Szabadesés - Lasandra Yount meséje

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Hooler figyeli a modulataid, s hogy végigérsz elégedetten bólint. Ajka vigyorra húzódik.
- Miért akarsz ennyit gürcölni? –kérdezi kiváncsian, s következő akadályhoz lép.

Az szintán egy vaskos fatörzsféle, de csak 20-25 centi átmérővel. A magassága majdnem egy méter a földtől, s nem hosszában, keresztben húzódik előttetek. Egymás után öt ilyen van. Felette egy kereten rögzített keresztgerendán vastag lenkötél. A kötél olyan 60-70 centire a fatörzstől felétek lóg majdnem a földig. S minden fatörzs közt is ott a lelógó kötél.
Bill magasra nyújtózva fogja meg, s hátralépve egyet elrugaszkodik. Magasra húzza minkkét lábát, s mikor a fatörzs fölé lendül nyújtja ki, s áll rá. A kötelet elengedi és az egyensúlyát keresve áll meg végül, két karját maga melé leengedve. Így ugrik le a túloldalon a homokba. Majd a következő kötélhez lép. Magasan ráfog, és fellendül a következő fatörzsre. Hamar egyensúlyát találva ugrik le. Az ötödikről is leugrik s fordul hátra.
- Te jössz. – mondja felemelintve fejét.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Jólesett a mozgás s Bill érdeklődése túlmegy az edzői keménységen.
- Van egy olyan érzésem hogy ez az út visz a testőrségig...- tájékoztatom nyugodtan.

A következő akadályhoz lép. Felmérem a helyzetet s kétségeim támadnak hogy vajh meg tudok e állni a kemény bakancstalppal a fényesre koptatott gerenda palástján vgyis akig egyetlen kis vonalnyi érintkezési felületen. Csúszósnak látom s nem akarok lebőgni azzal hogy ez tegyen taccsra.
Bemutatózik s máris fellendítem fenekemhez a bakancsaimat s kifűzöm őket. Mire végez s felém fordul csak biccentek értve a módzsert. S nem érdekel a hideg, legfeljebb igénylek majd Jessicától egy százas zsepit.
Kilépek a bakkancsokból s a zoknit belegyűrve gyorscsomóval összefogva a fűzőket a nyakamba kapm őket tudva tán nem fogja engedni hogy visszajöjjek értük. Majd felkapaszkodom lendülök s csupsza talpam a gerendára simulva tart meg s egyenesedem fel hogy leugorva újra megtegyem. Lassan kitapasztalom a távot s a lendületet. Az első három gerenda megizzaszt kissé a többi épp csak nehéz a bátorság próba miatt. Egy kis szakaszon nincs biztosítás s kell alélekjelenlét hogy ne zuhanjak le.
Az utolsónál leugrom és ránézek.
- A cél mindig szentesíti az eszközt...- okolom merészségem.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Bill összehúzott szemel néz vissza rád, ahogy kiejted a szádon a testőrség szót. Felszalad a szemöldöke, és picit félrebillenti a fejét. De nem szól, nem kérdez.

Hogy meglátja leveszed a bakancsod nem szól, de karját mellkasa elé fonja. Úgy figyel. S hogy megérkezel elé, már vidám tekintettel vigyorog rád. Aprót bólint, s fel is nevet.
- Hajrá kislány! – bólint és máris lép tovább.

A következő akadály úgy néz ki mintha egy ház tetőszerkezetét a földre építették volna fel. A csúcsos váz teteje jó öt méter magasan van. A gerendák keresztben fekszenek a tartópilléreken. Köztük jó fél méternyi vagy kicsivel több hely. Az első gerenda a csípőd vonalában.
Bill odalép Felnyújtózik és megfogja a harmadik gerendát, Teles testével ráfekszik a gerendákra. Csak a karjával húzza feljebb magát, majd egyik kezével hirteln nyúl előre, és fog át a fentebbi gerendára. A másikkal is utána nyúl aztán és megint feljebb húzza magát. A pólóján trebélyesedik az izzadtságfolt. Felérve a csúcsra a felső testével átlendül majd végül felül, és lovaglóülésben feltelepedik a legfelső gerendára.
- Csak a kezed használhatod! – szól le. - Indulj. – int és várja hogy felérj.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Érzem hogy arcom kipirul de ebben része van az élvezetnek is. Egy hatalmas játszótér az egész. S bár jól tudom hogyha tízszer hússzor kell megcsinálnom akkor már nem leszek ilyen boldog de ez sem tántorít el. Bill bíztatása kettőzi még mindig meglévő erőmet.

