Illúzió - Red Hand meséje

2010 december 19. vasárnap éjjel 2:40
Detroit – Cupákkal a teherpályaudvaron

Egyik kezemet emelem nyugtatólag, de a másik már nekem is a kabát alatt matat a fegyver után.

- Nyugiiii! Ne siesd el! Gondolkozz! Üres konténer? Szerinted ki viszi el a kocsit egy mozgó vonatról? Senki. Ki lett volna megbaszva? TE! Nademost elkapunk és megkötözünk. Ha kérsz egy pofont, azt is kapsz. Hős leszel! Mi meg elvisszük a balhét. Oké?

"Legyen eszed hombre, ne lövöldözzünk már a semmiért!..."

2010 december 19. vasárnap éjjel 2:40
Detroit – Cupákkal a teherpályaudvaron

Bobby rádmered, majd felnevet.
- Persze, csak úgy fogjátok és elviszitek a kamcsit mi? – ingat fejet nemleg, majd elkomorodik látva hogy Cupák nem vigyorog, sőt eléggé komornak tűnik, ahogy te is.
Az asztal szélére csusszan fel fél fenékkel.
- Mégis hogyan képzelitek ezt? – néz rátok aztán értetlen.
- Ha a kamion már itt nem lesz fenn a vonaton mikor elindul, egyből tudni fogják itt veszett el. – mondja egyre idegesebben. – Nem, neeem, az én állásommal ti csak ne játszadozzatok! – ráz fejet
- Felejtsétek el! – mondja – Visszaadom a lóvét, de ezt a balhét így nem csinálhatjátok – áll fel, s kerüli meg az asztalt. A fiókba nyúl…
Cupák előre dől a fotelban, keze a veséje felé mozdul, és árgus szemekkel figyeli Bobby-t.

2010 december 19. vasárnap éjjel 2:30
Detroit – Száguldás a városban Cupákkal - A teherpályaudvaron

Útközben már elkezdek tervezni.
"Megmondjuk Bobbynak, hogy ez van. Aztán Bobby meg elküld minket anyánkba, mert hogy egy kamiont elveszteni elég meleg. Vagy nem mondjuk meg neki, odamegyünk, aztán lecsapjuk. Persze miért tennénk. Odamegyünk, elmondjuk neki és azért csapjuk le, hogy meglegyen az alibi. Hát ez léggé filmes poén. Jó, akkor odamegyünk és lesz valahogy..."
A tervezgetés soha nem volt az erősségem, így aztán a legtöbb terv ugyanígy nézett ki életem során. De ez a terv eddig mindig bevált...

Bobbyt én is köszöntöm, majd beoldalgok valami sarokba és várom, hogy Cupákék elintézzék a dolgot. Persze nem teszik.
"Hát ki vagyok én? Miért rám bámul? Mostantól én osztom a parancsokat a bandában, vagy mi a faszom?"
Sóhajtok egy nagyot, mert látom, hogy Cupáknak csak a kocsiban volt nagy a pofája. Összefonom a karom magam előtt, úgy kissé magabiztosabbnak tűnök, aztán belevágok.
- Hát... változott a terv. Szóval a másik kamion kipusztult. Nincs pótkamion, de ez attól még kell.
A magabiztosságot még csiszolni kell, de a végére már egész gördülékenyen megy. És hogy máshogy kellett volna elkezdeni, mint egyszerűen a közepébe vágni? Soha nem ment a félrebeszélés meg a szépítgetés.
"Most minek kertelni? Senki ne bízza rám, hogy a hullák rokonaival én közöljem a hírt, mert ahhoz nincs érzékem. Szar van a ventilátorban, de attól még nem állhat meg az élet. Főleg nem az enyém!"

2010 december 19. vasárnap éjjel 2:30
Detroit – Száguldás a városban Cupákkal - A teherpályaudvaron

Cupák rádpillant áthatóan dühös tekintetével, és csak bólint egyet. Ajkát feszesre húzza az indulat, homlokát is gond ráncok csíkozzák. A kocsi száguld, így kissé körülményes a fegyvert ellenőrizned, de azért sikerül. A környék elmosódik mellettetek, ahogy a hatalmas teherpályaudvar felé siettek. Társad továbbra is semmibe veszi mind a kresszt, és a táblákat, lámpákat, de így viszonyul a köröttetek közlekedőkhöz is. Szerencse hogy a forgalom errefelé már sokkalta kisebb, és hogy a zsaruk is másfelé teszik a dolgukat.

