Szabadesés - Lasandra Yount meséje

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Zombi..- ismétlem halkan.
- Mióta van itt? Gondolom most legalább kiszabadul kicsit a gyötrésből..- s Arnett kiszipolyozási figyelmeztetése jut eszembe.
- A vérével rója le a tartozást? - kérdezem hűdötten.

- Ott Uram! - jegyzem meg katonásan de halkan. Nem igazán akarom még jobban felbosszantani.
A kockák csattannak és meglep a fordulat. Vajh kinek lesz szrencséje a dupla hatos miatt.

Feláll és Georgette megrezdül. Én csak várakozom. Persze az óvatosság bennem is munkál. Cerberus hangulatát tapasztalgatnám. Vajh hol pattan el a húr?
- A kulcs a Keneddy pályaudvar csomagmegőrzőjének kulcsa. A rekesz tartalma talán fedezi a ma esti sikertelenségemet. - teszem hozzá bátran, tudva apénz úgysem lesz már senki másé mint Cerberusé.

Georgettet elküldi s örülök hogy nem rajta csattan az ostor. Engem magával hív. A lépcsőn szalad le s könnyedén követem. Figyelem a lábam de nem érzek fájdalmat. Még mindig hihetetlen hogy se a murvás ösvényen szerzett sérülésnek, se a kihallgatásnak nem maradt nyoma.

Cerberus sarkában maradok mint egy kiskutya. Jó nekem ott... egyelőre.

Egy roppant fura terembe lépünk. Oszlopok boxok egy épp szipolyozó férfi s valamelyik leendő társnőm a karjai közt.
Végigfut rajtam a kéj. Szinte vágynám a Csókot..de csak Williamét.
Gyorsan tovaküldöm a gondolatot. Megpillantom a dobogót s felnézek a plafonra. Tehát innen tolják fel őket. Most már erőst kíváncsi lennék a fentre is. Sajnálom hogy tegnap nem néztem meg jobban az építmények fenti részét.

Csak egész kevéssé maradok le Cerberustól hogy meglátom Petet. Talán ösztönösen hagynék helyet a harcnak. Adrenalin gyűlik a véremben.
Ám figyelem az eseményeket. S akarva akaratlan is gúnyos mosoly terül szét arcomon a lényeget felfogva. Azt is levonom hogy nem Pete lesz a egjobb haverom intézményszerte.
Ám a párezer elvesztését kezdik ellensúlyozni a köré szőtt események.
Pete vigyora gunyos szemöldök emelésre késztet. Már már magam előtt látom ahogy egy hatalmas pofon törli le táblaszivacsként a vigyort megkínzóm arcáról..

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Georgette rád néz, és nem leplezi csodákozását.
- Nem. Nem ő tartozik. A gazdája. Ameddig az ki nem fizeti a tartozást kell itt lennie. – mondja
- Na persze Cerberus rajta is keres. Ahogy mindannyiunkon valamilyen formában – s vállat ránt, látod ez őt nem rázza meg.
- Két hónapja van itt. – mondja még. Aztán ráncolt homlokkal húzza el a száját
- Ha nem harapják meg attól is szenvedni fog, ha megharapják akkor pedig attól fog szenvedni. – s látod azért őt is megviselik a dolgok valamelyest.

Cerberus rád néz, és megrázza a fejét
- Ajánlom inkább hogy ne légy sikertelen. – mondja komolyan, s némiképp a fenyegetés is hallható a hangján.

- Uram? – ér oda Cerberushoz Pete. A vigyora stabilan húzza szét ajkait. A pofon váratlan éri, s a fényesre vaxolt kő, jól csúszik. Felnyög ahogy becsapódik, s vékony vércsikot töröl fel saját magával. Szinte azonnal talpra áll, és fordul vissza Cerberus felé. A tekintetében ott a félelem, s arcán megrándul az izom ahogy kézfejével letörli vérző ajkát, de visszalép Cerberus elé. Figyelme egészen az gazdájáé.
- Ezt azért kaptad, mert basztál rendesen végezni a feladatod! – mondja Cerberus és Pete rezzenetlen áll.
- Megmondtam neked, mégegy faszság és mész a darálóba! – s a hangja kegyetlenséget sejtet. Pete tekintetében ugyanazt a megmagyarázhtatlan mindent elsöprő rémületet fedezed fel mint amit Bruce-éban láttál este.
- Nála felejtettetek néhány dolgot. – int feléd a fejével.
Pete fejet ráz
- Nem uram! – tiltakozik a férfi önérzetesen - Én kutattam át! – veti fel a fejét. Kiváló célpontot nyújtva hogy a visszakezes is telibe találja. Csont reccsen.
- Máskor majd valóban átkutatod rendesen! – szól utána Cerberus. Pete ezzel a pofonnal a hoszú-táv csúszásba is benevezhetett volna. Jó tíz méterrel odább áll csak meg. Ennek ellenére felpattan és visszajön. Arca máris lilás, orrából vér szivárog. A szeme alja dagadni kezd, s tekintete kissé kótyagosnak tűnik. Szédeleg is, ez tisztán látszik.
- Egy hét odalent – s már nem Pete-hez szól. A vakegérnek int fejével. Az pedig gondolkodás nélkül galléron ragadja Pete-et és a lift felé indul vele.
- Köszönöm Uram! – szólal meg Pete mégpedig hálával telt hangon.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Vagyis kéj és alvás..ez teszi ki a nappal és az éj váltakozását számára. - sóhajtom talán értőn.
- Gondolom kap egy kiadós vérátömlesztést. A szervezet nem bírja az ilyen fokú utántermelést. Mintha hetente adna vért..vagyis tényleg csak heti kétszer háromszor...úristen....- gondolok bele hirtelen.
Máris nem oly csábító a lehetőség hogy lekérjenek a ketrecből. Átvillan rajtam a gondolat hogy nem kéne oly lelkesen csábítani a közönséget. Az a jó ha nem harapnak meg vagy ha csak egyszer naponta...akkor valóban kiszabadulok innen három nap alatt. Sandra te tök!!! Átkozom el magam röpptében.
Dühösen szisszenek a gondolataim kísérve hanggal. A vérveszteség gyengíteni fog...hogyan leszek úgy testőr?...sehogy!
Elhatározás születik bennem. Nem leszek démon csak szépen besimulok a többiek közé.

