Szabadesés - Lasandra Yount meséje

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Akkor teljesen jogos, hogy ilyenek az eredmények – mosolyodik el kedvesen.

S a vizsgálat közben mesél neked
- A legjobb ha mindig teszed amit mondanak. Ha ellenkezel valmai miatt, azt tedd ésszel. – s látod folyton úgy fordul miközben beszél hogy a kamerán ne lássák hogy szavakat intéz hzzád.
- Mindennek meg van a módja, a lehetőség. Csak meg kell találni. – biztat
Aztn torkot köszörül.
- Nem mondták, hogy nem ettél. Igaza volt, rá kellett volna kérdeznem. – mosolyodik el halványan, s látod a tekintetén a tiszteleteljes áhitat csillanásást, ahogy róla beszél. S aztán nemis ejt tööbb szót róla.

- Itt nincs skála ami szerint ide vagy oda sorolnak be. – ingat fejet.
- A legrosszabból is kihozza a maximumot – bólint aprót, s valamelyest elfintorodik.
- Mindent bevet hogy eredményt, neki tetsző eredményt érjen el. – magyarázza nyugodt komolysággal.

Felkuncog a kérdéseden.
- Ne félj, nem fog senki átalakítani – nyugatna meg – Csak egy szabály, hogy mindenkiről kell kép. – tájáékoztat. - Ahogyan a kartont is kitöltjük. - int az asztal felé.
- Oda állj a mérőrúdhoz. Mellé. – kér – A két kezed tedd le magad mellé, és rám nézz. – s csattint néhányat a géppel, melyeket a kis kijelzőn vissza is néz.
- Foldulj meg kérlek – s ha megteszed így is lefotóz.
- Felveheted a köpenyt – mondja aztán s az asztalhoz lépve letszi a gépet.
- Feküdj vissza az asztalra. Ott veszem le a vért. - s a tálcával a kezében indul meg feléd.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Köszönöm..majd okos lány leszek..- fintorodom el és követem Milton módszerét. Nem nézek és beszélek a kamera felé. Lám azért itt is van lehetőség némi szabályszegésre.
- Abban az állapotban nem is volt kedvem enni, mindenem fájt a limonádé is kínszenvedés volt. S ha ettem volna előtte annak se lett volna jelentősége hiszen kijött volna úgyis. Így legalább kevesebb gondot okoztam. S ha jól tudom a vérvétel is pontosabb eredményt mutat éhgyomorra. - próbálnám megnyugtatni.
- Ha most leveszed tőlem azt a rengeteg vért akkor tuti el fogok aludni..- mosolyodom el.
- Fáradt vagyok. Most hogy megfürödtem enni és aludni vágyom...de tartok tőle ez nem egy szanatórium..- mosolygok rá kedvesen.

- Vagyis edzeni fog. Ez a szándéka? Tudod mire szán? Hogy kurva nem leszek az biztos.- szögezem le.

S hogy kedvesen kér, bár az ellenállás igencsak nagy bennem hisz miért is fotóztatna le Cerberus pőrén ha ezzel is nem lenne célja, de ha ezt kell tennie hát legyen meg az öröme annak aki a fotókat nézegeti majd. Nem akarom hogy Jessicának baja essen a tiltakozásom miatt. Tekintetem tudom árulkodik dacos mivoltomról hisz nem tagadhatom le érzéseimet.
Megfordulok s úgy is lefotóz. Két kezem ujjai mintegy véletlenül formázzák az egyezményes jelet. Karjaim leengedve lazán s a négy ujj egymást öleli s csak a középső mutat határozottan a Föld középpontja felé.

Majd köpenybe bújok s elnyúlok az ágyon. Ökölbe szorított kezemben a kulcs mit ki nem engednék onnan. Senki nem láthatja csak Jessica tán hogy mikor a tű belém szalad az arcomból is kifut a vér. Másik kezem az ágyra fog keményen szinte teljes erőből. A tű gondolatára ájulás környékez. S hiába próbálok egész másra gondolni még az üres gyomrom is felfordul az ellenérzésektől.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Ezt neki magyarázd – mondja halkan. – Itt nem divat éheztetni senkit. Azzal soha nem büntethet senki senkit. – ingat fejet.
- Még ő sem folyamodik ilyemihez. – adja a tudtodra az újabb apró információt.
- Aki miatt így történt, az most biztosan megkapja a magáét. De megérdemli – mondja egyetértőn a gondolattal.

- Pont ezért foglak fekve lecsapolni. Egyrészt nem szeretném ha összecsusznál, másrészt, látom rajtad hogy fáradt vagy. – fintorodik el. – Pedig még hosszú az éjszaka. – teszi hozzá sajnálkozó hangon.
Kérdésedre fejet ingat.
- Nem mondott nekem semmit arról hogy hova leszel elhelyezve. – néz rád őszinte pillantással.

Fotózás közbe akaratlan is felkuncog mikor észreveszi az egyezményes jelet, mit mutatsz.
- Ezt biztos nem fogja szó nélkül hagyni – jegyzi meg majdnem jókedvvel.
- Jópont nála a talpraesettség. – mondja még.

