farmerem rejtett kis zsebébe csúsztatom. Csak a nadrággal együtt vehetik el.
Még mindig szédelgek s az éhségre fogva a konyhába robogok és készítek egy szendvicset. Szívem szerint már nem térnék ide vissza hiszen szobácskám van Arnettnél. A laptopom összecsomagolom és a hónom alá kapva kisietek a lakásból. Irány a garázs a mocim s felpattanva rá a villanegyed felé robognék. Valami odahúz mennem kell érzem, ha Bruce keres majd ott is megtalál ha akar. Ha nem...nos akkor így járt.. de nem fogok itthon üldögélni.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Kinézel az ablakon. A kocsi egy fekete dobozfurgon. S már csak azt látod hogy elhajt. Ám odalent a kapu előtt, mely a ház első lakásának a bejárata tulajdonképpen ott látod a fekete motort, mely nagyon-nagyon ismerős. S meglátod a halvány vércsíkot is mely a kaputol a furgon hült helyéhez vezet….

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

S ez az a pillanat ami megfordítja bennem a világot! Tekintetem a rendszámra tapad..megjegyzem.
- Hogy az a jó hernyótalpas békanyálon nevelkedett bibircsókos öreganyátokat! – csikorgatom a fogaim közt. S a nadrágomért kapok s megpróbálom eltalálni a megfelelő lábjáratolat. Magamra rángatom.
Közben szinte felizzik az agyam.
A moci Bruceé, mert ugye hogyan is lehetne ennyi véletlen már. Bruce itt járt a házban. Innen vutték el a rosszfiúk. Vajh engem védett vagy ő követett el valamit amit nem kellett volna. Menjek utána vagy védjem meg Williamet???! Melyik lenne célszerűbb? Mr.A hosszú évek óta megvédi önmagát..vagy ...lássuk csak hisz Henry is van..jó akkor ő még egy esély. De nekem Bruce kell. Canada nem fog várni el kell intézni a szállítást.. Van két órám hogy összeszedjem kedvenc hímesajkú őrzőmet.
Farmer fent..kéne egy moci. Ha velem jött akkor itt aludt a kulcs nála lehet.. S neki biztos van fegyvere. Vajh most miért nem használta? Mobil, kulcsok a zsebbe a lakásajtót becsapom magam után.
Ösztönösen veszem magamhoz a „széfem kulcsát” legalább a váltságdíjra legyen valamennyi ha ez a céljuk. Arnettnek kell Bruce..nekem nem annyira. De a kedvéért kihozom ha tudom..
Dühösen rántok bakancsot s csak betűröm a fűzőket.
Átlendülök a másik lakásba valaki már betört hát szabad az út...
A mocikulcsokat keresem s ha találok fegyvert azt sem hagyom ott. Megpillantva a jó meleg bőrkabátját egy merész gondolattal azt is eltulajdonítom miután a kulcsokért a zsebeit át tapintottam. Ha abukója ott van azt is elveszem. Már oly mindegy mennyi lesz a rablási számlámon.

Ha szerencsém van s a lakás kifosztva a vágyott tárgyakkal lerobogok s cseppet sem remegő kézzel indítom el a járgányát. Beöltözve, merészen robogok a furgon után...remélem a főútvonalra indult mivel innen azon az úton a legkönnyebb bárhova eljutni. Meg kell találnom Brucet! Nem Önmagáért Arnettért...
Visszaszerzem neked! – sziszegem elkeseredetten. Tudom csak a csoda segíthet.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Felöltözöl. Az adrenalin a véredbe zubog, s sajátos illattal vesz körül. Ezzel most nincs időd törődni. A saját lakásodban magadhoz veszed ami kell, s a bakancsod fűzőinek sem adsz esélyt hogy pofára ejtsenek.
Kirobogsz a saját lakásodból, s az első bejáraton át mész fel a másikba. A földszinten ugyanaz a tükrözött kép és elrendezés mint atiedben. Előtér, konyha, gardrob fürdő. Keskeny lépcső felfelé. Odafent a folyosó végén a szoba. Mintha tornádó száguldott volna végig rajta. Az ágy bevetetlen, talán álmában lepték meg őt…
A bútorok felborogatva, összetörve. S mindenhol fröcsent vérnyomok, véres kéz- és, cipőtalpnyomok. Ha ez mind Bruce-ból ömlött ki, akkor nem éppen jó állpotban lehet. Konkrétan: alig élhet.
Az összetört kisasztal romjai közt kulcskarika, a motorét ismered fel benne. Az is vérrel szennyezett némileg. Fegyvert nem látsz elöl sehol…. Sem a romok közt… egy bútor épp az ágyon kívül. Az éjjeliszekrény. Belekotorsz a fiókba, csak tárakat találsz egy fegyverhez. S rutinosan emeled fel a párnát. Ott az áhitott fegyver. Ilyen még nem volt a kezedben.
A bőrdzsekijét a fogason leled, s a kisszekrényen a fogas alatt a bukót. A kabát zsebében egy tárca, semmi más.