Cerberus fenyegetése csak apró biccentésre ösztönöz, már messze kerül a lelkesedés. Pénz kell nem harapás. Csak ügyesen Sandra! Buzdítanám magam s máris az estén jár az eszem.

Pete arcáról valóban egyetlen mozdulattal letörli a főnök a vigyort.
Ez úgy rendben is van, na de a második csapás?! Fájdalmas fintorral kísérem a szép ívű kűrt. Lám feláll a cseppet sem szabadon választott gyakorlat után s újra és újra visszaáll Cerberus elé. Nem kevés tisztelet ébred bennem. A rettegését szinte kézzel foghatom. S bennem is felébred a vágy...csak nem hibázni..nem tévedni..s nem ellenkezni soha!
Egy hét odalent... vajh le lehet szökni hozzá? Fontolgatom máris. Hiszen mégiscsak miattam kapott verést. Igaz ha kérdez és elmondom a kulcsot...de nem tette...s az is igaz hogy nem mondtam volna el.
Lealább tudom miért csuklom majd egy héten át...
Sóhajtva figyelem amint Foyl elhurcolja.
Csendesen húzom meg agam Cerberus látókörén kívül. Minden kis rezzenésére éberen figyelek.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Így van – hagyja helyben a gondolataid Georgette.

Cerberus még Foyl után szól.
- Tessával gyere vissza! – és a férfi kin most is rajta a napszemüveg csak értőn biccent.

A boxban közben a férfi ölében a nő mámora alábbhagy. Odaadón simul még, nem siet elhagyni a számára kellemes helyet. A férfi hátradőlve, szinte kipirulva simogatja annak hátát. Cerberus feléjük fordul. Biccentenek egymásnak. Eztán fordul feléd.
- Ez a hely a táncterem alja – mutat körbe.
- A pódiumok innen vezéreltek. Itt szálltok be és itt szálltok ki, ha lekérnek, vagy ha szüneteltek, illetve ha végetér a műszak – magyaráz, majdnem nyugodt hangon.
- Csak itt haraphat meg bárki. – int fejével a boxok felé.
- A felügyelet állandó. Semmi veszély nem les a lányokra, így rád sem – mondja gondos gazga módjára, elégedetten.
- Odafent is mindig van figyelő. Ha dolgodra mennél, csak jelzel neki, és leengednek ide. – s megfordulva a félkör másik vége felé int. – ott van egy pici pihenő szoba, és mosdó, toalett. – avat be a további részetekbe.
- Enni is ott fogsz, mert nincs koplalás! – jelenti ki és villanó szemekkel néz rád. Bár érezhető ez nem kimondottan neked szól.

S nyílik a lift. Tessa és Foyl jön vissza. A nő némileg gondterhelt. Cerberus feléjük fordul. Foyl továbblép a boxokhoz. Tessa megáll Cerberus előtt.
- Hívatott Uram! – s a hnagján némi remegést érzel.
Cerberus bólint.
- Renyheséged jutalma egy hét a rúdon – int a fejével a leengedett dobogóra. Tessa belesápad a rendelkezésbe. Ajka megfeszül. Cerberus kivár.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Csak biccentek Georgettenek s Margon gondolkodom pár percig. Nehéz lesz neki nagyon nehéz. Hirtelen érzek vele sorsközösséget. Csak épp én másképpélem meg ami itt van. A sors vagy egy értő kéz és gondolat rakott mellé. Csak beleegyezőn bólintok jelképesen a helyzet felé. Nem fogom elhagyni Margot hisz talán senki sem értheti meg őt nálam jobban. A többi lány láthatóan egész jól viseli a dolgot.

a boxban történtek csak annyiban zavarnak hogy érzésem szerint amit tesznek kettejükre tartozik. Fájón gondolok Arnettre. Így simulnék hozzá én is ha tehetném.Elszakítom róluk a tekintetem őket zavarhatja akíváncsiság nekem meg fáj.

Cerberus magyaráz s csak biccentgetek. S hogy befejezi halkan szólalok meg.
- Köszönöm Uram! - hangom udvarias s valóban jólesik a törődése.