Egészen be., a fal mellé küld az ágyion, s melléd pakolja le a tálcát. Karodra felteszi a csatos gumipántot. Gumikesztyűt húz. Fetrőtlenítővel bespricceli a köyökhajlatod, és a kesztyűt is. Majd kitapogatja hova fog bökni. Aztán apró, lepke alakú tűt bont, s a végére egy hosszú vékony csövecskét illeszt csavaró mozdulatokkal. A cső vége dugóban végződik.
Hirtelen bök meg, s a fájdalom szinte azonnal múlik. A vékony csövecskében megjelenik a véred. Vékony ragasztócsikkal leragasztja a tűt, hogy ne scússzon ki.
- Be ne ájulj nekem! - mondja, szinte hidegen, miközben a cső végén lévő kupakot levéve egy vérvételi fiolát nyom neki. S most látod meg hogy a kupak alatti gumifej alatt is egy tű, mi átböki a kémcső kupakját. A véred erős sugárban indul meg a csőbe. A kis jelig telik a cső, s a vér önmagátol áll el. Kémcsövet cserél, s a véred ismét megindul.
- Inkább rám nézz – kér s figyeli a tekinteted.
- Hogy hívnak? – kérdezget. – Mikor és hol születtél? Anyád neve?Lakcímed? Iskoláid? – sorolja a kérdéseit pattogósan, s közben sietve cserélgeti a kémcsöveket.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Remélem Petet veri nyakon - mosolyodom el kajánul - neki volt oly sürgős hogy csacsogjak vele.. - mondom halkan bosszúszomjasan.

- Sosem nyomtak le egykönnyen - mordulom a fal felé fordulva s még mindig dühösen.

Teszem amit kér de meglátva a kellékeket elfordulok s lehunyom a szemem. Finom reszketés kél a tagjaimban s le sem tagadhatom az írtózatom.
Jessica kér s a szemébe nézek.
- Lasandra ..Yount..- nyekkenem.
- Nem tudom...fogalmam sincs..- s erő kell hogy rá tudjak figyelni a világ megszűnik s csak ő van s az iszonyat..
- A Timberview lelencben nőttem fel..ott végeztem az alapokkal..aztán a Gilroy High school mint középfokú oktatás s a Kleitmanben végeztem pár napja mint friss diplomás...- nyekkenem a szavakba kapaszkodva.
Felszűköl bennem a könyörgés hogy fejezze már be amit csinál. Bőrömet finom filmrétegben kiveri a víz s dideregni kezdek...

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:40
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


S mire végigérsz a rövid életrazod szemelvényein, újabb apró fájdalom ér el, s érzed amint a tű kicsúszik belőled.
- Kész is vagyunk Lasandra! – mondja, s leragasztja egy bucival a szúrás helyét.
- Maradj ott! – utasít - Fel ne kelj! – szól nagyon szigorúan.
- Mindjárt jövök! – s azonmód a tálcával a kezében eltűnik a jobb oldali ajtó mögött.

Egy perc telhet el hogy egyedül vagy, nyílik az ajtót. A másik, ahol bejöttetek. Cerberus jön be rajta, és egy nő. A nő rövid, fekete hajú, széles járomcsontú, komoly arcú. Szemei kékek, s a smink mely szintén kékes rajta ez méginkább hangsúlyozzák. Csinos top van rajta. Alul térd alá érő fekete csípőnadrág, széles bőr övvel. A két csuklóján is széles bőr pántok, elyek csatokkal záródnak. Kezében egy kupac ruha.
Az ágy mellé lépdelnek.
Cerberus lenéz rád, összehúzott szemmel méreget egy pár pillanatig.
- Vidd a lányos szakaszba – mondja a mellette állónak, aki bólitn is, de a tekintete rajtad magard
- Ő Georgette. – int fejével a nő felé.
- Megmutatja hol leszel a következő három nap. Egyél és alhatsz néhány órát. Hajnalban érted megyek. – közli veled Cerberus Majd otthagy titeket és belép Jessica után.

Geogette leteszi melléd a kupac ruhát
- Isten hozott a pokolban – nyújt kezet neked s ajka mosolyra húzódik, melynek a kedvességét talán csak az arc felépítése miatt hiányolod. Hangja nyugodt, bátorító.
A kézfogása határozott.

- Gyere segítek – mondja és érted nyúlva segítene felülni…

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:40
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

A tű kicsúszik belőlem s újabb rosszullét hullám önt el. Fázom s szeretnék végre belezuhanni a sötétbe, menekülni az érzések gondolatok elől.
Jessica parancsol s ha kérné se lenne erőm felülni. Gyűlölöm magam ezért. Ez az egyetlen dolog mi legyőz..
Magamra hagy s mélyeket lélegzek. Nem eshetek össze még nem. Hosszú az éj ki kell tartanom..
S lám az élet nem áll meg egy percre sem. Ajtó nyílik s Cerberus jön vissza de nem egyedül. A nő szép és kemény. Kifejezetten főnökös típus.
Cerberus rendelkezik. Hálásan biccentek az evés alvás lehetőségére majd újra akkor mikor jelzi értem jön.
- Hat nap..- javítom ki Cerberus szavait mikor befejezi mondandóját. Finoman mosolyogva jelzem felé hogy szükségem lesz a pihenőnapokra. Számíthat rá hogy maximális teljesítményt fog kapni.
A főnök távozik Jessica után. Bár még jólesne heverni de az ösztönöm azt súgja szedjem össze magam.
Kezet nyújtok s ugyanazzal a mozdulattal ülök is fel.
- Lasandra Yount..szolgálatára hölgyem..- még egy mély lélegzet s próbálok a nőre koncentrálni. Harmonikus színekben pompázik. No ez nekem nem ment sosem. A smink! Már érzem bajban leszek a csajos részlegben..