Felszerelkezve lépsz ki, és ülsz motorra. Arra indulsz amerre a furgon elhajtott. Jónéhány keresztutcát átszelsz mire kijutsz a kétszer háromsávos főúthoz. Három fekete furgont látsz. Kettő délnek tart, némileg távolabb egy lámpánál rostokolva. Egy északnak s tőled jóval messzebb van, neki éppen zöld a lámpa, így rohamosan távolodik…

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

- A rohadt anyátokat!..!! – csúszik ki az ajkaim közt a nem épp szalonképes gondolat. Ám a vér szaga látványa elborzaszt.
- Jaj Bruce remélem ez nem mind a tied! – nyögök fel – a korpuszoddal Arnett nem tud mit kezdeni. Tarts ki! – röppenteném felé az érzést miszerint immáron aggódom érte. Közben bőszen kutatgatok nem törődve a hagyott ujjlenyomatokkal. Hisz pont hogy rám nem fog ő vallani. Persze ha még él... de erre nem akarok gondolni se.

Ugyanúgy félredobálok minden nem kellő dolgot ami útban van. A kupit nem lehet fokozni úgyse.
A kulcsot felveszem s ujjaimr atapad a vér.
- Tiszta horror..csak rendőrrel ne találkozzak! – mosolyodom el kínban.

A fiókban csak a tárak..
- Bruce! – nyögök fel s túrok tovább. Mély sóhaj mikor a párna alatt meglelem a fegyvert. Kézbe fogom. Idegen az érintése. Próbálom kiugratni a tárat ellenőrizve tele van e, és ha tudom akkor ki illetve bebiztosítom. Kínos lenne ha a helyszínen hagyna cserben.

Összekapom a tárakat is immáron hasznosak is lehetnek akár.

A telefonját meglátva azt is begyűjtöm
- Hogy születtem Sívának..- mordulok fel. A dzsekit meglelve boldogan szortírozom szét benne a kincseket. A fegyvert kézhez rakom. A tárcája nem érdekel.

Kilépek a házból. Bukó fel dzseki összehúzva s rutinosan pattanok nyeregbe bár ez nem az én mocim. Gondolatban bocsánatot kérek a tüzes kis járgányomtól hogy épp megcsalom.
A vélt irányba rohanok. S épp csak figyelek a környezetemre. Biztos hogy megszegek néhány jobbkézszabályt s elsőbbségadást sem gyakorlom. Az őrangyalom megint parókát cerél épp vagy majd festetni megy.

- Három is! – nyögök fel.
A kettőt választom nagyobb az esély s tán sikerül legyorsulnom a harmadikat ha ezek mégsem. A kocsisor mellett vagy közte sietek előre s meresztgetem a szemem a rendszámokra.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

A két furgon felé fordulsz. Nem kell sokat hajtanod, s látod egyik sem a megjegyzett rendszámot viseli. Zárovonalat lépsz át hogy megfordulj, s erős iramot diktálsz hogy utolérd a harmadik furgont. Kerülgeted a kocsikat, mérgezett egér módjára. Hajszálas helyzeteket csinálsz. Kürtők hangjátéka kiséri mutatványaid. S már látod hogy az a rendszám fehérlik a fekete autón mikor a szembe sávban rendőr szirénája vijjog fel, s fordul utánad szintén nem szabályos módon. A forgalom azonmód utata enged neki, s közeledik hozzád. A fekete furgon talán ettől, talán nem megtáltosodik, s előzgetve igyekszik minél gyorsabban haladni. A rendőr rádvillog, s a hangosbemondóban is félreállásra kezdenek szólongatni…