Aztán megérkeztek a célotokhoz. A hatalmas refelktorokkal nappali világosságba vont környék, egy külön kis világ a városon belül. Daruk zúgnak és csikorognak, kiáltások és utasítások harsannak. Hatalmas terhek lengenek a magasban, és vasparipák dübörögnek fel mikor egy-egy szerelvény útnak indul. A város kereskedelmének gerincét adja a pályaudvar a kikötővel együtt.

Senki nem kérdezi meg tőletek hova mentek. A civil autók látványa itt mindennapos. Beljebb mentek a labirintusszerű telepen. Hatalmas kamionok várnak sorbanállva hogy felterelják őket a megfelelő vonatra. Van ahol a szállítmányt ellenőrzik, vagy listákat böngészve egyeztetnek. A kiállítási kamionokkal megrakott vonat majdnem a legutolsó sinen áll. Arrafelé veszitek az irányt. Cupák állkapcsának izmai folyamatosan táncot járnak. Egész úton szinte egy szót sem szólt, tudod tán jobb is.

Végül meglátjátok Bobby-t az embereteket. A sin melletti irodakonténernek dőlve csatos iratmappát les, s közben bőszen dohányzik. Prémes galléru kabátjának fényvisszaverő csíkjai élesen felfénylenek ahogy a kocsi reflektorai rávilágítanak. Felétek fordul, és a szemét meresztgeti a sárga munkavédelmi sisakja alól. Cupák lefékez végre, s máris kiszáll a kocsiból.

Bobby eldobja a csikket és vigyorogva fordul felétek. Elvégre nem kevés pénzt kapott tőletek.
- Hé Pajtikák! – köszön derűsen.
- Ciao Bobby! – pacsizik le vele Cupák, s komor hangja és arca lehervasztja Bobby jókedvét.
- Van egy kis gond! – mondja társad körbelesve.
- Gyertek be – mondja Bobby s kinyitja az iroda ajtaját.
Odabent tömény kávészag és világosság fogad tieteket, és kellemes meleg.
Bobba ajtót csuk utánatok, majd ledobja az asztalra az irattartót.
- Kávét? – kérdezi tán megszokásból, vagy hogy enyhítse az érezhető feszültséget.
Cupák nemet int fejével
- Kösz, nem. – mondja és zsebrecsapott kézzel veti le magát az egyik rozoga székbe.
Bobby rádnéz kérdőn...

2010 december 19. vasárnap éjjel 2:05
Detroit – Kocsiban száguldás a városban Cupákkal

Kissé megszeppenve próbálom nyugtatgatni. És persze segítséget kérni.
- Persze, megoldjuk, csak kéne hozzá még néhány szerszám... Letette... - sóhajtok fel hangosan.
Tartok egy kis szomorú szünetet, miközben elteszem a telefont a helyére. Aztán erőltetett mosolyt húzok a képemre, pedig...
- Képzeld, megnyerted: te vezeted a kamiont. - újabb rövid szünet, majd a magyarázat - Kamionostul visszük a verdát Billyhez.
Idegesen előveszem a fegyverem és elkezdem ellenőrizni. Teli tár benne, csőre töltve, egy pót tár a zsebben. Ennyi. És még soha nem lőttem emberre.

"Egyszer mindent el kell kezdeni, igaz?..."

2010 december 19. vasárnap éjjel 2:05
Detroit – Kocsiban száguldás a városban Cupákkal

Cupák csak villanó tekintettel néz rád, hogy visszaszólsz. Ismered már. A rosszkedv az rosszkedv, s előfordult már hogy ilyen állapotban betakart valakit, methogy eléggé hangulatember….
A zsebébe visszacsúsztatod a telcsit, ő a vezetésre koncentrál, és szükséges is hogy elkerülje a néha igencsak közelinek tűnő egyéb közlekedőket. Se rájuk és persze rád sincs tekintettel.