Segítőkész s hálásan mosolygok rá. A ruhákat venném szemügyre. Szokatlan érzet a kórházi köpeny. Jó lenne újra embernek érezni magam.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Cerberus felszaladó szemöldökkel néz rád, majd összenéznek Georgette-l s mindkettő felkuncog. Nincs a hangban gúny, inkább tagadhatatlan jókedv.
- Úgy legyen kislány! – mondja Cerberus cukkolva.

- Georgette – s nem mond vezetéknevet.
- Semmi szükség a magázódásra – int fejével nemet
- Ha jobban vagy, öltözz fel – int a ruhakupac felé. De nem lép el előled, hanem figyelmesen szemlél.
A kupacban van normál, egyszerű fekete pamut bugyi, egy pár fekete zokni, egy fekete sokzsebes – gyakorló – naci és egy poló. Az is fekete. S egy fekete magasszárú sportcipő. Egyik ruha sem visel márkajelzést, ahogy a cipő sem, de érzed látod, jó minőségű mind.

S ha öltözni kezdesz a nő figyel, ha kell segít.

S mire felöltözöl kijön Cerberus és Jessica is.
Cerberus csak biccent felétek és máris elhagyja az orvosit. Jessica ismét sápadtabb a kelleténél.
Leül az asztalhoz.
- Még kikérdezlek – mondja neked, és az asztal melletti székre mutat.
- Nem vagy kész?! – szólal meg Georgette majdnem hörrenőn. – Mivel lehet ennyit pepecselni? – s Jessica sajnálkozón néz rá.
- Már tőle megkaptam a magamét, úgyhogy hűtsd le magad kérlek – mondja s Georgette karbafonja a kezét, s nekidől a vizsgálónak.
- Az én időmmel játszol – szisszeni, mire Jessica már nem szól vissza neki.
Minden fgyelme a tied. Kérdezgetni kezd, s gyakorlatilag az adataidon felül mindenféle orvosi dolgot kikérdez tőled. Az összes betegséged, sérülésed, még a menzeszed idejét is. Azt is hogy szedsz e valamire állandó gyógyszert, - a fogamzásgátlót is beleértve – s hogy van-e allergiád, vagy diétázol-e.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 20:50
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

S az élet újból bizonyít. Cerberus nevet s ez nekem csak jó lehet.

Megszemlélem a ruhákat. Áttapogatom a nadrágot s észrevétlen csúsztatnám valamelyik zsebébe a kis kulcsot.
Majd felöltözöm. S mire minden rajtam van leszállok az ágyról és békésen nyújtózom egyet.
- Köszönöm. - nézek Georgettere. Hálás vagyok amiért nem szoknyás kosztümöt kaptam. Ebben a cuccban tökéletesen otthonosan érzem magam.

Visszabiccentek Cerberusnak. De a mozdulat mellőz minden barátságos megnyilvánulást. Inkább tisztelet s valódi köszönet van benne.
Jessica és Georgette összekapnak rajtam.
Georgettere nézek s udvarias hangnemben jegyzem meg.
- Miattam csúsztunk...ha lehetséges majd ledolgozom.. - ajánlom fel komoly arccal s tekintettel.
Nem esik jól hogy kétfelől támadják Jessicát.

Leülök és halálosan komolyan veszem Jessicát. Itt még belemenősebbek mint a suliban a doki. Hát legyen.
- Hatévesen bárányhimlő, skarlát, kanyaró..minden amivel lógni lehetett a szeretet otthon foglalkozásai alól - mosolygok a dokinőre.
- Törött bal felkar kilencévesen. Túl magas volt a kerítés. Két repedt borda egy évre rá..a hely megtartása fontos dolog volt.- utalok a rangsorra.
- Bal combcsont tört csípő repedt tizenhat évesen mikor aparkőr lovával készültem az államhatárt átlépni s kilőtték alólam... - sóhajtok keservesen.
- Ugyanakkor nincs mandulám és vakbelemtől is elbúcsúztam. Mindezek nyolc kilencévesen. - gondolkodom el s bólintok megerősítésként a közlésre.
- A lóbaleset előtt egy nappal vesztettem el a szüzességem... nem kevés hathatós mondhatni erőszakos tettlegesség okán..s a mensesem egy hét múlva várható. - veszem immáron könnyedén a dolgot..legalábbis látszólag.
- Nem igazán eszem húst mondhatni havonta kétszer vagy háromszor tán. Nem diétázom de inkább a könnyedebb ételeken élek. Gyümölcs zöldség hal tojás tej s egyebek... - nem sorolok fel mindent.
- Érzékeny vagyok a penicilinre a nméhekre és az eper apró magvaira.- hadarom le ami még eszembe jut.
- Azt hiszem ennyi...- nézek rá kérdőn.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Georgette felszaladó szemöldökkel néz rád a felajánlásod hallva. Tekintete felcsillan, de szóban nem kommentál. Elgondolkozón néz csak.

Sorolni kezded a történéseket. Jessica bőszen irogat, töltögeti a papírost. Ide-oda lapozgatva szép lassan elkészül vele. A végén felnéz rád.
- Minden hónapban egyszer kötöelező a vizit. – mondja
- A beosztásod szerinti vezetőd fog szólni, mikor kell lejönnöd.
- Ha úgy sérülsz hogy nincs benned tartalék, ne késlekedj jönni – figyelmeztet – vagy ha hoznak ne ellenkezz. – kéri
- De ha bármi rám tartozó problémád van, szinte mindig itt vagyok. – mosolyodik el, majd a kartonod összecsukva feláll.
- Készen vagyunk. – mondja és Georgette-re néz kis bólintással.