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban


Ha most lekapcsolnak elveszítem Brucet. Nincs nálam igazolvány s fegyvert rejt a kabátom. Ez nem lesz jó. Őrült terv kezd megfoganni bennem. A furgon közelébe akarok férkőzni. Megfuttatni a fekete szörnyet s a rendőrök figyelmét felhívni a dögre. Ha megállítják akkor én kiszedhetem a karmaikból a sérült őrzőmet. Mégpedig úgy hogy a megfelelő pillanatban meglépek s a rendőröknek juttatom a rohanó kasznit. Majd ha megállítják akkor visszacsorgok s a tömegben elvegyülve immáron dzseki és bukó nélkül Bruce kedvesének adom ki magam s így tán feljuthatok a mentőre vele. Ott meg már akár a szavam akár a fegyverem fog irányítani hogy hova menjünk..persze erőst remélem hogy Bruce beszédképes. Tudom nem kerülhet orvos kezére. De maghalni sem engedhetem. Halk fohászt mormolok s akcióba kezdek.
- Fuss furgon fuss seggedben a zsarumobil! – szisszenem a kocsi felé.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Rohansz tovább a motoroddal, s nem érdekel hogy a rendőr az utolsó kocsit is elveszti közületek. S nem azért mert ő gyorsabb mint a motorod, hanem mert az autó húzódott félre. S közüled és a furgon közül is lassan elmaradnak a kocsik. Lehúzódnak, elkanyarodnak. Már csak te és a furgon száguldasz. S a furgon is beelegel. Kanyarodni kezd, egy nem túl széles utcába kisérel meg behajtani.
A szédítő sebességének köszönhetően az utcasarkon felállított kukák kuglibábként röppennek szét, s hallod amint a karosszéria csikorgón mállasztja a ház falát is jópár másodpercig, mire végre visszatalál az úttestre…..

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

A rendőrök rám tapadnak s próbálok nekik mutogatni. Ne engem a furgont kövessék! S hogy az befordul durván én nem követem nem akarok beszorulni közéjük és a rendőrök közé. Tovább vágtázom s a következő utcán hajtanék be s kerülővel üldözném tovább a menekülő furgont. Az sem érdekel ha a rendőrök engem követnek akkor is hajtok mint a veszett fene s elkapnám újra Bruce börtönjárgányát.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Hiába mutogatsz a rendőrök rád vannak állva. A hangszórójukon komolyabb szankció bevetésével is megfenyegetnek.
Nem hajtasz be a furgon után, csak a következő utcán. Ez már valójában sikátor. Egy autó is neccesen fér el s mivel konténerek és egyéb lomok, hulladékkupacok foglalják el a rendelkezésre álló teret, neked is gondot okoz a közlekedés. Főleg a tempód miatt. A rendőr elmarad a hátad mögül, bár a sziréna szó még hallatszik. Az utca nem túl hosszú. Végigérve rajta egy másik utcára kerülsz, mely csak kétszer egy sávos. Jobbra nézve viszont annak az utcának a helyén ahol a fekete furgon behajtott épület áll. Balról ismét szirénát hallasz közeledni….

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

- A rohadt életbe! - szűröm a fogaim közt. Egy gondolat jut eszembe. Ha az utca zsákutca akkor a furgon csak kitolathat ami viszont időbe kerül neki. Lámpa leoltva bújok meg egy nagyobb jármű mellett hátha elhalad a rendőr mellettem. Ha Bruce motorján van csomagtartó akkor megpróbálom a zsekijét belegyömöszölni s a bukót sem reklámozom. Legalább befűzhetem a bakkancsomat.
A másodperceket számolom s azt figyelem elhalad e a rendőrkocsi s azt latolgatom hol tarthat kifele jövet a furgon. S ha kijön akkor merre hajthat tovább. Úgy vélem nem fog visszafordulni tehát csak előre mehet....
- Bruce tarts ki! - könyörgöm halkan.