Huan szinte azonnal felveszi a telefont. A nagydarab mokány fickó tengermély és reszelős hangja döbbenten reccsen
- Qué dices, hombre? No se metan con los niños! (Mit mondasz ember? Ne szórakozz kölyök!) – s eltelik vagy másfél perc mire tán leesik neki hogy nem szivatod.
- Ezt az árut pedig le kell szállítani! – mondja aztán s már dühösen peregnek a szavai.
Újabb percek telnek el, s hallod amint a háttérben – vagy a kagylót letakarva kissé – másoknak is elújságolja amit tőled hallott, és utasításokat is oszt egyből. Majd újra a kagylóba szól
- Akkor hozzátok el kamionostúl a szajrét, Bill Morton telepére menjetek vele. – a legjobb és legnagyobb roncsautó és vas- telep a városban. Sok mindent tüntettetek már el ott, ami néhány emberöltőnyi beutalót jelenthetne a banda majd minden tagjának a sittre.
- Nem érdekel hány tárat kell elhasználnotok, de ott legyen a cucc! – majd bontja is a vonalat.

2010 december 19. vasárnap éjjel 1:55
Detroit – a városban – Esteban telepe előtt, Cupákkal

- Hé óvatosan azzal az izével, én értéket őrzök itt!... - mutatok legnemesebb szervemre - Szóval akkor nyúljunk le egy kamiont és tegyük abba. De ez a konténer már bűzlik. És van nekem is telefonom, elég ha fuvarozol.

Visszanyomom Cupák zsebébe a telefont, ő úgy is a vezetéssel van elfoglalva és előveszem a sajátomat. Persze az egész művelet nem olyan egyszerű, mint ahogy az hangzik, mert két lábbal és egy kézzel mindig kell kapaszkodni. De hát én már ehhez hozzászoktam és ha nem nézek ki az ablakon, akkor halálfélelmem sincs... Annyira.

- Ciao Huan! Szarban vagyunk. Esteban felrobbant... - szünetet kell tartsak egy kanyar miatt - a csomag elvileg kész, de nem láttuk. Mindenhol 5.0! Kéne valami B terv!

"Remélem van B terved..."

2010 december 19. vasárnap éjjel 1: 55
Detroit – a városban – Esteban telepe előtt, Cupákkal

Cupák rádmered
- Jól vagy?! Ha azzal a járgánnyal kigurulunk a városba, szerinted cseppt sem leszünk feltünők?! A másik pedig, hogy ha minden igaz már be van konténerezve és a kikötőben várja hogy elemeljük. – s alig-alig hagyja figyelmen kívül a piros lámpákat, és a közlekedő kocsikat, gyalogosokat. Kiáltások, tülkölések és éles fékcsikorgások harsannak utánatok, de őt ez nem zavarja.
- A drótot le kell adni az biztos – hagyja helyben a szavaid egy részét, de nem nagyon kaparózik hogy telefont szedjen elő. Aztán mégis és az öledbe vágja, kis hijja hogy nem a koronaékszeredet találja el.
- Szólj a családnak – veti oda, és aztán méginkább „erőből” kezd el vezetni.

Aztán az is feltűnik hogy Cupák bizony a kikötő felé veszi az irányt…

2010 december 19. vasárnap éjjel 1:45
Detroit – a városban – Esteban telepe előtt, Cupákkal

Próbálom tovább nyugtatgatni, bár nem sok olyan dolog jut az eszembe, amitől ne érezném magunkat nyakig a szarban elásva. Ilyenkor pedig, mint mindig, idegesen nyitogatom és csukogatom a bicskát az ölemben. És csak azért nem vagdosom bele a kocsi oldalába, mert akkor Cupák kiherélne.

- Ha elvonultak a rendőrök és már nem őrzik annyian, akkor le lehet nyúlni. De az biztos, hogy amikor kiderül, hogy elpárolgott a kocsi, akkor mindenkinek eszébe fog jutni, hogy itt látott ilyen konténert és hogy eltűnt és hogy itt járt két izgága szemétláda, vagyis MI. Jobb lenne tervet váltani és elvezetni azt a kis bellezát manuálisan! Tőlem te is vezetheted. - fejezem be nagylelkűen. - De ami a lényeg, le kell adni a drótot a familiának. Most rögtön.

"Nem lehet véletlen. A támadás és most ez. A Cripseknek nagyon baszhatjuk a csőrét. itt bizony háború lesz, még ma!"