Megtisztel hogy valóban előmutogatja a teendőket s nem csak kiadja feladatot. lenyűgöz a teljesítménye.
Míg felhúzkodja magát visszakapom a bakancsaimat s az alsó átivelőre feltámaszkodva bekötöm keényen szorosan.
Felér és indít.
Egyetlen utasítást adott. Csak a kéz használható de nem mondta hogyan.
Így hanyatt fekve fogok neki a feladatnak. Nincs kedvem lezúzni a kebleimet a gerendák élén.
A földön állva hátradőlök, kinyújtózkodom felfelé s kitapintom a kézzel megfogható gerendát. Mély levegőt veszek s módszeresen kapkodás nélkül feszítve meg magam felhúzom atestem úgy hogy a vállam feküdjön rá a megfogott gerendára. Mit nekem hús maradok a zöldségnél. Alig ötven kilómat is kínlódva húzom fel. Lehet a súlyzózást is be kéne vezetnem a magán edzőprogramomba.
De ha beledöglök is felvontatom magam.
Remegő karokkal kínfintorral fekszem előtte keresztbe a gerincen.
- Csak azt ne mondd hogy fejjel lefelé kússzak le! - tréfálok halkan azért kissé rettegve a választól.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Ráhibáztál. - bólint - Ezt csak hason csinálhatod – fűzi hozzá, s nem hagy pihenőt.
Lábát arra az oldalra engedi le ahonnan jöttél, s előre dőlve a kezét a gerinctől a második gerendáta támasztja.
- Csak a kezed – közli újra és lassan engedi le magát a csípőjét átemelve a gerincen. Akárha felvőtámaszozna teljesen behajlítja a kezét. Majd egyikkel kinyúlik támaszt keresve a következőn, s utánateszi rá a másikat is. A lábfeje van már csak a gerinc felett, mire újra leereszti a karját teljesen behajlított tartásba.
- A lábfejed feszítsd hátra. – mondja, s ha figyeled látod ő is így tesz. A puha bőrü bakancs azért nem engedi teljesen spiccbe a lábát.
S szép lassan leérve a legalsó gerendára engedi tovább megát és bukfenccel érkezik a homokba. Feláll, és leporolja magáról a homokot.
- Indulj – int fel hívólag.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Elmosolyodom a válaszra s hasra fordulok óvatosan. Nincs kedvem innen lezúgni.
Spiccbe kéne nyomni a lábam de ez ebben a bakkancsban lehetetlen ezt ő is láthatja. Keményen tartja a bokám s inkább terepgyakorlatokhoz találták ki semmint padödöhöz. Lehet így is hattyú halála lesz mire végzek. Elfintorodom.
S ha hátra nem hát két oldalra fordítom ki a bokáimat hogy a topánom orra ne akadhasson a gerendákba.
Fókamód leügyeskedem magam az akadályról. Odalent sem kegyelmezek magamnak. Óvatosan engedem magam le a tenyereimre támaszkodva nem törődve a kavicsokkal kézállásból fordulok le.
S csak mikor felállok jövök rá tán nem kellett volna. Ez most még elsőre megy de lehet az ötödik kör után simán fejre esnék.
Megerősödik bennem az elhatározás karra is erőst gyúrnom kell.

Billre nézek kis mosollyal.
- Nehogy komolyan vegyen edző úr..pusztán jólesik a mozgás. - próbálom elvonni a figyelmét a kis erőfitogtatásomról kétségbeesetten.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


- Ha a kezem alatt lennél, ez most duplázást jelentene neked odafent – int fejével a „tető felé” s tudod bár vigyorog, szavai komolyan veeendők.
Aztán megint bólint.
- Most még élvezed. Egy idő után nem fogod – mondja bizonyossággal a hangjában.