Balra fordulok rá a rendőrautó irányára. A járdán tolom a gépet s egy újságárus előtt haladok el vele még egy mosolyra is futja az árus felé. A rendőrautó el s csak jó néhány méter után ülök vissza s bújok bele újra a dzsekibe, mert bár süt a nap az időnek már foga van. Valahogy fura érzések lepnek meg. Bruce motorja visz az ő dzsekije melegít .... s az ő fegyvere fog bajba sodorni!

A zsernyákok már messze mikor visszaülök és begyújtom a motort. Azért még óvatosan haladok nem csapnék nagy zajt. S csak a következő utca sarkán bekanyarodva gyorsulok fel. A főút sarkán kilesek merre lehet a furgon. Meglep hogy sehol sincs. Vagy nagyon ügyesek vagy nagyon lapulnak.
Visszagurulok a sikátorhoz s belesek vajh hol tartanak a kievickéléssel. S ezt ismét csak a járdáról teszem nem kockáztatom meg hogy idő előtt észrevegyenek.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Mázlid van ismét. A járdán a széles újságos pavilon eltakar a zsaruk elől. Azok ugyan nem is kajtatnak nagyon utánad. Lelassítanak a sikátornál, de nem állnak meg, csak benéznek. A szirénát és a villogót is leállítják. Végül elhajtanak a forgalomba visszasorolva.

Te pedig visszaülsz, s kerülve a feltünősködést visszahajtasz a hatsávosra. Kibukkanva nem leled a furgont s úgy okoskodsz, ilyen gyorsan el nem tűnhetek, tehát még mindig a sikátorban lehetnek.
Visszahajtasz, túl a sikátoron, majd ismét visszafordulsz, hogy átkerülj arra az oldalra. Szerencsédre rendőr most nincs a közelben. A sikátornál aztán a járdára ugratsz, s a házfal mellett leparkolod a járgányt. Le is zárod. Sose lehet tudni…
A járdán nem keltesz feltünést. A házak alatti boltok kirakatait bámulásszák a járókelők, vagy csak sietősen de egykedvűen mennek valahova. Akad kutyát sétáltató fáradt öregúr, és gördeszkázó minden bizonnyal suliból lógó fiatalokból álló csapat is. Az utca másik sarkán egy szőke csaj, az időjáráshoz képest lengécskébb öltözékben, vastagon pirosra rúzsozott ajkakkal rágót rágva telefonál. Biztos a stricijével tárgyal.
Előre óvatoskodsz a sarokig, s belesel. A majdnem sikátorban ott feketéllik a furgon. Az „utca” jobb oldalán áll, majdnem a fal mellett. Annyira hogy az ajtót ki lehet nyitni azért. Az alsó részét kitakarja előled a mögötte lévő – feléd eső – szemeteskonténer. Semmi mozgást nem látsz körötte, ellenben valahonnan előlről, a bal oldala felől füst száll fel….

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

A helyzetet felmérve a dühöm egyre nő. Ezek várnak, azaz hosszútávra rendezkedtek be. Akkor van időm. Na nem sok de van. Megugratom a motort s hátragurulok a sikátortól odébb s áthelyezem a megfigyelőpontomat a hatsávos út túlfelére de ezzel a sarokkal szemközt.
Telefont ragadok és a régi haverokat hívom körbe.
- Pajszer! El ne kezd hogy eltűntem! Zűrös napjaim voltak nem újdonság! Melóm lenne nektek. Kellenél s kellene még vagy öt hat haver. Fegyverrel ököllel bátorsággal. Valakit aki fontos nekem lekaptak és begyömöszölték egy fekete furgonba. Az ellen nem ma jött a falvédőről. S lehetnek öten hatan is akár. A haver sérült kicsinálták rendesen. Szeretném visszaszerezni mielőtt kinyúlik teljesen! Lenne úgy ötezer dolcsi amit szétdobnék ha sikerül a buli! A cím...- s felnézek az utcasarokra ami alatt állok s bemondom neki.
- Az időpont MOST! Van kb tíz tizenöt percetek hogy ideérjetek. Egy sikátorban lapulnak de ha elindulnak akkor nehezebb lesz lekapni őket. Segítsetek! Tudom hogy számíthatok rátok! - hadarom neki ha felveszi.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Telefonra kapsz, az új megfigyelőállásodon. Pajszer számát hívod, s a készülék ki sem cseng, az automata hang válaszol
- A hívott számon előfizető nem kapcsolható.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 10:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