Az ellöki magát a vizsgálótól és bólint
- Már ideje. – és kifelé indul.
- Gyere Sandra – szólít és a nyitott ajtóban megvár.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Figyelmesen nézek Jessicára s csak bólintok a kéréseire, majd valami eszembe jut.
- S minden hónapban a teljes procedura lezajlik? - kérdezem kíváncsian s kezem a rám ragasztott vattapamacsra siklik.
Elgondolom hogy vajh mi lehet majd amiért lehoznak s miért is tiltakoznék a segítség ellen.

Végzünk és kedvesen mosolyogva biccentek a doktornő felé.
- Mindenjót Jessica és köszönöm... - s valóban jólesik a törődése a figyelme.
Követem Georgettet. Gondolataimba merülve zsebredugott kézzel lépkedek mellette lazán. Nem félek a jövőtől egyelőre csak elfogadom amit kapok s próbálok illeszkedni.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Majdnem – bólint Jessica – Kisebb nagyobb eltéréssel. Attól függ hol vagy, mit csinálsz, mi a beosztásod. – mondja, s nem részletezi a dolgot. Tán Georgette-től tart, nehgy időhúzásnak érezze a dolgot.

- Nincs mit- mondja Jessica kedves mosolyal

Georgette becsukja utánad az ajtót. A folyosón tovább mentek, az acélajtó ezen oldalán maradva. A folyosó túloldala furcsa alakzatban szélesedik ki mintha egy tölcsér lenne. S két egymástól távolabb lévő acéfalat látsz. A jobb oldali csippanás után emelkedik fel. A mögötte látható folyosószakasz jobbra tart, mintha egy Y felső fele lenne. Átléptek a beszájadzáson, s jóideig haladtok ezen a folyosn. Fehér falak és jelöletlen ajtók. Majd újabb acélfal, s folyosó tovább. Itt egy lifthez értek. Georgette megnyomja a hívót. A fülke hamar érkezik meg. A jelölés szerint a mínusz 3-on vagytok. Beszállva a nő gombot érint amin a 4-es szám van.
Felérve egészen más kép fogad ahogy kinyílik a lift ajtaja. Mintha egy kollégiumban lennétek. Nagy társalgóféle. Mindenhol kanapék, fotelek, asztalok székekkel, a falon tévé, a szekrénykéken magazinok, újságok. Néhány lányt és fiúcskát látsz itt-ott. Kisebb kupacokban, beszélgetnek, van aki magányosasn tévét bámul. Akad olyan aki pendelyben elnyúlva a kanapén discman-t hallgat lehunyt szemmel.
Georgette lép ki előpbb a liftből, s ahogy látod valamiféle kapun át teszi ezt. A kapu felcsipog élesen. Georgette nem foglakozik vele, a csipogás el is hal. Ám hogy átlépsz te is, szintén felcsipog ugyanazon a hangon. Georgette mint a villám fordul vissza, s lép a közeledbe. A kapu mellől – eddig takarásban lévő – férfiak lépnek elő. Villámló tekintetek kereszttüzében állsz.
- Fém implantátumod van? – kérdezi Georgette öszehúzott szemmel. - Odalent nemmel feleltél Jessica ezirányú fagagtózására! - A társalgóban lévők kiváncsi érdeklődéssel fordulnak felétek.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Csak sóhajtok s fintorgok a válaszra hisz nem adott egyértelműen igent vagy nemet az esetleges vérvételre.
Haladok Georgettel s figyelem a folyosókat. Elgondolkodtat vajh mi lehet a jelöletlen ajtók mögött. Barátságtalan egy világ ha ilyen sivárságban kell leélni az életüket. Megborzongok. Túl nagy a terület. Szinte felnevetek a gondolatra miszerint Milton szökésre buzdított.
Lift s a -3 on vagyunk tekintetem felméri a tól-ig-ot. Vajh van lentebb is? S mia legmagasabb szint.
Cirka hét emeletet haladunk. Elcsodálkozom a dolgon. Egy ekkora terület egy kézben. ingerenciám támad felfedezni.

A negyedikre érünk s kilépve meglep a békés könnyed hangulat. A ketrecekben látott lányok fiúk némelyikét felismerem. Pihennek lazítanak. Bennem rossz érzés kel. Hasznot hajtana Cerberus s lám itt henyélés folyik. Vagy csak tesztelik a hozzáállásomat? Kusza gondolatok kélnek elmémben.

Georgette áthalad valamin s az felcsipog. Ez riaszt fel a gondolatok közül. S hogy követem az én léptem nyomán is jelzés hangzik fel.
Georgette fordul és támad szinte. Békés hangulatom tovarebben.
Elébe emelem a tenyerem csitítólag.
- Nem Georgette nem hazudtam Jesicának. - mondom nyugodt hangon. A zsebembe nyúlok lassan s tenyeremen felé nyújtom a kulcsot.
- Gondolom a fémdetektor árult el- mosolygok kissé savanyúan.
- A múltam egy darabja.- célzok a kulcsra.
- Szeretném megtartani - mondom ki a vágyam.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


A panel szerint lefelé már nincs több emelte, s felfelé is csak egy afelett amit megnyomott a nő.