Foyl visszatér Tessával. Cerberus oly ítéletet mond amiről pontosan érzem hogy megalázás. Visszaminősíteni egy testőrt rúdlánnyá...háááát..
Szólnék de a levegőben terjedő feszültség nem engedi. Attól tartok nem segítenék hanem kárt okoznék Tessának. Így csak megállok kisterpeszben hátul összefogom a ét kezem s lehajtoma fejem. Nem akarok itt lenni, nem akarok részese lenni a dolgoknak. Mozdulatlan állok s tudatosan lassan lélegzem.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Köszönetedre Cerberus rád pillant és aprót bólint – biccent.

S mintha Tessa is pontosan érezné, mennyire szikrázik a feszültség mindenfeléől, engedelmesen szólal meg.
- Igen Uram – mondja beletörődőn, ám tekintete nem összetörtté válik, hanem fellángol szinte. Nem néz rád, de érzed a neheztelése neked szól.
Cerberus továbbra is a szemébe néz.
- Vetkőzz! – utasítja. A nő csak egy pillanatot késlekedik, tán csak egy felet, Cerberusnak ez is túl sok. Moccan. Szemmel követketetlen gyorsan, s a villanás után Tessáról lemálik a ruha. Mint szárnyaszegett pillangók esnek le, a lábához. Csupán egy apró fekete csipketanga marad rajta és a cipő. A bőre érintetlen, pedig Cerberus kezének végein hatalmas karmokat látsz. Lassan húzódnak vissza.
Tessa immár további felszólítás nélkül gugol le és oldja meg a cipőjét. Kilép belőlük. Cerberus int a dobogó felé, és a nő fellép rá. Mint a cövek áll, kicsivel a közepe mellett, melyen jobban megnézve mélyedést látsz.
- Ötezer a minimum limited minden éjjel. Csók nélkül - mondja Cerberus kegyetlen éllel hangjában. Tessa azonnal felel
- Megértettem Uram!
Aztán Foyl felé biccent az új gazdád, és az egy panelhez lép. Néhány gombot nyom meg rajta. Valahol halk motor kezd dolgozni. Döccenés nélkül indul meg felfelé a platform. A plafonon a nyílás elől félresiklik a fém lap, és Tessa eltűnik a nyilásban. Az emelőszerkezet megáll.

Cerberus a boxban üldögélő lányhoz fordul.
- Brigitte, ma már pihenhetsz – mondja szinte kedvesen. A lányka ránéz és csillogó, szeretetteljes pillantással mosolyodik el.
- Köszönöm – leheli a szót, s még mindig nem akarózik neki elhagyni a fárfi ölét.

Cerberus vissza fordul feléd.
- Menjünk – mondja s a liftbe száll. Felfelé indul. A harmadik gombját nyomja meg. Mikor a lift megáll rád néz.
- Menj vegyél kabátot, és gyere ide vissza – utasít komolyan.
S mikor kiszállsz ő maga felfelé folytatja útját a lifttel…

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Ám hiába sugároz felém neheztelést Tessa egyet tudok. Valóban hibázott. S mivel nem kiszúrni akartam vele így nem veszem magamra a neheztelést.
Késlekedik s lehajtott arcomon fájdalom suhan át. Szinte szurkolok neki hogy ne késlekedjen. S hogy mégis megtörténik szint sikoltanék hogy Cerberus mozdul. Tessa nő s ráadásul az egyetlen női testőr..legalábbis eddig így gondolom.
Ha testben még rúdtáncosnak is kell lennem lélekben mellette lennék szívesebben.
A ruha lemálik róla s bőre sértetlen. A sikolyhoz beszívott lélegzet elakad bennem. S mikor lehajol kifűzni a cipőjét csak akkor engedem ki lassan hang nélkül.

Feláll a dobogóra s eltűnik a plafon felett. lelkiismeretfurdalás kél bennem. Ötezer dollár nagyon sok pénz. Hihetetlennek tartom hogy össze tudná szedni. A többiekhez képest is veszített egy fél műszakot..nem ez lehetetlen. Valamit ki kell találnom..meg kell őt mentenem. S a terv megfogan bennem. Ma már nem de holnap megoldom hogy pótoljam a mait is. Kaján kis mosoly kél ajkaim közül.
Cerberus Brigittehez szól aki hálásan pillant vissza s lám marad a férfi ölében. Talán ismerik egymást talán neki olyan a férfi mint nekem Arnett. Lehet ő is bejön majd s lekér..ábrándozom pár pillanatig.

A főnök rám néz s mire pillantása rám esik már ártatlanul pillantok fel rá. Se düh se elkeseredés se izgalom nincs atekintetemben, mintha mi sem történt volna az imént. Gyakorlott érzelem hazug vagyok, legalábbis arcilag.

Majd meglepőt kér s kikerekedett szemmel nézek rá. Kivinne? Hiszen azt mondták soha nem fogok szabad levegőt szívni... Nem hiszek a fülemnek. Majd hogy indít remény kél bennem.
- Igen Uram! - villantok rá egy mosolyt s futólépésben indulok neki a lépcsősornak s végigrohanok a folyosókon. A függőfolyosón csak egy pillantást vetek az utcára hogy felmérjem milyen az idő odakint. Gyűlölök fázni. Október van s egy kabátot kevésnek ítélek meg. Lehet ezzel ellenszegülök de csak remélhetem hogy kai ennyire szemelőtt tartja az evés ivás pihenés testi jólétet az nem fog szólni ha nem csattog mellette fázósan a fogsorom.