A szám nem felel. Hűdötten nézem atelefont. A szám jó a hálózat ép. Hívom Barackot vajh mit tud Pajszerről. A szám kísértetiesen ismétli az előbbi jelet.
Kis híján felüvöltök. Lassan nem lesz ujjam mibe bele tudnék harapni.
Dühödten zárom le a motort s zárom bele Bruce kabátját az ingóságokat a farmerembe telepítva át. Egyedül a bukó van a kezemben úgy hogy a fegyvert beletartva rejtem. Átkelőt keresek s minden gondolkodás nélkül céltudatosan haladok a furgon felé. Arnett szolgává tett vagy mivé. Elvette a barátaimat új élette kínált hát legyen! De tőlem senki sem fogja elvenni ezt az új életet, melynek szerves tartozéka Bruce.
Ha átérek a túloldalra akkor befordulok a sarkon s egyenest a furgon vezető ajtajához mennék. Feltépném s leejtve a bukót a fegyvert szegezném rájuk s ha egyik sem Bruce akkor gondolkodás nélkül lőnék..fejre. Két kézzel tertva az idegen fegyvert. Mészárolni kezdenék.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Az átkelő nem messze van tőled, a sikátortól balra. Megvárod míg levált a lámpa és átkelsz az úttesten a többi járókelővel. A bukót úgy ügyeskeded, hogy míg át nem érsz s be nem lépsz a szűk utcáskába lehetőleg senki ne lássa hogy fegyvert rejtegetsz. A sarkon a csaj, már nem telefonál. Kifejezett szájmozgással csócsál. A keze a lenge öltözet fölé vett dzsekibe dugva. S mindenkinek nyiltan kínálkozik, alacsony tarifát emlegetve. Téged sem hagy ki…

Aztán befelé indulsz a sarkon, s a furgonhoz igyekszel. Innen jól látod, hogy a vezetőülés melletti ajtó ablaka leengedve, s rajta egy kar nyúl ki. Cigarettáról hamut ver le. Aztán el is pöcköli a cigit. A félhomályban látod a szétfreccsenő parazsat. De láthatóan ügyet sem vet rád, talán nem figyeli a tükröt nem tudod.

S beérsz a furgon mellé, s már csak néhány lépés hogy a kilincsre tedd a kezed, amikor a hátad mögé lép valaki, s a nyakad a karhajlatába fogja. Halántékodra hideg fegyvercső szorul.
- Semmivel ne próbálkozz baba, mert a haverodnak annyi. – morran a füled mellett egy karcosan mély hang. Borosta csiklandozza meg a füledet. – Dobd le ami a kezedben van – utasít, s mire ezt is kimondja a furgon vezetőülés melletti ajtó kinyílik s kiszáll belőle egy alak.
- Tedd amit mond! – nyomatékosít fegyverrel a kezében.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – 3405/3 Carpenter street - A saját otthonodban

Az akció csúfosan hiúsul meg, de már látom a jövő halállistáját. A borostás és a napszemüveges rajta van már biztos.

- A baba erős túlzás! A pasi meg nem a haverom! Ne hozz össze vele ne végy egy kalap alá! Közöm hozzá semmi! - köpöm a szeme közé a sofőrnek.
- S mivel itt elég sötéteske van gondolom hang után tájékozódsz vakegér! - mondom dühösen a napszemüvegére utalva.
Eldobatná a fegyvert.
- Legyen ahogy akarod bár ha a faszod volna a kezemben valszeg nem ez lenne a refrénmondatod! - s ugyanezen pillanatban erővel lendítem meg a fegyvert s a bokáját célzom meg vele.
S hogy eldobtam a fegyverem felrántom a kezem megadó tartásva de véletlena borostás arcába csapódnak hátrafeszített körmeim.
- Megadom magam fiúk ne bántsatok! - nyüffenem mint aki csak ügyetlen volt.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – A belváros egy sikátorában