A zsebedbe nyúlsz. Árgus tekintettel figyel mind a három körötted álló.
Majd hogy kinyitod Georgette elé a tenyered, lepillant rá. Érte nyúl és elveszi. Szemrevételezi.
- Megörző kulcs – állapítja meg, majd rád néz a kulcsot a tenyerébe zárva.
- Menj vissza és újra gyere át. – int fejével a detektorkapu felé.

Ha megteszed a szerkezet ezúttal már nem csipog. Georgette elégedetten bólint. A két fickónak int, s azok visszahúzódnak oldalra.
- Cerberus majd dönt a kulcsról – mondja és visszaadja neked.
Aztán a társalgó felé forul és mutat körbe.
- Ez itt a pihenő – mondja hozzád intézve szavait.
- Akik szabadnaposak, azok a kötelezőn felül azt csinálnak amit akarnak. – mesél.
S ahogy jobban körbenézel látod, hogy a pihenőt körbevevő falakon körben ajtók sorakoznak. Közülük sok nyitva. S csak néhány van becsukva.
- A szobákban is lehet pihenni. – teszi hozzá
- Gyere megmutatom a szobád – indul el az egyik csukott ajtó felé.
Óvatosan nyit be. Odabent a gyenge fényt egy éjjelilámpa adja a szekrényen. A franciaágy túlsó felén egy alak fekszik a takaró alatt, nektek háttal. A párnán hosszú haj simul.
- Ő Margo – mondja Georgette. – Kétnaponta szívják, rendszeresen. Sokat alszik. Ha ébren van nyűgös, hisztis. Ne foglalkozz vele, és ne bántsd. Tartozás fejében kénytelen itt lenni. – adja tudtodra, s bár a hangja inkább tényszerű tekintete mélyén ott a részvét.
- A fürdő és a gardrob – mutat a szoba jobb faláról nyíló két ajtó felé.

Aztán kiterel a szobából. A társalgó a liftet rejtő „strang” mögött is folytatódik. Itt üvegfal zárja mi a város fényeit mutatja. S balra egy nagyobb helység nyílik, csak boltívvel. Ide vezet be.
- A konyha – mutat körbe – Vadász van – int a hűtő felé.
- Ma még azt eszel amit akarsz. Holnaptól névere szólóan jön a kaja neked is.-magyarázza - Ameddig itt leszel – teszi hozzá.
- Magad után elmosogastz és elpakolsz.- néz rád komolyan.
- Egyél. Aztán ha nincs más feküdj le. Cerberus fél kettőre jön érted. Egykor keltelek. Minden tiszta? – s kivár még hátha van kérésed, mondandód.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Furcsa érzés lesz rajtam úrrá. A létesítmény legmélyén lenni..nyomasztó gondolat.

- Az..- hagyom helyben a meglátását. S hogy kéri engedelmesn átsétálok oda vissza.
Egy dologra jó volt a riadalom. Őriznek minket nem is akárhogy. Érdekes.
Georgette visszanyújtja a kulcsot.
Gyors cikkanó gondolatok futnak át rajtam.
A kulcs immáron nem titok így a mögöttes tartalom sem lesz az. Vezsett fejsze nyele! Lemondóan sóhajtok. Csak egy reményem van. Arnettnek van annyi esze hogy nem hagyja veszni a pénzt s kitakarítja a nyomokat magunk után.
Nem veszem el a számomra értéktelenné válló fémdarabot.
- Add neki oda te! Neked jó pont hogy lebuktattál nekem meg már talán nem jelent semmit így hogy fény derült rá. Édes titok volt csak nekem fontos..- mosolygok rá szomorkásan.Mindent elvesznek tőlem érzem. A világomat elvette Arnett..ők elvették Arnettet. Majd az orvosiban a ruhám a szagom hát legalább akkor erről én magam mondhassak le. Néhány ezer dollár a büszkeségemért szép ár, bár az érzés árfolyama ennél sokkal magasabb.
Eddig sem volt semmim eztán se lesz ahogy elnézem. Visz az ár s egyelőre sodródom míg nekem is megfelel a sodrás iránya...

- Mi az a kötelező? - kérdezem óvatosan.
Körbepillantva alaposabban felmérem a területet s oda odabiccentek az érdeklődő szempárok tulajdonosainak.
A szoba felé visz s már már meghat a saját kuckó gondolata mikor kiderül nem lakatlan a helyiség. Egy lány alszik odabent. Automatikusan lassabban mozgok nem akarván sehogy sem felébreszteni.
A történetét hallva Missy jut eszembe a kislány akit mindenki szekált s valahogy ugyanilyen formában menekült a valóság elől. Részvét ébred bennem.

Fürdő..remek legalább illatosra fürödhetek mielőtt elnyúlok. S hog ygardrób? Mosolyognom kell. Egy öltözet van rajtam..minek ehhez gardrób..luxus.

A konyha már érdekesebb terület. Éhségem fellángol s ismét hatalmasat kordul a gyomrom. Az eligazítás korrekt s egyértelmű.
- Köszönöm..- biccentek Georgette felé.
Kérdésére nemet intek. Amit tudnom kell elmondta s nem akarok most gondolkodni. Enni fürödni aludni...ennyi a vágyam.

Ha magamra hagy akkor visszatérek a szobánkba s elvégzem a dolgom. Kezet mosok. A tükörbe nézek s mélyet sóhajtok. Hova jutottam édes istenem...
De mint már oly sokszor nem hagyom hogy lehúzzon a étségbeesés. A hűtő képe dereng fel s visszasietek a konyhába felfedezni a prédát..ha már vadászat.