A saját épületünkben is lépcsőt keresek ha nincs akkor tűkön állva várom a liftet s kivágódom belőle odafent. Margo vélhetőleg az orvosiban van így nem fogom zavarni. Át az előtéren be a szobánkba s ott is a gardróbba. Megtorpanok a rengeteg ruha láttán. Tükrösen áll a két oldal. Az egyik az övé a másik az enyém esik le rögtön a tény. Megkeresem a megfelelő méretű oldalt s lerángatom a vászoncipőm s bakancsba ugrok. Felkapok egy pulcsit a kezembe s egy bélelt kabátot is. A lift előtt húzom fel a pulcsit s bújok a kabátba. Lefele menet kötöm mega bakkancsokat. Automatikusan rendesen teszem ki ne kötődjenek. Kínos lenne ha megtörténne Cerberus mellett esnék hasra.
Le a harmadikra majd folyosókon végig szintén futva. Mielőbb vissza akarok érni. S pontosan ott állok meg ahol elváltunk. Várok kicsit majd nagy bátran az irodája felé indulok. Az ajtóban bekopogok határozottan.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


A függőfolyosón kinézel. Az eső nem esik, de a szél fúj, ezt a fákon látod. S bár nemvadul tépődnek az ágak, azért mégiscsak hajnal van, s hideg lehet még ettől a kcisi széltől is.

Hamar rájössz melyik oldal a tied. Felöltözöl, visszafelé rángatva magadra a ruhákat. Mire átérsz Cerberus a falnak támaszkodva vár. Tekintete végigsvenkel rajtad, aprót bólint, inkább magának mint neked.
Rajta is dzseki. Bőrből. Kezei a zsebében. Ellöki magát a faltól, s lefelé indul. Gyalog. S most nem áll meg csak a garázsban. A -1.- en. Az A szektor felé indul. Végig a kocsisor mellett. Majd megáll és feléd fordul egy doboztranzit mellett. Kezét kiveszi a zsebéből. Feléd dob valamit.

Ha elkapod az nem más mint a motorod kulcsa. Hátat fordít és tovább lép. A tranzit mögött megpillantod a jószágod. Az ülésen a bukód. Mellette egy éjfekete felspécizett szintén Yamaha. Ő az mellé lép, s kulcsot húz elő. Ráhuppan a kitámasztott motorra. Fejére bukót húz. A sötétített plexin nem látsz be.

S ahogy felemeled a bukód látod meg valahogy mégis más. A plexi lecserélve, szintén sötétítettre, s belenézve apró mikrofont látsz az ajkad előtt futó részen, a fül magasságban pedig lyukacsos kerek lapocska.

Ha felültél, feléd nyújtja a kezét, ökölbe zárva…..

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Követem le alépcsősoron tartom az ütemet bár öt hat fokkal lemaradva.
A garázsba érünk s ismét gyanakodni kezdek vajh mire készül. Egyre közelebb jutok a tett színhelyéhez.

Felém dob valamit s ösztönösen kapok utána. A kezemben a motorom kulcsa. Játszana velem? Féltem a járgányt. Lehet csak a roncsait mutatja meg? Privát büntetés lenne? Félve lépek utána s akaratlan is felnyögök a mocim láttán. Mintha családtag lenne. Odalépve felemelem a bukót s csak későn jut eszembe hogy tán nem kellett volna...kezem szeretőn féltőn siklik végig az ülésen. Meghat hogy megérinthetem. A kulcsot megkaptam hát járatva lesz. Játszin pillantok Cerberus felé. Mire számít? Megszököm e? Csalódni fog. Amit eddig láttam tetszik.
Felülök a motorra s a járgány a megszokott formáival simul lábaim közé. Egy igazi gépparipa.
A bukót venném fel s megakad atekintetem az újdonságokon. Cerberus felé nézek s finoman köszönetként biccentek. Majd a fejemre húzom s máris tökéletesen otthon érzem magam. A plexi sötétített mégis tökéletesen kilátok. Komoly jószággá tette a gépemet. Hála kél bennem. Valamit felém nyújt s a tenyerem tartom alá.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


A tenyeredbe pottyantja a kulcsot. A megörző kulcsát.
Ezzel egy időben a füledben hallod a hangját.
- Te mész elől. Én utánad. – közli – Ésszel! – teszi hozzá. Majd ismét a zsebébe nyúl, s az irataid nyújtja feléd.
- Ha megállítanak a zsaruk – magyarázza apró bólintással.
- A megőrzőbe együtt megyünk be. Kiveszed ami a rekeszben van, a kulcsot a zárban hagyod. Együtt távozunk. – ad támpontokat a kiruccanáshoz. S bár a fekete plexi kifelé egy irányú, tudod hogy a tekintete rajtad…

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

A kulcs hullik a kezembe.
- Az van benne amit mondtam. - jegyzem meg félhangosan remélve hallja a hangom.
- Olcsó és ócska bosszú lenne bárki részéről, ennél kifinomultabb vagyok .. - teszem hozzá kajánul.
Nadrágom zsebébe csúsztatom a kis kulcsot gondosan behúzva a zippzárt ne vesszen el.
Kezemre nézek s a hiány nyilvánvaló fázni fognak az ujjaim. Így leszállok s felnyitva az ülést a kesztyűm keresem.
Ha megvan felhúzom s hátraugratom a gépet rutinból. Berúgom s felbőgetem élvezettel.
- Merre? Útvonal? - kérdezem engedelmesen bár pontosan tudom merre van a zár amit a kulcs nyit.