2010 december 19. vasárnap éjjel 1: 45
Detroit – a városban – Esteban telepe előtt, Cupákkal

Cupák vállára fogsz, s megszorítod azt. Suttógón szólsz hozzá. A fegyver markolatra fehéredésig szorulnak az újjai, s kétes lassúsággal telnek a percek. Majd végül elengedi a stukkert, rádpillantva és aprót bólintva.
A szavaidra a zsaruk némelyike egy „takarodjatok míg szépen vagyunk” szólamot vág hozzátok. Cupákot magaddal cincálod, s komor arccal megy is veled. A kocsiba ültök be, Bár mintha nem akarózna neki elindulni. Az ajtót ugyan becsukja de csak mered ki a szélvédőn.
Aztán továbbra is kifelé bámulva szólal meg
- Kell a konténer mindenképp! – nyögi ki szavakat - Már ha egyáltalán elkészült, és nincs baja.
- Ha ezt a munkát elbasszuk, az lerombol mindent amit eddig felépítettünk… - s látod hogy lázasan jár az agya.
Végül csikorgó gumikkal fordul meg az úttesten és indul meg visszafelé..

2010 december 19. vasárnap éjjel 1:35
Detroit – a városban – Esteban telepe előtt, Cupákkal

Mikorra elérek én is a kordonig és persze lepattanok róla, akkor már én is tisztán látom a hordágyon az eltéveszthetetlen fekete zsákot.
"Mi a halál? Ma este minket fingat az egész rohadt város?"
A rendőr megjegyzése ezek után már az én zsebemben is kinyitja a bicskát. Szerencsénkre a Három Királyok között nekem van a legtöbb életösztönöm, így a kést, ami ilyenkor ösztönösen nyílik a zsebben visszacsukom és kezemet nyugtatólag Cupak vállára helyezem, majd alaposan megszorítom. Persze ez neki nem fáj, de legalább felébreszti.
- Túl sok ma este az ellenség. - suttogom neki - És nem ezek a senkik a legfőbbek.
De királyok vagyunk, nem hagyhatjuk ennyiben a beszólást, akkor sem, ha a pokol hallatán a legtöbb haver csak felröhögne.
- Anyád is mindig ezt mondta rólad. Szegény q...
Ezzel sarkon fordulok és elindulok szomorúan a kocsi felé, no és húzom magammal Cupákot is, ha bírom. Persze ha nem akar, akkor nem bírom.

2010 december 19. vasárnap éjjel 1: 35
Detroit – a városban – Esteban telepe előtt, Cupákkal

A kordonon már nem tudotk átmenni, egyre több zsaru csoportosul köröttetek. Odabent pedig láttok több horgágyat is, és lázasan tevékenykedő mentősöket. Sőt kiszurtok egy túzoltóautót is.
A hordányon a fekete zsák – te is tudod hullazsák. Kérdéseidre rádnéz az egyik rendőr.
- A pokolban vagy a menyországban találkozhatsz vele, bár sanszos inkább az előbbi. – és nem csak ő a többi zsaru is felnevet a „tréfán”.
Cupák arca vészesen eltorzul, s sejted ez nem jelent jót. A veséjéhez kap, és rámarkol a fegyverre… ebből baj lesz úgy érzed…

2010 december 19. vasárnap éjjel 1:30
Detroit – a városban – Cupákkal a kocsiban

- Úgy lesz, minden királyosan haladt, ne félj.
Elhúzom a szám Cupák kérdésére.
"Igen, tudom, hülye kifogás. Boxer alsót cserélek, így jobb?"
- A legjobb úton haladok egy saját verda felé. És akkor majd tombolhatsz magadban.

A villogók láttán levegőt is elfelejtek venni egy pillanatig.
- Hijo de las gran mil putas... Ezek mit keresnek itt?
Én is kiszállok, de eszembe sem jut kötözködni az 5-0-ásokkal, inkább csak a kocsi mellől figyelem az eseményeket.
"Esteban, te marha, veled meg mi történt?"
A hordágy láttán viszont már én is rohanni kezdek. És én is fennakadok az élő kordonon.
- De él még, ugye? Rendbejön? Valaki?! Hé!