Tej..rögtön le is húzok egy pohárral. A szervezetem hálásan fogadja. Mit nekem cola! fintorodom el.
Majd óvatosan felfedzem a hűtőt. Vannak nevekkel illetett csomagok ezeket meg sem érintem. Paprika paradicsom sajt. Többre nem is vágyom. Aztán az egyik ládában színeket látok. No lám egy halom gyümölcs. Halkan felnyögök az élvezetes látványtól. Remélhetőleg ez később sem lesz tiltott terület.
Három szem őszibarack egy fürt szőlő s pár szilva. A zsákmánnyal boldogan telepszem le.
Kenyeret szelek s jóllakom a főétellel aztán jöhet a csemege. Meghámozom a barackokat s nyálam csordul az illatukra. Lehunyt szemmel csemegézem be. A szőlő minden szeméért hálát rebegek. S a szilvákat is élvezettel teszem magamévá.
Majd rendet rakok magam után még a vízcseppeket is letörölve.
A szobánk felé igyekszem. Lezuhanyoznék s egy szál semmiben nyúlok el a takaró alatt.
Arnettre gondolok. Vágyom utána..vajh mikor jön értem..könny gyűlik szemhéjam alatt..de a fáradtság győz....

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Georgette aprót bólint, és zsebre süllyeszti a kulcsot.
Nem kommentál.

- Kinek mi. Kondi, masszázs, úszás, ez mindenkinek egyforma. Aki akarja annak van még szauna, szoli, és persze a szokásos, kozmetikus, manikür, pedikür, fodrász, sminkes. Full wellness. – kuncog fel.
A társalgóban lévők némelyike kiváncsian pislog feléd, a többiek ügyet sem vetnek rád.

Georgette aprót bólint elégedetten, majd magadra hagy.
Visszatér a társalgóba, majd onnan szobákba nyit be. S hogy visszfelé haladsz a sajátod felé, még hallod amint sürgetően szól
- Gyerünk lányok! Kathy! Rose! – s máshol más neveket mond, fiúkat is szólongat.

A fürdőbe érve itt is praktikus minden. Zuhany kabin helyett sarokkád a kényelmesebb mint odalent. Itt is márkajelzés nélküli flakonokat látsz, egyenillatot hordoznak. A felirat csak azt jezi mleiyk mire való. Akad tusfürdő, sampon, testápoló, bőrradír, s egyéb szépészeti kellékek. Még gyantát is látsz a polcon a fokmosó puharak mellett. Az egyik pohárban bontatlan fogkefe.
Dolgod végeztével visszamész akonyhába.
Georgette a lift mellett áll egy csoport lány és fiú társaságában. Mindenkin valamiféle pelerin, alóluk kivillannak a lengés öltözékek, s a csupasz bőrfelületek is.

A konyhába visszatérsz, s bekajálsz. Senki nem jön be, s végül jóllakva, s rendet hagva magad utána hagyod el a helységet.
Megtosztálkodsz és lefekszel. Margo moccanatlan alszik tovább. Egyenletes légvételeihez idomulnak a tieid is ahogy lefekszel mellé, s lassan magába húz a feketeség.

Második nap
2010. október 1. Péntek este 21:15
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


figyelmesen hallgatom. Az alap tetszik a többi kevésbé. Jobb szeretem az egyszerű szépséget minek azt turbózni hazudni a szerekkel túltupírozni a valót...
Mindenesetre nem ejtek szót erről. Hiszen csak egy hét. Kibírom ezt is. A rózsaszín negéd felhős korszakom lesz. S aztán remélhetőleg Cerberus vesz a kezébe s végre ráléphetek a magam választotta útra.

A konyhából visszajövet végignézek a gyülekezőkön. Tíz óra lesz saccolom be az időt. Dolgozni mennek. Te jó éhg holnap én is ott leszek köztük..remek..húzom el az ajkam.

A fürdőszoba kis sóhajt csal elő belőlem. Egy kád. Vizet engedek s a fürdúhab feliratú flakonból öntök bele. Milyen névtelen üres így a világ. A folyadéknak kellemes illata van. Valamiféle virág lehet. Mindenesetre kényelmesen nyúlok el a vízben. Tele pocakkal a melegvíz veszélyesen álmosító.
Végül feladom az ébrenmaradási kísérleteket és komótos mozdulatokkal megfürdöm megtörölközöm. Mosolyogva érzékelem hogy lám készültek vártak. Kibontom a fogkefe csomagolását és használatba veszem.
Már van néhány saját tárgyam.

Megfésülködöm eltakarítva a hajszálakat a szemetesben. A konyhai kioktatás alapján rendet rakok magam után.
Bemegyek levetkőzöm s összehajtogatom egy székre a ruháimat.
Könnyű lebegős állapotban teszem mindezt. Tudom ha most felébredek vajhmi nehezen alszom el..