Szavaid amit egy vipera stílusában adsz elő kicsit meghökkentik őket. Ennek elenére a nyakadon nem lesz szorosabb a kar. Eldobod a fegyvert, s az erővel csapódik a veled szembenálló bokájához. A napszemüveges felszisszen. Arcán fájdalomfintor fut át. A fegyvered a kocsi alá csúszik. Ennek ellenére a „vakegér” túlteszi magát a dolgon, s közelebb lépve kibíztosítja a fegyvert jól hallható hangon.
Még nem lő, s hogy kezed felemeled már majdnem elvigyorodik.
Az öröme viszont korai, hiszen „ügyetlenkedve” próbálsz karommal mintát vésni a fogvatartód arcába. El is éred azt. A fegyvercső lecsúszik a halántékodról, s a nyakad karoló kar is lelazul rólad.
- Büdös kurva! – kiált fel a mögötted álló. Időt viszont nem ad újabb replikára. A fegyvert tartó markával vág nyakszirten. Elsötétül előtted minden s már nem érzed a fájdalmat sem ahogy a betonra fekszik a tested.

………………
Valahol - valamikor, később.

Sajgó fejjel térsz magadhoz. Hason fekszel. Kezeid kényelmetlen pózban a hátad mögött rögzítve, s a lábad is összekötve, térdben behajlítva, a csuklódhoz pántolva. Alattad rázkódik a padló, s kell egy perc hogy rájöjj autóban lehetsz. Némi világosság szűrődik be, valahonnan a hátad mögül. Ha körbenézel két pár lábat látsz, tőled jobbra, s előttük ott hever Bruce, gyorskötözőkkel összekötözve a tiedhez hasonló pózban. Feléd fordított arca vérmaszatos. Ajka felrepedve. Jobb szeme mintha kalácstészta lenne úgy bedagadt, hogy azt kinyitni sem tudja. Már ha akarná. Jelenleg semmiféle aktivitást nem mutat.

Második nap
2010. október 1. Péntek délelőtt 11:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – A belváros egy sikátorában

Bár érzésem szerint jobban kellett volna fájnia a fegyver okozta ütésnek, meglep hogy csak fintorog. Ám a fegyver kibiztosítása elégtétel számomra.
A másik felüvölt s gúnyos mosoly szalad végig ajkamon. A pisztoly kattanása nem ösztönöz további szavakra. Hiába, szeretek élni.

A fájdalom hirtelen rombol végig idegvégződéseimen s a jótékony sötét magába fogad.

Valahol - valamikor, később.

Magamhoz térve meglep a kényelmetlen testhelyzet. Dühít a béklyó. Körbepillantva meglátom Brucet. Halkan sóhajtva kérek bocsánatot a sikerületlen akció miatt. Arnett letépi a fejem, de ez most nem érdekel. Valahogy ki kell jutnunk. A helyzetem több mint kétségbeesjtő. Fentebb pillantok a két pár láb gazdái érdekelnek. A nő és egy idegen. Lám legalább négyen voltak. Ha a zt a kettőt le tudom lőni...ábrándozom de csak pillanatokig.
- Kik vagytok mit akartok? - kérdezem higgadtan. Ebben ahelyzetben nem segít rajtam ha hergelészem őket.

Valahol - valamikor, később.


Fentebb nézel, egy idegen férfi s a nő. A kurva a sarokról. Bőszen csócsál továbbra is.
Kérdezel és ő nevet fel, nem kevéssé gúnyosan
- Nimár csak a csipkerózsika magához tért. – szólal meg, s a mellette ülő hapek is vele nevet.
- Kicsike, a kérdéseket nem te fogod feltenni. – hajol le hozzád kicsit – viszont válaszolni fogsz rájuk – mondja meggyőződéssel, s némi kárörvendéssel a hangjában. Aztn visszaegyenesedik és hátradől. Részéről a téma lezártnak tekinthető.