Felé fordulok míg beszél. Elveszem az iratokat s átfutom őket. Hátha nevet is újat kaptam idő közben.
- Igen Uram! - mondom automatikus udvariassággal.
- Egyet kérek! Ha bemegyünk ne jöjjön "velem" - kérem udvariasan.
- Valakit már bajba hoztam mostanában hogy hozzámtartozóként láttatta magát. Szeretném ha csak megfigyelő lenne! - s úgy mondom ezt neki hogy felemelem a plexit. Láthassa a pillantásom is.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Szavaidra félrebillenti a fejét amolyan „hiszem ha látom” mozdulattal.
- Nekem mindegy merre mész – hallod a füledben a szavakat.
Az iratokat átnézve a neveden nincs változtatás. Ám a lakcímkártyád új. A cím a Roncsderby címe.
S hogy aggódón a plexit is felemelve kéred őt megrázza a fejét.
- Ez nem választható opció – közli kimért hangon.
- Engem nem kell féltened. – teszi hozzá enyhültebben. – Csak nyugi. – hajol ki a motorrol és érinti meg a karod
- Aki engem bajba akar keverni az nem ilyesmivel fog próbálkozni. – s hallod amint felkuncog valahogy gonoszmód.
Aztán visszadől, és leemelve a motort a tartóról beindítja azt. Előre int fejével.
- Indulj..

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Csak biccentek a nyugtatására.
Lehajtom a plexit s kifarolva a parkolóállásból a kijárat felé gurulok. Intek az őröknek s kisuhanok köztük az éjszakába.
Vágy ébred bennem hogy az országút felé vegyem az irányt s száguldhassak egy jót. Ám tudom az lenne tán az utolsó futásom.
"Lesz még rá alkalom Sandra!" nyugtatom magam. Tudom hogy ki kell érdemelnem a bizalmát. Ha megvan akkor talán bármikor kiélhetem a vadságomat a szabad száguldásban.
Egyelőre első a feladat. Nem túl bonyolult. Lám lám mennyire óvatos. Könnyedén elmosolyodom. Remélem üres lesz a kazetta. Arnett mindig aprólékosan alapos volt. Viszont az is lehet hogy bennehagyta mert kiérdemeltem..ez esetben bebizonyíthatom Cerberusnak hogy nincs mitől tartania. Arnettért kell jókislánynak lennem. Szeretem őt, megígérte hogy megvárja míg eljön a mi időnk. Hát megdolgozom érte...
Gondolataim csak részben foglalnak le. S bár a mellékutakat akartam választani mégis gyorsabban végzünk ha egyenesen nyíltan hajtok oda. Cerberus láthatóan nem kedveli a kilengéseket. Széles többsávos utak lámpák. S bár a forgalom igencsak hiányzik az utakról mégis megállok ha a fényszem pirosra vált. Nincs kedvem kekecelni a zsarukkal. Van nevem lakhelyem de nem tudom ki vagyok most épp. Megtürt lénynek érzem magam semmi biztosíték arra hogy bátran kinyithatnám a szám. Míg egyedül éltem magamért feleltem. Csinálhattam hülyeséget megbünhődtem érte vagy épp megléptem dühöt hagyva magam után. Most nem veszélyeztethetem a helyzetem. három nap a ketrecben. Ha lefognak a zsaruk akkor ez húzódik, csak magamnak okozok gondot. S bár fájdalmas a tett, mégis visszafogom az alattam doromboló minduntalan kitörni akaró paripám. Cél a Keneddy pályaudvar. tíz tizenöt perc az egész. Öt perc ott s talán húsz perc vissza.
Elmosolyodom. Arnett ilyen..mennyire belémivódott a lénye. Feladatokat látok s azok részleteit percekben.
A visszapillantóba nézek mennyire marad le mögöttem a "gazdám."

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus utánad lendül a motorral ahogy elindulsz. Hagyja hogy menj amerre akarsz. A nyomodban jár. Kissé lemaradva tartja a távolságot.
A főutakat választod. A forgalom már lanyhult, s valóban csak negyed óra míg odaértek. A pályaudvaron sincs túl nagy tömeg, ezt a parkolóban állongó autók kevés számából szűröd le. Leállsz, Cerberus melléd parkol. Lezárja a motort, s levéve a bukót száll le a motorról. A kezében fogja s várja hogy elindulj befelé. Melletted megy. Tekintete nyugodt tempóban pásztáz körbe.