S a következő akadályhoz fordul. Ez hasonló mint a köteles felépítmény. Fatörzyek egymás után, méternál kicsit magasabban. Köztük nagyjából 60-80 centi távolság. Bill két lépésről indul. Kezáével a gerendára fog, s lábát oldalra felhúzva lendül át az elsőn. Egyet lép s folytatja a következővel. Így ér végig, szinte hamar. Viszafordulva csak int.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:35
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

- Ott leszek Uram hamarost! - jelentem ki összehúzott szemmel.
- Behajthatja..tartozom vele! - ismerem el idétlenkedésem jogos torlását.
Lám itt sincs játék itt sincs tréfa. Cerberus hatása erre a területre is kiterjed. Hálát adok az égnak hogy most derülnek ki az apró kis szabályok s nem a saját bőröm az min tapasztalnom kell majd.
- Lehet hogy az utat nem de az eredményt igen! - mondom ki amit gondolok.

Bill bemutatózik s loppal lelazítom a karizmaimat nem szeretnék az orommal megkapaszkodni egyik gerendában sem.
Minden figyelmem az övé. Az iménti kis közjáték jó leck evolt. Nincs eltérés se attól amit mond, se attól amit mutat.
S mikor indít próbálom a lehető legpontosabban végrehajtani a gyakorlatot. Légzés ugrás érkezés légzés. Mintha csak számítana az idő úgy csinálom végig a sort. S a végén leérkezve kihúzom magam előtte.
Várakozón nézek rá.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Ismét érdeklődve pislog rád szavaid hallva. Aprót bólint mintegy magának.

Végigérsz s elégedetten néz rád.
- Nagyon jó! – mondja s szavai igazi dicséretet hordoznak.


Néhány méterrel odébb sétáltok.
- Óvatosan, megfontoltan, nem sürget senki – kér nagyon komolyan s felmutat. – Ha onnan leesel, az fájni fog.
S felnézve újabb mászókát látsz. Két oszlop közt egymás feletti gerendák, méternyi távolságra. Összesen 6 darab. Bill máris indul. Az elsőre rátámaszkodik s felhúzza a csípőjét a gerenda magasságába. Egyik lábát felhúzza, s átveti a gerendán. Majd innen tornázza magát álló helyzetbe. Mászik tovább ugyanígy egészen a csúcsig. Ott logaglóban vár be az egyik oszlopnak támaszkodva.
- Gyere Sandra – szól le, s mintha némi aggodalmat vélnél felfedezni a hangjában.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:45
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Mosolyogva bólintok felé a dícséretre. Szárnyakat ad a két szó.
A következő akadályhoz lép s felnézve a vége a csillagokra látszik támaszkodni.
Mászik s összeszorított szájjal figyelem mit hogyan csinál. Félek a karom nem fogja bírni. Bár a lelkesedésem még kitart az akaratom is de tudom mindez kevés ha az erőnlét hibádzik. Hangjának aggodalma majdnem megingat. Azonbana büszkeség és Cerberus jelenléte felfelé küldenek. Nem akarom a ketrecben leélni az életem.
A szabad oszlopfő oldalán kezdek mászni.
Nem figyelek sehova csak magamra és a kellékre. Ha szólna is elengedem a fülem mellett. Karom remeg de nem veheti észre. A negyedik rúdnál megingok s komoly rémület fog el. Ha lezuhanok annyi volt. Szabályszerűen kiver a víz Bár aludhattam volna egy két órával tovább. Az ötödiknél megcsúszik a kezem s szitokszó hagyja el ajkam. A testem az mi feladni látszik. Visszacsusszanok úgy hogy a lábam a negyedik rúdon álljon meg s két kézzel kapaszkodok az ötödik gerendába. Csikorog a fogam és tudom fel fogokmászni. A vér a fülemben dobol nem nézek le.
Kimerülök mire szemben felülhetek vele. Ujjaim görcsösen kapaszkodnak abba amit érek.
Felnézek felé s elmosolyodom.
- S most leugrunk? - kérdezem dacos elszántsággal.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


A fáradtságod egyértelmű jeleként megcsúszol, s nem csak Bill sziszen fel. Odalenről is hörenést hallasz. Többen is szurkolnak neked aggódon, jössz rá.