2010 december 19. vasárnap éjjel 1: 30
Detroit – a városban - Cupákkal a kocsiban

Cupák rád-rád pillant vezetés közben.
- Ajánlom is hogy készen legyen, mert ha még ez is bebaszik…! – s a mondatot nem fejezi be de te is tudod hajlamos bőszültségében ésszerűtlenül cselekdni, aminek általában nyolcnapon túli a következménye.
Aztán összehúzott szemöldökkel és szájat húzva néz rád.
- Felkészülni? Otthon? – kérdi hörrenőn.
- Tényleg kell egy tragacs neked is. – morranja majd a szélvédőn bámul kifelé a továbbikban. A kocsiban lassan vágni lehet a füstöt, de ez őt is kezdi zavarni, mert letekeri az ablakot. Nem lesz meleged ettől a momentumtól. Attól viszont igen, hogy Esteban telepe előtt nem egy, kék-piros villógóra hagyott rendőrautó áll, és nyüzsögnek a zsaruk. Mentő is akad vagy kettő, és bentről éppen egy hordágyat tolnak ki, amin egy fekete nylonzsák hever.
- Ezt nem mondod haver?!?! – nyom egy satuféket Cupák, s alighogy megáll a kocsi, máris vágódik ki, még az ajtót is nyitva hagyja. A zsaruk közül néhány felétek fordul, kezük az övükön. Az egyik épp kordont készül felállítani, sárga szalaggal kerítve a területet.
Cupák megkerüli a figurát
- Hé! Megállni! – szónak rá többen is. A feszültség a levegőben szinte sistereg.
- Ide nem léphet be! – próbálják kitessékelni.
- Mi történt? – kérdezi az egyik zsarutól, és leskelne befele.
- Felrobbant egy autó. – közli a zsaru. – De többet nem mondhatok. – s hajthatatlannank tűnik.
- Esteban? – próbálkozik Cupák – Esteban Martinez jól van? – és a zsaruk egymásra néznek, majd az egyik a most kitolt hordágy felé int fejével, részvétteli arccal.
Cupák ledermed…

2010 december 19. vasárnap éjjel 1:15
Detroit – a városban - Cupákkal a kocsiban

Miután bepattanok a járgányba és végighallgatom a történteket, csak csöndesen bámulok ki magam elé. Semmi poénos megjegyzés, de még csak lelkesítő szentbeszéd se. Erre nincs mit mondani! Ez a támadás bosszút kiált és akarom, hogy megbűnhődjenek a tettesek! De a hajtóvadászat azt is jelenti, hogy az én fejem körül is röpködni fognak a golyók és erre nem vagyok lelkileg felkészülve. Persze, hangzatos szavak, hogy élj a mának, ne törődj semmivel, a halál az életünk része, meg hasonlók. Én is számtalanszor mondtam már, csak akkor még kurva messze volt a halál szele, most pedig tele van vele a kocsi.

"Kiállítás, öltöny, gazdag pöcsök. Meg se élem!"

Végtelenségnek tűnő hallgatás után én is előadom a magam történetét, csöndesen:
- A festés jól haladt, Esteban 1-2 órára ígérte, hogy kész, ezért kell visszanézni. De nem lesz vele gond.
Újabb kis hatásszünet.
"Ha megdöglök, abból nem profitál a familia."
- Az összeröffenés előtt hazaugranék. Csak egy perc, hogy felkészüljek. Már ha belefér...
"Kidobom a pénzt az asztalra, ne mondja senki, hogy a semmiért pusztultam meg."
Aztán részemről további hallgatás következik, vagyis inkább kusza gondolatok.
"Ha a rajzolgatásból és varrásból ennyi lé csorog, ki kéne lépni a bandából. Persze csak amikor már biztos a jövő. Addig semmiképp. És persze nem most, amikor igazán szükség van rám. Majd amikor végre egy kis nyugi lesz. Megszolgálom a nyugdíjat és elköszönök. Tisztességgel. Csak a megfelelő időt kell kifogni. Anya örülne, apa se ellenezné... Hát a compadreknak szokniuk kellene... Egy király örökké király marad... Még jobb, ha nem lépek ki, csak épp nem az utcán segítem őket! Ez az! Festéssel, tetkókkal, sőt egy kis lével is tudnám őket segíteni. Akkor nem rágna be senki rám, tisztességgel visszavonulhatnék. Persze el kell odáig jutni. Meg kellene azt élni..."

2010 december 19. vasárnap éjjel 1: 15
Detroit – a városban - Cupákkal a kocsiban

- Rendben haver! HA nem tudsz jönni, akkor csörögj, Michaelt nem ugrasszam ide potyára. – kér
- A ruhára meg ne legyen gondod, megoldjuk hogy hozzám méltó göncben kisérhess el. – nevet rád mókázva.

Elköszönsz és nem tartóztat.
- Vigyázz magadra kölyök!