A rekeszekhez mentek. A vele szembeni kényelmetlen széksorok húzódnak. S a hátsó sorok valamelyikében kissé takartan ott ül egy ismerős alak. Bruce. Mikor meglát s rádöbben nem egyedül vagy elfintorodik. Nem mozdul. Cerberus is felfedezi. Felszalad a szemöldöke, de nem lép el mellőled…

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

A pályaudvarhoz érve leállítom a motort. Lezárom leszállok s a bukót a karomra véve nézek Cerberusra s hogy nem szól előre indulok.A szekrénykékig meg sem állok. Talán ösztönösen nézek körbe talán épp Arnettet várom, s hogy meglátom Brucet összefacsarodik a szívem. Csak egy szomorú pillantást küldök felé nem igazán jelzem Cerberusnak hogy ismerősre bukkantam. Nem is kell észreveszi ő maga. Szó nélkül nyitom ki a szekrénykét s kiveszem belőle ha van valami ott, megnézem mi az s ha pénz sajnálkozás nélkül nyújtom felé. A kulcsot a zárban hagyom s tudom nem hagytam nyomot hisz a kesztyű rajtam van.
- Szólnék vele ha engeded..- kérem őt halkan.
- Csak pár percet kérek ennyivel tartozom felé - próbálom megenyhíteni Cerberust bár reményem sincs hogy engedné, miért is tenné.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Kinyitod a szekrényt, s ott a szokásos fekete boríték. Kiveszed a belenézel. S benne ott a szokásos összeg. Tíz darab száz dolláros.
Cerberus hogy felé nyújtod a borítékot elveszi. Belepillant majd zsebre teszi.
Szavaidra nemet int fejével.
- Felejtsd el. - mondja hideg hangon. S mire elfordulsz a szekrénytől, nem látod Bruce-t sehol….

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Csak biccentek bár szavai ütnek keményen. Nem láthatja az okozott kárt.
Fájón sóhajtok hogy Bruce hűlt helyét látom de a lelkem megkéményít. Célom van s semmi sem tántoríthat el ettől.

- S most? Haza? - kérdezem engedelmesen de katonásan. A szemébe nézek kemény pillantással.
Visszaindulnék a motorhoz.
Most szívesen lennék egyedül. Szívesn sírnám ki magam a zuhany alatt. Nem gondoltam hogy ennyire durván érint majd hogy láthatom Brucet de nem érinthetem meg nem szólhatok hozzá.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Majdnem – felel s kifelé is melletted megy. Kiléptek az épületből, s a fekete motort még látod elhajtani. Igen csak sietősen teszi.

Cerberus fellendül a motorra és felteszi a bukót. Figyel hogy mit teszel.

Ha a bukót feltetted hallod a füledben a hangot.
- A kiképző bázisra megyünk. Kövess. – utasít. Majd kigrul a parkolóhelyről, s gázt adva lódul vissza a forgalomba. Látszólag nem figyeli követed-e. Gyors tempót diktál, s nem kimondottan a főutakon közlekedik. Igénybe vesz apró utcákat, sikátorokat is. Arra figyel, hogy az utca végeket elérve mindig lásd merre kanyarog, ha le is maradsz egy kicsit.

Jó negyed órát kanyarogtok össze vissza, mire egy a város szélénél elterülő liget felé veszitek az irányt. A liget közepéig mentek szinte. S egyszercsak feltűnik egy magas betonfal, tetején tekercses szögesdróttal. Az út egy kapuhoz vezet, mely nyitva. Két oldalt magas „őrtorony”. Akárha egy laktanya lenne. A kapu teljes szélességében sorompó.
Ez előtt áll meg Cerberus. Lent egy üveges falu bódé. Benn egy fekete gyakorlóban lévő férfi.
Tekintete végigsvenkel rajtatok, aztán megnyom egy gombot, és a sorompó felemelkedik. Odabent az erdőcske megszűnik. A széles betonút egyre befele halad. Mindkét oldalon építmények. Kisebb barakkok, és nagyobb csarnok jellegűek.Cerberus célirányosan hajt befelé. Egy leágazáson befordul, s egy kisebb egy emeletes kocka alaku épület előtt áll meg.
Hátrébb is még látsz néhány épületeket. Amögött akadályokkal tűzdelt gyakorlótér, hatalmas reflektorokkal megvilágítva. S csak mögötte messze kezdődik újra az erdősáv. A terület hátsó fala nem látható.
Leszáll a motorról. A bukót levéve a motor ülésére teszi azt.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Újabb meglepetés. Vajh hova mehetünk még?
Nem ellenkezem. Kifelé indulok s hogy meglátom Brucet elhajtani csak egy valami cikkan át rajtam.
"Könyörgöm ne csinálj hülyeséget bátyó!"
Megkedveltem a szabadszájú könnyed alakot. S tudom most tán hírt visz Arnettnek. Remélem csak annyit jól vagyok...

Fellendülök a motorra s felrakom a sisakot. Leugratom a lábról s a kulcsot elfordítva elindítom.
Követem s néhol veszélyesen közel megyek hogy el ne hagyjon. S bármilyen gyors tempót is diktál a környezet biztonságára figyelek.
"Kiképző bázis" félelmetesen hangzik a név. Vajh mit akarhat tőlem. Ha most tesztel akkor nem a kellő eredményt fogja kapni. Majdhogynem fáradt vagyok s jólesne valamit enni inni egy mellékes sem lenne mellékes.
Napok óta nem láttam edzőtermet s most igencsak szükségem lenne egy agykiégetős halálig edzésre.