S hogy végre felérsz Bill arcába nézve látod nem tett jót neki az elmúlt pár perc.

- Ugyanez vissza. – mondja s tán mielőbb a földön akar tudni máris mutatja a lefelé menetet. Átlendül a túloldalra, s karján engedi le magát mindig az alatta lévő gerendára. Kicsit kapkodón csinálja, s középtájon ő maga is megcsúszik. Hiába az izzadó tenyér csúszik a gerendán. Szerencséje van, nem zuhan a mélybe. Lába közé kapja a gerendát s arra huppan rá fájdalmas nyögés kiséretében. Kezével nem tud megkapaszkodni, tán a fájdalom az mi ebben megakadályozza, így legördul a gerendáról. Lába az mi végül felakad s fejjel lefelé lógva ing párat. A lenti hörrenés ugyanúgy felhalaltszik hozzád mint mikor te kerültél veszélybe. Aztán fellendíti a felső testét s megfogja a gerendát. Felhúzza magát és folytatja az ereszkedést. Végül leér. Odalent Cerberust pillantod meg. Felfelé figyel…
- Indulj! – ad jelet Bill.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:55
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Bill lefelé indul s hálás vagyok a menetrendnek miszerint kicsit megpihenhetek míg ő leér. Ám megcsúszik s akarva akaratlan halk sikoly hagyja el ajkam s ész nélkül indulok lefelé. A rémület az adrenalin az mi kioltja a karom remegését. Bill tökéletes edző lenne. Így is éreztem pár perc után is hogy apja helyett apja acsapatnak s tökéletesen érzi kényszerűségüket. Mégsem megtör hanem segít.
A féltés indít utána s ha kell a testemet fogja kapaszkodónak használni az sem érdekel de valahogy le kell jutnia mégpedig épségban.
S hogy visszalendül a rúdra s biztos kézzel kapaszkodik meg akkor térek magamhoz s szinte mintha visszavették volna a kölcsön erőt mi lehozott. Tanácstalan állok meg s hogy Bill leért követném a földre leendő edzőmet.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Lelendülsz s le is mész két gerendét mikor Bill fellendül. Meglátva hogy nem odafent vagy kíméletlen szólal meg.
- Vissza! A tetőre! – s több pillantást nem pazarol rád. Lemászik.

A karod már nem csak remeg. Mozdulataid fájdalmassá válnak. A tejsav kicsapódott az izmaid közt a túlzott megerőltetéstől.

S ha visszamásztál csak akkor ad jelet a lefelé útra. Odalent meglátod Cerberust is, amint felfelé les....

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:00
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Fogalmam sincs hol állok. A talpam alatt egy gerenda s egy másikba kapaszkodom. Bill hangja ostorként vág végig rajtam. Szava mozdít s testembe fájdalom hasít. Be fogok görcsölni. Egyszer csak egyszer éltem át ilyet mikor kíváncsi voltam hol a határ. Akkor és ott megálltam és napokig sínylődtem ostobaságom miatt.
Itt és most van itt a határ s nincs nem lehet tovább. Sikoltani támad kedvem ahogy mégis felnyúlok. De beharapom az ajkam s egy valaki képét vetítem magam elé.
- William..segíts...! - suttogom elgyötörten. Könnyek folynak le az arcomon s keverednek testem izzadtságával a pólómra hullva.
Kéz láb gerenda s a testem égető fájdalom. Nem látok csak a hangokat hallom mikor felülök a felső gerendára vissza.

S immáron nincs pihenő Bill leparancsol. Csetlek botlok meg megcsúszik bakancsos talpam. S el sem hiszem mikor kavics csikordul alattuk. Körmeim vájnak a fába míg kiegyenesedem. S arra fordulok amerre Bilt sejdítem. Dühből törlöm le a könnyeimet. Gondolom mocskot maszatolo szét az arcomon de hogy újra látok fájdalomtól kísérve húzom ki magam s nem Cerberus felé fordulok. Billre nézek s rekedten préselem ki magamból.
- Uram! - s biccentek felé. Szinte kínnal nevetnék fel. A nyakam izma az mi érdekes nem fáj..még.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Mire lemászol úgy érzed izmaidban forró vasat forgatnak, minden mozdulatnál. Williamhez száll sóhajod, de válasz nem érkezik.
Megcsúszásaid aggódó sóhajok kisérik lentről.
De végül a puha homokba ér talpad.
Könnyeid letörlöd, s meglátod Bill-t.
Hozzá szólsz mégpedig biccentve. Az rád néz. Tekintete a tiedbe kapcsolódik. Elégedetten bólint.
- Szép munka! – mondja és ő sem foglalkozik igazán Cerberussal. Félig kifordul tőled, és széles modulattal int továbbot. Melléd lép s veled együtt lépdel előre a körben. Cerberus tekintetét érzed a hátadon.