Odakint valóban Cupák az a kocsival, viszont egyedül van. Beülsz mellé, és megcsapja az orrodat a tömény vér szag. Körbenézel és a hátsó ülésen egy hanyagul odavetett takarót látsz, de az alól kilátszik amit takarni hivatott. A vöröslő foltot. Cupák rádpillant, arca itt-ott lezúzva, de nem túl vészes.
- Boxert és a csaját elkapták a fekák. – közli kurtán. – A csajnak annyi, Boxer kórházban. Vele van Nagy Bumm is. – fogja rövidre. Boxer nem oly rég keveredett a bandába, alig ismered a srácot, a csaját meg végképp nem láttad egyszer sem.
Szó nélkül indul máris a festőműhely felé véve az irányt. Homloka csupa ránc, és egymás után gyújt cigire.
- Hajnalban gyűlés, és lehet hogy hajtóvadászat lesz. – vetíti előre a dolgot idegesen.
- Ez kellett még semmi más így ünnepek előtt. – csap a kormányra egyet bosszúsan.

2010 december 19. vasárnap éjjel 1:08
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

Nyalok egy kicsit, az mindig bejön:
- Ugyan Cupák, a bandatragacs az egységünk jelképe! Biztosíték arra, hogy együtt és egyszerre ott legyünk, ahol kell. Húsz perc? Nagysz...
Na persze már csak a falnak beszélek.
"Beléd is."

Odasétálok lazán Pikkhez.
- Minden oké, de a holnap este még homály. Megteszek mindent, amit tudok, de nem ígérek semmit. Ruha viszont kelleni fog. Van ünneplőm, de az nem pöcs-kompatibilis.
Mutatom a kezemmel az ötágú koronát, hogy értse: az bizony bandaviselet.

A tülkölés félbeszakít.
"Hát ez nem húsz perc volt. Na persze ahogy ezek a vadbarmok vezetnek..."
- Na de most lépek, dolgom van még. Akkor holnap! Ciao Pikk, ász vagy!
Rohanvást indulok kifelé és ha valóban a bandatragacs az, akkor már huppanok is befele. Semmi kedvem hozzá, hogy egész éjjel Cupákot kelljen békíteni.

2010 december 19. vasárnap éjjel 1:08
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

Pikk értőn bólint, és magadra is hagy hogy nyugodtan telefonálhass…

- Már megint ott lógsz művészkém? – kérdi Cupák és valamiért nincs éppen jókedvében.
- Jó lenne ha gondoskodnál már magadnak valami járgányról! – szúrja még oda morózusan
- Húsz perc és ottvagyok érted. – és bontja is a vonalat.

Pikk a külső helységben van, a rajzát nézegeti.
Feléd fordul letéve a rajztáblát.
- Minden oké öcsi? – kérdi
- Remélem a holnapi programod nem veri telibe a varrást. – emeli meg a szemöldökét.
- A kiállításról meg nehogy elfelejtkezz. Ha nincs okés ruhád – mert sajna puccba kell vágni magad, -akkor majd nézünk neked valamit a secondba. Az én kocsimaml megyünk, és szólj a családnak hogy csak hajnalban várjanak. – támaszkjodik neki megint az asztalnak.

Aztán kintről hangos tülkölés szakít titeket félbe…

2010 december 19. vsárnap éjjel 0:45
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

Így már mindjárt jobban hangzik, ketten mennénk, bár még mindig nem értem, hogy egy kiállításon hogy kerülhetek én a középpontba. De gondolataimból gyorsan kizökkent a telefon. Szükségtelenül bár, de jelzem is a mutató ujjammal, hogy csöndet kérek, mert folyik az üzlet.

- No para Cupák, minden király. - folytatnám is, de aztán bennem ragad a szó, nem akarom Pikket bandaügyekbe keverni. -
Ha fel tudtok szedni Pikk körül, akkor magad is megbizonyosodhatnál róla éppenséggel. És az én tököm se fagyna le.

"Ó igen, a meló. Vajon holnap mennyi dolgom lesz a kocsival és mikor? Mert a bandameló mindent üt, a kiállítást is. Hogy összejött minden hirtelen. Kapós lettem, mint Ramona, a sarki q."

2010 december 19. vasárnap éjjel 0:45
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

Pikk felnevet az ellenkezős szavaid hallva. Melléd lép és a válladra karolva néz a szemedbe.
- Gondold át a dolgot, mert én bizony ott leszek. – bólint
- Ezek a gazdag pöcsök ugyanis igencsak szép summát hozzó megrendeléseket szoktak adni. Úgyhogy nem árt ha megmutatod magad nekik. – emeli fel a szemöldökét
- És arról ne is beszéljünk, hogy örülnék ha nem egyedü kéne mennem. – húzza el kicsit a száját, majd elenged, és elhallgat mert a telefonod felcsicsereg.