Begurulunk a telepre. Az őrrel nem törődöm hisz maga afőnök visz be. Tartom a sebességét pár méterrel lemaradva.
Megáll és leparkolok magam is. A sisakot az ülésre teszem a kulcsot a zárban hagyom. Az ő telepe az ő motorja az ő leendő testőre...vezetem le a gondolatsort pici ajakhúzással.
Az épületre nézek.
- Van odabent mosdó? S ha igen használhatnám? - kerülöm el az ostoba alázatosra nevelő szójátékokat.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus ingenlőn bólint.
- Van, gyere – s előre indul. A drótüveges ajtón át belép, s a folyosón előre felé lépdelve rámutat az egyik ajtóra.
- Igyekezz. – mondja – Az irodában várlak – int fejével tovább előre aztán s ő maga tovább is megy.
A folyosó csúnya zöld olajfestékkel festve, a linóleum okkersárga. Az ajtók mind fehérek. A plafonon egysoros neonsor ad bágyadt fényt.
A mosdó ahova belépsz mintha az árvaházból lenne ismerős. Előtérben a repedezett csempék már szürkések az időtől. Két csap, felettük töregezett szélű tükrök. Beljebb pedig wc fülkék sora. S bár tisztaság van, mégis lepusztultnak tűnik az egész.
A csapból csak hideg víz folyik.

Kilépve a wc-ból a folyosón távolabb egy ajtót látsz csak nyitva. Odabent egy egyszerű, kopottas íróasztal, nyikorgó székkel. A sarokban kopott sarokkanapé, előtte piciny, repedezetten lakkos apró asztalka. Nincs rend de legalább tisztaság uralkodik Az asztalon akták, papírok hevernek, renderzetlen csálé kupacokban. A kiasztalon újságok szana szét.
Cerberus az íróasztalnak támaszkodva áll. Mikor meglát ellöki magát az asztaltól, s kifelé int.
- Menjünk. – mondja s az ajtót nem csukja be maga után.
Kiterelget az épületből. A betonon átvágva a hátsó akadályokkal zsúfolt páya felé indul. A reflektorfényben jól láthatóak az alakok.
A pálya széléhez érve Cerberus megállít, még az árnyékban, s innen már látod a gyakorlatozó csapatot. Van néhány nő köztük, de a zömük férfi. Cerberus csendben szemlélődik egy ideig.
A pályán egy férfi vezényel, és utasítgat. Parancsok harsannak, mind mind buzdító és kegyetlen elmarasztaló rossz teljesítmény esetén.
Az alakok fáradtnak tűnnek. Az elgyötört arcok némelyikén zúzódások. A ruházatuk mind egyforma. Katonai gyakorló, és poló. S mindegyik poló jócskán izzadtságfoltos. S még vamai feltűnik. Szinte mindegyik alakon ott van ugyanaz a pánt amit a labirintusban küzdőkön is láttál. A fekete fémen és a lakatokon megcsillan a refelktor fénye.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Követem az utasításait. Nem rettentenek szavai.Az igyekezz szócska valahogy már már otthonossá teszi körötte a légkört.

Elvégzem a dolgom, nem finnyáskodok, a szükség törvényt bont...
A csapnál kezet mosok s jót húzok a hidegvízből. Minden sejtem hálásan fogadja a folyadékot.
Az irodában az íróasztalnak dőlve áll. Láthatóan nem ártana egy titkárnő..

Követem némán s az adrenalin sziontje megugrik a szervezetemben ahogy a pályán edzőket meglátom.Ott állok meg ahol kéri s mozdulatlanul.

Tekintetem megakad a pántokon s a lezáró lakaton.
S nem állom meg hogy ne kérdezzek.
- Minek a heveder? Valami hatékonyabb kiképzési eszköz? - tippelgetek bátran bár halkan.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus halkan de gonoszdian nevet fel.
- Nem. A szökést teszi lehetetlenné – közli könnyedén.

Majd mikor kinézelődte magát feléd fordul.
- Egy kör a pályán. – közli a döntést, s nem is vár választ.
- Bill! – szólal meg kicsit hangosabban.
A pályán egy pillanatra mindenki megtorpan. Az arcokon látszik a hirtelwen kélt riadalom, s aztán megmutatkozik más is. Elszánás. A mozdulatok hirtelen pergőbbek, pattogósabbak lesznek. Még a legfáradtabb is összeszedi magát.
A dirigáló férfi futólépésben érkezik
- Uram! – vágja magát majdnem vigyázba Cerberus előtt.
- Egy esztelen önjelölt – fog a válladra és tol előre.
- Egy kör. –int fejével a pálya felé.
- Igen Uram – s a Billnek hívott vigyorogva néz rád.
– Tedd le a kabátod – int a pad felé mi a pálya szélén áll.
Ha megteszed int.
- Gyere – mondja sarkon fordulva és a pálya felé indul.
- Sorakozó! – kiált fel s a csapat tagjai elhagyják a pályát és Cerberus felé indulva neked és a pályának háttal sorakonak fel.
Bill pedig a pálya elejére megy. Szembe fordul veled.
- Kis bemelegítés – mondja s máris igencsak ismerős gyakorlatokat végez – csináld! – utasít s látod rajta jó szakember. A mozgása gördülékeny. Izmai játéka megkapó. Veled csinálja a tornát, és közbenárgus szemekekl figyel.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Ellenkezik a terveimmel..- mondom ki gondolkodás nélkül a szökésre célozva.