Újabb érdkes játékszerhez áértek. A földből térd fölé érő vékony pálcák állnak, ezek fémből vannak. Négy darab, egymástól 30 centire. S tőletek indulva tizenhat sorban, a sorok távolsága valamivel nagyobb. S minden négy egysorban lévő pálca tetején lenkötél. Ugyanígy a tizenhat osztlopot is kötél fogja össze felül. Akárha egy tábla csoki lenne úgy terül eléd a kockázott téglalap.
Bill beáll a középső oszlop elé, de terpeszbe.
- Magas térdemeléssel, csak a szélsőkbe léphetsz, de mindegyikbe. – s neki is indul. Fucsa bakos ugrásfutással.
Végigér. Homlokáról letörli a verítéket a kézfejével.
- Hajrá – szól s a térdére támaszkodik úgy figyel előrehajolva.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:10
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Csak biccentek s hátra sem nézve követem őt.
A pályát meglátva kis híján felszűkölök. Ha alatta lkell átkúszni akkor feladom érzem. S hogy utólépésben végigrohan rajta felnevetek kínomban.
Csak bólintok s ha jelez akkor nekilendülök. Koncentrálva ütemesen rohanok rajta végig. A könnyek újra elerednek mert a fájdalom elönti a felsőtestem.
Mire végigérek a sírás is elősegítette rossz légzés zihálássá fajul ahogy levegőért küzdök.
De megállok előtte s fogcsikorgatva nyögöm ki
- Folytassuk...- majd javítok ösztönből.. - Uram!
Legszívesebben átmaszíroznám a karjaimat a vállam de tudom akkor is ordítanék már..késő...

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Bill ismét csak bólint elégedetten. Szavai ismét biztatóan buknak elő ajkai közül.
- Ez az kislány! - Látod minden figyelme a tied. De még mindig nincs vége.