Cupák a hívó
- Merre vagy kölyök? Mi van a konténerrel? Ügye minden terv szerint halad?! – támad le a vonalban kicsit türelmetlenül.

2010 december 18. szombat éjjel 23:40 – december 19 vasárnap 0:35
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

A pénz láttán elégedeten bólogatok.
"Vicente gondoskodik a familiáról, úgy ám!"

Pikk válasza Mikeyval kapcsolatban nem volt valami meggyőző, de hát nem firtatom, ha nem akarja elmondani. Nekem ugyan teljesen mindegy.
- Aha... Ha előbb mondtátok volna, akkor az arcára tetoválok.
"Mert ha eljut odáig a kiccsávó, hogy valaki látja a hátát itt Detroitban, akkor már sínen van."

Közben persze bontogatom a belső borítékot. Kicsit értetlenül pislogok a meghívó olvasásakor.
"Én és egy kiállítás? Mit csináljak gazdag pöcsök között?"
- Ez mi? Ez az amigo nem is ismer engem... A kishaver megfelelő öltözék? - ütögetem meg a fegyvert - Komolyan. Meglát az ürge és jön az 5-0. Na neeem, kizárt! De elmehetsz helyettem, képviselhetsz, ha van kedved hozzá.


/5-0: rendőr, rendőrség. A 80-as, 90-es években használt Mustang 5.0 járőrkocsik miatt ragadhatott rájuk ez a kifejezés./

2010 december 18. szombat éjjel 23:40 – december 19 vasárnap 0:35
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

Megnézed a borítékot. Átnézve néhány száz dollárnak saccolod, ám nem csak az van benne. Pikk leplezetlen vigyorog.
Egy másik boríték is lapul benne, s abban....



A lap afféle kinyitható képeslap formájú. Belsejében rejti a lényeget, mondandóját.

Pikk kiváncsian méreget, hogy elolvasod....

Kérdezel és felnevet.
- Semmi ilyesmi nem történt – ráz fejet s játszi felháborodással fintorítja arcát
- Hát olyan vagyok én?! - csillog fel a tekintete jókedvtől
- Egyszerűen a középpontban akar lenni a csajoknál a srác – von vállat, de valahogy úgy érzed ennek köze nincs az igazsághoz. Pikk régi haverod, már átlátsz rajta, mikor leplezne el előled valamit. Bár ez sok esetben nem ellened szól.

2010 december 18. szombat éjjel 23:40 – december 19 vasárnap 0:25
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

A koszos kesztyű repül a szemétbe, tiszta fel és kezdődhetnek az utómunkálatok. Azaz előtte még bámulom a kezemet, ahogy a kesztyű nagy nehezen felkerül rá, tekintve, hogy azért beleizzadtam már az előzőbe is. Erről a mozdulatról baromira egy film jut eszembe egy nővérkéről és egy prosztata vizsgálatról. Fene tudja már a film címét. Úgyhogy gyorsan el is hessegetem a vígjátéknak indult és undorba fúlt gondolatot.
- Körömvirág kenőcs, mi?
Mondanék valami cifrát, amiben benne van a babapopsi, a buzik és az én pofim is, de már túl fáradt vagyok hozzá, hogy ilyen bonyolult összefüggéseket megállapítsak, így csak felnevetek. Persze szépen bekenem, majd precízen még be is fóliázom a hátát. Aztán még szótlanul, hulla-réveteg tekintettel figyelem, ahogy Pikk a gépet rendbe teszi, igyekszem megjegyezni, de úgyis elmondatom vele még majd párszor.

Követem az ajtón át és persze felcsillan a szemem, megint némi vér kerül végre a fuldokló agyamba.
- Idén korán van karácsony!
Vigyorogva átveszem a borítékot, sacc-per-kb átlapozom a pénzt anélkül, hogy kivenném, csak megtippelem, hogy mennyi lehet, aztán elteszem, jó mélyre.
- Te Pikk, ezzel a varrással, no meg a lével igazán feldobtad a napomat, jövök eggyel! De valamit árulj el. Miért vállalta el ez a szerencsétlen, hogy kilyukasszam a bőrét? Elraboltad a csaját... akarom mondani a kutyáját?