Elnézem az elgyötört embereket s csak egy valami jut eszembe. Ők nem gondolkodnak már nem...nem gyötri őket a belső fájdalom. Az izmoké annál inkább. S észrevétlen feszül meg a testem.
Cerberus megszólal és mintha varázslat futna végig a pályán. Hangja erőt ad a kornyadóknak s életet önt a haldoklókba. Meglepetten sóhajtok fel.

Egy kör! Ez most ajándék s bár a pályán senyvedők bolondnak néznének mégis halkan szólalko meg.
- Köszönöm Uram! - s valóban így is érzek.

Bill érkezik s vigyora rókás. Nem tudj aki vagyok ő sem tud rólam semmit jól van ez így.
Vele megyek s a a kabát után a pulóverből is kibújok. Csak akadályozna aszabad mozgásban. Az októberi éj azon mód belém harap de nem érdekel. Ennyi még nem fog megártani.
Követem az edzőt s hogy szembe áll velem arcom komolyra vált csak tekintetem ragyog rá.
- Uram! Lasandra Yount edzésre jelentkezik! - közlöm vele keményen. Minden figyelmem az övé.
Mozogni kezd s követem a mozdulatokat piciny fáziskéséssel. Könnyedén élvezettel mozdulok. Valóban átmozgatva magam. Nem érdekel ki figyel s ki nem. Csak ő van és én s jól van ez így. Gondolataim máris a pályán járnak.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus rád pillant
- Ők nem olyanok mint te – ingat fejet.
- Kényszerből vannak itt. Nagyrészüket a gazdája hozta ide, hogy megkapják a képzést. Az én felelősségem hogy vigyázzak rájuk. – mondja
- Aki pedig az én emberem – von vállat – ők pedig mindig bepróbálkoznak. – mondja
- Mindig. – s rád néz kicsit felemelintett szemöldökkel. – Egyszer biztos.

Köszönetedre csak egy kiváncsi pillantást kapsz. Arcod fürkészi pár míg Bill oda nem ér.

Bill felnevet
- Bill Hooler – mondja s kezet is nyújt neked.
Kézfogása erős, határozott.

Figyelmes tekintetét le nem veszi rólad Bill, s magadon érzed Cerberusét is.
Majd hogy végeztek a bemelegitéssel Bill megáll, csípőre vágja a kezét.
- Kezdetnek elég jó – mondja kis bólintással.
- Én megyek elől. Te figyelsz, és jelre indulsz – mondja az első akadályhoz lépve.

Az akadályok mindegyike fából, kötélből és/vagy gumiból van.

Az első úgy néz ki mintha elrontott méretmagasságú lugas lenne. Két „fatörzs” mely egymástól egy méterre lábakon fekszik. Ezek közé vizszintes fagerendák kerültek. A gerendák egymástól 70- 80 centi távolságra vannak. Bill tarkóra teszi a kezét. Oldara folrdulva áll meg az első geenda előtt mely a földtől kb 70 centire van. Neked is épp nem ér a lényegedig. Lábát nyújtva emeli fel maga elé, a vizszintesig, s lép át a gerendán. A másik lábát is nyújtva emeli s teszi le a másik mellé átkerülve teljes testével a gerenda túloldalára. Kettővel odébb lép ugyanezen technikával, látszólag erőfeszítés nálkül.
- Indulj. Hát egyenes, mellkas domborít, has behúz. Láb nyújtva! – ad utasítást is és téged figyelve végig megy mind a tíz gerendát átlépegetve.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Vagyis ha mégis ideküzdöm magam akkor szolidaritásból nekem is hordanom kell..- fintorodom el nemtetszőn. S nem a míves kivitelezés zavar máris hanem a szökés feltételezése.

Halováyan elmosolyodom legyen min gondolkodnia.

- Mr Hooler! - fogok ráa kezére s tőlem telhetően erősen határozottan s röviden szorítom meg..

Bill elismerése jólesik.
Az akadályhoz visz s szemügyre veszem az építményt. Ügyes darab! Villan a tekintetem ahogy megértem mire való. A suliban is elkélne egy ilyen. Egyszerű és hatásos. Alaposan megfigyelem Bill minden kis mozdulatát a tartását a légzését is. A helyére állok mit épp az imént hagyott el. Összerendezem a mozdulatsort egyeztetem a légzéssel és neki kezdek. Egyenes tartás tarkóra tett kéz összefont ujakkal. Szét feszített könyök. Behúzott has kidomborított keblek. Ez lesz az alapállás míg végig nem érek. A gerincem a tartópillérem. Majd nyújtott láb derékszögig nem feljebb. Átemelem s a következő gerenda mellé igyekszem letenni a bakancsom hogy a másik lábamnak is legyen hely s ne kelljen tipegni.
Az első két gerendát aránylag lassan ismerkedősen lépem át majd a következő nyolcat már igyekszem gépiesen összehangoltan megtenni.
Mire végzek érzem a hátizmaimat s ez jó jel kezdetnek. Feszülnek a lábizmaim s mennék tovább. Adrenalin gyűlik bennem s ajkamon halovány mosoly kél.
- Uram!? - állok meg vigyázban az akadály végén s felnézek rá nyílt tekintettel.