És ismét hasonló elven „felkockázott” rész. A pálcákon felül itt viszont nem lenkötél, hanem szögesdrót. S a pálcák sem olyan magasak, csupán talán ha 30-40 centire vannak a földtől és nem négy csupán kettő van egy sorban. Így a kettő közt akad hely bőven, két, akár három embernyi is.
- Hasra! – Adja ki az ukázt Bill és lehasal ő maga is, bele a nedves homokba.
- Könyék, comb. Fejedre és a hátsódra vigyázz. – figyelmeztet.
- Ez páros - bólint neked és ha te is megindulsz kúszni kezd melletted.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:20
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Meglátom a szögesdrótot s emlékek rohannak meg. Mindent csak ezt ne! Fóbiásan gyűlölöm a gyilkos drótot.
Ám nincs időm sopánkodni. Bill hasra parancsol s egyet tudok. Nem fogok vele ellenkezni...vele nem.
A homok nedvesen simul alám s immáron eldönthetetlen hogy a krisztályszemek szívják ki a nedvességet a pólómból vagy épp nadrágom vételezi tőlük a cseppeket. Már oly mindegy. Konyök comb..fejre fenékre vigyáz. Szép lennék este csíkosra szaggatva. Bár lehet épp ezért kívánnának meg egyesek. Perverzek mindenütt vannak...
Ilyen s ehhez hasonló gondolatok tartják fogva elmém terelendő tán a fájdalmat. Tenyerem alkarom hasam combom s a bakancsom orra min gyorskúszok. Legyen vége már a legbelső óhajom. Kinyúlni bevégezni vágyom a napot.
Nem emelem fel a fejem. Homlokom csúszik a mások vájta ösvény alján. Oldalra lesek ki s úgy fel. Vajh meddig tart a kín alagút...
Ha vége akkor négykézlábra kecmergek s onnan állok fel. Izzadtsággal együtt törlöm s rázom le homlokomról a homokot.
Oldalra köpöm mi a számba került. Már nem is csodálkozom. Bár akár vattát is köphetnék annyira vágyom egy pohár narancslé után.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Kúszni kezdesz, s mindened beveted ehhez mit a fájdalom és a szűk hely enged. Bill melletted kúszik, veled egy tempóval. Nem akadsz bele sehol a drótba, ahogy ő sem. Kikúsztok. Ő szinte felpattan, s kezét nyújtja neked. A jobbot, a te jobbod felé. S ha ráfogsz nem ránt fel, csupán kapaszkodóként várja hogy felhúzd magad. Aztán a szemedbe néz. Elismerően biccent felé.
- Szép volt! – s megszorítja a kezed is kicsit. Mögötte egy komplex akadályt látsz.
Ő a mögüled kilépő Cerberus felé fordul.
- Uram! – vágja majdnem vigyázzba magát.
Cerberus karba font kézzel néz rád. Bólogat néhányat. Tekintete elismerő, és elégedett. De ahelyett hogy hozzád szólna Bill felé fordul. Felmetszi a csuklóját.
- Pótolj – mondja s a férfi hálás tekintettel hajol a sebre. Nagy kortyokban issza a vért mit ád neki a gazda.
- Elég – mondja aztán és Bill felemelkedik azonnal. A seb szinte azonnal eltűnik.
- Köszönöm Uram ! – mondja Bill.
Cerberus bólint.
- Van mit! – hallod a szállóigének tűnő mondatot.
- Mehetsz a dolgodra. – int fejével aztán a pálya felé.
- Igen Uram! – biccent az és futólépésben indul visszafelé.
Cerberus a pálya széle felé indul.
- Gyere. Hazamegyünk – mondja s rád figyelve, a te tempódban indul visszafelé…

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:25
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Kezére fogva állok fel s jólesik a szorítása.
A válla mellett máris az utolsó akadályt mustrálgatom. S hogy Cerberus megjelenik halkan szinte a semmiből megriaszt kissé. Billt itatja meg s diszkréten félre lépek tőlük. Majd meglepetésemre elküldi.
Automatikusan szólok az edző után.
- Bill....Uram! - s hangom értetlen s kétségbeesett.
Minden porcikám fáj de mégis szembefordulok Cerberussal.
- Egy kör! Így szólt a parancs! - nézek rá elszántan s a büszkeség ostobaságával.
- Elbuktam?! - s tekintetem izzóvá válik.
- Nem teheti! A cél előtt egyetlen lépéssel! Nem torpanthat meg! - s tőle hátra az akadály felé lépnék hátrálnék. Érzésem szerint ütni fog..ez sem érdekel!

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Bill megtorpan, és visszafordul, bár ezt nem látod, Cerberusnak támadsz szinte. Az felszaladó szemöldökkel néz le rád, s hogy elkezdesz hátrálni az akadály felé utánad lép. Megfog. Nem tudsz kitérni előle. Felkarod ragadja meg, s el sem engedi.
- Állj le! – szólal meg villámló tekintettel. – Állj le!
- Az nem a kiképző pálya része – mondja s tudod érzed igazat mond.
- Az a büntető. – mondja felemelintett szemöldökkel, s figyeli megértetted –e a szavát.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Megragad s megijeszt. Amúgy is zaklatott vagyok érzem. Hogy kimondja büntető az építmény felé fordulok s ellazulnak az izmaim. Tehát vége. A megkönnyebbülés megrogyasztja a lábaimat.
- Értem...sajnálom...Uram! - próbálom menteni amit lehet.
- Haza...- nyekkenem vágyódón. A szoba az ágy s egy pohár bármi.
Aztán más is eszembe jut.
- Nem ..nem lehet. Nem tudok. Összetörném a motort. Elnyúlnék az irodájában ha lehet...de egy matrac is elég valahol. - minden sejtem vízszintes póz után kiált.
- Összetörném a motort..s azt nem lehet...délután haza megyek. Tudja hogy így van. - nézek rá kérőn.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Elenged hogy végre lehiggadsz, s megcsóválja a fejét.
- Lökött bige! – s érzed a neheztelését, de azt is hogy nem haragszik komolyan.