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Elalszol..
Zaklató álmok sora lep meg, s pihenésed ezáltal fárasztóvá lesz. Cerberus és Arnett a visszatérő alakok minden epizódban, melyek közt felevickélsz az ébrenlét határához, vágyva hogy vége legyen már. Érzed a köztük feszülő évszázados dühöt, a versengést. Hol egyik hol másik marad alul, s a párharcuk közben alakokat arcokat látsz. Mind szenvedőn facsarodnak. Könnyeket látsz, kínszenvedést és halált. Aztán vált a kép, s Arnett legyőzöttségét látod, s felette ott áll Cerberus aki harsányan nevet. A nevetés gúnyos viszhangja a lelkedig hatol. Aztán nyöszörgést hallasz, és egy kéz fog a válladra. Finoman megráz.
- Sandra! Sandra ébredj! – s bár a hang halk, mégis ismerős. S ráeszmélsz lasan, hogy te nyöszörögsz, s aki hozzád szólsz nem más mint Georgette. Melletted ül az ágyon, s finoman de kegyetlen ébresztget.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Az álom kegyetlen. Könnyek kín fájdalom. Arnett harcol Cerberussal s az elmém valahogy úg yfordít hogy értem teszi..értem száll szembe s hogy a végén Cerberus győz minden erőm elveszi. Egy érintés a saját keservem hoz vissza a valóságba. De vajh ez a valóság vagy az az igaz? Arnettnek esélye sincs már? Az épület masszív s oly nagyon elzárva érzem magam.
A fájdalom átjár a magány az elveszettség érzése..lehet valóban csak arra kellek hogy trófea legyek egy ostoba versengésben... Ki és mi vagyok én?
A sírás görcsösen tör fel belőlem. S hiába küzdök ellene nincs gátja most az érzéseknek.
A párnába temetem az arcom két kezemmel rászoratom a puha anyagot az arcomra hogy minél kevésbé hallatszon ki kínlódásom. Összhúzva magam magzati pózba szeretnék üvöltve sírni. Dühöm és elkeseredésem elönt...

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:05
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


A zokogás kitőr belőled. Halk szitokszót hallasz, és egy mély sóhajt. A kéz a válladra szorít, de nem fájdalmasan.
- Sírd ki magad – szól Georgette – mást nem tehetsz – s elenged aztán. Érzed amint feláll mellőled. Ajtó nyitódik…. majd csukódik. Majd ismét megremeg melletted az ágy. Kezedre fog egy kéz, s lefejtené finoman, mégis keményen a párnáról. Ha hagyod, hanyatt is fordít eztán.
- Majd megszokod és megtalálod a magad örömét a bánatodban – szól hozzád Georgette, s hideg vizes törölközővel törli, dörgöli át az arcod, ha hagyod. Melletted üres az ágy…

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:05
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Georgette hangja elér a tudatomig s hogy nem bánt nem zaklat ez többet segít mintha vígasztalna vagy keménykedne.
Arnett kedves arca lebeg előttem a sötétben. Szemében kérdés és szomorúság. Mintha azt sugallná nem akar ilyennek látni, ő nem ilyennek ismert meg. William..- suttogom a párnába s felé nyúlnék érinteném.

Helyette egy kéz érint keményen s elveszi rejtekem. Hidegvizes törölköző ér arcomhoz s levegő után kapok mely így is nehezen férkőzött tüdőmbe a fájdalom szorításától.
A kezére fogok s elveszem a törölközőt. Felülök mellé nem törődve pőreségemmel. Mégis valami eszembe villan. "Kamerák".
S már nem a mezítelenségem rögzítése zavar hanem a sírásé. Senki sem láthat gyengénak..SENKI!
Mély levegőt veszek és faképnél hagyom Georgettet. A fürdőbe megyek s a csaphoz lépve hidegvízzel mosom le az arcom. Majd megtörölközöm s dühös mozdulatokkal fésülködöm meg. A tükörbe nézek s fintorogva veszem tudomásul nyúlszin szemeimet.
- Francba! - nyekkenem. nyugalmat erőltetek magamra. Iszom pár korty hidegvizet. Néhány mély sóhaj és visszatérek hozzá.
- Sajnálom..rosszat álmodtam. - próbálok egy kis mosolyt előcsalni.
- Mi a dolgom? - kérdem talán túl sürgetőn is. Elterelném gondolataimat a fájó dolgokról...

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Arnettre gondolsz, s bár vágyakozol, úgy érzed, mintha eltávolodtál volna tőle…

Hagyja Georgette hogy kivedd a kezéből a törölközőt, s feláll mellőled ahogy felülsz. Nem akadályoz meg mikor a fürdőbe viharzol. Rendbe hozod magad. A hidegvíz segít ebben. Az arcod bár még álmos, már nem látszik hogy sírtál, egyedül a szemed az ami pirosságával még árulkodik erről.

Georgette értőn blint szavadra, s nem faggat a rossz álmodról.
- Öltözz fel. – int a ruháid felé.
- Odakint várlak – mondja és magadra hagy.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:05
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Hálás vagyok amiért nem faggat. Arnetten gondolkodom. Mintha valami változott volna. De ezt most csak az álom hatásának tulajdonítom. Valahol legbelül nem változott semmi. Vágyom az érintésére a gondoskodására.

Georgette magamra hagy s két perc alatt felöltözöm. Cipő befűz meghúz masni és kész. Megrázom a sörényem. Visszaszaladok a fürdőbe magfésülködöm fogat mosok mert az álom a csók ízét is felszínre hozta tán. S most szabadulnék minden vissztató erőtől.
A szobán áthaladva letakarom vissza az ágyat s kisietek Georgette mellé. Eddigre már mosolyogni is tudok.
- S most? - kérdezem némi derűt csempészve a hangomba.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Georgette odakint áll, s mellette egy hosszú hajú lány. A lányka kába tekintettel áll.
- Kettőre légy kész! – hallod a szigorú, parancsoló szavakat
A lány egy hang nélkül bólint, és ellép Georgette mellől. A te szobád felé indul….