2010 december 18. szombat éjjel 23:40 – december 19 vasárnap 0:25
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

Pikk mindentudó tekintettel vigyorog rád. Michael egykedvűen hever tovább.
S hogy komolyra fordítod de továbbra is Michaelre kened a pihenésed okát Pikk felnevet.
- Ejj haver! – csóvál elnézően fejet. Nekitámaszkodik az asztalnak.
- Mára befejezzük. – dönt komolyan.
- Csoda hogy eddig bírtad. De majd belejössz. Ezt te fogod befejezni. – int fejével Michael hátára.
- Holnap este kilenckor már jöhetsz.
- Most pedig szépen rendbeteszed magad után a dolgokat. – löki el magát az asztaltól
- Veszel fel egy tiszta kesztyűt. – kezdi sorolni a teendőket.
- Michel hátát letörlöd egy tiszta gézzel, és a steril fizsóval. – adja akezedbe a másik szórófejes flakont.
- Aztán bekened ezzel a krémmel. Ez körömvirágos krém. Megakadályozza hogy kiszáradjon a bőr, elősegíti a gyulladásmentességet, és hámosodásra sarkalja a bőrsejteket. Nem kell tocsogósra kenni, csak épp annyit, hogy beszívja a bőr. – magyarázza.
- Ha készen van, akkor fóliával takarod le az egész felületet. – mutat rá a tekercsre.
- A vendégnek pedig a szájába rágod, hogy két három óra múlva vegye le a fóliát, és mossa le a varrott bőrt. Neki is kencéznie kell otthon és fóliázni. Ezt naponta háromszor négyszer megismételni, mindaddig míg meg nem történik a teljes újrahámosodás. Ez bőrtől függően hetekig eltart. A teljes gyógyulás átlag öt-hat hét.
Pikk áll fölötted és figyeli a műveleteket.

Mikor elkészülsz int Michaelnek.
- Most hazamehetsz, holnap kilencre gyere.
- Rendben – válaszol a srác. Pikk segít neki felöltözni, és kikiséri.

Visszatér hozzád
- A gépet szétszeded, és alaposan elmosod. – vesz fel kesztyűt és ő maga mutatja meg hogyan történik ez a művelet.
- Aztán a tűt és a fejet sterilizálni kell.
Egy aprócska kuktaféle szerkezethez lép oda, és kinyitva feltölti azt vizzel és belehelyezi az alkatrészeket. Lezárja és megmutatja mit kell állítani és hogyan.
- Ez önmagátől megcsinálja, ha kész kikapcsol. Általában a nap végén kell csak bekapcsolnom, mert van elég tűm. Idővel neked is lesz. – kacsint.
- A gépet pakold vissza a helyére. A tintát nem ötnöd vissza, mert vérrel szennyezett tűvel nyúlkálsz benne. Nem spórolsz rajta mert fetőzésveszélyes. – mondja nagyon komolyan.
- Kibaszod az egészet ahogy van. – és a gyűszűnél kisebb edényeket a kukába vágja.
- No hát ennyi így elsőre. – veszi le a kesztyűt és mos kezet.

- Ja igen! – int magával a Priváte feliratú ajtón belépve.
- A lényeg! – nevet fel és egy borítékot vesz fel az asztalról. Feléd nyújtja.
- Mr. Wiley roppant elégedett volt a rajzoddal. – mondja mosolyogva

2010 december 18. szombat éjjel 23:40
Detroit – a városban – Pikk szalonjában

"Szeretnéd, ha beismerném, mi? Elviszlek majd falat festeni, anyád se ismer rád utána!"
- Simán! Még csak most kezdek bemelegedni. Viszont a kezemet már nem érzem, úgyhogy lábbal folytatom. De no para, azzal is profi vagyok - kacsintok Mikeyra.
Aztán sóhajtok egyet, ideje picit komolyabbra venni.
- De Mikeynak nem fog ártani egy kis szusszanás. Tartsunk egy kis szünetet.
Le is ülök kényelmesebben, egyenes háttal, kicsit lazulni. Mindegy mikor térek vissza az éjszaka folyamán csekkolni a konténert, időm az van. Csak abban nem vagyok biztos, hogy egyáltalán be fogom tudni fejezni az egészet ma éjjel, ha csak a kontúr ilyen sokáig tart. Vagy nem én fogom befejezni, vagy nem ma.