- Nem fogod összetörni a motort – mondja s visszafelé indulva a te tempód veszi fel.
- Se magadat – pillant rád, s elgondolkozik kicsit.
A kérésedre nem reagál semmit.
S odaérve a motorhoz felül a sajátjára.
- Vedd fel a bukód – mondja, s ő is felveszi a sajátját. Majd hátradől egy kicsit és maga elé int.
- Ülj fel!

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 2:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál

Ösztönösen dörgölöm meg a fogása helyét.
Forróvíz, egy ágy, egy masszőr. Csupa luxus dolgon jár az eszem. Gyűlölöm magam amiért nem tudtam önmagamnak megfelelően teljesíteni.

Elindul a motorok felé s letörten követem. Útközben felveszem a pulóverem s a kabátom. A napi rutin most feladatnak számít. Minden mozdulat kínfolyamot indít agyam felé a karjaimból. Nem is értem mit akar. Hogyan jutok haza ha nem tudok vezetni? Ha gyalog kell hazamennem hát biztos lefekszem az első kapualjba. Kínomban elmosolyodom de ez is csak egy fintor.

Odaérve mégis felveteti a bukóm. Újabb teszt..legfeljebb lépésben hajtok haza..döntöm el kis sóhajjl. Már nincs erőm ellenkezni. Felveszem a sisakot s épp felülnék szeretett járgányomra mikor maga elé int. Automatikusan húzom ki a kulcsot a motorból s csúsztatom a zsebembe. Csak ez maradt nekem
Maga elé int s hitetlenkedve állok meg egy pillanatra. Majd odalépek s fájó fintorral emelem fel a lábam s vetem át az ülésen az öle előtt. A bukó jótékonyan fedi a fájdalom megmutatkozását.

Letámaszkodom a tankra s hogy indul s egyensúlyozni kéne inkább ráfekszem. Így ő is kilát felettem s nekem sem okoz nehézséget a fennmaradás.
- Köszönöm..- nyekkenem a mikrofonba mikor eszembejut hogy tudok vele kényelmesen kommunikálni.
- Miért csináltad?- kérdezem elgyötörten.
- Napok óta nem jutottam teremhez..ki sem aludtam magam..lebőgtem igaz? - s mindezt csak tényszerűen szögezem le.
- Ők mind profik sokkal jobbak...- célzok a pályán látott jelöltekre.
- Nem akarok rúdtáncos lenni..- sóhajtom vágyódva.
- Adj még egy esélyt! Ledolgozom neked a ketrec időszakom s utána megmutatom mit tudok...kérlek..- s lehunyt szemhéjam mögül könnyek szivárognak elő.
Kezdek tökéletesen kimerülni. Az elmúlt két nap valóban a pokol volt számomra.

Második nap
2010. október 2 Szombat éjjel 3:30
Napkelte: 5:40. Napnyugta: 17:25.
Detroit – Valahol Cerberusnál


Elé ülsz, s letámaszkodsz, majd le is fekszel. Ő kicsit fészkelődik mögötted, majd végül beindítja a motort, s elindultok.
Köszönetedre, csak egy dünnyögő hangsor ér el füledhez.
A sebesség mivel hajtja a motort, érzed szábályáthágó.
Szavaidat hallja. Jellegzetes hangot hallasz.
- Tsk! – s a motor hirtelen lassul. Érzed oldalra húz ki. Megáll. Letámaszkodik a lábával, és nyakadért nyúl felemel ülő helyzetbe, és hátratekeri a fejed. Egy mozdulattal tolja fel a plexit a bukódon.
Tekintetével találod szemközt magad.
- Befejezted a nyavalygást kölyök?! – kérdezi indulatosan.
- Megmondtam. Három nap múlva döntök! – közli
- De ha mégegyszer picsogni látlak! Esélyed sem lesz máshol megmutatni magad csak a dobogón! - közli kíméletlenül.
Visszahajtja a plexit, és szinte durván nyom le a tankra.
Visszasorol a forgalomba, s tovahajt.