Georgette feléd fordul, arcán ott a nyugtalan feszültség. Végignéz rajtad s elégedetten bólint.
- Gyere megyünk Cerberushoz – mondja s a lifthez lép.
Csak egy emeletet mentek le. Ottt kiszállva egy folyosón mentek végig, ami egy függőfolyosóba torkollik. S most látod meg, hogy hol is vagytok. A függőfolyosó másik vége a kör alakú épületbe vezet, a Roncsderbybe. S látod onnan is vezet egy függőhíd egy másik 5 emeletes házhoz, s ebből is vezet oda egy harmadik.

Átértek a Roncsderbybe. A folyosón ismét liftbe szálltok, s feljebb mentek kettőt, a legfelső emeletre.
Aliftből kiszállva egyetlen tér az egész. Akárha egy privát szalon lenne. Bőr kanapék, és fotelek terpeszkednek mindenhol. A padló kőlappal borított, szőnyeg sehol. Apró asztalokat is látsz itt ott. Beljebb egy tárgyalóasztalt és tőle nem messze egy iróasztalfélét is. Cerberus e mögött ül. Lába felrakva az asztalra, félig kifordulva, a várost szemléli. Kezében két darab dobókocka melyeket egy keze újjai közt forgat.
Hogy a közelébe értek rátok néz. Georgette-nek biccent, téged csak végigmér.
A nő a szebébe nyúl és előveszi a kulcsot. Az asztalra teszi.
- Ez nála maradt. – modnja.
Cerberus felszaladó szemöldökkel fordul be az asztalhoz, letéve a lábát a földre.
Rád néz komoly tekintetel.
- Hol dugdostad? – kérdi

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

A lányra nézek alaposan megnézem.
S hogy a szobánkba lép be Georgettehez fordulok miközben ő Cerberushoz visz.
- Ő Margo igaz? Mi az hogy kettőre legyen kész? Itt nem tízkor kezdődik a munka számunkra? - kérdezem érdeklődve s némiképp értetlenül.

Haladok mellette de ahogy meglátom a függőfolyosó rendszert eláll alélegzetem és a lábam is megtorpan. Muszáj agyilag felfognom a látványt. Gyönyörű az egész. Lélegzetelállító.
- Uhhh! - szakad ki belőlem.
Ám hogy Georgette a Roncsderby felé visz már nem vagyok annyira boldog. Rongálásom helyszíne. Lehet beállítanak a kőművesek közé? Mint mikor telefújtuk az intézet tornatermét festékkel s kefével kellett lesikálnunk másnap...

Némán követem a nőt.
Előrukkol a kis titkommal és nem csinál belőle ügyet. Nem értem miért nem fordítja önmaga fényezésére a megtalálás tényét.
Cerberus elkomorodik s akarva akaratlan arcomra mosoly kúszik.
- Nos szégyen lett volna na bárki élő megtalálja. A fémdetektorra meg nem számoltam. - nézek rá játszin.
- A farmeromban volt. - mondom egyszerűen nem fitogtatva a rejtett zsebecske meglétét.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 1:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Leviszem Jessicához. – mondja Georgette. – Kénytelen vagyok néhány napig kivonni a forgalomból. – ingat fejet.
- Tiszta zombi lett – fintorodik el.

- A farmerodban – ismétli s nem kérdi, tényként mondja. Látod ahogy a szemében dühös villanás kél. Levágja a két kockát az asztalra, -a hatoson állnak meg - és feláll. Georgette akaratlan is megrezdül melletted. A mögötte elterülő város felé fordul Cerberus. Látod hogy nem kicsit lett zaklatott.
Percek telnek el.
- Milyen kulcs ez? – kérdi még mindig háttal

- Elmehetsz – fordul vissza és vakkant a nő felé. Az csak biccent és máris megy.
- Te velem jössz – rendelkezik, és a lift felé indul. De nem lép be. A körbefutó lépcsőn indul el lefelé, méghozzá sietősen.
Egész az elsőig mentek, s mindezt gyalog. Ott a nagy széles ajtón megy be, annak mindkét szárnyát belökve.
Odabent egy nagy terem, fél környi. S mintha vaskos oszlopok lennének rapszódikusan elszórva. Aztán meglátsz egy dobogót. Pont olyan mint amin a lányok táncolnak. S ha felpillantasz meglátod a plafonban a lyukat, mi ugyan most egy lemezfélével zárt, de pont a dobogó felett nyílik.
S itt itt kanapék fotelek mindenhol, azzal a különbséggel, hogy vállig érő falakkal elválasztva egymástól.
Az egyik boxban egy férfit látsz. Ölében egy lány, meglehetős lenge ruhában. S a lányka kéjes nyögésekkel feszül a férfi karjai közé. Láthatóan nem zavarja a megjelenésetek. S e mellett a box mellett ott áll a vakegér. Egy másik mellett Pete-t látod. Rajtuk kívül még ismeretlen férfiakat. Egyértelműen felügyelik a „rendet”.
Cerberus kis biccentést ejt meg a lánykával foglalkozó férfi felé, majd karon ragadja Foyl-t és elrántja a boksz mellől.
- Ki kutatta át? – bök feléd fejével.
Foyl homlokot ráncol.
- Pete és Tessa – mondja kis tétovázással. Cerberus elengedi. Megfordul, és csak fejével int Pete felé. Az elindul. Vigyora kiszélesedik ahogy meglát téged Cerberus mellett….